Tolna Megyei Népújság, 1975. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-12 / 162. szám

Ifjú népművész-jelölteit „Kiszínezi életünket, ha hozzáigazítjuk a magunkét” r Gondosan bekötött füzeteket küldtek be a pályázók, raj­tuk népművészeti motívumok, díszítések. Mindannyian érde­mesnek tartják magukat az ifjú népművész cím viselésé­re, s az azzal járó — túlnyo­mórészt erkölcsi —- megbe­csülésre. Kik ezek a fiatalok? Ho­gyan írják le útjukat a nép­művészethez? Van-e önkriti­kájuk, vagy csak a divat áramlata sodorja őket? v 1. ' A nagypapák, nagymamák ismét megélénkültek. Amikor a táncdalfesztivál volt a sikk, Volt olyan nagyszülő, aki nyolcéves „csodagyermek” unokáját ajánlotta szereplés­re. Más elfogult idős rokon máris színésznek, zongóra- vagy hegedűvirtuóznak tartja élete reménységét, a kisuno- kát. Az idén megjelentek az Ifjú népművész címért pályá­zók között is az unokák. Kis­gyerekek — talán nem is te­hetségtelenek —, akik élet­koruk miatt sem rendelkez­hetnek sem olyan szakmai tu­dással, sem olyan szemlélet­tel, ami nélkül ifjú népművé­szek nem lehetnek. Az egyik úttörőkorú pályázó ezt írja: '„Még csak jövőre leszek KISZ-es. Hogy miért írtam mégis a pályázatra? Szere­tem a népművészetet. Ezért járok néprajzi szakkörbe. Hobbim a népdaltanulás, de leginkább a rajzolás és a hímzés.” Végül is mesemondó­ként indult a kislány a pá­lyázaton. szülikéje meséivel..; Egy másik, tizenegy éves pályázó helyett a levelet is a nagypapa címezte, aki egyéb­ként elragadtatott levelet írt a kisfiú produkciójáról.» - (■ í „ 2. Evek óta részt vesznek va­lamelyik népi együttes mun­kájában, a kollektív sikerből szépen jutott nekik is. Egyi­kük gondolt egyet, és jelent­kezett a pályázaton, erre a többiek is..; A séma a követ­kező: iskolás korukban be­választották őket a kisdobos- tánccsoportba, akkor megtet­szett a tánc, és a csoportos munka. Ügyeseknek bizonyul­tak és elég kitartóak is, azóta már sok mindent megtanultak. Most így kívánják feltenni a koronát a sok évi munka eredményeire: az Ifjú népmű­vész címmel. Legtöbbjük az utat, ami a népművészethez visz, próbák és fellépések sorozataként lát­ják. „A csoporttal csapatbe­mutatókon, városi rendezvé­nyeken szerepeltünk. 1969-ben a szekszárdi május elsejei fel­vonuláson, 1970-ben a Szek- szárdon megrendezett tanul­mányi és kulturális versenyen képviseltük csoportunkkal az iskolát. 1970-ben ismét elju­tottam a Sárközi napok ren­dezvényeire..” „Hetenként két­szer volt próbánk — kétórás. A próbák az iskola tornater­mében voltak, mivel ez volt az iskolában a legnagyobb te­rem, ahol táncolni is lehetett. A bemelegítéshez nagyon jó hasznát vettük a tornaterem­nek, hiszen bordásfalgyakor­lattal kezdtük a próbát’’ ’„Két hosszú hónapon keresz­tül gyúrtuk az anyagot. Ez­alatt az idő alatt nem volt egy szabad szombat-vasárna­punk sem. Amit a hétvégeken megtanultunk, hét közben a próbákon gyakoroltuk — ere­deti zenére. Ha elfáradtunk, mezőségi népdalokat énekel­tünk. Volt olyan eset hogy nem zenére táncoltunk, ha­nem dobolásra.” . a, 3. 4 •Írr í,Hogy falun születtem,' s életem legnagyobb részét eb­ben a kis faluban töltöttem, talán igazolja a folklórhoz való vonzódásomat. Lehetsé­ges, hogy éppen a nagyma­mám indított el irányába, amikor bölcsőmet ringatva > énekelte a kedves kis altatót; ;,Tente baba tente, Itt van már az este. Köszöntenek téged. Csillagok az égen.” Vagy amikor csörgött a vér az ujjamból, és sírva szalad­tam édesanyámhoz, ő így vi­gasztalt: „Elvágtam az ujjam, jaj, de fáj, Fügefa levelet tet­tem rá. Fügefa levele gyó­gyíts meg. Kedves kisangya- lom csókold meg." Mindig tetszett a szép nép­viselet. Falunkban ez nem volt egységesnek mondható: laktak itt németek, románok, hor- vátok és természetesen ma­gyarok is. A különbséget csa­ládon belül is tapasztaltam. Édesapám német származású (apai és anyai ágon egyaránt) édesanyám magyar. Tetszett a nagymamám ünnepi viselete. Soha nem húzott fel tarkát, mint azonos korú barátnői. Szerette az egyszerűbbet: min­dig egyszínű sötét ruhákban járt, esetleg azonos színű hím­zést vagy mintát még elvi­selt. A blúz mindig fehér volt, keskeny csipkedíszítéssel az ujjakon és a magasan záródó nyakszegőnél...” — írja Sch. Mária. Dolgozatában lépten- nyomon felbukkannak gyer­mekkori emlékei, amelyek nemcsak az írást teszik szí­nessé, de hitelesebbé a fiatal tanárnő népművészethez való .vonzódását is. Egy másik pályázó a dol­gozatot felhasználja arra, hogy kifejtse véleményét a mozgalom gondjairól: .,Nem tudományos vitát -p akarok provokálni — mert a tudo­mány már megtette a magáét — nem is kritikát gyakorolni a népzene iskolai keretekben való megismertetése, megsze­rettetése fölött, mert elvileg ez is helyén van, hanem né­hány személyes, gyakorlati ta­pasztalatomat írom le. Fejlődési törvényszerűség, hogy a szájhagyomány át­megy írásbeliségbe, de ez bi­zonyos elszegényedést okoz — tudományosabb hitele ellenére is — az adott anyagban. Ez — a szerintem stilisztikai sze­gényedés — bennem olyan ér­zelmi űrt teremtett, hogy szak­iskolai és főiskolai népzene­tanulásom során valójában sem megérteni, sem megsze­retni nem tudtam a népdalt, bár egész zeneoktatási rend­szerünk erre van alapozva. Vajon miért? Talán nem fi­gyeltem? De akkor nemcsak bennem volt a hiba. Vagy el­képzelhető, hogy a zeneiroda­lom géniuszainak alkotásait tanulva, azok öntörvényű rendszeréhez szokva nem tud­tam mit kezdeni a közegéből kiszakított népdallal. noha azokat Bartók és Kodály al­kotásaiból újjáteremtve ismer- tem?” (1gypiif«~ 4. , .■* Az ifjú népművészek azok közül választódnak, akiknek magasfokú tudása mellet ön­álló mondandója van a vá­lasztott népművészeti ágban. Ök tudják, érzik azt, amit Sch. Mária mottóként idézett Kodály Zoltánnétól: „A mű­vel vall a szerző legteljesebb önmagáról és világáról — ar­ról a világról, ahonnan csak a művészet segítségével érkez­het híradás. így van a nép­dallal is. Benne is a legköz­vetlenebbül ismerhetjük meg alkotóját — ezúttal önmagun­kat — és kapunk híradást egy olyan világról, egy tel­jes és gazdag életről, amely ugyan egyszerre sohasem lé­tezett a valóságban, de meg- sejtetése kiszínezheti a mi életünket is, hozzáigazíthat­juk a magunkét...” ü.' Virág F. É. Kodály-szemmárium Kecskeméten Az idén augusztus 3—16. között harmadszor kerül sor a nemzetközi Kodály-szeminá- riumra Kecskeméten, a zene­szerző szülővárosában, immár az új Kodály Zoltán Zenepe­dagógiai Intézet rendezésében; A hallgatók zeneelméleti ési