Tolna Megyei Népújság, 1975. június (25. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-11 / 135. szám
1 j LISSZABON Mario /Soares, a Portugál Szocialista Párt főtitkára legutóbbi beszédében ismét állást foglalt amellett, hogy Portugáliában „pluralista demokráciát” vagyis a polgári demokrácia „játékszabályai” szerint működő tőkés társadalmi berendezkedést kell létrehozni. A PSZP főtitkára visszautasította a népi demokrácia és a proletárdiktatúra gondolatát és azt mondta, hogy olyan társadalmi rendszert kell kialakítani, amelyben „az általános választójogból fakadó hatalom és a forradalmi törvényesség” kiegészíti egymást. MADRID Rövid hivatalos látogatásra hétfőn Madridba érkezeit Meló Antunes őrnagy, Portugália külügyminisztere, hogy Pedro Cortina spanyol külügyminiszterrel a két ibériai ország kapcsolatáról tárgyaljon. Portugália a fasiszta rezsim megdöntése óta arra törekszik, hogy jószomszédi kapcsolatban legyen Spanyolországgal. Spanyolország hivatalosan ugyan szintén hangoztatja a jószomszédi kapcsolatok szükségességét, a madridi kormány azonban nemcsak megtűri, hanem támogatja is azt a csaknem tízezerre becsült portugál fasisztát és szélsőjobboldali elemet, akjk Spanyolországba menekültek a bűntetteik miatti felelősségre vonás elől és ott szervezkednek a lisszaboni demokratikus rezsim megdöntésére. BELGRAD Dzsemal Bijedics, a Jugoszláv Szövetségi Végrehajtó Tanács (kormány) elnöke kedden fogadta Faluvégi Lajos pénzügyminisztert, a magyar— jugoszláv gazdasági együttműködési vegyes bizottság magyar tagozatának elnökét, és szívélyes, baráti eszmecserét folytatott vele a magyar—jugoszláv gazdasági kapcsolatokról, valamint az együttműködés bővítésének lehetőségeiről. A magyar miniszter látogatást tett Jankó Szmolenél. a kormány tagjánál is, és vele a nemzetközi, gazdasági és pénzügyi helyzetről, annak várható alakulásáról folytatott eszmecserét. Halász József, a Magyar Népköztársaság belgrádi nagykövete kedden fogadást adott a magyar—jugoszláv gazdasági együttműködési vegyes bizottság jelenleg folyó VII. ülésszakán részt vevő két küldöttség tiszteletére. ALGÍR Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára kedden Algírban tanácskozást folytatott a Spa- nyol-Szahara függetlenségéért küzdő erők képviselőivel. A világszervezet főtitkára, aki jelenleg ténymegállapító körúton van az észak-afrikai országban. Algírból Rabatba, majd Madridba utazik, hogy személyes benyomásokat gyűjtsön Spanyol-Szahara helyzetéről. A jelenleg, még spanyol fennhatóság alatt álló területre Marokkó és Mauritánia is igényt tart, a terület felszabadításáért küzdő erők azonban egy független állam megalakítására törekednek. LONDON Háromnapos látogatásra a brit fővárosba érkezett Isz- mail Fíthmi egyiptomi külügyminiszter. AMMAN Kedden délelőtt több minisztere kíséretében Amman- ba érkezett Haféz Asszad szí- rai államfő. Személyében 19 év óta először üdvözölnek Szíriái elnököt a jordániai fővárosban. BUDAPEST ^Kedden elutazott Budapestről a Szovjet—Magyar Baráti Társaság küldöttsége, amely V. N. Sttriganovnak, az OSZSZSZK kulturális miniszterhelyettesének, a társaság alelnökének vezetésével részt vett az MSZBT megalakulása 30. évfordulójának ünnepségein. A delegációt a Ferihegyi repülőtéren Nagy Mária, az MSZBT főtitkára és Sebestyén Jenő, a