Tolna Megyei Népújság, 1975. június (25. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-08 / 133. szám
( BCIwiteleaeesi rekord m TSITÉII munkahelyein A Szekszárdi Bőrdíszmű új üzemének építése a Keselyűsi úton a tervek szerint valamivel több mint 32 millió forintba kerül. Időközben szükségessé vált terepmunka, más, programon kívüli költség ' is jelentkezett, így nyugodtan mondhatjuk, hogy az új üzem 40 millió forintot ér. Magában ez a tény még nem teszi emlékezésre érdemessé ezt a munkahelyet, hanem a kivitelezési rekord, az igen. Alig több mint egy év alatt készült el az új gyár! Június 30-án befejezik a műszaki átadást. Egy ilyen jellegű ipari objektum építési ideje általában két év. Nincs olyan kivitelező, amelyiket rá lehetne beszélni, hogy rövidebb idő alatt végezze el a munkát. Itt a TOTÉV 1973. decemberében vette át a területet, gyakorlatilag 1974. januárjában kezdték meg a munkát, ekkor tűzték ki az épületet. Tehát másfél év kellett az új üzem felépítéséhez. Hogyan sikerült Á tanulóifjúság szünidei foglalkoztatása A diákok a nyári szünetben szervezetten és egyénileg is vállalhatnak munkát. Az általános iskola VII. és VIII. osztályát végzett tanulók és a középiskolai tanulók a nyári szünidőben szervezett förmában, a helyi tanácsok és iskolák irányításával kijelölt vállalatoknál foglalkoztathatók. A tanulóifjúság nyári foglalkoztatásának megszervezéséről a városi (fővárosi, nagyközségi) tanács, illetőleg a járási hivatal munkaügyi szak- igazgatási szerve gondoskodik a mezőgazdasági, élelmi- szeripari és építőipari vállalatok — indokolt esetben a megyei tanács vb engedélye alapján egyéb vállalatok — által bejelentett ifjúsági munkaerőigény, valamint az iskolákban végzett felmérések alapján. Az iskolákban a foglalkoztatást a KISZ- és úttörő- szervezet közreműködésével szervezik. A vállalatok a tanulókkal idénymunkára szóló munka- szerződést kötnek, amely a VII. —VIII. osztályos tanulóknak munkaviszonyt nem jelent. Utóbbiak munkavállalásához egyébként írásbeli szülői beleegyezés szükséges, a közép- iskolások közül a 16 éven aluliak első munkaviszonyba lépéséhez ugyancsak kell a törvényes képviselő — szülő, gyám — hozzájárulása. A munkaszerződéshez a tanulóknak munkakönyv helyett az iskola részéről kiállított munkavállalási engedély szükséges. A szerződéskötésnél arra is figyelemmel kell lenni, hogy a tanulók a nyári szünetben legalább négy hetet pihenéssel töltsenek. A javító vizsgára utalt tanulók szerződését fel kell bontani. Az általános iskola VII— VIII. osztályát végzett tanulók legfeljebb napi 6 (heti 36), a középiskolások legfeljebb napi 8 (heti 48) órában foglalkoztathatók. Túlmunkát és éjszakai munkát a 18 évnél fiatalabbak nem végezhetnek. A vállalatok kötelesek a munka megkezdésekor, illetve szükség szerint esetenként, a tanulókat a szükséges munkavédelmi oktatásban részesíteni. hat hónapot megtakarítani? Erre kerestük a választ. JÓ TERV Az üzemépítés elindítása példásnak mondható, hiszen jó tervek, alapos megfontolás után fogtak a kivitelezéshez, mégis — mint annyi helyen — sokan azt mondták a vállalatnál, hogy a tisztességes nevüket is elvesztik ezen a munkán, nem a tervezett hasznot... A munka átadásának ideje 1975. december 31. lett volna. Még ezt a „hosz- szú” kivitelezési időt is rövidnek tartották az emberek. Az üzem tervét megyénk tervező vállalatának kiváló mérnökei készítették, olyan „minőségben”, amit részben már megszoktunk tőlük és ezúttal is pontosat alkottak, módosítani alig kellett. A jó terv után elkészítették a TOTÉV szakemberei a kivitelezési menetrendet. A szerkezetek állítását két, sőt három műszakra tervezték, s végezték. Részben a daruk kihasználása miatt, másrészt pedig az idővel való verseny- futás tette fontossá a menetrendszerűséget A BRIGÁDOK VÁLLALÁSA Amikor elkezdődött a gyár építése, a vállalati vezetők megbeszélést tartottak a szocialista brigádokkal. Arra kérték a munkásokat, hogy a felszabadulási és a koiigresz- szusi verseny során vállalásaikkal segítsék az elképzelést: határidő előtt átadni a gyárat. A brigádok vállalásaikat elkészítve meghatározták konkrétan, hogy a mélyépítők után, a magasépítők, a szerelők mikor kezdik a munkát, mit elsőnek, s mit hagynak későbbre. Az a cél lebegett előttük, hogy a brigádok ne akadályozzák egymást, s ha elvonul egy szakma a területről, tiszta munkahelyet hagyjon hátra. Az elmúlt évben a brigádok teljesítették vállalásaikat. A „kötelezőn” túl áldozatot is kellett hozni a brigádok tagjainak. Több túlórára volt szükség, és néha a szabad szombat, a vasárnap is ráment az építkezésre, mert a munka szervezése megkívánta, hogy pénteken ne álljon le például a csőszerelő brigád, hanem dolgozzon szombaton és vasárnap is, mert hétfőn csak úgy tud kezdeni, menetrend szerint a hidegvagy a melegburkoló brigád, ha a csővezeték kész. Hat hónap megtakarítás egy ipari üzem építésénél nem mindennapi esemény. AKIKET DICSÉRNI LEHET S természetesnek tűnik, hogy Szabó Géza főépítésvezetővel történt beszélgetésünk során elsősorban az érdekelt bennünket, hogy kik dolgoztak a gyárépítésnél, kiket lehet kiemelni. A szocialista brigádoké az érdem — mondja a főépítésvezető. Vemer Mihály volt az építkezés művezetője, Véber Antál a főépítésvezető. Dick Sándor, Scheidler Károly kőműves brigádjai végezték az építőmesteri munkát, nekik segédkezett Doszpod Ferenc és Zengei Imre betanítóit munkásokból -álló brk gádja, Elek Ferenc segédmunkás brigádjának is nagy része van abban, hogy a szakbrigádoknak volt állandóan munkahelye. A szak-, és szerelőipar jeleskedhetett ezen'a munkahelyen. A gyár különleges szerkezettel készült, a tetőszigetelés teljesen új rendszerű, és a belső munkák is nagy hozzáértést, lelkiismeretes munkát kívántak. Zsob- rák Kálmán üveges brigádja, ifjú Búzás József festői, Pilisi István hidegburkolói, Gergely Miklós és Oportal József mázolói éppen úgy részesei a sikernek, mint Szántó József dombóvári kőműves brigádjának tagjai, akik hónapokon át bejártak Szekszárdra, gyárat építeni. A legjobbak között lehet említeni Renczes László villanyszerelő brigádját. Fazekas Lajós fűtésszerelő brigádját, Heizler András lakatos brigádját, Miklós Lajos asztalos brigádját,' Stróbl Vendel vízszerelő brigádját. A mélyépítő munka zömét Baranyai Béla brigádja végezte el, ugyancsak dicséretes módon... GAZDASÁGI OKOK A gyors építésátadást szükségessé tette azonban az is, hogy a TOTÉV pénzügyi helyzete instabil. A korábbi átadás tehát azzal is jár, hogy az épület — jelen esetben a bőrdíszmű új gyára — kész, de több munkát még az átadás után kell elvégezni. Tehát arról van szó, hogy az átadást követő nap nem szerelhetik a varrógépeket, nem költözhetnek a bőrdíszművesek az új< gyárukba. Viszont dicsé1 reíes az a hajlandóság a 'bor-; díszmű vezetői részéről, hogy ilyen készültségi állapotban* több fontos munka későbbi elvégzése ellenére is fizetnek. A két v,állalát közötti jó viszony végeredményben ■ azt eredményezi, hogy a gyár előbb elkészült, át is adják, de az üzemszerű termelés, nem a hat hónap „nyereség-idővel” kezdődhet, hanem talán három hónappal, végeredményben azonban ez egyáltalán nem homály ősit ja el azt a tényt, hogy a TOTÉV másfél év alatt felépített egy gyárat NEMCSAK A bőrdíszműnél SIKERÜLT A TOTÉV-nél nem összesítették, hogy a sok munkahelyen a negyedik ötéves terv idején hány nap, hét, hónap határidő-rövidítést értek eL A bőrdíszműnél megtakarított hat hónaphoz azonban legalább három évet még hozzá lehet számítani. így például a háromszáz ágyas munkaterápiás kórházi építkezésről hat hónappal előbb vonulnak el, mert előbb adják át, mint eredetileg tervezték. A 144 ágyas elmekórházat 1976. vége. helyett az idén karácsonykor adják át, a gyönki iskolát jövő év szeptembere helyett már az idén, iskolakezdésre átadják. A bonyhádi közgazdasági szakközépiskola, a tamási napközis konyha, a dombóvári Peva-ház, a dombóvári bölcsőde felének határidő előtti átadása is növeli a „megtakarított” napok számát. PÁLKOVÁCS JENŐ 1975. június 8. Csillapíthatatlan bennem a ^ betűéhség, elkötelezett könyvpárti vagyok, olykor mégis azt mondom, legjobb azoknak, akik soha nem olvasnak. A maguk kicsi világában élnek, nincs lelkizés, nem ismerik az „átélés” felkavaró. megrendítő élményét, s az élménytenger érzéseket felkorbácsoló viharos hullámzásait. Az öröm, a bánat, a szenvedés, egyáltalán a létezés gazdag változataiból nem kérnek, a felemelő, a lehangoló és a töprengésre késztető hangulathatásoktól megkímélik magukat. Sokak szerint a könyvszerető emberek életrevalósága meg se közelíti a könyvutáló emberek életrevalóságát. Állítólag az utóbbiak gondolkodásmódja könyörtelenül ösztönös, kíméletlenül egoista, s ezzel a gondolkodásmóddal könnyebb boldogulni, sokkal eredményesebb, mint töprengéssel, lelkizéssel, érzelmi telítettséggel. Szóval, legjobb azoknak, akik soha nem olvasnak? Ha olykor mondom is, hogy igen, komolyan soha nem gondolom, hogy igen. Arról van ugyanis szó, hogy letagadha- tatlanul gazdag állampolgár vagyok, s gyarapodásom semmi másnak, kizárólag a könyveknek köszönhetem. Ilyenformán nyugodt lelkiismerettel állítom, hogy akik soha nem (vasnak, azok a vagyonoso- - s lehetőségétől fosztják meg magukat, s elesnek pénzben, anyagiakban kife'ezhetetlen értékű javak birtoklásától. De itt most álljunk meg. Szép esténk volt Ezen a ponton a könyvszerető emberek fáradhatatlan buzgalma jut eszembe. Kitartóan, lankadatlan szorgalommal azon fáradozunk, hogy sokasodjanak az olvasó társak, az emberek többség mégis szívósan védekezik, makacsul távoltartja magát ettől a szellemi élvezettől, olyannyira, hogy sokan könyvet soha életükben nem vesznek kézbe. Mi lehet ennek a magyarázata? Mitől