gyakorlati képzést kapnak, szolfézs- és karvezetői foglal­kozásokon, négyféle tematikát felölelő módszertani előadás- sorozatokon, s néptáncfoglal­kozásokon is részt vesznek. Mindezt hangversenyek egé­szítik majd ki. Egyidejűleg rendezik meg a1 második nemzetközi Kodály-; szimpoziont, amelyre a kcw dályi módszeren alapuló ze­nei nevelés legkiválóbb kép­viselőit hívták meg a világ­nak szinte minden tájáról, j Elkészült a ballt gyógyfürdőkombmát Szeptember elején fogadja az első vendégeket a Soproni Állami Szanatórium balfi gyógyüdülője. A balfi gyógy­víz kiválóan alkalmas a reu­matikus betegségek gyógyítá­sára. A 186 személyes gyógy­szállót azért építették, hogy, az ország más vidékéről .ér­kezők is minél nagyobb szám­ban élvezhessék a gyógyvíz jótékony hatását. A szálloda mellett felépült fürdőben 7,60x7,60 méter medence és 21 kád áll a gyógyítás szol­gálatában. I A fürdőkombinát építésére! 136 millió forintot költöttek.' Pásztor Ferenc t ■­Fiúk a Leshegyen — Akkor ezt nem értem; Balogh! — visított közbe Faludi. — Azt mondod, hogy az a lány. aki majd családanya akar lenni, az maradjon veszteg, amíg lány. Akkor neked kivel lesz­nek szép kis kalandjaid? Azok a lányok,akik visítanak a bajuszod miatt, maradjanak örök életükre lányok? Valahol sántít ez a morál 1 — Mondok neked valamit Csík. Én nem akarlak téged bántani, de szent meggyőződé­sem, hogy még a leghűségesebb asszony is hajlamos arra. hogy egyszer, legalább egyszer megkísérelje megízlelni a tiltott gyümölcsöt. — Nagyon bölcs vagy. és nagyon járatos! Azt hiszem, inkább a szád nagy, a tehetséged meg sokkal kisebbl ... ^ — Bebizonyíthatom, ha nem sértődsz meg] De add a szavad, hogy nem sértődsz meg! — Egyelőre semmi okom rá, a világon sem­mi. mert csak elviekben vitatkozunk. ebben nincs helye személyes sértődésnek., 4*f*i*i*’'v ■ ■— Jó-jó, de én most egy meghatározott próbát ajánlok. Elkezdek udvarolni a te Zsu­zsádnak. Mondjuk egy hétig. Egy hét múlva a karjaimban lesz. megcsókolom tanúk előtt. — Idefigyelj, Balogh! Ha nem ismernélek, hogy milyen meggondolatlan, kelekótya és szájhős vagy, akkor képen törölnének. Minek nézel te negem? Azt hiszem, az imént mond­tam már neked, hogy ez a lány az én szá­momra nem egyszerű játszótárs, vagy tánc­partner. vagy csak egy csaj. ahogy te mon­dod. Ezt a lányt én valóban szeretem, és bí­zom abban, hogy ő is így gondolja. Ha én a te szélhámosságodba belemennék, akkor egy leköpni való csiDész lennék, nem férfi! Ha be­leegyeznék a te próbatételedbe, akkor meg­érdemelném. hogy az a lány soha többé szóba ne álljon velem. Tudtodra adom. én ezt min­den harag nélkül mondom, hogy az ilyen provokációkat kikérem magamnak. Ugye is­mered a tizenharmadik parancsolatot? , j — 52 'Ai — Aki a más jószágára veti csábító tekin­tetét, annak mind a kettőt ünnepélyesen ki­bökik. aztán leshet a lyukon! — szólt Suhaj- da. és beljebb húzódott az ágyon, mert attól tartott, hogy Balogh hozzávágja a fapapucsát. — Bocsáss meg. nem akartalak megbánta­ni, — visszakozott Balogh, mert gyorsan be­látta. hogy egy kicsit elvetette a sulykot — Zárjuk le, szavamat adom. hogy Zsuzsát^ tisz­telem, becsülöm, téged is. mert meggyőződé­sed van, elved van. Azt pedig tisztelem akkor is. ha nem értek vele egyet. Kész! __ Még nem kész! Mondd Balogh van ne­ked otthon lány testvéred? Nővéred, húgod? __ Van. Két nővérem. Az egyik már asz­s zony. a másik még otthon van. Most van férjhezmenőf élben. — Mit szólnál, ha teszem azt. ez a Suhaj- da ajánlatot tenne neked, hogy próbára teszi a menyasszony nővéredet, és bebizonyítja, hogy az ő foga is vásik a tiltott gyümölcsre? — Szétverném a pofáját! — csattant fel Balogh ismét kissé hirtelen. z- A Suhajdáét nem! — mosolygott közbe fölényesen Suhajda. — Mert Suhajdának van annyi esze, hogy nem akar bebújni abba a kabátba, amiben már tartózkodnak. Suhajda tisztában van a társadalmi élet szabályaival. Volt némi gyerekszobája! — Nem azért mondtam mintha megtennéd, csak egy nevet említettem. Csak azért, hogy ennek a hőscincérnek a fejébe, verjem, tisz­telje a nőket jobban. Csík, te már egészen úgy beszélsz, mint­ha nem is a mi korosztályunkhoz tartoznál. Megvénített téged az a lány? — Dehogy vénített. Csak szeretném őt meg­óvni az ilyen mocskos fantáziájú Don Janik­tól. mint te vagy! •. V — Tudod mit, Balogh! Van egy ajánlatom. Én még az el nem kötelezett hatalmakhoz tartozom, s némi humorérzék van bennem, — húzódott egy kicsit előbbre Suhajda. — Ha mindenáron vetélkedni akarsz, nincs kizárva! L! Vj. ; — 53 — Állítsunk fel egy helyzetet. Te vállalod, hogy szemmel láthatóan elcsábítasz egy hölgyet akihez eddig semmi közöd nem volt. A hölgy­nek erényesnek, szépnek, és szabadnak kell lennie, hogy birtokháborítás esete ne forog­hasson fenn. A csábulás megtörténtének té­nyét legalább két szavahihető embernek kell tanúsítania. Mondjuk az egyik lehetnék én. a másik a barátom. Sir George Gerswin. = ' — Nem jó! — húzta el a száját Takács, de mar látszott, hogy ebből akkora móka lesz amit még nem látott a világ. — Azt ajánlom; hívjuk meg zsűritagnak Pusztait, az már te­kintély. annak tisztjénél, rangiánál fogva már van annyi esze. hogy nem etetheti meg Balogh Belekerültem a játékba, mint Pilátus a Credoba,. Innen kezdve magam is fültanúja, resztvevője lettem Balogh próbatételének. A szabályokat közösen dolgoztuk ki. a feltétele­ket együtt szabtuk meg, még a lány szemé­lyét is közösen választottuk ki Ezután követ­kezett a legnehezebb tétel. — Mit vállal a próbatevő fél arra az eset­re. ha a szerződésben meghatározott két hét alatt nem kulminál a csábulás, mint olyan. :— kérdezte fiskális nyelven Suhajda. — Mit vállalok? — kérdezte gőgösen Ba­logh. — Az a kérdés, milyen űrmértékben gondolkodunk. ...............* ■ * ->-■ r* — Olyan kevéssel nem úszód meg. — neve­tett Takács. Azt tartanám a legtisztességesebb ajánlatnak részedről ha igazi tét lenne. Azt mondod, hogy a nők adnak a bajuszra. Ha adnak, s te ebben hiszel, akkor sikered lesz a bajuszod által. Ha nem lesz sikered, annyit ér a bajuszod, mint a halottnak a csók igaz? Legyen tehát az a te felajánlásod, hogyha két héten belül nem lesz a karjaidban a postás Kati, és azt nem tudja a bizottság hitelesen bizonyítani, akkor a próba kezdetétől számí­tott két hét leteltével köteles vagy bajusz nélkül megjelenni a kötelékrendezésen. •— Nagy tét! — vakaródzott Balogh. — Ha vesztenék, akkor rajtam röhögne az egész Őrs. 'SfcV: I I (Folytatjuk) - 54 -

Next

/
Thumbnails
Contents