Külügyminisztérium főosztályvezető-helyettese búcsúztatta. Ott volt V. V. Orosz, a budapesti szovjet nagy- követség tanácsosa. SZEKSZÁRD A budapest—pécsi 6-os fő- közlekedési út szekszárdi deltájánál lévő Sió kempingben kedden átadták rendeltetésének a Tolna megyei Idegen- forgalmi Hivatal 54 személyes második, új moteljét. A két motelben — háromágyas szobákban — csaknem száztíz vendégnek adhatnak egyszerre szállást. (MTI) — Ford sajtóértekezlete Ford elnök hétfőn este a Fehér Ház rózsakertjében egyenes tv-adásban közvetített szabadtéri sajtóértekezleten rövid bevezető nyilatkozatban vágott elébe a CIA tevékenységét vizsgáló Rockefeller-bizottság „befejezetlen” zárójelentését érintő tövises kérdéseknek, majd a kisszámú, de nagy fontosságú nemzetközi vonatkozású kérdésekre válaszolva a környezethez illő hangsúlyozott derűlátással nyilatkozott az európai biztonsági értekezlet csúcsszintű befejezésének kilátásairól és a szovjet— amerikai tárgyalásod alakulásáról. Arra a kérdésre, hogy mikor számít Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP főtitkárának ez évben esedékes USA-beli látogatására, Ford elnök így válaszolt: „A tárgyalások haladása alapján azt remélem, hogy erre 1975 ősze folyamán fog sor kerülni.” Szadat egyiptomi elnökkel múlt héten lezajlott salzburgi találkozójáról, illetve Rabin izraeli miniszterelnökkel e héten szerdán és csütörtökön esedékes washingtoni tárgyalásairól szólva Ford hangsúlyozottan egyenlőségjelet tett az USA közel-keleti „helyzet- felméréséhez” való egyiptomi és izraeli „hozzájárulás” közé. Mint mondotta, „mélységben” megvitatja majd Rabinnal a következő választási lehetőségeket: a) A „felfüggesztett” Kissinger-féle közvetítés felújítása és a „szakaszos rendezés” céljából, b) „Átfogó” amerikai rendezési javaslat előterjesztése az újra összehívandó genfi értekezleten; és c) Az előbbi kettő kombinációjaként eszmecsere a „szakaszos rendezésről" a genfi értekezlet „ernyője alatt”. Egy további kérdésre válaszolva Ford hangoztatta, hogy a Dél-Koreában levő amerikai csapatokat ott kell tartani, szavai szerint „a térség békéjének biztosítása érdekében”. A félórás sajtóértekezleten elhangzott 20 kérdés közül 11 a CIA hazai kémtevékenységéről készült Rockefeller-jelen- tés feltálalása körül kirobbant vitára, illetve a külföldi vezetők meggyilkolására szőtt ösz- szeesküvésekkel kapcsolatos vizsgálat különös félbemara- dására vonatkozott. Távirányítóit nacionalizmus Kedd esti kommentárunk. A portugál belpolitika újabb válsággóca ezúttal nem Lisszabon, vagy valamely nagyváros, hanem az Atlanti-óceánban fekvő Azori-szigetek. A hírügynökségek jelentései szerint a portugál hatóságok harminc személyt vettek őrizetbe a múlt hét végén kirobbant szeparatista zavargások miatt. A jobboldali csoportok akkor megrohamoztak egy rádióadót és beolvasott kiáltványukban a szigetvilág Portugáliától való elszakadását követelték. Vajon miért? Ellentétben az egykor kiterjedt, s ma már a függetlenség útjára lépett gyarmatbirodalommal, az Azori- szigetek — a földrajzi távolság ellenére is — 02 anyaország szerves része. Elválaszthatatlan tőle gazdasági, etnikai kulturális szempontból egyaránt. Az azoriak — ellentétben a volt gyarmatokkal —, nem oszlanak őslakosságra és telepesekre, hiszen mindannyian portugálok. Az, hogy mostanában