Tolna Megyei Népújság, 1975. június (25. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-05 / 130. szám

J Visszhang Intézkedés helyeit magyarázat Nyár! eiyetemek országszerte ismeretterjesztő tanfolyamok néprajzból, honismeretből, pedagógiából Egy borítékot hozott a pos­ta szerkesztőségünkbe az Út­építő Tröszttől, melybe — nyilván tévedésből — a Köz­lekedés- és Postaügyi Minisz­térium Közúti Főosztályának címzett levelet tettek. Ennek mellékleteként egy olyan le­vél másolata szerepel, mely egy tiUpb mint egy hónapja megjelent cikkünket kifogá­solja. „Lapjuk 1975. április 24. Számában — szepesi — alá­írással »Ottfelejtett táblák« címmel cikk jelent meg a 6. sz. fő közlekedési út Tolna me­gyei szakaszán folyó aszfalt- burkolat megerősítési mun­káival kapcsolatban. Mivel a munkát trösztünk Pécsi Köz­úti Építő Vállalata végzi, szükségesnek tartjuk az aláb­biakra figyelmüket felhívni; A közúti közlekedés gond­jainak enyhítése érdekében az útépítő , vállalatok és dolgo­zóik vállalják azt a veszélyes munkát, melyet a forgalom alatti útépítő tevékenység je­lent. A kihelyezett táblák nemcsak az útépítők testi ép­ségét hivatottak védeni, ha­nem a közlekedők biztonságát is szolgálják és nem csupán nappal, hanem éjszaka is. Ugyanis a burkolatmegerősí­tés két aszfaltréteg időben egymás utáni, térben egymás­ra helyezéséből áll az említett útszakaszon. Egy-egy réteget fél útpályaszélességben építe­nék be, így az út közepén a két fél pálya szélességű burko­latsáv 5—6 centiméter szint- különbséggel helyezkedik el. A műszak befejeztével az út­tengelyre merőlegesen, átme­nettel, szintén hasonló Jép­cső" marad. Az útépítés alatt álló szakaszon nagy sebesség­gel haladó járművekre ve­szélyt jelentő »lépcső« hosz- sza ugyan csupán néhány mé­ter, mégis a balesetek lehető­ségét is ki kell zárni azzal, hogy sebességkorlátozó, előzést tiltó, stb. táblákat szándékosan hagyják ott az úton a munka szüneteiben vagy éppen éjjel is­Egyébként a vállalat május hónapban már a többműsza­kos munkára is átállt, így éj­szaka is folyik a munka a 6. sz. fő közlekedési út említett szakaszán. DR. FÜLÖP ISTVÁN1! A szerkesztő megjegyzése! A cikkben jóhiszeműen feledékeny- ségnek véltük d 6-os út mentén észlelt szabólytolansógokat. A táblák elhelyezése ugyanis a magyarázat ellenére sem felel meg a KPM Közúti Főosztálya 765116/1967. számú utasításának. Ebben ugyanis oz áll: „Útszűkü­let táblát csak akkor kell elhe­lyezni, ha a használható nyomok száma csökken, vagy kétnyomú útnál a maradandó burkolatszé­lesség 5,0 méternél keskenyebb, illetve szélesebb burkolatok ese­tén a burkolaton elkorlátozási elemek vannak." A 6 os út felújításánál, a mun­ka szünetében ennek egyik esete sem állt fenn. De idézhetnénk a sebesség­korlátozásról szóló részét is az utasításnak, vagy azt, amelyik a táblák és a munkahely közötti távolságot írja elő. A rövidség kedvéért azonban csak azt hang­súlyozzuk, hogy ezek a paragra­fusok nagyon ésszerűek. Biztosít» Jók, hogy a forgalom minimális zavarása mellett végezhessék az építők a munkát, s emellett tel­jes mértékben kiküszöbölhetők legyenek a balesetek. Annak elbírálását, hogy éssze­rű volt-e éjjel a 20 km/óra maxi­mális sebességet előíró tábla, s hogy a munka