Tolna Megyei Népújság, 1975. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-13 / 163. szám

LI r 1 f r «1 p «1 Many lepes a ¥itqg ? gyan kell fogni a dolog végét, hogyan kell örökletes szorgal­mával, leleményességével jól gazdálkodva gyarapodni. © Páriban régen sokan öre­gedtek meg úgy. hogy a lát­ható világra az egymással majdnem szemben lévő Kirch- bergből, vagy a Kálvária hegy­ről pillantottak csak, ha éppen a dolguk engedte. Nagyon szor­galmas, magukat a munkától kímélni nem tudó emberek él­tek és élnék is itt, node azért ma már alapvetően más a szé­lesebb és szűkebb világnak a viszonya ehhez a közel 1100 lelkes kis községhez. Pári. Ta­másihoz tartozik, közelebb is van hozzá, mint teszem azt Pesterzsébet a Parlamenthez. A tanácsi székhely dinamikusan fejlődő ipara mágnesként hat mindazokra, akik nem tagjai a termelőszövetkezetnek vagy akiknek nem ád állandó munkát helyben az erdészet. A nyugdíjasokkal összesen 180 tagja van a tsz-nek. Sok hát az eljáró munkás. 1973 ősze óta az általános iskola felső­tagozatos tanulói is bejáró munkásai a tanulásnak. Az meg természetes, hogy nem­csak az általános iskolások ke­rekednek föl naponta, hanem a középiskolások, szakmunkás­képzőbe járók is. Nap- és hét­közben tehát kétszer él iga­zán nyüzsgő életet a község. Egyszer amikor elmennek, másodszor amikor hazatérnek — ki busszal, ki vonattal — az eljárók. A közlekedés jó. bár a vegyesbolt előtt megszű­nő bekötő út rosszul befoltozott gödreivel, amolyan igazi lélek­rázó. Szerencse, hogy nem egészen Tamásiig, hanem csak kis darabon. Az is szerencse, hogy a falu központjától - föl­felé. a termelőszövetkezet iro­dája felé még ez évben meg­toldják az utat 5—600 méteres szakaszon s ott alakítják ki a buszfordulót, oda építenek vá­rót is. , A világ tehát nem olyan sok lépés, nem olyan távoli, mint amilyennek az látja, aki elő­ször találkozik Parivá!. Az igazság mégis az. hogy sokan építenek Tamásiban, de azok sincsenek kevesen, akiket messzebbre sodor a boldogul­ni akarás vágya. Itt, 30 év alatt 25—30 új ház épült. Ügy mondják. mostanában már szűnik a korábbi elpáíyázás. A.ki nem hiszi, nézze meg az újonnan épített házakat, vagy a felújított régieket. „Pari bi­zony nem , jut egvhamar a Baranya megyei Orfű sorsára” — mondják. Miért is jutna? Akit a faluhoz köt a kenyér, a szövetkezeti tulajdon, az meg­él itt és nem is akárhogyan. Aki pedig nyugdíjat az ipar­ban. vagy másutt akar szerez­ni magának, de ragaszkodik azért a nyugalomhoz, az idő­töltésnek is jó kertészkedés­hez, szőlészkedéshez, vagy ál­latneveléshez. annak van mi­ért maradnia. Ami azt illeti, érdemes is. Épiil a községi vízmű ami nem kevesebb, mint 4.5 millió forintba kerül. A? eay érdekeltségre intő hozzájárulás' összegét, a 7P30 forintot hét év alatt’lehet «ki­fizetni akár úgy, hogy évente 1003 forintot, vagy havi btn- tásban az esedékes ‘ részletet. Szóval egyáltalán nincs a 'vi­lág végén ». Pári és mée ojsak harangozni sem kell fölötte hogy kihal. Egyébként, a lakos­ságnak 95 százaléka német ai- Fú. jó módban sem szűkölkö­dő ember.. ;— Van nekünk milliomosunk is — dicsekedtek többen, de akárhogyan is csűrtem, csavar­tam a szót. nem nevezték meg a. milliomost, aki szerintük nincs is egyedül. Fimondták a?t is. a dicsekvők. hfey 200—300 ezer forint a takarék­ban nem ritkaság. Ne gondol­janak tehát