Tolna Megyei Népújság, 1975. július (25. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-13 / 163. szám
rI* Július 15-én, pontosan ilyen rakéta száll fel Bajltonurból a közös szovjet—amerikai űrrepülés alkalmával. Stafford és Leonov a közös gyakorlatok közben. perckor. A két űrhajó a Szojuz indítása után 51 óra és 50 perc múlva találkozik. Ezután 47 órán és 20 percen át keringenek együtt. Miután szétkapcsolódtak, a Szojuz további 43 órát tölt a világűrben és Kazahsztán területén száll le. Az Apollo körülbelül három és fél nap múltún a Csendesóceánon, a Hawaii-szigetek közelében ereszkedik a víztükörre. Befejeződtek azoknak a szovjet cs amerikai űrhajósoknak előkészületei is, akik részt vesznek a közös űrrepülésen. Á mintegy három évig tartott munka számos bonyolult mérnöki-műszaki és egyéb feladat megoldását tette lehetővé. I Az egyik főfeladat az űrhajók megbízható összekapcsoló- rendszerének kidolgozása vplt. A Fölei mesterséges bolygójaként két napon át nemzetközi űrállomásként működnek majd az űrhajók. Leonov festménye a Szojuz és az Apollo összekapcsolásáról. Közeledik a nap, amikor sor kerül a Szojuz és az Apollo űrhajó közös útjára. A Szojuznak a szovjet kozmodromról, Bajkönurból kell indulnia 1975. július 15-én, moszkvai idő szerint 15 óra 20 perckor. Aznap startol az Apollo is — 22 óra 50 Pásztor Ferenc: Fiúk a Leshegyen — Fel a fejjel, öreg fiú! Nem vagyunk mi már kétéves nyeretlenek, hogy ne tudnánk egy Katit táncba vinni! Elő a fegyvertárral. Kérlek szépen, én szavamat adom, hogy mindenben a segítségedre leszek. Főleg a kezdeti nehéz időkben állok melletted. Jó. ha a súlyos percekben áll valaki az ember mellett — nyújtotta a kezét Suhajda. Amilyen betyár előre érezte, hogy ebből akkora röhögés lesz, aminek párja nincs. — Inkább ne segíts! — nevetett Balogh és kezet adott a fogadásra. — A hadműveleti idő kezdete? — kérdezte Golubics, és jegyzett a naptárba. — Március huszonnyolcadika. reggel nyolc óra. Szabadnapom kezdődik kimenőt kapok a városba. — A vége? 1 ' — Erre számított két hét. tehát április ti- zenkettedike, reggel nyolc óra. — A bizottság? — kérdezte Golubics, és tartotta a golyóstollat. — írd! Takács Lajos őrvezető. Suhajda István határőr. Faludi Sándor határőr. Pusztai Ferenc tizedes, mint elnök. Bevallom, előre nevettem magamban. Ismertem én azt a Kati lányt. Nagy szája van. mindenkivel kikezd, de még a kezét sem engedi, megfogni. Aki szemtelenkedik vele. annak könnyen lekever egy nyaklevest. Volt itt egy öreg katona, a lovász. Az szeretett volna kikezdeni vele. alaposan helybenhagyta. Elkapta a derekát, hogy megcsókolja, erre a lány elkapta a sapkáját, akkorát rántott rajta, hogy az egész karima a fiú nyakában maradt. Nem tette ki az ablakba, amit ezért a főtörzsőrmester elvtárstól kapott. Az idő szaladt. Mindannyian várakozó álláspontra helyezkedtünk, szerettük volna csendben kivárni, mikor kell majd tanúskodni Balogh mellett. Senki nem volt izgatott, én viszont előre fentem a fogam, hoéy halálra szekálom a r'wvcm.ij Baloghot. Csak Golubics volt kíváncsi a részeredményekre, egy — 55 — hét elteltével, Balogh a kocsiját bütykölte. Nem nagyon jött most a közös „lelkigyakorlatokra”. így neveztük azokat a kötetlen eszmecseréket. amelyek csak úgy kialakultak. Láttuk rajta, hogy eszi a fene, hiányzik neki a közösség, de gondoltuk, csak elmélkedj magadban. csak készülj a