Tolna Megyei Népújság, 1975. június (25. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-01 / 127. szám

IKER-SORS r~, h, oltásé iiaagja Két idős ember. Túl a ~ hatvanon és még dolgoz­- nak. Két dologban hason- ~ lítanak. A közös sorsban,- a hasonló életútban. És a ~ kezük is egyforma. Agyon­dolgozott. A kiszáradt, re­',1 pedezett bőr alatt kéken r— dagadó erek, mint meg- ZL áradt folyók — viszik az- életet. / S&- V ' . ' *’ — Nem szeretek emlékezni a gyerekkoromra. Semmit nem értettem ugyan a körülöttem- zajló rosszból, de annál töb­bet éreztem. Az intézői po­fontól a gyomorban fájó éh­ségig.' Nem kényeztették a summás cseléd gyerekét. Nyolcévesen már répát szed­tem kora hajnalban az októ­beri dérben —, forgatja, né­zeget; megfáradt, de még mindig dolgos kezét Németh • István, a szekszárdi MEZŐ­GÉP gondnokságának dolgo­zója. Túl a nyugdíjkorhatáron még dolgozik. — Mert másképp kevés len­ne a téesz-nyugdíj. Harminc év alatt megtanultunk élni. Bár az igazat megvallva aj ót is meg kellett szokni. Példá­ul a földet. Azt az öt holdat, amit nekem is kihasítottak negyvenötben. Aztán a közöst, a téeszt Decsen. Emlékszem az első kombájnos aratásra. Elteheted a kaszádat öreg — mondták a fiatalok a tábla szélén. Én meg csak ámulva néztem a kalászfaló gépet Megpihen beszéd közben. Lassan, töredezve jönnek sza­vai. Nem kenyere a beszéd, el-elakad, mint a száraz, gö­röngyös földben vont eke. — Néztem a tévében a múlt­kor, amikor azt a törvényt — gondolkodik keres; a í szót — a társadalombiztosításról — böki ki — elfogadták. Nem értettem ugyan mindent, de az biztos* hogy valamennyi betű­je emberséges. Olyasfélét érez­tem ott és akkor, mint mikor az első kombájnt láttam a búzatábla közepén. Ez is, az is értünk van. Németh István. Nyílik az ajtó. Palkó Lajos másik beszélgetőtársunk lép be. — Most te jössz Lajos — kapcsolódik össze a két idős ember tekintete, — Bukovinából Újvidékre, onnét Baranyába, majd Tol­nába kerültünk. Ezrek sorsa volt ez akkoriban. Háború volt. Otthon nélkül, födél nél­kül. Nem is a kenyeret kö­szönte meg a szegény ember, hanem már azt is, ha vala­hol munkát kapott. Pedig se étekben, se munkában nem voltam válogatós, öt éhes száj kért enni — nem otthon — csak ott, ahol éppen meghúz­tuk magunkat. Beszéd közben bütykös mu­tatóujjával rajzolgat tenyeré­ben, ahol a mély barázdák között mintha a végigjárt út nehézségeit keresné, követné nyomon. — Három dologra emlék­szem vissza a legszívesebben. Amikor ott álltunk a kakasdi határban és az utolsó cöveket verték le a lábam előtt. Az­tán a városból jött ember azt mondta, ‘ a kijelölt, hat hold­ra mutatva — ez a magáé, Palkó Lajos. Nagy- dolog volt ez az életemben, mert akkor éreztem meg először, hogy ha , majd enni kér ■ . valamelyik gyermekem, nem kell neki azt mondanom; majd holnap eszünk... — A másik? Cselédházak­ban laktam világ életemben, egy szobában néha tized - magammal. Vagy pajtában, is­tállóban, padláson. Az otthon szótól sokáig keserű volt a szám íze. De mikor felépült Kakasdon a házunk, csak áll­tam és alig mertem belépni a fényes parkettra ... — És a harmadik — mo­soly villan a ráncok mélyén — a múlt héten ballagott a legidősebb unokám. Ha sike­rül, orvos lesz