akármit a" pari népről, mindig tudta az. ,$o­A vidék valamikori férfivise­letéből megmaradt az időseb­bek jóvoltából a ruhát megkí­mélő kék kötény. Az is majd­nem újnak hat például Maurer Feri bácsin. : akivel a vállán billegő kasza ürügyén barát­koztam össze a tanácsi kiren­deltség felé tartva. Feri bácsi — aki téesznyug- díjas — a hegyből ballagdált hazafelé a lucernakaszálással megszolgált ebédre,, míg meg­beszéltük. hogy-micsoda isten-, áldása a kombájn,' mer-t írni volt itt régen' aratásrdőben! Szó esett ;aztán annak a ta-' mási származású fiatal régész­nek a. kutatásáról, aki az Al- teekert faggatta meg ügy. öt­hát évé. Még: rám :is pirított hirtelen az öreg,, hogy. ha- már jöttém; miért nem vasárnap- jöttem inkább, mert 'akkor áok • fiatal vart Itt "és olyan szép . nerhzefiscgi műsor a játszó­téren.- hsgv '"még késő este- is ott járták a'táncokat', daloltak a .helybéliekkel a - jövevények. P.árUpam a .tgz * főkönyvelője, bizonyos. Lehr': János a -lelke a svábság-' táncait, dalait megér- - ző együttesnek és ha- tudni akarom, hivatalosak ezen- a - nyáron a Sárközbe is. Ű-y tűnt nekem; hogy szíves utitársam igen. jóban van- a világgal, de . aztán egyszerre csak elkezdte . a boradót szidalmazni, úgy is- . teneáen. Literje után 8 forint! Gondoljam csak meg milyen a hyugafjá pedig, csak 100, * forint! Méggondo.ltam. . de sokra nem” - mentem vele inÖabb” -'&zon’-: .'"'h'ázsnlyógtfírií. lesz-e , valaha. olyan adó, amit az adózó polgár jókedvében, íickándozva fizet? © A két, már említett Berg kö­zé rejtett falu szőlői úgy meg­fiatalodtak az elmúlt 10 évben, hogy öröm őket nézni. Sok az új telepítésű szőlő és irigylés­re méltóan sok a víkendházra inkább, mint pincére emlékez­tető tanya. Valamiért csak megéri bíbelődni, a derekat, kezet, lábat nagyon kifárasz­tó szőlővel. Itt is mondják kü­lönben, hogy a szőlő nem sze­reti az egyenes derekú embert, csak aki mindig kész a hozzá- hajolásra. Szó sincs arról, hogy a páriák mértéken felülien borisszák lennének. Módjával, megadva a bornak a kéllő tiszteletet, élvezik a hegy levét és mint megtudtam, Páriból nem kellett még senkit elkül­deni „muslinca tanfolyamra”. (Fogalmam sem volt miféle alkalma ez az okulásnak, míg áztán elmondták, hogy az el- vonókúrás kezelést nevezte el valaki így.) Nem ismeretlenek azonban itt sem az ivással kapcsolatos problémák. Hetven cigány él a faluban. „Dolgoz­nak azok rendesen, de minden fizetésnap után számítani le­het arra, hogy bemegy a csa­lád Tamásiba enni-inni ési olyankor hiába várják még az erdészetben,, is az ott dol­gozókat. Különben nem lenne ,semmi baj.” Baj — igaz, hogy másféle — néha a boltban van, ahonnan nem az élelmiszerek hiányoz­nák, hanem az apró. iparcik­kek. Szög például, vagy éppen rafia! Szó sincs arról, hogy a boltos nem rendel. Rendel az, a szállítás nem történik meg. Előfordul tehát, hogy morgo- lódás .támad a vásárlóközön­ség soraiban. Hogy a fenébe ne! A „nincs” nem elég an­nak, aki kötözné a szőlőjét és sietségre az kapacitálja, hogy ha -nem kötöz időben, kárba- vész a korábbi munkája is, avagy nem úgy fizet, ahogy kellene. Nemcsak az anyagi jólléttel "dicsekedtek azok,, akikkel-.SeJ széliem. Ki azt újságolta, hogy 'hat méfer széles lesz a bekötő ; útjuk fŐlytatása és a termelő- szövetkezet az erdészettel tár­sadalmi munkában vállalta a kő