szünetében ész­szerűen helyezték-e el a többi jelzéseket, az olvasókra bízzuk. Szeretnénk azonban hangsúlyoz­ni: a táblák utasításait, még ak­kor is, ha azokkal nem értünk mindenkor egyet, szigorúan be kell tartani. A Tenkes-hegy lábánál út­törőtábor építése kezdődött meg a napokban. Egyszerre száz pajtás üdülhet majd a táborban, amelyet a Harkány és Siklós között elterülő arbo­rétum jellegű parkerdőben alakítanak ki. Előreláthatóan hat-nyolc millió forintba ke­rül és 1977-ben készül el tel­jesen. A gyermektábor a sik­lósi járás lakosságának össze­fogásával valósul meg. A har­kányi tábor egész éven át működik. A Tudományos Ismeretter­jesztő Társulat szervezésében az idén is több városban ren­deznek nyári egyetemeket. Be­mutatják az ország legszebb földrajzi tájait, városait, jel­legzetes természeti kincseit, ipari és mezőgazdasági létesít­ményeit, tudományos intéz­ményeit. Az idén is számos országból jelentkeztek érdek­lődők, így többek között vala­mennyi szocialista országból lesznek hallgatói a változatos témájú előadásoknak. Június 23-a és 28-a között Kecskeméten az óvodai anya­nyelvi és irodalmi nevelés helyzetéről tartanak pedagó­gusok, pszichológusok előadá­sokat. Baján július 2-án nyí­lik a vízgazdálkodási nyári egyetem, amelynek témája a korszerű víz- és szennyvíz­technológiai eljárások. Július 6-tól 12-ig fogadja a magyar és a külföldi nyelvtanulókat a nyári eszperantó egyetem, amely Gyulán tevékenykedik majd. Sopronban július 8-tól 22-ig a bioszférakutatás, a ter­mészetvédelem és az erdészet kérdéseiről tájékozódnak a résztvevők a soproni nyári egyetemen. Esztergomban július 18-án kezdődik az a csaknem kéthe­tes tanfolyam, amely a gye­rekek hallásának zenei írás- és olvasási készségének fejlesz­tésével foglalkozik Kodály ne­velési eszközeinek bemutatá­sával. A Dunakanyar művé­szeti nyári egyetemre, amelyet Szőnyi Erzsébet főiskolai ta­nár irányításával tartanak Esz­tergomban, a világ minden tá­járól érkeznek tanulni vágyó csoportok. A szegedi pedagógiai nyári egyetem július 14—22-e kö­zött a pedagógia a pszicholó­gia szerepét vitatja meg az oktatás és nevelési folyamat hatékonyságának növelésével. Zalaegerszegen a népi épít­kezés problematikáját tárja az érdeklődők elé a néprajzi nyári egyetem. Az ifjú nem­zedék és a társadalom viszo­nyának kérdéseit elemzi a magyarországi ifjúságkutatási program alapján július 15-től 25-ig a salgótarjáni nyári egyetem. A Balaton-kömyék kultúrá­jának és természetvilágának: ismertetésére vállalkozik Veszprémben július 15-e és 29-e között a Balaton nyári egyetem. Pécsett július 15-e és 28-a, illetve július 29-e és au­gusztus 11 között két kurzus­sal „üzemel” a népek barátsá­ga nyári egyetem. A szőlészet, borászat témakörét öleli fel a tokajhegyaljai nyári egyetem. Ennek Miskolc, Tokaj és Sá­rospatak lesz a házigazdája július 20-tól augusztus 3-ig. A debreceni nyári egyetem is évről évre nagyobb számú külföldi vendéget vonz, akik a magyar nyelv és kultúra —* általában Magyarország . — iránt érdeklődnek: magyarul kívánnak tanulni, illetve már meglévő magyar nyelvi is­mereteiket akarják gyarapíta­ni. Az időtartamot négy hétre (VII. 20.—VIII. 20.) tervezik. Szegeden az ízléselmélettel és társadalmi vonatkozásaival foglalkozik július 23-tól au­gusztus 1-ig a művelődéselmé­leti nyári egyetem. Utolsóként augusztus 11-én nyílik meg a Savaria nyári egyetem: Szombathelyen ' au­gusztus 23-ig tartanak előadá­sokat a szakemberek, egyebek között az urbanisztikáról. 31 CMTI) ] X 22­— Egyre több lehetőségünk van az emberi élet meghosz- szabbítására — magyarázta feleségének. És erre mit tesz­nek az emberek? Betegre eszik magukat, teletömik a bendőjüket nehéz, zsíros éte­lekkel, szinte zabáinak... Bo­csánat a durva kifejezésért— — Mit mondtál szívem? — emelte fel a fejét az asszony— — Semmit — h'ajolt kézira­tai fölé az orvos. Ezalatt Tószéghy Kálmán,’ aki 1957-ben belügyminiszteri engedéllyel változtatta meg nevét, oldalkocsis motorkerék­párját szerelte. 1952-ig fog­ságban volt, aztán Sztálin- városban dolgozott. Itt tanul­ta ki a gépkocsiszerelést és -vezetést. 1957 óta teherautó­sofőrként dolgozott a főváros­ban. Megnősült, van egy kis­lánya, akit Krisztinának neve­zett el. Két év múlva megy nyugdíjba. Krisztina pedig_ az idén érettségizik. Azt ígérte neki, hogy érettségi után el­viszi a jugoszláv tengerpart­ra. Hát ezért kell a motor— Akikről nem esett szó, az évek során elköltöztek vala­melyik csendes temetőbe. Weivoda úr még 1945 vé­gén meghalt. Túl sokat vál­lalt pártjában, szíve pedig már nem bírta a megerőlte­tést. Kocsis Erzsi apja is át­itta magát a másvilágra. Csokonai Melanie a kitelepí­tések ideién rendkívül szé- gyellte, hogy nem vették fel a listára. Bement a rendőr­ségre és feljelentette magát, hogy ő is arisztokrata és kö­veteli, hogy telepítsék ki. A rendőrtiszt gyengéden kitusz­kolta: — Menjen csak haza ma­ma—’ Melanie hazament és ma­gára nyitotta a gázt. Halálhíré­re megjelent a házban egy kopott kis öregember. Tőle tudták meg, hogy szegény , Melanie apja váltóőr volt egy - szabolcsi kis állomáson. Me- lanie-t apácának adta, ott is ne­velkedett a lány, aztán mégis meggondolta magát és Pest­re költözött. Itt költötte ma­gának meséjét, először csak azért, hogy mint zongorata­nárnő, jobb tanítványokra te­hessen szert. Később maga is elhitte nemesi származását., Családjával minden kapcsola­tot megszakított. Amikor test­vére — a kopott kis öregem­ber — apjuk halála után egy­szer meglátogatta, magázta és kiküldte a lakásból» — Bolond volt szegény, is­ten nyugosztalja! — mondta a kis öreg, majd eladogatta Melanie ócska bútorait, ru­háinak maradványait elégette a kályhában és nyomtalanul eltűnt. Eltűnt, mint Eötvösék. A háború után vidéki birtokuk­ra mentek, de hamarosan megneszelték a földosztást és külföldre szöktek. 1956-ban üzentek, hogy hamarosan visz- szatérnek és visszaveszik tu­lajdonukat. Ez az üzenet volt róluk az utolsó élet jel. Azóta senki nem hallott felőlük. Ezalatt Simóéknál még dúlt a családi viszály. Simó az eltelt huszonöt évben számta­lan helyen dolgozott. Volt függetlenített funkcionárius, minisztériumi osztályvezető, vállalati igazgató. 