Tolna Megyei Népújság, 1975. június (25. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-08 / 133. szám
Babits és Bajcsy-Zsilinszky Ä Népszabadság és a Tolna megyei Népújság 1974. karácsonyi számában bejelentettem, a Szépirodalmi Kiadó megbízást adott, hogy Babits úgy-* nevezett néma éveinek eddig zárt anyagként kezelt kéziratos naplójából a közérdekű fejezeteket közzétegyem. Az élete utolsó három és fél évében papírra vetett följegyzések világpolitikai és hazai történelmi eseményekről és személyiségekről formált véle. ményeit örökítik meg. A hivatalos magyar politika ügyintézőinek súlyos szavú elítélésén kívül érdekesebb, mit írt azokról a ma már történelmivé vált nagy magyarokról, akik egy másik Magyarország megtestesítői, szószólói és előkészítői voltak. Többször visz- szatér Bartókra, Kodályra. Mó- riczra. Szent-Györgyire és Illyés Gyulára. Az egyik bejegyzés a magyar ellenállási mozgalom vezéralakjáról, Bajcsy-Zsilinszky Endréről szól. Mindössze három mondat, de ezek tényközlése annál jelentősebb: „Zsilinszky Bandi fiatalabb nálam. Mindig intelligens volt. Én abban az időben sokszor voltam vele együtt Schöpfli- néknél, vacsorán is". Ez a pár adat arra unszolt, hogy végignyomozzam kettőjük. Babits és Bajcsy-Zsilinszky testi és szellemi találkozásainak föllelhető «nyomait és esetleges írásbeli, sőt. netán nyomtatott bizonyítékait. A Babits-naplőban említett találkozások időpontja az 1920- as évek eleje. Zsilinszky akkor egy új magyar sajtó szükségességét hirdette meg, mint a nemzeti újjászületés eszközét. A Nyugatban erről nagy ismertetés is jelent meg. sőt, maga Móricz Zsigmond foglalkozott a kis könyvvel. Zsilinszky meg is próbálta valósítani egy orgánumban, a máig föl- dolgozatlan Szózat című napilapban. Ennek a baloldali, vagy legalábbis liberális írók és tudósok sorából is sikerült munkatársakat verbuválnia. Irodalmi rovatvezetője nem kisebb Nyugat-os. mint Schöpflin Aladár volt, művészeti kritikusa pedig Farkas Zónán, Babits az ellenforradalom első éveiben a Táltos könyvkiadó révén addigi termését gyűjtötte egybe. Régi barátsága SehöpF.innel akkoriban mélyült el mindennapi találkozássá a Centrál kávéházban, ahol kettőjük körül a forradalmak alatt szerephez jutott írók és tudósok csoportosultak. Babits addigi politikus barátai közül Jászi és Kunfi külföldre menekült a fehérterror elől, vagy mint Szabó Ervin. meghalt. Bajcsy-Zsilinszky. mint irodalmi háttérrel rendelkező politl. kus. így kelthette föl érdeklődését. Schöpflin Aladár, aki Szabó Ervinnek is bemutatta, így hívathatta meg vacsorára, ahogy Babits mondja, többször is. abban az időben. Eddig nem vettük szemügyre a Szózatot. hogy írt-e bele Babits vagy sem. A Szózatban egy és negyed év alatt háromszor is írtak Babitsról. Amikor megjelent külön kötetben görög drámája, a Laodameia és Wilde-fordítá- sa. Schöpflin foglalkozott kü- lön-külön cikkben velük. Galamb Sándor pedig Dante-for- dítását méltatta. Bajcsy-Zsilinszky Babits iránti nagyrabecsülésének több jelét adta, úgy is mint vezér- cikkíró, s úgy is mint szerkesztő. A Magyarság című naHEGEDÜS LÁSZLÓ REQÖLY Fűzfáival a Kapós-völgy szememben a legszebb táj marad halálomig. A domb fölött már ott magasodik messziről a torony — s egyszerre szembeni amíg fordul a vonat, láthatóan felénk magasuk a földvár fala, oly meredeken, ahogy valaha megalkották, a hanyatló bronzkorban. S az utas, ki a vidékre kinéz, amíg a vonat két percre megáll, nem sejti, hogy a füzes völgyi táj, rét mögött míg dombjáról messzi néz a falu, tornya körül szerteszórva, múltra épült, vad és dicső korokra. pilap 1927. november 10-i számában Görögtűz címmel szigorú kritikát írt Hegedűs Lóránt akkoriban játszott Kos- suth-drámájáról. Kritikájában az írónak dilettáns bankelnök színpadi próbálkozásával mint. egy szükségtelen, hazug magyar nacionalizmus görögtüzé. nek gyújtogatójával szembeszegezi Babits Mihály akkoriban megjelent hatalmas regényét. a Halálfiait Ezt íría róla: '„A diadalmas magyar nacionalizmus lassú lángra kapásának útját sokkal inkább jelzi Babits Mihály megrendítő regénye: a Halálfiai, mint a Té- be elnökének szánalmas, elmúlt világ gyöngeségeibe és nem maradandó értékeibe kapaszkodó Kossuth-drámája." Amikor Zsilinszky a húszas évek végén harcos hetilapot indított és Szabó Dezsőt megnyerte főmunkatársául. Szabó Dezső egyik nyílt levelében az akkori kultuszminiszternek föl. panaszolta. hogy a modem magyar irodalom nagyjait a magyar kulturális élet hivatalos területein nem pártfogolja. Közöttük említette a nagy Nyugat-osok között Babitsot is. 1930—31-ben Féja Géza, nyilván Szabó Dezső Babits-elle- nes támadásának hatása alatt, többször bírálta, új könyveinek megjelenése vagy a Baum- garten-díjak kiosztása alkalmából. Viszont hogy ez mennyire nem fedte Zsilinszky véleményét. arra bizonyíték Babits hatvanadik születésnapjára Fodor Józseffel íratott cikke háború alatti hétfői lapjában. a Független Magyarországban (1943. november 29.) Babits, mint a Nyugat szer. kesztője, szintén közölt tanulmányt és bírálatot Zsilinszky- ről. 1931-ben Fenyő Miksa írt négyoldalas vezércikket Nemzeti radikalizmus című politikai programjáról. 1939-ben pe_ dig Mátyás királyról szóló könyvét ismertetik. De még érdekesebb. hogy maga Bajcsy- Zsilinszky is a Nyugat munkatársai közé állt 1933-ban. Móricz Zsigmondnak voltaképpen csak a felszabadulás után kel. lően értékelt Rokonok című regényét ismerteti nagy tanulmányban. Ezek az apró adatok Babits és Bajcsy-Zsilinszky két évtizeden át föl-fölmerülő kapcsolatairól idővel talán még megsokasodnak. Mindenesetre Ba. bits szűkszavú vallomása így is bővíti tudomásunkat ismeretségéről egy nagy magyar történelmi személyiséggel. GÁL ISTVÁN illusztrációja József Attila Fiatal asszonyok éneke című verséhez. Utunk évkönyv 75 Néhány hónapos késéssel látott napvilágot a kolozsvári Utunk című irodalmi hetilap 1975-ös évkönyve, mely nyolcadik alkalommal került az olvasóhoz. A Naptár oldalait Salamon László, Tóth István, Aprily Lajos, Horváth István. Lucian Blaga, Horváth Imre, Jékely Zoltán, Dsida Jenő, Szemlér Ferenc, Aurel Rau, Lászlóffy Aladár és Szilágyi Domokos versei színesítik. A Naptár részben szereplő színes műmellékletek pedig Pallós Jutta, Nagy Albert, Ion Sima, Mohi Sándor, Tóth László, Balázs Péter, Miklóssy Gábor, Aurel Ciupe, Fülöp Andor, Kovács Zoltán, Szolnay Sándor, Györkös Mányi Albert festményei. Létáy Lajos, az Utunk fő- szerkesztője, az Olvasóhoz írt gondolatébresztő, költői sorokat. Ebből idézzük: A z MTA veszprémi bizottságának település- történeti szakbizottsága, az MTA pécsi bizottságának VIII. számú szakbizottsága és a Magyar Történelmi Társulat dunántúli szervezetei rendezésében kétnapos tudományos ülésszak volt Székesfehérvárott, a településtörténet leg- lújabb eredményeiről. Magyarországon a település- történet kutatása évek óta virágzik. Számos olyan eredmény született, melyeket az egész történettudomány és más társtudományok is hasznosítani tudnak. Főleg a gazdaségi- társadalmi-etnikai szerkézét változásához tud a település- történet sok adalékot nyújtani. A székesfehérvári konferencia célja elsősorban az volt, hogy a legújabb eredményekről és módszerekről a településtörténettel foglalkozók tájékoztatást kapjanak, és a kutatás új irányait felvázolják. A XVII. század utolsó évtizedeiben és a XVIII. század elején a Dunántúl népe történelmünk egyik legtragikusabb korszakát élte. A tudományos ülésszak előadói és hozzászólói a pusztulás utáni újratelepítésről, a gazdasági, társadalmi, etnikai & művelődési viszonyok válTudományos ülésszak a Dunántúl XVII- századi településtörténetéről XVIII. tozásáról számoltak be. Ru- zsás Lajos a Dunántúl társadalmi fejlődésének fő vonásairól beszélt 1686 és 1767 között. Különösen a nagybirtok gazdasági és politikai megerősödésének, majd túlsúlyba jutásának okaira mutatott rá. Elemezte a Dunántúl három régiójának: Nyugat-, Középés Kelet-Dunántúl társadalmi osztályainak és rétegeinek birtokviszonyait, jogállását, politikai arculatát Maksay Ferenc „A dunántúli településrendszer a 17—18. század fordulójáig” címmel tartott előadást A török megszállás előtt a Dunántúl településhálózatát viszonylagos stabilizáció jellemezte: életképes falvak, virágzó mezővárosok voltak, a népesség növekedett. Ezt a fejlődést akasztotta meg a török megszállás, amikor az eredeti magyar őslakosság vagy elpusztult, vagy elmenekült, vagy az adott terület vadonaiban, ártéri vidékén rejtőzködött. Ez a tény súlyosan befolyásolta a gazdasági életet. A török uralom előtt a Dunántúlon elsősorban a földművelés virágzott, viszont a hódoltság idején a rejtőzködő életmód következtében az állattenyésztés, a halászat és a vadászat került túlsúlyba. Ennek következtében meglazult a régi, stabil településszerkezet, a falvak átmeneti jellegűek lettek, ugyanis a lakosság sohasem tudhatta előre, mikor kell ismét a hadak elől elfutnia. Az újratelepítéskor óriási feladata volt a lakosságnak az elvadult földek újbóli megművelése. Muzsnay Lászlóné előadásának címe „A soknemzetiségű Dunántúl kialakulása 1686— 1773” volt. Elemezte a bécsi kormánynak azt a magyarellenes politikáját, melynek mind a rác, mind a német telepítés következménye volt. Az úgynevezett magyar rebellis törekvések ellensúlyozására a Habsburgok az ország középső sávjában idegen nemzetiségi tömböt akartak létesíteni. Először a török segédcsapataiként feljött rácok letelepítésével akarták ezt elérni, de a Rá- kóczi-szabadságharc ezt megakadályozta. A szatmári béke után a főleg német származású császárhű tisztek, akik szolgálataik fejében magyar- országi birtokokat kaptak, földjeik benépesítésére német telepeseket hoztak. Ennek következtében a Dunántúl etni kai képe megváltozott. A negyedik fő előadást Ka nyár József tartotta a művelődéstörténet néhány XVIII. századi kérdéséről. Elemezte a népiskolák helyzetét, az iskolamesterek tevékenységét, a tanulók számának és összetételének alakulását, a tankönyveket, tantárgyakat, a népi rétegek műveltségi szintjét, elsősorban Somogy megyei adatok alapján. A fő előadásokhoz kapcsolódtak a felkért hozzászólók. A dunántúli megyék neves szakemberei megyéjük adataival egészítették ld és tették teljessé a korszakról rajzolt képet Kisasszondy Éva „Minden viszonylagos. Előb-' bi évkönyveinkhez mérve, az olvasó talán kevesli majd a könyv terjedelmét s tán a kissé kitolódott megjelenést se hagyja szó nélkül — a szerkesztő ugyanakkor örül, hogy íme, mégiscsak, az új évben is, 1975-ben is az olvasó elé teheti az Utunk Évkönyvet Nem szakad meg, tovább él hát a sorozat, amit most nyolc éve annyi reménnyel, bizakodással indítottunk, s ami — túlzás nélkül mondhatjuk el — évről évre nagyobb visszhangot vert irodalmi, művelődési életünkben, s mind több olvasó, könyvgyűjtő tetszését nyerte meg. Szépíróink gazdag terméséből, amely épp a most beálló új évben kerül majd regények, novellás-, színdarabos könyvek formájában az olvasó elé, részleteket, magukban is megálló fejezeteket válogattunk évkönyvünk számára. Hisszük, hogy nemcsak érdekes, értékes olvasmányt jelentenek a kiválasztott részletek, de további reményt, bizakodást is szerkesztők s olvasók számára: él, fejlődik irodalmunk, az új évben, az új években is be fogja tölteni hivatását." A Kolozsvár—Napoca című összeállításban a fennállásának 1850. évfordulóját ünneplő városról publikált számos cikk, tanulmány, esszé és vers közül kiemeljük Bodor András „Napoca helye a dáciai városok között”. Köllő Károly „Decebal és Napoca az erdélyi magyar irodalomban”, Vinczy György „Kolozsvárról lett kuruc ének” — születésének ideje 1706 — című versét, Mikó Imre „Kelemen Lajos sétái”, Bálint Tibor „Fej- fa és telefonkönyv” című meleg hangú írását, továbbá Lász- lóffy Aladár „Házsongárd 2655” című versciklusát. RÉVÉSZ TIBOR if gyulai 1975. június 8,