harcra. Don Jani. Kizárólag Golubics nem maradt nyugton. Neki mindenbe bele lrell kotyogni. — Mondd, Balogh, nagyon nehéz? Igazán nem akarlak zavarni, nem akarok beavatkozni a belügyeidbe, én csupán emberbaráti érzésektől vezérelve, igazán csak férfiszolidaritásból kérdezem, ugrik a bajuszod, vagy marad n bajuszod. Fűződik a Kati vagy nem fűződik ? i — Azért gondolkodj Golubics. Az a Kati rendes lány, nem valami közönséges mit tudom én micsoda! — Jól van, nem mondtam én azt. hogy. ez vagy az. Csak azt kérdem, hogy haladsz.? Tudnom kell, én vagyok a bizottság jegyzője, én írtám fel . mindent. A múltkor még azt mondtad, hogy minden nő egyforma, mindegyik eszi az almát! — Gyerek vagy még Golubics! Ártatlan,' naiv, buta gyerek. Fia tudnád, hogy milyen is egy nő. Mert ennek a nőnek lelke van. ennek a szíve tele van érzelemmel, ez egy olyan finom, olyan komoly lány. hogy teljesen elveszett az önbizalmam! De azért ne mondd a többieknek. Még korai lenne elpofázni ! Valamit kell mondanom, nézd meg, figyelnek. Nem mondhatom azt. hogy karburátor javítására tanítottál, úgyse hinnék. — Látod, azt nem. Te már megmaradsz Golubics Béla- magánzónak, és kutyasétáltatónak. ; ^ * ?}*■ — Csak ne sértegess. Áz sem volt valami rendes dolog. Illik más ember** méltóságába belegázolni? Ki vette ki a szekrényemből a névkártyát, ki írta rá, hogy kutyasétáltató? Talán én? Soha nem sértődtem me^ érte, de tőled nem vártam hogy ezt a sértést vágod a fejemhez, pedig segíteni akarok neked. Tudom én. milyen a női lélek. Volt nekem egy osztálytársam Pécsi Márta. Ha felmentünk hozzájuk a srácokkal, többieknek hanglemeze— 56 — két mutogatott, magnófelvételeket hallgattak, vagy külföldi lapokat nézegettek, engem meg belökött a konyhába. Azt mondta: menj Golubics. találsz valamit a hűtőszekrényben. Egyél nyugodtan. Én pedig ettem. Ettem, mert imádom a jobb falatokat, ettem mérgemben, mert engem mindig a konyhába löktek ki, én nem voltam fontos. Pécsi néni, az egy aranyos asszony. Még virágot is vittem neki egyszer, a nőnapon. Hóvirágot. Négy forintomba került. Mondta a többieknek: látjátok, ebben a Béluskában legalább jóérzés van, ennek volt része nevelésben. Akkor hat darab buktát megettem. Több nem volt. így voltam én Pécsivel. Most meg. én vagyok a legjobb barátja. Egy évig jártunk együtt. Koncertre is mentünk, könyvtárba is jártunk, és mindennap meglátogattuk a vajas sütemények boltját. Ettünk két-két Rákóczi túróst, meg két-két Aida szeletet. A felét mindig nekem adta. Arany szíve van. <% — Csak nem akarod mondani, hogy bele vagy esve? — Bele. Egészen. Minden héten két levelet írok. A múltkor azt írta, hogy nagyon hiányzók neki, nagyon szeretne már látni, azt is irta. hogy még mindig igazán, rendesen szeret, Csak azért mondom, hogy értek én ehhez, jobban értek, mint gondolnád. — No, jó. Mondj, amit akarsz, engem nem érdekel, de azt a Kati lányt nem engedem bántani! — Ki akarja bántani? — húzta fel szemöldökét Golubics. — Te akartad nyilvánosan lejáratni. • — Én csak azt mondtam, hogy elcsábítom. No, egyre megy. Ö csábított el engem, annyi baj legyen. Nem is bánom. — A bajusz? ® — Bájusz? Legfeljebb úgy rendezem a dolgot. hogy ő kérjen rá. Űgyis csak szúrná azt .*• a finom kis bőrét. — Én nem bánom. Balogh, engem ne okolj. — szólt Golubics, és lélekszakadva rontott be a szobába. / (Folytatjuk) — 57 — SzöV|ßi amerikai arfa^^^rIz ^