valamiféle „sajátos azori jegyeket” kezdtek egyesek fölfedezni, s szembeállítani mindazzal, ami portugál, erősen a külső ihlet nyomait mutatja. Különösebben nem is titok, merte van az „ihlet” forrása és mi a valódi oka a hirtelenjében fellángolt „független Azori-szigetek” eszmetanának. A gazdaságilag teljes mértékben életképtelen szigetvilág fő bevételi forrása a halászat, az idegenforgalom, a kikötőbérlet, valamint — az amerikai támaszpontok. A lajesi amerikai bázis különös hírhedtségre tett szert az 1973-i közel-keleti háború alatt, amikor az Izraelnek szánt amerikai légi utánpótlásban kulcsszerepet töltött be. A kétoldalú katonai szerződés értelmében, amelyet tavaly nyáron éppen Nixon és Spinola erősített meg a szigeteken rendezett találkozón, Lajesen ma is amerikai légitámaszpont működik. A mai lisszaboni vezetés azonban már egyértelműen kijelentette: tiszteletben tartja ugyan az érvényes kétoldalú szerződéseket, nem hajlandó viszont engedélyezni, hogy Lajest az arab világ ellen használják fel. Furcsa módon a kijelentés után kezdődtek az azelőtt ismeretlen szeparatista mozgolódások. Az azori „ha- zafiak” között akadt olyan portugál állampolgár is, aki az amerikai konzulátus munkatársaként dolgozott ... közben derék „nacionalistának” is érezte magát. Az azori szigetek lakóinak a valódi véleményét azok fejezték ki s fejezik ki ma is, akik már tavaly kérvényekkel ostromolták a lisszaboni hivatalos szerveket és a sajtót, s tiltakoztak annak idején a fasiszta vezetők azori „üdülése” (azóta már Brazíliába távoztak), valamint az amerikai támaszpontok léte ellen. Ahogyan a Ponta Delgada-i polgárok írták Lisz- szabonba; „Az Azori-szigetek nem szemétláda. Berlin Határsértés Mint az NDK hírügynöksége jelentette, vasárnap az esti órákban a berlini Drewitz határátkelőhelynél súlyos bűn- cselekmény történt, amely veszélyeztette a trazitutasok életét és testi épségét. Jürgen Schimschar nyugat-berlini lakos, egy embercsempészbanda tagja, rendőrségi rendszámú személygépkocsijával megpróbált erőszakkal áttörni a határállomás ellenőrző berendezésein. Az NDK határőreinek körültekintő eljárása folytán a bűncselekmény nem járt súlyosabb következményekkel. A határsértőt őrizetbe vették és megindították ellene az eljárást. ___ D élkelet-Azsia Dominók háromszögben öthetes délkelet-ázsiai utazásának tapasztalatairól számolt be a múlt héten az International Herald Tribune hasábjain Don Oberdörfer. „Bizonytalan jövő Kelet- Ázsia számára” — ezt a címet adta írásának. Ám a kommentárból hamar kiderült: egyáltalán nem a szóban forgó térség népeinek, sokkal inkább az Egyesült Államok katonai jelenlétének a holnapjai bizonytalanok. VIETNAM-SOKK AZ USA-BAN Az amerikai sajtókommentárokban, politikusok nyilatkozataiban sok szó esik manapság a „Vietnam utáni” periódusról. Az indokínai események valóságos sokkot okoztak, ami bizonyos fokig érthető: az Egyesült Államok történelmében most szenvedte el első katonai vereségét. S nem akármilyen vereséget: az imperializmus térvesztése a 1975. június 11. szocializmus erőinek hatalmas történelmi győzelme! Az Egyesült Államok egész befolyási övezetet veszített el. Dél-Vietnamban végre megkezdődhet a nemzeti demokratikus fejlődés, és balratoló-_ dás figyelhető meg Laoszban is. Ami az indokínai térség szóban forgó harmadik országát, Kambodzsát illeti, egyelőre nem tisztázódtak teljesen a belső erővonalak. Ügy tűnik: erős a pekingi hatás. Ám ezzel együtt tény, hogy az ország kikerült az imperializmus hatalmi szférájából. Más kérdés, hogy Pekingnelc aligha vannak ínyére a forradalmi változások: nagyhatalmi, soviniszta politikájának térvesztését látja bennük. „Phnom Penh és Saigon felszabadul ása megzavarta a kínai stratégák ábrándjait — írta az APN kommentátora. — Bizonyos, hogy Mao nincs elragadtatva az indokínai események alakulásától.” Korántsem teljes azonban a kép, ha a délkelet-ázsiai forradalmi folyamatot csak az indokínai változások tükrében nézzük. Figyelemre méltó fejleményeknek lehetünk tanúi másutt is. Mi sem jellemzőbb erre, minthogy az öt országot (Indonéziát, a Fülöp-szigete- ket, Malaysiát, Szingapúrt és Thaiföldet) tömörítő ASEAN május közepén tartott külügyminiszteri értekezletén Thaiföld indítványozta: bővítsék ki a szervezetet Laosszal, Kambodzsával, Burmával, a VDK-val és a DVK-val, mivel, úgymond, így érhető csak el a cél „váljék Délkelet- Azsia a béke, szabadság, és semlegesség övezetévé”. Igen ám, csak amikor az alapokmányt fogalmazták, mást értettek „szabadság” alatt... Lényegében valamennyi kommunistaellenes tömböt ilyesfajta céllal hozták létre. REPEDÉSEK, OMLÁSOK A KATONAI BLOKKON A bangkoki kormány — amely évtizedeken át Washington hű csatlósa volt — még ennél is tovább ment. Követeli, hogy az Egyesült Államok jövő év márciusáig vonja ki csapatait az országból. Igazolódott volna a hidegháború éveiben felállított amerikai dominóelmélet? Bizonyos értelemben igen. Éspedig azért, mert az Egyesült Államok nem egyetlen délkelet-ázsiai országban próbálta feltartóztatni a nemzeti-társadalmi haladást. Reakciós re- zsimek egész sorát hozta létre, hogy az imperializmus megbízható szövetségeseivé, katonai támaszpontjaivá tegye a délkelet-ázsiai országokat. Nem ment ez akadálytalanul akkor sem. A vietnami győzelemmel széttört falat egyre szaporodó hajszálrepedések gyengítették. A történtekért persze lehet sok mindent és sok mindenkit hibáztatni Washingtonban. A katonai-ipari komplexum ezúttal is kedvelt jelszavát, „Moszkva kezét” emlegeti, és ellencsapásokat követel. Schlesinger hadügyminiszter például — a New York Times által nemrég szellőztetett bizalmas kongresszusi jelentésében — harcászati atomfegyverek bevetésének gondolatát hirdette. A hidegháborús sablonokhoz való makacs ragaszkodás azonban ma már nem hatásos. A szabadságáért és nemzeti függetlenségéért harcoló vietnami népnek nyújtott internacionalista segítségen túl valóban szerepe volt a Szovjetuniónak abban, hogy az imperialisták nem vethettek és nem vethetnek be ké- nyük-kedvük szerinti eszközöket, fegyvereket akaratuk kierőszakolására, a haladó változások megfékezésére. A Szovjetunió gazdasági-katonai ereje volt az a fő tényező, amely lehűtötte a legforróbb fejű amerikai stratégákat is. NINCS IDEOLÓGIAI FEGYVERSZÜNET! De ezen túl, a nemzetközi kapcsolatok működő, aktív rendszere is elmélyíti a különböző társadalmi-gazdasági rendszerű országok érdekeltségét a békében. Az osztályharc egyik formája a békés egymás mellett élés. Ez azonban nem jelent megbékélést az imperializmus ideológiájával, agresszív terveivel. Ezen a területen nincs fegyverszünet, HALÁSZ GYÖRGY 1