belőle... Summa, konvenció, mene­külés, intéző; pofon, háború, éhség, földosztás, téesz, kor­szerű üzem — sorok néhány szóba öntve. Olyan sors,' amely sorsot szül. „Orvos lesz az unokámból” — hallom az- öreges, reszkető, de büszkén csengő hangot még sokáig a búcsúzás után. GYŐRI VARGA Jégvédelmi rakéták Ismerve a felhők zivatar előtti rádiósugárzásának jellemzőit, előre jelezhető a zivatar vagy a jégeső képződésének lefolyása is. Bebizonyított tény, hogy kor­szerű rádiólokációs eszközökkel’ má( ma is nagy pontossággal meghatározható a zivatargócok elhelyezkedése és szerkezete. Ez többek között a tengeri és a légi közlekedés biztonságának foko­zása szempontjából nagy jelen­tőségű. Szovjet tudósok ezenkívül zi­vatarveszélyes felhők felderítését, és aktív kémiai anyagokkal való eloszlatását szolgáló módszere­ken is dolgoznak. Ennek alapján; a. Szovjetunióban szerveztek elő-' szőr — rakéták segítségével — nagy területeken jégeső ellen védelmet nyújtó elhárító rend­szereket. A szovjet tapasztalato­kat Bulgáriában már évek’ óta hasznosítják, s jelenleg áll szer­vezés alatt a 11 állomásból ki­alakítandó magyar jégelhárító szolgálat A rendszer néhány ál­lomása már elkészült működtet­ni azonban csak az egész háló­zat kiépülése után kezdik, Gyermeknap utáni gondolatok ......^javaslattal™-- ~ ■ • '■ . , "y ■" ... • • S ... • NEMRÉG ÜNNEPELTÜK AZOKAT, kiknek az- egész­evet, éveinket — életünket- szenteljük, ünnepeltük gyer­mekeinket. Ajándékokat kap­tak, ünnepségeket rendeztünk nekik, megtapsoltuk őket, dup­la fagyit rendeltünk, s boldog fáradtsággal mosolyogtunk rá­juk; De jó is nekik! Az Ő gyer­mekkoruk lám már boldog... Egynéhány órára megálltunk a lótás-futásban, az övék Volt a figyelmünk is. :És 'holnap, holnapután, a hétköznapokbn? Biztosa'n sokat teszünk értük ezután is, nekik építünk házat, otthont, nyaralót, nekik gyűj­tünk , takarékbetétet. ' Közös összefogással építünk új, szebb óvodákat. De gondölunk-e rá­juk, mikór új lakótelepeket tervezünk, mikor a „városkép” kialakításáról, anyagi lehetősé­geink korlátáiról vitatkozunk, mikor iskolát építünk? Bele­gondoljuk-e terveinkbe, szüle­tő építményeinkbe a gyerme­keinket, nézzük-e új alkotá­sainkat az ő szemükkel, gon­dolunk-e az ő valóságos igé­nyeikre? SZÉPEK AZ ŰJ LAKÓTE­LEPEINK — a felnőtteknek. Bár közben mindenütt magas falak fedik el az eget, a kék, a zöld színeket előlünk, felnőt­tek elől is. Hát a kis ember- palánták mit láthatnak az óriás betonfalak között? Szerencse, előbb vagy utóbb játszótereket is készítenek gondos kezek. Igaz, hogy keve­set, nagyon keveset. Azok se mindig szépek. Hiányzanak be­lőlük a zöld fák, bokrok, a gyepszőnyeg. Hiányzanak, mert mielőtt bárhol is építeni kez­dünk, gondosan kiirtunk min­den fát, bokrot, s ezután év­tizedek kellenek ahhoz, hogy új fák nőjenek fel. Tegyük fel, hogy így is jók a játszótereink. Van csúszda, hinta, homokozó, gyep. Csak hát a gyerekek nőnek. Kinőnek a játszóterek­ről, átadják azokat kistestvé­reiknek. ök pedig beülnek 10— 12 évre az iskolapadokba. Fel se igen állnak onnan egész napra se, hisz a napközi is, tanulószoba is ugyanabban a tanteremben van, ahol a taní­tási óra. A szünetekben, sőt sokszor tornaórán is a folyosó vagy a sivár, poros iskola­udvar várja őket. A serdülő gyerek nemcsak a felnőttek megszabta, megépítette keretek közt akar mozdulatlanul ülni, vagy mozogni, teste nevelésé­vel „foglalkozni”, hanem ját­szani is akar a maga módján, önfeledten.. Élete tele tilalom­mal, korláttal,'óvatosságra in­tő veszélyforrással. — Az utca nem játszótér, a park füvére lépni tilos, nem szabad “ szaladni, körülv' kell nézni,, honnan, jön egy gépko­csi^ Látunk-e, láthatunk-e ön­feledten ^játszó tízévesekét? Nem, legfeljebb a‘ mellékutcák­ban, árokpartokon. Innen is’ki-' szőri tjá' őket a kócsiáradat és a szülők féltő szeretete. r* ’ .*> M ’ t<iv Természetes állapot ez? Mit- tegyünk, .mit tehetünk? Az ut-' cá tényleg , szolgálja rendelte- ■ tésszerű, céljait. A gyerekeknek ■ másutt keressünk lehetősége­ket a természetes, kötetlen mozgásra, játékra. Ligetes,- bokros,- füves területeket biz­tosítani, ahol bujócskázhatnak, futkározhatnak, katonásdit ■' .*>: ',r'T • *** játszhatnak, labdázhatnak, ahol levegő és elegendő sza­bad térség van. • EZ A LEGDRÁGÁBB, mond­ják, a szabad terület. Drága, ha a gyárépítés, a lakásépítés, a „termelő”, a hasznosítás ol­daláról nézzük. Ha azonban a gyermeket te­kintjük legdrágább kincsünk­nek, akkor nem sajnálhatjuk az „áldozatokat’’ sem. A sza­bad terület egyébként is ak- , kor válik drágává, amikor már alig van belőle. Ma még; sze­rencsére, van belőle. Megyénk határa gyorsan változik, tele­püléseink gyorsan fejlődnek, határa gyorsan változik, tele­pülés határában, közel a be­épített területekhez van olyan zuga a határnak, ahol ligetek, facsoportok, fű, domboldal, tisztások és rekettyésszegélyek találhatók. Lehet, hogy elha­gyott, parlag gyümölcsösök, szőlők, intenzív művelésre ke­vésbé alkalmas területek ezek. De ki tudja, holnap talán már birkalegelő lesz itt is, vagy szeméttelep, vagy az ember a termelési kényszertől hajtva újra művelés alá veszi, vagy beépíti, egyszóval „hasznosít­ja”. Egy-egy ilyen, a telepü­léstől nem távol eső, könnyen, biztonságosan megközelíthető, veszélyforrásoktól mentes ha­tárzugot hagyjunk a gyerme­keinknek játszóligetnek. Ez ma még nem anyagiak, csupán elhatározás és akarat kérdése. Első lépés az elhatározás, kijelölés. Ebben a terület gaz­dái, a termelőszövetkezetek, az állam képviselői a tanácsi szervek működhetnek közre. Ezután kell gondnokot, új gaz­dát keresni. Gazdának, azt hiszem, legalkalmasabb az is­kolák. Gondos, a természetet szerető, értő kézzel fákat óvó és ültető, ültettető nevelők mindenütt találtatnak. KI NYER A JÄTSZÖLIGE- TEKKEL? Sokan. A település tiszta levegő forrását. Az út­törőszervezet az őrsi és raj­foglalkozásoknak, az iskola a honvédelmi napok lebonyolí­tása számára, madarak és fák napjának, majálisoknak talál biztos és megfelelő helyet ezekben a ligetekben. Az ok­tatás ügye is nyer, hisz pL környezetismerethez, termé­szeti földrajzhoz, az élővilág­hoz, biológiához a legtermé­szetesebb terepasztal lehet egy ilyen liget, ahol megfigyelhető a növények, növénytársulások élete, fejlődése, az . állatok, a madarak, rovarok mikrovilága. Gyűjtemények mellett, vagy helyett az élőlényeket termé­szetes környezetükben ’• figyel­tethetjük meg. Sőt a gyakorló- kertek mellett, vagy helyett a természet egy csücskében is gyakorolhatunk a gyerekekkel együtt a ligetekben természet- védelmét, gondozást, megbe­csülést ■ faültetéssel, madárete­tők kihelyezésével, káros, a környezettől idegen gyomok kiszedésével a természetes for­ma regenerálódása segítségé­vel. Ilyen módon ezek a lige­tek őrzői,' sőt génbankjai is lehetnék az eltűnőben lévő löszforma, lösz növénytakaró egy-egy darabkájának, parányi . múzeumai megyénk ma még gazdag, változatos természeti világának, melyek nemcsak szemléltetnek, de otthont is adhatnak a felnövekvő ember- palánta . szabad ideje termé­szetes kihasználásához. Mert a legnagyobb nyered ség a játszóligetek komplex hasznában az lesz, hogy lesz hol játszani, szaladgálni a játszóterekről már kinőtt gyer­mekeknek, i Ellenérvek? Vannak. Ott S parkerdő! Csakhogy a park­erdő a felnőttek ízlésének és igényeinek, lehetőségeinek fe­lel meg. Sok parkerdő nem is olyan helyen van, amit a gyer­mekek rendszeresen és önálló­an is látogathatnak. Erre példa a paksi imsósí erdő. Megközelítése a fő for­galmi út és vasútvonal miatt nem' egyszerű, s nem is ve­szélytelen. Erre egy még friss emlékű halálos gyermekbal- set is figyelmeztet bennünket! Az ártéri erdő sűrű növényze­te, a nagy folyam közelsége se felel meg a játszóliget ismér­veinek. SZEKSZARD parkerde­je, a Sötétvölgy nagyon mesz- szire van a várostól. Talán Ta­mási parkerdeje az, mely a gyermekek játszóigényeinek is megfelelhet. Bejártam Pakstól Simontornyáig egy sor telepü­lés határát, s mindenütt; Kaj- dacson, Nagydorogon, Győr-; könyben, Sárszentlőrincen, Kö-; lesden, Gyönkön, Keszőhideg- kúton. Pincehelyen, Simontor- nyán és Németkéren találtam alkalmas területeket. Itt-ott már hulladékot, szemetet rak­nak le, legeltetnek is, de ma még olyan állapotban vannak ezek a zugok, hogy megfelelő „kímélés” esetén néhány hó­nap alatt a természet önregé- nerálódása során alkalmassá válnak játszóligetek céljaira. A játszóligetek nagyságát a lakott hely hagysága, lélekszá- ma szabná meg. A terület le­het néhány hektárnyi, de fel­ölelhet akár 30—40 hektárt is.' Nagyobb, hosszan elnyúló te­lepüléseknél két játszóligetet is ki kellene jelölni. így Pakson például a község északnyugati csücskében a Csányi-kertet az összevont iskola védnöksége alatt, míg az újváros gyerme­keinek az Ürgemező ligetes, füves, bokros területéből le­hetne az új lakótelep közelé­ben kihasítani egy nagyobb területet, melynek védnöke az újvárósi iskola lehetne. A javaslatom már sok em­bernek elmondtam. Van, aki a hétvégi telekre esküszik. • A mesgyékkel, kerítésekkel hatá­rolt >kis _ lepedpnyi területek gyermekeinket csak korlátoz­zák mozgásukban. A legtöb­ben, azt hiszem, álmodozónak1 vágy okvetetlenkedőnék tarta­nak. Mások’megértenek, sze­rencsére nem kevesen. EZEN A GYERMEKNAPON nem volt játszóliget-avatás. Reméljük, hogy jövőre már igen? Várni nem lehet, mert később késő lesz. Ezért is bá­torkodom a Népújs.ág hasáb­jain a szélesebb nyilvánosság­hoz fordulni: értsük meg, fel­hőitek, a gyermekek természe­tes mozgásigényét, adjunk ne­kik játékos gyermekkort is. Ne csak jó és szép ruhát, ké­nyelmes lakást, nyaralót és betétkönyvet, Vajnai Janos tanár, ] . Paks 1975. június L

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents