Tolna Megyei Népújság, 1975. június (25. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-05 / 130. szám
Évente egy milliméterrel vékonyodik a talaj Eredményes talajvédelmi kísérletek hatásának érvényesülését megakadályozza: erdősávok, élő sövények, a homok felületét borító zöld trágya létesítését és alkalmazását tanácsoljuk, Valamint a szélhordást gátló felületi vegyszerek permetezését és" a talaj védőművelését. A tanszék részletesen kidolgozta és modellekkel illusztrálta a vízerózió sáncolással, övárkokkal, zöldtrágyázással és terraszok'ssal történő megakadályozását. Ezzel egy időben a szél kártevései elleti is kidolgoztak védelmi lehetőségeket: olyan, vízszintes utaknak megfelelő terepléncsőket építettek ki, amelyek alkalmazásával a lejtős gyümölcsösükben és szőlőkben a termés behordása, a trágya kivitele, a talaj művelése és permetezése gépesítve, végezhető. Ezeket a lépcsőket elsőként Budaörs- Kamaraerdőn és Fancson használták sikerrel; s ma már sok helyütt meghonosodtak. „Bevezetésükkel” nagyon jó tapasztalatokat szereztek; az alkalmazó egységek termésátlaga 20—40 százalékkal emelkedett; a víz nem árasztotta el a völgyet és a műtrágyázást sem mosta le a csapadékvíz. A szél pusztításainak meggátolását célzó kísérletek — amelyeket kecskeméti gyakorlati szakemberekkel együtt végeztek — ígéretes eredményt hoztak; a fák pusztulása lényegében megszűnt, a fiatal csemeték fejlődése meggyorsult, s a termés fsaiéi em 40 százalékkal növekedett. Munkapad és iskolapad S ok minden változott életünkben az elmúlt harminc év során. Az új generáció már tanulton, szakmailag jól felkészülve állhat a munkapadok mellé. Az állandó fejlődés, a technikai színvonal emelkedése és a követelmények növekedése az ismeretek állandó bővítését kívánja, valamennyi szakterületen. Azonban sok ezren végzik még ma is úgy munkájukat, hogy csak a begyakorlottságra támaszkodhatnak a gépek mellett. Ennek megváltoztatásán fáradoznak mindazok, akik a felnőtt szakmunkásképzés fokozott kiépítésén munkálkodnak. Most, a tanulmányi év végén, érdemes kissé visszatekinteni az elmúlt évek eredményeire, tapasztalataira. S zekszárdon az 505. sz. Szakmunkásképző Intézetben folyik a felnőttszakmunkás-képzés. Hosszú évek tapasztalata, hogy az úgynevezett „D" tagozat (esti) nem szolgaija eredményesen azt a célt, amiért beindították. Ennek sok oka van. Elég azonban egy alapvető okot megvizsgálni. Családos, sokgyerekes anyáknak, apáknak munka után kell késő estig beülni az iskolapadba és utána indulni esetleg busszal, vonattal haza... ehhez sok magyarázat nem szükséges. Nagyfokú volt a tanfolyamokon a lemorzsolódás. Uj utat kellett keresni, erre ösztönzött minden érdekeltet a közművelődésről szóló párthatározat is. így történt, hogy a Rákospalotai Bőrdíszmű Vállalat szekszárdi üzemének szakszervezeti bizottsága az 505. sz. szakmunkásképző intézettel közösen egyéves úgynevezett vizsgaelőkészítő tanfolyamot szervezett. Figyelembe véve a munkások érdekeit — az időbeosztást, az egyéni gondokat egyeztetve sikerült elérni, hogy lemorzsolódós nélkül már első alkalommal több mint húsz dolgozójuk kaphatott szakmunkás-bizonyítványt. A zóta e helyes kezdeményezés következetes gyakorlattá vált. Csatlakoztak hozzá a többi nagyüzemek is. A vállalati szakszervezeti bizottságok az iskolával karöltve jelenleg is szívügyüknek tekintik a szakmunkásképzést. Időkedvezmény, anyagi juttatások együttesen meghozták az eredményt. Az elmúlt három évben — amióta e gyakorlat tart — mintegy 150 dolgozó szerzett szakmunkás-bizonyítványt a bőrdíszműves, gázszerelő női és férfiszabó, szakmósított gépkocsivezető tagozaton. Egy használható közhely kívánkozik ide: Az elért eredmények köteleznek. A vállalatokat és az iskolát egyaránt. A jövőben szeretnénk megoldani az úgynevezett hiányszakmák pótlását. Ilyen például megyénkben a forgácsolás, a hegesztés és a szerszámkészítés. Csqk egy szakember képes lemérni, hogy milyen nagy a különbség egy szakképzett „drehus” és egy betanított esztergályos között. A feladatok megoldása természetesen gondot is okoz. Sok helyről kell az embereket a tanfolyamokra Irányítani, és őket ott meg is kell tartani. Szükség lenne olyan szakmunkásokra is, akik több szakma együttes ismeretével rendelkeznek. Hisz egy univerzális gyakorlati ember értéke o mai termelési viszonyok között megsokszorozódik. A felnőttszakmunkás-képzés olyan politika! feladat, — amely gazdasági eredménnyel jár. Közös érdek, hogy képzett, egyre főbb ismerettel rendelkező iskolázott ember álljon azokon a helyeken, ahol valamennyiünk javait termelik. —gyvgy— Üj talajvédelmi módszerek kidolgozásán munkálkodnak a kertészeti egyetemen: a talajr tani tanszék szakemberei azt vizsgálják, hogy miként lehetne a termőföldet veszélyeztető, elemi erők okozta károkat elhárítani. Dr. Fekete Zoltán tanszékvezető egyetemi tanár a kutatásokról elmondta Oláh Bélának, az MTI tudományos munkatársának; — Országunk termőtalaját a Víz, a jég és a szél egyesült erővel támadja, s mind nagyobb károkat okoz. Ennek következtében minden évben egy milliméterrel vékonyodik alattunk a Föld. Ennek hátrányos hatása sok helyen már ma is érződik, és ha a szükséges óvintézkedést idejében nem tesszük meg, mezőgazdasági termelésünket súlyos károk érhetik. — Módszereink kidolgozásánál — folytatta — abból indultunk ki, hogy szántóföldjeink, legelőink és szőlőink negyed része lejtős területeken helyezkedik el. Itt legcélravezetőbb a felszíni víz lefolyásának a megakadályozása a lankásabb részeken viszont a csapadékvizet kell a földbe kényszeríteni, és, a völgy irányába való folyását feltartóztatni. — Tanszékünk szakemberei sokat foglalkoznak a termőföld negyedét kitevő homokos talajok problémáinak a megoldásával is. Ezekre a területekre olyan módszert dolgoztunk ki, amely a szél káros igymilSiónái többen A SZÁM önmagában is lenyűgöző. Ma Magyarországon egymilliónál többen üdülhetnek! Pontosabban fogalmazva: ennyien vehetik igénybe kedvezményesen a SZOT-üdülő- ket és a vállalatok, intézmények saját kezelésű nyaralóit. Ha arra gondolunk, honnan indultunk, a fejlődés vonalát meredeken szökő grafikonnal ábrázolhatjuk, a negyvenes évele végének szerény, 80 ezres adatát tekintve kiinduló pontnak. Jólesik látni az egyre szaporodó dombori vállalati üdülőket, de ha arra gondodunk, hányán nem üdülhetnek még, a további fejlődés teendőinek sora vetítődik elénk. A család kézhez kapja a kék, rózsaszín beutalőkártyá- kat, jobbára nem veszi szemügyre azt az apró számjegyet, amely kétheti nyaralásunk dokumentumán szerényen meghúzódik. Azt a bizonyos összeget, amibe egyetlen ember üdülése kerül. Azt a négyjegyű számot! A magunk pénztárcájában gondolkodunk, egybevetjük a kedvezményes térítési díjat a költőpénzzel, amit jó előre félretettünk s amiből maid gyümölcsöt, csokoládét, üdítőt, reggeli kis féldecit, netán az esti zsuga- partit „finanszírozzuk”. És sóhajtozunk: sok pénz kell ehhez a nyaraláshoz. Gondolkozzunk kicsit pontosabban: a magunk nyaralásához, a magunk hobbijaihoz, kedvteléséhez. AZ ÜDÜLÉSÜNK — mindnyájunk nyaralása — nagy- nagy költségeit az államkasz- sza viseli. Milliárdokkal. Ezek tartalmazzák az üdülők felújítási költségeit — százmilliókat —, a temérdek sportszert, a menük választékosságát; mindazt, amit úgy summáz a családanya, az apa: az a jó itt, hogy kiszolgálnak. hogy nem kell dolgoznom, lazíthatok. S ennek a „lazításnak” sokféle változatát, kinek-kinek hozzáférhető, igényeihez és gyermekfe számához igazított mértékét igyekszik megteremteni a SZOT, a vállalati szakszervezeti bizottság, az állami és az üzemi pénzügyi alapok sora — az egész szociálpolitika. Ide tartoznak olyan ötletek, okos kezdeményezések, hogy piciny gyerekkel is kaphasson beutalót a család, némi főzési, mosási lehetőséget teremtve — kismamák a megmondhatói, mennyivel pihentetőbb ez a nyaralás is, mint otthoni napjaik. Vagy az a nagyon szép, derék buzgólkodás, gyáraknál is, központi üdülők soránál is, hogy nagycsaládosoknak nyújtsanak különleges kedvezéseket: a több szobától egészen az ingyenes üdültetésig. íme, a szép oldalak — fölényben, letagadhatatlanul. Büszkék vagyunk, büszkék lehetünk mindenre. Nem lehet azonban hallgatni arról sem, hogy az üdültetési munka, a beutalók elosztása. ennek a hallatlanul nagy szociálpolitikai kedvezménynek az odaítélése hordoz magában íerdeSégeket, problémákat is. Utalt ezekre a népi ellenőrzés egyik vizsgálata, számot vetettek visszásságokkal az üdültetés „gazdái”, a szakszervezetek is. Sőt, a. kormány is foglalkozott ezekkel a kérdésekkel. MTRŐL IS VAN SZÓ? Arról, hogy a több, mint egymillió beutaló nem „szóródik” eléggé. Kialakult — javarészt a szellemi dolgozók rétegéből — olyan nagy csoport, amely szinte minden évben, majcL hogynem automatikusan, megkapja ezt a kedvezményt. És százezrével vannak dolgozók, házaspárok, de családok is, amelyek nyolc-tíz évenként vagy még ritkábban jutnak beutalóhoz. „Kiesnek” a látószögből. Vagy, ami legalább ennyire baj: tudomásul veszik sok helyütt a felsorolt gondjaikat, s nem a segítés,’ a gondok1 áthidalásának módjait kutatják esetükben, hanem megállapítják: „olyanok a körülményeik, hogy nem érdemes nekik beutalót felajánlani”. FONÁKSÁGOK, bosszants bibák. Annál is inkább, mert nem kellenek világmegváltó intézkedések a korrekcióhoz. Az elvek következetes betartására lenne szükség. Arra, hogy a főidényre szóló beutalók többségét az érvényes rendeletek szellemében juttassák a jogosultaknak, már év elején számba vegyék mindenütt az igényeket, s annak a munkának az értékét, jellemzőit, amely ezt a jutalmat — mert jutalom, ajándék is a kéthetes kedvezményes üdülés — a legjobbaknak, s a legjobban ráutaltaknak juttatja. j Sok-sok ilyen '„kelléke” is van annak, hogy elmondhassuk: jó munkát végeznek az üdültetési felelősök. És sok előrelátásra, okos szervezésre, jó gazdálkodási módszerre lesz még szükség ahhoz, hogv a mai üdülési hálózat megfelelően tovább gyarapodjék. Átgondoltabb építési programra, a társadalmi és a vállalati érdekek helyes egyeztetésére utalunk. Arra, hogy az ország sok szép vidéke kínál ma még kiaknázatlan lehetőséget üdülők építésére. Értő felfedezésük, az anyagi eszközök célszerű felhasználása közelítheti meg majd a „másfél millió beutaló” kilométerkövét, az elő- és utószezonban is nyitva tartható, a mainál sokkal több üdülőház kialakítását. Már kopogtat a nyár. Hívogat a Balaton, a Mátra, & Bükk, a Velencei-tó, a Bakony. Jó időért drukkolunk; aztán már csomagolhatunk is. Egymilliónál többen. Jó üdülést! Több bútor Az 1975-ös esztendőre az eredetileg tervezetten kívül további 700 millió forint értékű árut kért a belkereskedelem a hazai bútoripartól. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy 18 százalékkal több bútort kell ez évben készíteni, mint amennyit az év elejei terv- egyeztetések s a várható rendelések alapján elhatároztak. A Könnyűipari Minisztérium hatáskörébe tartozó gyárak, szövetkezetek közül számos vállalkozott többletgyártásra, s így összesen 570 millió forint értékű szobaberendezés és egyedi bútor előáll ításához szükséges kapacitás jött létre. A minisztérium véleménye szerint azonban a hazai ipar képes a fennmaradó több mint 100 millió forint értékű bűtor gyártására is, mert az eddig vállalkozókon túl még sok kis- és középüzem foglalkozik bútorgyártással. A jelzések szerint különösen a kárpitozott és fényezett bútorok kelendőek, és ezek közül is az ülőbútorok. A szék- és kárpitosipari vállalat például, noha rekonstrukciója még be sem fejeződött, egymillió 50 eger széket gyárt belföldi rendelésre, de még így is további 200—250 ezerre lenne szükség. Számolnak azzal is, hogv a2 idén sem marad el a szükséges bútorimport. Egyebek mellett az NDK-ból. Csehszlovákiából, Lengyelországból, a Szovjetunióból, továbbá Jugoszláviából hoznak be bútorokat, és igénybe vesznek némi finn, olasz és NSZK importot is. Azt mondják; az újságírónak: a téma az utcán hever... Lássuk a medvét, • Harmadika van, délelőtt és a szokásos csúcsforgalom a szekszárdi postán. Hosszú sorok kígyóznak, egészen az utcáig. Bemegy az atyafi, a sor elejét vizsgálja, benéz a pult mögé is. Egy sorban álló ember megkérdezi: „Keres valakit?” A válasz rövid és lényeget érintő: „Igen, két kisasz- szonyt az üres asztalok mellett ”, ' ! , j * Ismét eltűnt Szekszárd egyik „belvárosi” negyede. Három hét alatt szedték szét a százötven éves házakat, s a gépek hamarosan megjelennek itt, hogy a törmeléket is eltakarítsák. E városrész eltűnése kapcsán két kérdés jut eszünkbe: Egyik: a várostörténet számára lefényképezte-e valaki ezt a területet; kettő: elismeri-e a derék cigányok munkáját a jelenkor, — vagy majd az utókor? __ • Á sorompónál negyven perce áll legalább félszáz jármű. Egy autós odaballag a kerítéshez, és beszól a sorompókezelőnek : „Szakikám, vacsorára hazaérünk?” A vasutas mérgesen visszakiált: „Nem érdekel engem semmi, itt megbolondulhat az ember, holnap kikérem a munkakönyvemet, aztán elmegyek maszek autósnak”. Hát, ez is egyfajta megoldása a sorompó-problémának. * Jönnek a buszok az állomás tói, a szekszárdi „veszélyes zónában”, a Hunyadi utca—* Mészáros Lázár utca kereszteződésnél fordulnának balra.,’ Fordulnának? Előbb azonban be kellene iratkozniok a-z sofőröknek a KRESZ-tanfolyam- ra, ahol azt okítják, miként kell balra kanyarodni. Percek alatt nagy a torlódás, káromkodás, szitkozódás... Még az a szerencse, hogy a Keselyűs! úton két rendőr ellenőrzi a járműveket, így kevesebb ér & kritikus pontra... _ Pj — 1 4 iTT» Q I 5 1 1975. június % ...ez «ffsin...
