Tolna Megyei Népújság, 1975. június (25. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-01 / 127. szám
Szöveg: Sz. P. Fotó: Gottvald Káról; 1 Budapestre utazva fél- ° úton megállunk, s az autóscsárda elé kanyarodva rövid pihenőt tartunk. Délelőtt tízkor kezdődik a fővárosban az értekezlet, ahová hivatalosak vagyunk. Szek- .szárdról idejében elindultunk, tíz perc kávészünet, utána to vábbhajtunk. Jólesik kinyújtózni, az ember elüli magát olyannyira, hogy legszívesebben állva hörpintené fel a kávét, még inkább automatából csurgatná, ha volna automata. v Az autóscsárda tömve. Bőségasztaloknál népes társaságok ülnek, ráérősen eszegetnek, iszogatnak, a terítékből, az üres üvegekből arra lehet következtetni a vendégek többsége időmilliomos, nincs senkinek semmiféle sürgős dolga és kiadós reggelijét ki-ki cirka másfél órára tervezte. Van időnk? Van. Álldogálunk, várakozunk, unakozunk, némelykor kényszerűségből, máskor merő megszokásból. Holnap is nap lesz, s amit ma megtehetsz, halaszd holnapra. * * A szabad idő okos, értelmes, kulturált eltöltéséről cikkek, riportok, tanulmányok sokasága jelenik meg a lapokban, a folyóiratokban. Ezekre bizonyára szükség is van, hiszen sárién tálnak* ^ lehetőségeket ajánlanak, módszereket kínálnak és hasznosnak látszó megoldások keresésére inspirálnak. A kollektív igyekezet, biztosra vehetjük, előbb-utóbb megleli a szabad idő eltöltésének legjobb módját. Más kérdés azonban, hogy megtaláljuk-e . titkát annak, miként gazdálkodjunk szabad időnkkel — munkaidőben. Amikor pénzt kapunk érte. Nehéz dió, de mindenképpen közügy feltörni, mert sokak szerint az a szabad idő a legfárasztóbb, ami munkaidőben áll a dolgozó rendelkezésére. Az, amikor az ember anyaghiány, szervezetlenség, vagy éppen gyatra ellenőrzés miatt kénytelen várakozni, álldogálni, ásitozni, unatkozni. Az út lezárva, hirdeti a felirat, s különösebb jóstehetség, jövőbelátó készség nélkül megállapíthatjuk; ez az út még jóidéig lesz lezárva. Szemmel látható, a három útépítő átadta magát a szemlélődés hosszan tartó örömeinek, s nem rövid pihenőt, hanem teljes kikapcsolódást tartanak. Rengeteg szó esik a munkaidő intenzív kihasználásáról Különböző felmérések kimutatják, hogy helyenként ennek 30—40 százalékát a dolgozók ácsorA laza ellenőrzésről jut eszembe az a középvezető, akit beosztottjai napközben ritkán látnak. Roppant elfoglalt ember, maszek ügyeit intézi, tőle a beosztottak vígan vannak. De ő is a főnökeitől. Vasárnap Szekszárd utcái, terei üresek, néptelenek, délelőtt legfeljebb néhány idős polgár áll meg néhány szóra a Garay téren. Hétköznap bezzeg nagy az élénkség, s a téren huszonévesek ácsorognak. A sarkon összefut két vállalati ember, rágyújtanak, hogy kipanaszkodják magukat egymásnak. — A postáról jövök. Te, hogy ott mi van?! Kismillió ember, nyugtató nélkül nem megy. — Hagyd el, én alkatrészügyben járok. 4 — Szabin vagy? — Crdögöt, Csak nem ettem bolondgombát, rámenne a2 egész szabadságom. Némi részvéttel és kellő együttérzéssel hallgatom őket, elvégre sorstárs vagyok, hol itt kényszerülök sorban állni, hol ott. Hogy ez a fajta tétlenség országos méretekben tízmilliókba kerül? Tudjuk. Tudtuk már tavaly is. gással töltik. laza az ellenőrzés és így tovább, és így tovább.
