Tolna Megyei Népújság, 1975. június (25. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-11 / 135. szám
Földespuszta ^mgnzaBanaaiMi ezerkilencszázhetvenötben Áz ötszázas telep A Paksi Állami Gazdaság földesi tehenészeti telepének néhány mutatószáma 1974- ben: átlagkereset a telepen 32 640 ' Ft, átlagkereset az ÁG-ban 31436 Ft, termelési érték 11 345 000 Ft. 1. A hatvankettő-harminckettes útról észrevétlenül szalad az aszfalt jobbra. Kicsi, keskeny csík a puszta irányába, fölötte magasfeszültségű drótot zizegtet a szél. A birtok gróf Széchenyi Domokosé volt, majd később a földhitelintézeté, s az utolsó parancsolóra. Guba János intézőre már csak hatan-heten emlékeznek. Kiss György volt az utolsó pusztagazda. Állami gazdasági birtok Földespuszta több mint huszonöt éve. Jelenleg a PÁG egyik telepe. Nem is legnagyobb, talán nem is a legjobb, mindenesetre arra jó példa, hogy vizsgáljuk, milyen egy puszta 1975-ben. t Alig kanyarog kétszer az aszfaltút, máris jobboldalt megállásra kényszerít bennünket a jól rendezett, s szép környezetben lévő szarvasmarhatelep. Egy asszony ácsorog a portán, két brigádvezető pihen az irodában, a telep kihalt.1 Semmi mozgás. Két tehenész pihen a hűsöt adó fák alatt. Németh Lajos brigádvezető a takarmányozás felelőse, Deckärt Imre pedig a borjúk és előhasi üszők gazdája. Németh naponta motorral jár ide Paksról, Deckärt pedig Dunaszentgyörgyről autóbusszal. Hat tehenészt mikrobusz hoz minden reggel, ugyancsak Paksról Földespusztára. Járnak ide még Pusztahencséről, Nagydorogról is. A többi munkaerőt a puszta adja. Németh ismeri a pusztát, itt született, s munkahelye is ez több mint két évtized óta. A brigádvezetők bemutatják a telepet: ötszáz szarvasmarhát tartanak, s naponta átlagosan ötezer liter tejet küldenek a kölesdi üzembe. Ezen felül kiváló minőségű tenyészanyagot adnak a gazdaságnak, s foglalkoznak hizlalással is. Évente 350—400 borjút nevelnek fel, s adnak el. Jelentős ezenkívül a puszta környékén a takarmánytermesztés is. A fő profil itt azonban az állattenyésztés. A magyartarka szarvasmarha Fl-es vöröslapállyal javított fajtáját tartják. A tenyészanyag jó, a tejtermelés évről évre figyelemre méltó növekedést ér el. A telep három éve üzemel, s a régi istállók lassan elnéptelenednek. A parádés lovak istállójában két éve nincs állat, a másik három istálló is pillanatnyilag üres. A régi tartási formák helyett az új telep, kerítésen belül, a sok korszerű technológia közül egy itt jónak tartott, szolgálja a gazdaság programját: minél több tejet a fogyasztók asztalára tenni és több tejelő szarvasmarhát adni a tenyésztésbe. Deckärt Imre elmondja, hogy a régi puszta ma eltűnőben van. Az öreg cselédházak nagy részét lakhatóvá tették, azaz padlózták valamennyit az évek során, a pusztában villanyvilágítás mutatja este az utat, járda még nincs, pedig évente rendszeresen fizetik a pusztalakók a nagydorogi tanácsnak a községfejlesztést. Vizet a gazdaság vezetett minden ház elé. És hozzáfogtak a lakásépítéshez is. Elkészült négy korszerű fürdőszobás családi ház. Kettőt már átadtak a lakóknak, kettő a következő hetekben lesz lakható. Ezenkívül van még több üres lakás a puszta területén. Egy például olyan, hogy városban sem kívánna az ember különbet — ezt ellető tehenésznek tartják — ha lesz majd jelentkező. Földespusztára azonban nem nagyon sietnek a szakemberek. Állatorvos például egy éve nincs. Gyapáról jár át az ottani telep állatorvosa. Egy embernek — dr. Jancsó Árpádnak — kettő helyett dolgozni — csak követelmény, de teljesítés nem lehetséges. Lett légyen bármily lelkiismeretes is. Hiszen egy ember egy ötszázas szakosított telepen is alig győzi a munkát. Kellene néhány család, amelyekben legalább két munkaerő is található, megbízható, akik hosszabb időre akarnak letelepedni. Lakás van. Lakás lesz. További tizenhat korszerű családi ház építését tervezik. Most tárgyalnak egy fiatal állatorvossal. Katona és alig várják, hogy júliusban leszereltessék. Sok jelentkező van fizikai munkára. Érthető azonban, hogy a telepvezető és a gazdaság vezetősége is — válogat. A korszerű tehenészeti telepekre nem elégséges az olyan munkás, aki csak annyit tud, hogy reggel etetni kell, fejni és a jószágot megtakarítani. Az állattenyésztő telepek alkalmazottainak legalább kétharmadának szakmunkás-bizonyítvánnyal kellene rendelkezni. Feltétel ez ahhoz, hogy ezek a nem olcsó telepek gazdaságosan működjenek. Bár a földesi eredmények miatt az itt dolgozó vezetőknek és munkásoknak nem kell szégyenkezni, de tudják, hogy mi van még felderítetlen, kihasználatlan, mire volna képes ez a telep —, s ezért néha restelkednek. Pedig nem az itteni emberek tehetnek arról. Kényszerű, objektív körülmények a meghatározók abban, hogy a puszta mennyire puszta még most is, annak ellenére, hogy már nem az és nem olyan, mint harminc évvel ezelőtt, az utolsó cselédévben volt. (Folytatjuk). PÁLKOVÁCS JENŐ Kincset visz a pusztában az idős asszony. A szokáshoz híven a rongyos cigány havonta bezörget a házakhoz és olcsó, selejt tányérok, poharak ellenében átveszi a rongynak tartott, kinőtt gyermek- és felnőtt holmit. Sajnos a vándor- kereskedők pusztahéli látogatása más kárral is jár — nemcsak arra gondolunk, hogy egy-egy tyúk, kacsa könnyen a rongyok közé „repül” —, han em arra is, hogy az állategészségügyi elállásokat is megsértik ezek a „látogatások^ iM) Totó; Gottvald Károly iß tmoi 3 1975, június 11. *«• Kincs a telepen ez a négy torony. Itt tárolják % szarvasmarhatelep takarmányát. A korszerű silókba gép viszi a terményt, s onnan is gép adagolja a kocsikba, amelyeket az istállóban kézi erő nélkül ürítenek. Ez a telep arra is példa, hogy viszonylag kis területen, jó munkaszervezéssel kevés ember is nagy értéket t ud termeink Népfront és gazdaságpolitika A mostani országgyűlési képviselőjelölő gyűléseken sok szó esett gazdasági, gazdaságpolitikai kérdésekről. Az előadók ismertették az országos és helyi fejlődés tényeit, elemzöen szóltak a gondokról, az elvégzendő munkáról. A sok ezernyi felszólalásban is elhangzott megannyi észrevétel, javaslat, megvalósítandó elképzelés. Bizton mondhatjuk: a jelölő gyűlések fórumai voltak a gazdaságpolitikának is; hasznos gondolatokkal, helyénvaló bíráló megjegyzésekkel, okos javaslatokkal gazdagították közéletünket. Most már a tapasztalatokat összegező népfrontbizottságok feladata, hogy az ésszerű javaslatokat — beillesztve a képviselők választókerületi és országos tevékenységébe — a megvalósulás útjára tereljék. C saknem két évtizedes tapasztalatok bizonyítják, hogy a népfrontpolitikának, a népfrontbizottságok munkájának mennyire fontos része a gazdaságpolitika ismertetésével, a jó végrehajtás módozatainak keresésével kapcsolatos tevékenység. Ez idő alatt vált gyakorlattá a község- és városfejlesztés, a szövetkezeti mozgalom, a tanyák, a puszták, az apró falvak és újabban a környezetvédelem témáinak napirenden tartása. Néhány ötéves tervidőszak igazolja a népfront társadalompolitikai szerepének hasznát mind a helyi, mind az országos tervcélok kimunkálásában és a tervek valóra váltásában. Erről a népfront 1972. áprilisában megrendezett V. kongresszusa így fogalmazott: „Gyakorlat által igazolt meggyőződéssel állíthatjuk, hogy a társadalmi-politikai mozgalom ereje pozitívan hat vissza általában a gazdaságpolitika kialakítására és megvalósítására, közvetlenül pedig az emberek és környezetük gazdasági gondolkodására”. P éldaként emlegethetjük azokat a gazdaságpolitikai fórumokat, amelyeket a megyei, városi, kerületi, nagyközségi népfrontbizottságok az utóbbi egy év alatt rendeztek. E fórumokon úgyszólván gazdasági életünk minden kérdése terítékre került. Nemcsak olyanok, amelyek sikereinket példázzák; hanem a gondokat okozó, fejlődésünket, életünket nehezítő, sok embert bosszantó, idegesítő jelenségek is. És az egyszerű vitatkozáson túllépve keresték — kereshették — a megoldás módjait, mert — miként egész politikai életünket — a gazdaságpolitikát is mind jobban áthatja az együttgondolkodás, az együttcselekvés eszméje. G azdaságpolitikánk szerves része a népfrontpolitikának, s ennek megfelelően a mozgalom bizottságai mint életünk legtermészetesebb mindennapi jelenségeivel foglalkoznak gazdasági, gazdálkodási kérdésekkel. Meg sem kerülhetik e témákat, hiszen ahol együtt van 10—20 ember, vagy százak jelennek meg egy összejövetelen az érdeklődés jó része gazdasági kérdésekre irányul. Törekvése is politikai életünknek, hogy felkeltsük az emberek figyelmét és minél tájékozottabban alkossanak véleményt, kovácsoljanak terveket. A párt XI. kongresszusa újabb biztatást adott a népfrontmozgalomnak a gazdaságpolitikában való minél aktívabb részvételre, A legnagyobb figyelmet most a IV. ötéves terv sikeres befejezése érdemli, hiszen következő tervünknek ez képezi legjobb alapját. A népfrontbizottságok soron lévő feladata tehát minél szélesebb körű figyelemébresztés tervgazdálkodásunk időszerű kérdései iránt. A helyi és országos tervek egyaránt a népfront fórumaira kívánkoznak, mert a gazdasági élet összefüggő folyamataiban nem lehet elválasztani a részt az egésztől vagy megfordítva, rjrelyesen teszik a népfrontbizottságok, ha az eddigi w~w gyakorlatnak megfelelően továbbra is arra törekednek, hogy összejöveteleiken ott legyenek és hallassák szavukat a munkások, a szövetkezeti parasztok, értelmiségiek, a lakosság más rétegei; a gazdasági kérdésekben jobban járatos vezetők és a mindennapi élet egyik-másik részletét érzékenyebben ismerő honpolgárok. A cselekvésre ösztönző meggyőzés, az önálló gondolkodásra képessé tevő meggyőződés erősítése a népfront gazdaságpolitikai tevékenységének legfontosabb eleme és célja. H. L.