az idegenkedés, az olykor szembetűnő ellenszenv? Néhány évvel ezelőtt ezt én így láttam: A felszabadulás előtt a többség gyermekkorában az általános iskolában gyűlölte meg a betűt. Még ma is magam előtt látom verejtékező, kínlódó pajtásaimat, újból hallom a dadogásukat. A tanító nádpálcával sétált a padok között és a pedagógia csődjeként pofonokkal próbálta kiegyenlíteni a három folyékonyan olvasó és a 30 döcögve olvasó gyerek közötti „minőségi különbséget”. Erőfeszítéseit nem koronázta siker. A gyerekek többsége az olvasást megelőző tíz percben sápadtan, hideglelős izgalommal készült a közelgő rosszra, a Várható megszégyenülésre, s becsengetéskor a tanterem felé kullogtak ugyan, de a világból szerettek volna kifutni. A dadogó, a verejtékező harminc kisiskolásból felnőttként egyetlen egy sem nevezhető könyvszerető embernek. Nem tudom, mit lehetne tenni, de ha nyiladozó értelmű gyermekeinket sikerül majd úgy megtanítani a betűvetésre, hogy az számukra élményt, játékot, szórakozást szerez, akkor szerintem sokkal-sokkal többen olvasnak majd könyvet Magyarországon. Az irodalom — általában a művészetek —• . jellemformáló erejét kétségbevonom, legalábbis megkérdőjelezem. Ügy tűnik, a jellem független attól, hogy az szellemi táplálék napi szükséglet-e, vagy sem. Gondolom, nem tévedek, ha azt mondom, a könyvek segítségével nem feltétlenül biztos, hogy az ember „jobb” lesz, de feltétlenül biztos, hogy „több” lesz. Ez viszont roppant lényeges dolog, hiszen az olvasott ember megsokszorozódva él, nvitottabb. fogéko- nyobb, számára a világ érthetőbb, tisztább, világosabb. A közélet gyákorlása. Nem hagyhatjuk., számításon kívül, hogy társadalmunkban mindenképpen előny, s éppen ezért közügy az olvasottság, hiszen a. véleménynyilvánítás, a fogalmazás, a kifejezésmód minősége, tartalma, politikuma szigorúan összefügg az olvasottsággal. Nem mindegy, hogy amit közösségi rendezvényeken mondok, hogyan mondom. Ez az egyik dolog. A másik talán még fontosabb. Merjek-e egyáltalán megszólalni? Ezt a fajta tépelődést az a munkás aligha ismeri, akinek állandó és meghitt barátja a könyv. Biztos a dolgában, tudja magáról, hogy jó a beszélőkéje, rendelkezik azzal a szókinccsel, ami közlendői választékos megfogalmazásához szükséges. Az olvasott ember ha megszólal, azonnal „elárulja” magáról, hogy több. De ez a tétel fordítva is ül. Tekintélyes funkciókat viselő vezetők elég . gyakran szegényes, hatáscsökkentő szókészlettel állnak nyilvánosság .elé, s ennek jól ismerjük az okát, magyarázatát. S végül arról a szép estéről is szólni szeretnék, amit a címben jelzek. Június 4-én a mórágyi művelődési otthonban „találkát” adtak egymásnak a község könyvszerető emberei, lehettek úgy ötvenen. Az azonos érdeklődés meghitt légkörében este hét órától tizenegyig jól érezte magát mindenki. Volt téma. író-olvasó találkozó ürügyén minden formaságot mellőzve csak beszélgettünk. Tanárok, tanítók, szakmunkások, tanácsi dolgozók, diákok, különféle foglalkozású nők, férfiak ültek a teremben. S ebben a vegyes összetételű közösségben újból láthattam: a könyv „egyen- rangúsít”. Régóta sejtem, de ennyire tisztán, világosan Mórágyon, a művelődési házbán lát,tam, a könyv egyenrangúsí- tó hatalmát. Sz. P.