idefuvarozását. Újságolták aztán azt is, hogy bővül az óvoda, hogy a mostani 35 he­lyett tízzel több gyerek járhas­son oda. Olyat is hallottam* hogy valaki haragszik a ta­nácskirendeltség vezetőjére* mert „nem nylratott szép ke­rek frizurát az akácfáknak”; Aztán azt is megtudhattam, hogy van már a faluból elszár­mazottak között mérnök, meg pedagógus, de „orvos az csak most készül”. Szemmel tartják tehát a felsőbb iskolába, lépő-v két, számolják, hány értelmi-i ségi foglalkozású embert' adj Pári a megyének, az.ország-*' nak. 1- ’ © Az élet azért nem fenékig tejföl itt sem. Mikor megálaT kult a vízműtársulás, egy em­berként szavalták meg a meg-r alakulást és a zsebükbe nyú­lást a páriák. Volt aki egyből kifizette a ráeső érdekeltségi hozzájárulást, olyan hagyón megörült annak, hogy lesz vég­re itt is vezetékes víz, amit be lehet vinni a lakóházakba. Nos, múlt év decemberére pl kellett volna készülnie a víz­műnek, de pillanatnyilag séges még az is, hogy a hiányV zó műtárgyak (a nagyközségi közös tanács költségvetési üzemének alvállalkozásában!) elkészülnek-e úgy, hogy augusztus 20-ra meg lehessen hirdetni az ünnepélyes átadást-! Nem illik a páriákhoz a pesz* szimizmus, de úgy taksálják^ hogy az építés mostani' irit'én- zitása még arra se nagyon ad! g'aranciát, hogy november 7-re elkészül a vízmüvük. Pedigí hát... „van akinek készen vár­ja a fürdőszobája a vizet!” AZ- erdészet vezetőjét, Barkó-gj&í; Istvánt, aki a vízműtársülai'éfú nőké, nem irigyelheti spHit/l® Hivatalból ő az első szánéit hüllámtörője a türelmetlenke? désnek. , ű-,!Í-' Változik a munka — változnak a körülmények ' Nem mindegy, hogy milyen munkát végez- az ember. Per­sze az sem mindegy, hogy ho­gyan. De ez a hogyan gyak­ran az előbbi milyen függvé­nye. Például, ha valaki eszter­gályos és szereti a munkáját, majdnem biztos, hogy csak gyenge kőműves lehetne belő­le. Vannak azonban helyzetek amikor az ember nem válogat­hat. vagy legalábbis kisebb a választék. Egy-egy nagyobb községben ahol csak néhány ezer ember él. mégis sok száz fiatal kérde­zi meg magától: mit is kezd­jek magammal. Sok választás nincs. Legtöbbször csak vagy" a téesz — de persze ez sem vonz mindenkit — vagy- irány a legközelebbi város iskolái, üzemei. Elszakadni az otthon­tól. önállóan élni, dolgozni gyakran tizenöt éves fejjel nem gyerekjáték. Néha azon­ban van más lehetőség is. A vidéken élő fiatalok ments­vára — az ipartelepítés. Sok zamatú gyümölcs ez. amely persze gyakran csak évek múlva érik be. Éretten azon­ban új tartalommal tölti ki a falun lakó fiatalok életét. Le­hetőséget teremt, ha jó a ta­laja. Három fiatal lány, három élet, tétova keresés után — sínen. A tamási ORION gyár­egység KISZ-irodájában be­szélgetünk. Könnyen vallanak magukról, pár araszos életút- j ükről. — Ápolónő szerettem volna lenni. Hatan voltunk testvérek — sok volt a tejier Otthon, szükség is volt rám. Ez ért­hető. Tíz óve mikor az álta­lánost befejeztem, nem tud­tam mihez kezdjek. Talán ha elmegyek hazulról, — kezdi tétován, mintegy önmagát iga­zolva Lócher Dohosa. • ; •' ■ „ ií Locher Debora: .......nem tud­t am mihez kezdjek.”; f — Ide kerültem az ORION­ba. Félve, kicsit idegenül. Ri­asztott a százféle • műszer ezernyi titka, a gépek és' az emberek, a sokszínű kavargás Aztán szinté " észrevétlehü] kezdtek szótfogadni? a s|pr- számok. egyre barátságosabbá váltak az emherek. Befogad­tak — itthon vagyok — mo- solyodik el Debora: ? — (Nem is tudom .mit kezd­tem vájna magámmal, ; ha nincs ez a lehetőség t az ORION-ban. Tanulni. túfeot- tan nem szerettem. De.' azt tudtam, csak olyan .munkát szabad választanom, amit szí­vesen is csinálok — folytatja a sort Kelemen Terézia. — A nővérem itt dolgozott. Sokat és meggyőzően beszélt az itteni munkáról. A gyár, a gvár — csak ez volt a téma. Irigyeltem érte, így aztán is­kola után természetesen rög­tön ide jöttem. Néha elgondol­kodom. vajon merre fordult volna az életutam. ha nincs ez a gyár — támasztja tenyerébe állát Kelemen Terézia. Kelemen Terézia:’ „A gyár, a gyár, csak ez volt a téma.’’ — Én már az iskolában ké­szültein, hqgy ide jöhessek. Ugyanis még műfegérészipari- tariulóként választottam ma­gamnak • az ÓRIÓN-t. A gyár aztsfn megadta a lökést — és szeretnék " to’vább tanulni a szakmában — fejezi be, a val­lomások sorát; Berták- Rózsa, Egy • történettel köszönünk el egymástól. Az-egyikük me­sélte,' mintegy /magyarázva ön­magukat^ ... ' — Volt egy barátnőm az is­kolában. Ö tovább tanult, le is érettségizett. De azután nem ment állásba, a gyárral nem szimpatizált. Ma már férjes asszony. Néha. ha összetalál­kozunk. kéressük a szavakat, mint távoli ismerősök, A múlt­Bertók Rózsa: „...már az is­kolában készültem.,.” kor azt mondta egy ki,csit szo­morkásán: „Egész más világ­ban élsz már té.'mint én.” Munkáslányok mindhárman. Bár falun élnek — munkájuk meghatározza életformájukat, szemléletüket. Problémájuk, gondjaik azonosak városon élő' társaikéval. Egész életvite­lük a szó jobbik, nemesebb értelmében — városias. Szá­mukra és a hozzájuk hasonló fiatalok számára többek közt ezt is jelenti a vidéki iparfej­lesztés. A falu és város közt ma még meglévő különbségek felszámolására tehát egyik leg­jobb eszköz a helyes ipartele­pítés. Találkozik az egyén és a társadalom érdeke. És ebben az érdekközösségben „formálódik át gyökeresen egy-egy vidék — es természetesen az embe­rek arculata, GYŐRI VARGA GYÖRGY Fotó: K. Z. Van, aki a jövő hónapbaf» kezdődő útépítéstől fél, hogy, a vízmű mintájára, abból lucaszéke lesz, ,--h Mára várják különben aZ •' orvost, aki Nagykónyiból látja' el a páriákat Az orvos nem .jön, mert szabadságon van, értényi székhelyű helyettese pedig nem tud kijönni 1— A fene sem érti, miért tartozunk mi Kónyihoz, ami­kor az 12 kilométerre van tő­lünk, se gazdaságilag, se köz­igazgatásilag nincs közünk hozzá! . ' Ha nem is egész így, de kö­rülbelül valahányan ezt fogal­mazták meg, akik doíguk. vé­gezetlenül indultak haza , a zárva tartó rendelőből. Meg­érdemlik a kérdésfeltevést: Pári, Tamási részeként miért nem a tőle országúton 7, vas­úton 5 kilométerre lévő , szék­helytől kapja a körzet} • orvosi ellátást? Esténként csak : ke­rülővel lehet telefonon orvosi segítséget kérni. Tamásiból fe­le annyi idő alatt ki tud érni a segítség. — A világ közel van Pári-í hoz — mondotta végül a .ta­nácskirendeltség- vezetője, Pápczi József — de magunk.is közel akarunk ám hozzá; len­ni, mert ez a dolog rendje. Csakugyan ez, de azért a fejlődés eredményeinek ' meg­hódításában rengeteget jelent a községnek, hogy a járási szék­hely rangját, is élvező-Tamási nagyközséghez tartozik.' —László—*; 1 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents