Tolna Megyei Népújság, 1975. július (25. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-02 / 153. szám
Ember és brigád Hárman ülnek a vitaasztal körül, mindannyian a Tolna megyei cipészipari Szövetkezet szekszárdi üzemének dolgozói: Szebényi Jánosné, aki itt lett szakmunkás 17 éve, most készáru-csoportvezető, Tóth Vilma, raktárvezető és Molnár Imre szakmunkás, jelenleg helyettes művezető. A „gyengébb nem” képviselői brigádtagok, mindketten a Garay brigádban. Molnár Imre „kívülálló”, nem brigádtag. • • "■ m 5 ■ ■■p Szebényi Jánosáé. 1* Ä vitának szánt beszélgetés nehezen indul. Úgy látszik, cselekedni könnyebb néha, mint a tettek okát elmagyarázni- • 1^1. í i —- Mikor alakult a brigád? r •;— 1973-ban alakítottuk meg, Jelenleg 17-en vagyunk tagjai. — Miért alakítottak brigádot? i , A csodálkozó tekintetek egymásra villanva a másik válaszát várják. A szemek mintha visszakérdeznének: „Hogy lehet az ilyet megkérdezni?” Természetes, hogy megalakult, ez a fontos és nem az, hogy, miért. 1 De azért lassan megérkezett a válasz is. ; — Őszintén szólva nem tudom. Az egyik kollégánk építkezett, nehezen akart nőni a háza. Jó egypáran. összebeszéltünk és segítettünk neki. Jó volt így együtt. És hát itt esett szó először a brigádalakításról. I — Nem volt senki aki kilógott a társaságból, illetve á brigádból? Molnár Imre. — Egy-két visszahúzó azt hiszem mindenhol akad. Hogy meddig olyanok az már a közösségtől is függ. Persze ha valaki túlzottan önző, nehéz dolog az átnevelése. — Az ilyen embert szavakkal nehéz megváltoztatni — veszik ki most mór egymás szájából a mondatokat az asz- szonyok. — Úgy lehet rá hatni, ha látja, hogy a kollektíva jól együtt van. S akkor már sajnálhatja, hogy kimaradt a közösségből. — Sok ember közt még rosz- szabb az egyedüllét. — Ezért is patronál a brigádunk egy 90 éves nénit Ne érezze magát egyedül. •— Meg azokat a szegény elhagyott csöppségeket a csecsemőotthonban. ,., — Olyan aranyos kis mackókat varrtunk bőrhulladékból.» — csillognak a szemek, ahogy sorolják a brigád „jó cselekedeteit”. Nem dicsekednek, csak most, hogy elmondják, újra átélhetik a segítést. a másokkal való önzetlen törődés ezernyi örömét A hallottak után csak kötelességből kérdezek rá; — Elnyerték már a szocialista brigád címet? Szintén kötelességből írom le a választ is, mert nyilvánvaló, hogy a Garay brigád — szocialista brigád. — S mit szól ehh'ez Molnár* Imre, egy brigádon kívüli? —- Sajnos a mi részlegünknél nehéz összehozni az embereket Nincs egy vállalkozó szellem, aki azt mondaná : „Gyerekek csináljuk meg”. Tudom, hogy 15 brigád van szövetkezetünknél és irigylem őket™ Együtt vannak. j — Mire jó a munkaverseny? Újra egymás szeméből keresik a választ De aztán megint sínen Vagyunk. — Ha többet vállal az ember, mint ami a kötelező része, akkor mindnyájunkat gazdagítva önmaga gazdagszik. • -te-. *>*■• — A munka nem válhat egyhangú, unalmas tevékenyTótb Vilma. séggé. A munkaverseny izgalmát, savát, borsát adja — úgy, hogy a vesztes is elsőnek érezheti magát — Volt egy kollégám, hét óra alatt befejezte napi meny- nyiségét Leállította a gépet, mondván,’ hogy ő már befejezte. Fél óra múlva újra zakatolt a gép, tovább nem bírta. Mindenki hajtott körülötte. — Sokan félnek a verseny- vállalásoktóL Azt mondják, ha látják mennyit bírunk, emelik a normát. Persze, ha valahol ez előfordul, ott soha nem lesz igazi munkaverseny. A munka verseny igazi „legényvirtus” — mosolyodik el az egyik asszony. Búcsúzunk. Az udvar olajos tócsáit kerülgetve egy mondat, motoszkál a fejembe. „A tanár úr is leveheti a kalapot" — mondják szűkebb hazánkban, ha valaki igazat szól. Már pedig hallottam egy mondatot, ami nagyon igaznak hangzott: „Ha többet vállal az ember, mint ami a kötelező része, mindnyájunkat gazdagítva maga- gazdagszik.” GYŐRI VARGA GYÖRGY Betegellátás . — n^&igdij Július elsején lépett életbe az új társadalombiztosítási törvény, amelyet ez év áprilisában fogadott el az országgyűlés. Ez a törvény újabb kézzelfogható bizonyítéka annak, hogy hazánkban a munkáshatalom erősödésével, a népgazdaság fejlődésével párhuzamosan, gyarapodnak az emberek életét megkönnyítő vívmányok is. Ettől a naptól kezdődően a társadalombiztosítás alapjárt nyújtott betegellátás — állampolgári jog. Ezután bármely magya* állampolgár —- személyi igazolványa felmutatása mellett — tér»«: tésmentesen vehet igénybe orvosi kezelést, kórházi ápolást, ingyen kaphat különböző gyógyászati segédeszközöket és kedvez* \ menyesen gyógyszert. Mindez több munkát ró az egészségügyi hálózatra, egy vonatkozásban azonban terheket is levesz: csökkenti az adminisztrációt, mind a betegek vizsgálatánál, felvételénél, mind a receptírásnál. Az előreléoést többek között egészségügyi hálózatunk jelentős mérvű fejlődése tette lehetővé, megteremtve a hozzá szük-j séges személyi és technikai feltételeket. Az orvosok száma például az elmúlt másfél évtizedben tízezerrel gyarapodott, az ezer lakosra jutó kórházi ágyak száma mintegy 20 százalékkal nőtt, új rendelőintézetek százai épültek. Az igények azonban ebben a vonatkozásban is gyorsabban nőnek annál az anyagi háttérnél, ami aS optimális ellátáshoz okvetlenül szükséges. Ezért elengedhetetlen^ , hogy Réldául a gyógyszerfogyasztásnál mutatkozó pazarlásoknak igyekezzünk gátat vetni és megakadályozni a betegállománynál, 9 táppénznél tapasztalható lazaságokat Július elsején lépett hatályba egy másik, szociálpolitikai intézkedés is — a nyugdíjak emelése —, ami szintén azt jelzi: társadalmunk egyre többet tesz annak érdekében, hogy a lakosság különböző rétegei között az életszínvonalbeli aránytalanságok csökkenjenek. A rendelkezés több mint egymillió embert érint a nyugdíjasok kétharmadát, valamint sok ezer járadékost, árvát éj szó-: ciális segélyben részesülőt. Ez az emelés mintegy kétmilliárd forinttal növeli a kifizetésre kerülő nyugdíjak összegét. Vagyis enyé r; nyivel nő meg a nyugdíjasok, a járadékosok vásárlóereje. A szó- : cialista elvéknek és az emberek igazságérzetének megfelelően ezt , az emelést is differenciáltan hajtják végre, többet kapnak azok,' » akik régebben mentek nyugdíjba, illetve azok, akiket a „kisnyt/g- g díjasok” kategóriájába szoktunk sorolni. Most elsejével a mező- jS gazdasági termelőszövetkezeti tagság alapján járó családi pótlékot is felemelik, s ezzel a szövetkezeti parasztság társadalombiztosítási jogai — a fokozatosan leszállításra kerülő nyugdíj-korhatárt is figyelembe véve — azonosak lesznek a munkások jogaival. Ugyanakkor utalni szeretnénk arra is: központi rendelkezéseikkel és központi erőforrásokból még nem tudjuk biztosítani, hogy mindén egyes idős ember gond nélkül éljen, és öregségére ne maradjon magára. Szükség van arra is, hogy a család, a gyermekek érezzék, lássák kötelességüket a hozzátartozóikról, a szüléikről való gondoskodásban. / Joggal elmondhatjuk: már most olyan szociális ellátást valósítunk meg, amely a nemzetközi összehasonlításban is kiállja a próbát, méltó egy szocializmust építő országhoz. Ezen az úton haladva, még magasabb szintre kívánunk eljutni, tovább növelve a társadalmi juttatások arányát, amely ma a dolgozók jövedelmének mintegy 30 százalékát teszi ki. Előrehaladni azonban csak abban az ütemben tudunk, ahogy azt gazdasági lehetőségeink megengedik. Vagyis, a további kiegyenlítődés, valamennyi réteg és korosztály általános jólétének a megteremtése nem szubjektív elhatározás kérdése, hanem a hatékonyabb munka függvénye. S elengedhetetlen hozzá azoknak a határozatoknak a következetes valóra váltása, amelyeket pártunk XI. kongresszusa fogalmazott meg. ... . . . KESERŰ ERNŐ $975. július 2. Az esőzés miatt leálltak az aratógépek Ülést tartott az Országos Operatí/ Bizoltság Alighogy elkezdődött az aratás előszezonja, az őszi árpa betakarítása, az esőzés miatt meg kellett szakítani a munkát, a kombájnok levonultak a gabonatáblákról — állapította meg kedden a MÉM-ben tartott ülésén a nyári mező- gazdasági munkák szervezésére létrehozott Országos Operatív Bizottság. Már a május és a június is sok csapadékot hozott, ez azonban lényegében nem lett volna baj, hiszen az elmúlt tiz-tizenkét nap'ban ideális volt az időjárás. A napsütés, az enyhe széljárás egyre jobban felszántotta a kalászosokat. Az ország délebbi fekvésű vidékein, ahol minden évben előbb érnek be a gabonák, az őszi árpa aratására munkába állították az aratócséplő gépeket és a mezőgazdászok arra számítottak, hogy a hét végén ennek a növénynek a betakarítása országosan kezdetét veszi. Az eddigi eredmények biztatóak, amennyiben az őszi árpának néhány nap alatt egyötödét, néhány megyében csaknem felét vágták már le a kombájnosok. A következő lépés lett volna a búzaaratás „szezonnyitója”^ ami azonban az esőzések miatt úgy látszik, néhány nappal eltolódik. , Hétfőn és kedden az országban csaknem mindenütt hullott csapadék, a földek néhány megyében újra „beáztak”, úgyhogy a munka azonnali újrakezdéséhez az sem lenne elég, ha kisütne a Nap. Sokfelé az országban huzamosabb idő telik majd el addig, amíg a nehéz kombájnok ismét a gabonatáblákra indulhatnak. A határszemlék azt bizonyítják, hogy idén az átlagosnál lényegesen jobban megdőltek a gabonák, ilyen körülmények között nagyon sok múlik a kombájnosokon. A vihar által lefektetett gabonában ugyanis gyakran kell „forgolódni” a nagy testű géppel, esetleg rövid időnként kell változtatni az aratógép vágószerkezetének magasságát és sokfelé fel kell szerelni az ilyenkor használatos kalászemelőt. Nehezíti az aratást, hogy a gyomosodás az esőzések miatt a szokásosnál nagyobb mértékű, s ez visszaveti a kombájnok teljesítményét A gazdaságok még most is vásárolhatnak kombájnt, elegendő készlet van a raktárakban. Az operatív bizottság felhívta a figyelmet arra, hogy rosszul teszik a termelők, ha a vásárlási lehetőséget most nem használják ki. Az esős időszakban ugyanis nagy szükség van a géppark bővítésére, mert az aratási idény várhatóan lerövidül és az utolsó időszakban esetleg olyan veszteségekkel jár majd a betakarítás, amelyet a nagy teljesítményű gépekkel elkerülhettek volna. Traktorokból idén 6100- at vásárolhatnak a termelők, néhány típusból hiány van. Az alkatrészellátás nem lesz olyan folyamatos és zavartalan, mint például tavaly volt. Általánosságban ugyan biztosítani lehet a gépek járatását, néhány típus alkatrész-utánpótlását azonban sajnos a legnagyobb erőfeszítésekkel sem tudták megoldani. Az ÁFOR elegendő üzemanyagot ad a gazdaságoknak, a termelők már fel is töltötték helyi tárolóikat, A Gabona Tröszt raktárainak befogadóképessége idén várhatóan ismét szűknek bizonyul, ezért bértárolási szerződéseket kötnek a gazdaságokkal a helyi raktárak kihasználására. Eddig mintegy 730 ezer tonna termény tárolására Írtak alá ilyen megállapodást. (MTI) Tolnában is aratnak — ahogy lehet Az időjárás mostohán bánt megyénkben is a mezőgazda- sági üzemekkel, hisz az állandó esőzés ugyancsak neheziti az aratást. Ennek ellenére mindenütt folyik már az őszi árpa betakarítása, sőt a kölesdiek végeztek 28 hektár libelulla aratásával is. Ötvenöt mázsát takarítottak be hektáronként. A legfrissebb jelentések szerint a dombóvári járásban 800 hektár, a paksi járásban 500 hektár, a bonyhádi járásban 150 hektár, a szekszárdi járásban 150 hektár, a tamási járásban 100 hektár és Szekszár- don 50 hektár őszi árpa került már a szárítókba. Az aratásban megyénkben! közel 550 kombájn vesz részt. Az eddigi -tapasztalatok szerint a gépek felkészítéséra mindenütt nagy figyelmet fordítottak. Az aratáshoz tehát a műszaki feltételek adottak. De sajnos a kedvezőtlen időjárás olyan mértékben hátráltatja a betakarítást, hogy termésátlagot számítgatni egyelőre nem lenne több felelőtlen jósolgatásnál. Mindenesetre jelenleg a legfontosabb feladat a körülményekhez képest fokozni a betakarítás ütemét, hogy minél előbb mag-( tárban lehessen a termés.
