Tolna Megyei Népújság, 1975. június (25. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-07 / 132. szám
> A MVDSZ küldöttértekezlete elé Érvényesüljön jobban a dolgozók szava Számvetést készít a Helyi- ipari és Városgazdasági Dolgozók Szakszervezete Tolna megyei Bizottsága az elmúlt négy évben végzett munkáról. Van miről beszámolni a bizottságot újjáválasztó küldött- értekezleten. A beszámoló átfogja a szakszervezeti munka egészét, mi most csak a termelést segítő tevékenységről, a dolgozók munka- és életkörülményeinek javításáról szólunk. A munkások és a tervkészítés Az elmúlt négy évben sok, rendkívül fontos, a munkások többségét érintő intézkedés született. Ez idő alatt készültek el az üzem- és munka- szervezés fokozására vonatkozó szervezésfejlesztési tervek, bevezették a kommunális ágazatban a nyereségérdekeltség nélküli szabályozást, végrehajtották a központi bérfejlesztést, kialakították az Országos Szakmai Bértáblázatnak megfelelő bérezést. Szakszervezeti feladat volt az is, hogy minél több dolgozót vonjanak be az y. ötéves terv előkészítésébe. A szakszervezeti munka fontos területe volt és marad a dolgozók minél szélesebb körének bevonása a tervezésbe, a vállalatfejlesztés irányának meghatározásába. Bár a tapasztalatok azt mutatják, hogy az elmúlt idóézakböz viszonyítva e területen is van fejlődés, még mindig tapasztalható értetlenség is. Sokan és sok helyütt még mindig nem értik meg azt, hogy a dolgozóknak nem a tervező szakember szemével kell nézniük a tervek elkészítését, hanem arra kell törekedniük, hogy a munkásság a maga tapasztalatával járuljon hozzá ahhoz, hogy a tervek reálisabbak legyenek. A dolgozók igenis véleményt tudnak és kell is hogy mondjanak: a kereseti arányok kialakításáról, az ősz-, tönző bérrendszer kidolgozásáról, az életkörülményekről, a kulturális és jóléti feladatok-' róU Dinamikus fejlődés ' A beszámolási időszakban a vállalatok dinamikusan fejlődtek. Árutermelési tevékenységük igazodott a népgazdaság és á helyi lakosság szükségleteinek kielégítéséhez. Különösen jelentős volt a fejlődés az Építőanyagipari Vállalatnál, ahol 1971-hez képest duplájára nőtt a termelési érték. Ugyanez a helyzet a Simon - tornyai Bőr- és Szőrmeipari Vállalatnál, ahol négy év alatt 104 százalékkal emelték a termelési értéket. A Tolna megyei Víz- és Csatornamű Vállalat, a Textiltisztító és Ruházati Vállalat, a Bútoripari Vállalat is jelentős eredményeket ért el az elmúlt négy évben. Igaz, hogy a vállalatok többsége létszámnöveléssel érte el a termelés fokozását, a termelési érték 65 százaléka így is • a termelékenység növekedésének az eredménye. A termelési érték növekedésével együtt nőtt a vállalati nyereség is. A termelés emelkedését nagymértékben elősegítette a dinamikusan fejlődő szocialista brigádmozgalom és a munkaverseny. Az elmúlt négy évben ötszörösére nőtt a szocialista brigád címért küzdők száma. A kongresszust és felszabadulási munkaverseny eredményei — sok milliós termelési értéktöbbletet jelentenek megyénkben — fényesen bizonyítják a dolgozók alkotó hozzájárulását életszínvonalunk emelkedéséhez. Ma már mindenütt egyre inkább úgy tekintik a szocialista munkaver- seny-mozgalrrtat, mint a dolgozó tömegek tudatos részvé- --- .1» t elét a vezetésben és a feladatok gyakorlati végrehajtásában. Jól alakult a dolgozók jövedelme Az elmúlt négy évben igen jelentős volt a dolgozók jövedelmének a növekedése. Az egy főre eső bérszínvonal 1977-től számítva mintegy 20 —25 százalékkal emelkedett a központi és az önerős bérfejlesztések következtében. Az elmúlt időszakban sikerült a néhány vállalatnál mutatkozó jelentős elmaradást behozni. E lemaradás behozása érdekében a Kéményseprő, a Temetkezési, a Városgazdálkodási Vállalat és a tanácsi költségvetési üzemek dolgozóinak a bérszínvonalát növelték erőteljesebben, részben bérpreferenciák, részben a központi bérfejlesztés differenciált elosztása útján. Ezzel az intézkedéssel sikerült felszámolni a költségvetési üzemek közötti jelentős bérkülönbséget. A nők jövedelme arányosan emelkedett a férfiakéval. Ma már nincs különbség az azonos munkakörben foglalkoztatott nők és férfiak bére között. A HVDSZ-hez tartozó üzemekben általánossá vált a rövidített munkaidő. Problémaként jelentkezik azonban még mindig a szábád idő kulturált kihasználása, bár az egyre több saját, vagy bérelt hétvégi pillenő létesítésével némi javulás tapasztalható. Hasonló lassú a fejlődés az üdültetésben is. SZOT-üdül- tetésben 1971-ben 307, 1974- ben pedig 361 dolgozót részesített a HVDSZ. A dolgozók üdültetésében gyors javulás csak azzal érhető el, ha tovább növekszik a vállalati bérelt, vagy saját üdülők száma. ünnepi könyvhét 197S Nagy az érdeklődés.* hiányos választék Még tart az ünnepi könyvhét, aminek eredményei igazán csak a jövő héten lesznek végérvényesek. A forgalom alakulásáról azonban a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat üzleteiben már elkészítették a gyorsmérleget. Milyen az idei könyvhét? A Babits Mihály Könyvesboltban csak elismeréssel tudnak szólni róla. A könyvbizo- mányosok és a könyvutca sátraiba eddig 250 ezer forint értékű könyvet szállítottak ki eladásra. A könyvutca forgalma június 4-ével lezárva 60 ezer forint, a bizományosok forgalomjeleníése csak a jövő héten érkezik be. Az üzemi könyvbizományosok — 24 könyvterjesztő — mintegy 63 ezer forint értékű könyvet adtak el. A könyvhét végére várhatóan még emelkedik ez az összeg. Örülnek a Babits Mihály Könyvesboltban a vásárlóközönség nagy érdeklődésének. Csak az üzletben 80 ezer forint értékű könyv talált. gazdára. A forgalom a rossz idő ellenére is kedvező, de a félárú könyvek ebben az, esztendőben is kevésnek bizonyultak, minden darab elfogyott belőlük. Néhány darab van még Weöres Sándor verseiből, Ady Endre összes költeményeiből. Nagy sikere volt Vágó Márta József Attila c. művének és Illyés Gyula önéletrajzi elemekkel átszőtt regényének az Iránytűvel címűnek. Keresik a vásárlók a Magyar Remekírók sorozatban megjelent két könyvet, van még Seneca Erkölcsi levelek és Lakatos Menyhért Füstös képek című _írá- saiból pár darab. Ügy tűnik Robert Merle . Melavil és Váci Mihály Százhúszat verő szív című könyve az idei könyvhét slágere. A tavalyihoz képest emelkedett a könyvárusítás forgalma, nagy az érdeklődés a könyvek iránt, de a könyvhétre ígért és várt kiadványok csak ötven százaléka jelent meg. Hogy a választékot növelni tudják, a könyvutca sátraiban a könyvespolcokon szép számmal találhatók olyan könyvek is, amelyek régebben jelentek meg. A könyvhét nehezen indult, de a 479. számú Garay téri könyvesbolt vezetője bizakodó, úgy hiszi, abban bízik, mire befejeződik a könyvhét a forgalom. meghaladja az elmúlt évit. Ä könyvutcában lévő sátor 20 ezer forintot forgalmazott, a két pavilon pedig 16 ezer forintot. A bizományosok eddigi forgalma 39 ezer forint, a bolté pedig 17 ezer forint. A vidéki könyvterjesztők eredményét itt sem tudják megmondani előbb, mint a jövő héten. Jól sikerült akció, hogy a Panoráma és a Garay mozi előterében könyvet árulnak. A forgalom és az érdeklődés mindenképpen nagy, az alkalmi könyvárusításnak olyan a visszhangja, hogy áruljanak a mozik előcsarnokában máskor- is könyvet. Ezt a Moziüzems Vállalat nem tudja megoldani, mert nincsen olyan személy akit foglalkoztatni tudnának, de esetleg nyugdíjas alkalmazásával biztosítható lenne a könyvárusítás egész évben. Védett szőlőfák Pécs élő műemlékei — az évszázados szőlőfák — védelem alá kerültek. A belváros zártkertjeiben, udvaraiban több öreg, fává terebélyesedett tőke őrzi a XVII—XVIII. századi szőlőkultúra emlékét A városi tanács védetté nyilvánította a Kulich Gyula utca 6. szám alatti ódon kis ház udvarán álló Rosamenna di Vacca szőlőfát, amelynek korát 250— 300 évre becsülik. Ez az ország legöregebb szőlőtőkéje. Ugyancsak védelem alá került az Anna utca 5.3. szám alatti házacska udvarán viruló kadarkafa. Életkora 150—200 év. A Garay téri általános iskola egyik emeleti tantermében „lakik”, a szövetkezeti madrigálkórus, melynek új karnagya Pécsről jár át Szek- szárdra. Úgy hírlik, nem sokáig. Ha minden úgy megy, ahogyan kell. Ligeti Andor megválik Pécstől és Szekszárdra telepedik. Szívből kívánjuk, hogy így legyen. A madrigálo- sok — jóllehet már csak töredéke van meg alapító tagságának és időnap előtt itthagyta együttesét karnagyuk dr. Partos János — megérdemelnék a-z ebben is megnyilvánuló becsülést. Sok dicsőséget hoztak- „haza” működésüknek egy évtizede alatt és Tolna megye kórusmozgalmának erősségét jelentik. A szomszéd termeket most járja sorra a takarítónő. Negyed hat. A dalosok csaknem valamennyien a helyükön vannak. Ahogy elnézem, nem egyszerű feladvány befémiök a felnőtt lábaknak a gyerekekre méretezett padokba. Mikor azt látom, hogy egy-egy kétségkívül kiemelkedő együttesünk milyen mostoha körülmények között dolgozik, mindig elönt valami, a hála érzetéhez hasonló. Bizonyos mértékig a csodálat is -hatalmába kerít. Har- minc-valahány embernek nagyon kell tudnia ahhoz a küldetését, hogy mindent vállaljanak. Jót is, rosszat is. De hagyjuk most ez. Azért jöttem ide, hogy megtudakoljam svédországi vendégszereplésük, történetét. Mint arra néhányan talán emlékeznek, az együttes május 16-tól 23-ig a stockholmi „Kórus ’65” vendége volt és mire ezek a sorok napvilágot látnakj viszontlátogatásra Svédországi vendégszereplés ufán A próba elolt ••• megérkezik Svédországból a „Kórus 65”, hogy részt vegyen először a szövetkezetek már hagyományos országos parádéján, ami június 7—8-án lesz Szolnokon, majd június 10-én Szekszárdon mutatkozzék be. Szokvány kérdés, mégis föl kellett tenni; azt tudakolandó, hogy milyen volt a szövetkezeti madrigálkórus útja? A válaszok; hosszú és fárasztó, de mindenért kárpótolta a kórus 3o tagját az a meleg baráti fogadtatás, amiben részesültek. Nem beszélve a minden fáradalmat, drukkot feledtető sikerről, melyben mind a három, illetve három és fél fellépésükön részük volt Hogy a svédországi küldetés nem minősíthető múltával sem könnyűnek, bizonyításul hadd mondjam el, mennyire eltérőek ott a kórushangversenyekkel kapcsolatos szokások. A madrigálkórus első hangversenyét Stockholm központjának egy modem kultúrház- monstrumában tartotta meg. Mire sor került a föllépésre, akkorra már kiderült, hogy az északi nép fiái nem mandulafa lelkűek. Nagyon is nehéz fölolvasztani a hűvösségüket és oldani a tartózkodásukat Ráadásként hangzott a vendéglátók fölvilágosítása, hogy „ezen a termen keresztül — míg ők koncerteznek — föltehetően jönni és menni fognak. Ne zavartassák magukat, ez itt így szokás”. (Aki tisztában van a m; hangverseny- szokásainkkal el tudja képzelni mit érezhették az első próbatétel előtt állók. Ahogy így utólag elmondják, Csak az első két szám előadása volt nehéz, - aztán belebátorodtak, hogy így is, azért is megmutatják, mennyire megérdemli jó hírnevét a magyar kóruskultúra. — Győztünk — mondja Ligeti Andor karnagy • — de csakugyan az adott erőt a számunkra szokatlan elfogadásához, hogy követek vagyunk és a küldetést nem láthatjuk el rosszul. Nem is volt járáskelés. Megkötöttük a közönséget. A madrigálkórustól azt szoktuk meg, hogy kitűnő megszólal tató ja a barokk, a reneszánsz és romantikus kórus- műveknek és szerepléseik képesek rádöbbenteni 'a hallgatóságot, hogy az emberi hang a legcsodálatosabb hangszerek egyike és az együtténeklés — ha benne pallérozott képességek ötvöződnek a gyönyörködtetés tiszta szándékával — fölér bármely világhírű zenekarral. A kórus Svédországba nemcsak repertoárjának azo- ,kat a darabjait vitte, melynek szerzői Bach, Monteverdi vagy Bruckner. Igaz, a svéd vendéglátók kérték, de vitték volna ők kérés nélkül is Bartók, Kodály, Bárdos, Karai, a mai magyar kórusirodalom jeleseinek műveit. Lelket fölszabadító változásnak voltak elindítói és élvezői. A hűvös svédek megtanultak ugyanis a hangversenyeken lelkesedni és urambocsá, megérhették, hogy egy népdalukat a vendégektől tanulták meg. Különben, bárhol járt a szekszárdi együttes, á műsorukat Kodály Esti dala zárta. Ez a szíyeket megejtő dallam kísérte végig útjaikat is'. Mint azt Ligeti karnagy elmondta, számára a fölfedezés erejével hatott a svédországi út, nem hitte volna, hogy ez az együttes^ennyire igazán együttes. Később kiderült, hogy ugyanez az élmény nem ísme- . rétién a kórus tagjai számára sem. Felejthetetlen marad a küldetésük és hosszú időre hatalmas ösztönzést jelent. . A programjuk bőséges. Mint létezésük óta annyiszor, most is részt vesznek a június 7—8-án a szolnoki országos dalostalálkozón. melyen a svéd kóruson kívül még számos külföldi kórus is szerepel. Ismét meg akarják szerezni a találkozó vándordíját. Aztán, valamikor ősszel lesz az együttes 10 éves fennállásának a jubileuma, amit önálló hangversennyel kívánnak megünnepelni. A próbára fordítható időből szándékom ellenére többet vettem el, mint akartam, de számítok arra, hogy megbocsáttat.ik. _ Még így is alig tudtunk beszélgetni a királyi vár szomszédságában lévő koronázási templomban tartott hangversenyről, melyen egyáltalán nem hangzottak pogányul Karai feldolgozásában a Sárköz dalai. A közönséget itt is sikerült elvarázsolniok és Stockholmtól 120 kilométerre egy kisváros baptista templomában Js tudtak dallamokkal tüzet gyújtani a szellem találkozójának. A már említett „fél” hangverseny egy kórház hatalmas csarnokában zajlott és ebédszünetben. Betegeknek és hozzátartozóknak, orvosoknak és ápolóknak énekeltek itt. Egyszóval, nehéz elfelejteni a svédországi utat, mert minden momentuma szép volt és kóruskultúránkhoz méltó... Ami a megismerni- és látnivalókat illeti, álljon itt végül Lemle Zoltán vallomása, aki azt mondta: — Természeti szépségekben is gazdag országot ismerhettünk mesf, nagyon szívesen látott vendégek voltunk, sok-sok élménnyel gaz- : dagodtunk valahányan. Mégis, amikor Budapesten a repülőtér betonjára léptünk, majd egyszerre sóhajtottuk, hogy mindenütt jó, de legjobb azért otthon. * Búcsúzom. Jóformán le sem érek a lépcsőn és felszállnak az első hangok. Az emlékezést . a szünetre parancsolja a közösmunka. Szolnokról jó lenre megint hazahozni a vándordíját. Csakugyan jó lenne, mi is örülnénk, ha sikerülne. LÁSZLÓ IBOLYA