1958-ban — ekkor már közeledett a het­venedik életévéhez — nyug­díjba helyezték. Simó néni hangosan zokogott az ünnepé­lyen, ahol a miniszter tűzte férje mellére az egyik legna­gyobb kitüntetést. Aztán ha­zavitte őket egy nagy kocsi. — Most végre az enyém le­szel papa — mondta Simoné. — így lesz mama — egye­zett bele Simó és néhány hétig valóban nyugton volt. Aztán hamarosan nyugdíjasklubot szervezett a kerületben. A huszonöt éves évfordulóra ki­állítást rendezett, eljárt a kör­nyék iskoláiba és mesélt a fiataloknak. Mindenütt szíve­sen fogadták a fürge, friss észjárású kis öreget. Izgalma­san tudott mesélni és külö­nösen szépen beszélt egy Rózsi nevű lányról. Rózsi elbeszélé­sei során valóságos hőssé emel­kedett, aki nemcsak megmen­tett egy házat, hanem több fegyveres harcban is kitüntet­te magát. Amikor hallgatói közül va­laki megkérdezte, hogy 'ml lett Rózsival. Sirpó rejtélyesen el­mosolyodott: — Méltó helyre került..; Az egész ország ismeri, de nem akarom megmondani a nevét és a beosztását... ő kért er­re... Tudjátok, nem szereti a személyi kultuszt... És ezalatt egy Békés mégyei faluban csendesen éldegélt egy Zsoldos Lászlóné nevű, korán megöregedett asszony. Két évvel ezelőtt még a ter­melőszövetkezet kertészetében dolgozott, de szíve miatt az orvos eltiltotta a munkától. Kocsis Erzsi rosszul tudta. Az a szekeres ember békési volt. ö vette el Rózsit felesé­gül. A lány az 1000 pengőt adta hozománynak és a lovat. Az 1000 pengőn éppen annyi takarmányt vásároltak, ameny- nyit a ló hazáig megevett. Két gyerekük született: László, 1946-ban. ő a felsza­badulás huszonötödik évében kapta meg mérnöki diplomá­ját. 194S)-ben született egy kis­lányuk, akit Rózsi, férje el­lenkezése dacára Krisztinának keresztelt. Krisztina a szövet­kezetben dolgozik az irodán. Az eltelt évek alatt a gye­rekek többször kérték, hogy. meséljen fiatal éveiről. De Ró­zsi nekik sem mondott sok­kal többet, mint amennyit egyszer — még 1952-ben egy életrajzába is beleírt: „1934- től 1945-ig Pesten voltam cse­lédlány. 1945-ben költöztem férjemmel ebbe a faluba...” 1958-ban, á tévé-híradóban látott egv riportot Simó ki­tüntetéséről. Másnap délelőtt, amikor egvedül maradt ott­hon, levélírásba kezdett: *,Kedves Simó elvtársi Láttam a tévében és gratu­lálok. Gratulálok, hogy ilyen sokra vitte és különösen azért, hogy az akkori jóslataiban Igaza lett. Egyedül abban té­vedett, amit rólam jósolt. De ennek is örülök. Nyugodt, szép életem volt a férjem mellett. Van két szép gyere­kem és semmiben sem szenve­dek hiányt. Ennél többre éa nem is vágytam soha. Sze­retném még látni magát, jó lenne elmenni abba házba is, megnézni azt a pincét, de eb­ből már nem lesz semmi. Ta­lán nem is akarom komolyan. Hiszen azóta egyszer jártam Pesten az urammal. Gondol­tam is rá, hogy átmegyek a Margíthidon, de aztán meg­gondoltam magam... Jaj, el ne felejtsem! Tudja, hogy az a fehér ló még öt évig élt. Ha igaz, amit Tószéghy mon­dott, hogy ezen valaha talárt Horthy' lovagolt, hát akkor egyedülálló ló volt, mert még a tsz-be is belépett. Ha ezt Horthy megtudta volna.» Na de nem fecsegek töb­bet. Kívánok magának még hosszú életet és sok-sok bol­dogságot. Megérdemli, mint ahogy én sem jutottam ér­demtelenül az én boldogsá­gomhoz... Ugye egy öregasz- szony már azt is megenged­heti, v hogy így búcsúzzon: Sokszor csókolja, a Rózsi. A papírt összehajtogatta* borítékba tette, de soha nem küldte el a címzettnek... (Vége) 1975. június 5, Úttörőtábor Harkányban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents