Tolna Megyei Népújság, 1975. június (25. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-29 / 151. szám

Czóbel Béláréi

a szentendrei Czóbel-múzeum megnyitása alkalmából

r' Június 27-én megnyílt Szentendrén a Czóbel Bála-múzeum,- amelynek anyaga — mintegy száz festmény — a Kossuth- díjas mester, a Magyar Népköztársaság kiváló művésze valamennyi alkotói korszakát bemutatja. A múzeum kiállítását Mucsi András művészettörténész rendezte, a gazdagon illusztrált katalógus előszavát Kratochwill Mimi írta. A pénteki megnyitó- i ünnepségen került sor Varga Imre Kossuth-díjas szobrászművész Czóbel mestert ábrázoló bronzszobrának felavatására is. Egyébként Czóbel Béla az elsJ5 magyar festő, akinek műveiből * már életében külön múzeumot f rendeztek be*

1 Az 1883-ban született Cző- bel Béla — alti ma, kilenc- venkét éves korában is töretlen lendülettel munkálkodik — a magyar festészet XX. századi története főszereplőinek egyike. Nemcsak a sejtelmes színek varázsmestere, nemcsak mély tüzű festmények és akvarellelc alkotója, de — néhány társával (Fe- renczy Károllyal, Rippl-Ró- naival, Kemstok Károllyal, Kassákkal) együtt — egyike azoknak, akik a legtöbbet tették azért, hogy művészetünkben új fejezet nyíljon, hogy a konzervatív-akadémikus festészet várfalai leomoljanak, hogy piktúránk felnőtté és európaivá váljon.

A század első éveiben az alig huszonkét-huszonhárom esztendős Czóbel volt az impresszionizmuson túllépő művészeti elvek első hirdetője a nagybányai szabadiskolában: köréje gyűltek a fiatal „neó”-k (Perlrott-Csaba iVilmos, Ziffer Sándor, stb), akik szemüket már Cézanne, Van Gogh, Gauguin munkásságára vetették... 1905-ben a párizsi Őszi Szalonban a „Va- dak”-kal (Matisse, Derain, Vlaminck) együtt állított ki.„ 1909-ben a „Nyolcak” művészcsoportot életre hívó festők között találjuk... A 20-as években a weimari Németországban él, s a német expresszionistákkal tart szoros kontaktust... A két világháború között a hivatalos kultúrpolitikával szembeforduló KŰT („Képzőművészek Üj Társasága”) törzstagja; a Népszava 1942. május 17-i számában nyilatkozatban tesz hitet a művészetnek — a fasizmus által fenyegetett — szabadsága mellett; a felszabadulás után az avantgarde- festők és szobrászok tömörüléséhez, az „Európai Iskolá”- hoz csatlakozik... Hosszú élete

folyamán mindig a modem és progresszív törekvésekkel vállalt közösséget

Témaköreit tekintve nem tartozik a széles skálájú festők közé: női aktokon, felöltözött nőalakokon, virág- és gyümölcscsendéleteken, műtermi enteriőrökön, párizsi, berlini, hatvani és szentendrei táj- és városképeken kívül egyéb tárgyú képet alig- alig festett — munkássága azonban sosem válik egyhangúvá, mert —, túlnyomórészt hétköznapi tárgyú — alkotásainak mindegyikét sűrű, dús, vérbő kolorit, szenvedélyes temperamentumú, drámai hévül etű előadásmód jellemzi.

Egy művészeti író — évtizedekkel ezelőtt — festői programja felől faggatta Czó- belt. A művész válasza így hangzott: „Művészeti teóriáim nincsenek. Egy festő gondolkozzék vonalakban, formákban, színekben; ezek az ő kifejezési eszközei. Az elénk táruló problémákat a saját nyelvűnkön keli megoldanunk. A többi mind — irodalom...”

Czóbel esztétikai elvei tehát korántsem bonyolultak

— ne feledjük azonban: az egyszerűség nem ellentétes a mélységgel. Czóbel takarékos mondatai nagyon is bölcsek és tartalmasak... Hallgassuk meg egy másik nyilatkozatát is: „Nem azt festettem meg, amit láttam, hanem azt, ahogyan láttam; a felfedezésemet és a meghatódásomat fejeztem ki. Jó csendéletet csak akkor festhetek, ha úgy festem meg a csendélet almáját, ahogyan azt még senki sem látta Ügy értem: nem olyan furcsán, hanem olyqn lényegbevágóan...”

Ennek a puritán (ugyanakkor okos és önérzetes) szavakkal megfogalmazott ars poeticának jegyében születtek meg a mester olyan főművei, mint a múzeum termeiben függő „Kalapos önarckép” (1903), a „Kislány ágy előtt” (1905), a „Nyergesújfalui udvar” (1906), az ugyancsak Nyergesen festett „Fiúaktok” (1906), a „Mayer német műgyűjtő arcképe” (1921), a „Múzsa” (1930), a „Hátakt” (1941), az „Orleansi Szűz” (1960), vagy az 1968-as „Szentendrei Vénusz”, amelyet — röviddel halála előtt

— a nagy francia festő: André Dunoyer de Ségonzac

ajándékozott a szervezés alatt álló Czóbel-múzeumnak.

Boldog és szerencsés az a művész, aki annyira egységes és következetes életművet mondhat magáénak, mint Czóbel. Századunk magyar képzőművészetének teljesítményei között számos olyan akad, amely az övénél muta- tósabb, csillogóbb, bravúrosabb, de kevés olyant tudnánk említeni, amely Czóbel Béláénál magvasabb, őszintébb, lélekből fakadottabb és szervesebben-felépült lenne.

Georges Besson francia művészeti író egyik cikkében ezt olvassuk; „Czóbel — ecsetének különleges mágiájával, festői nyelvezetének pazar pompájával — már régen elfoglalta helyét az École de Paris legeredetibb alkotóinak sorában és a század európai művészetének történetében.”

A most megnyílt Czóbel Béla-múzeum képei között járva-kelve nem éreztük túlzásnak Bessonnalc (s jó pár más francia, német és magyar kritikusnak, esztétának) Czóbel művészetét méltató szavait.

DÉVÉNYI IVÁN

LOVÁSZ PÁL4

A SÖTÉTSÉC/-OSZLOPA

iit«,,,

I, , \Í VÁRKONYl NÁNDOR EMLÉKÉNEK

y'i 11 r ■

rA hegytetőről nézem lent a várost, est van,

süllyed a sötétség-oszlopa Érted kiáltokl

/ Hol van most asztalod?

'A Kürt utcában emlék leng a házon,- s hiány jajgat a másik1 otthonon Mintám voltál, nagy példám, gyávaságaim gyógyítója, kicsinységem mosolyba pályázója

iJártad csodák közt ég, föld zugait, szemedben forrt a csillagtudomány, láthattad: Sziriadu féltett földjén t: mit véstek kőbe Ádám sarjai, j? betűzted a szent Védők őrök jegyeit,

V s kilested, miket mentett sima tömbbe !'■ napszállat táján Hy Gadarn király

Mindenre elszánt emberséggel védtél családot, társat, ingatott hazát, lettél igazért szorongattatott,

' ,, jóért vesszőfutást szenvedő

Vagy most: Föld oszlopával eltakart Nyúlnék feléd, hogy visszaássalak, s elkezdődjön veled, velünk új világkor édeni hajnala. ,,

Pécs, Mecseki Gyógyintézet 1975. március

WÜRTZ ÁDÁM ILLUSZTRÁCIÓJA JÓZSEF ATTILA MAMA CÍM Ü VERSÉHEZ

Új, jelentős művészért kiadvány

Mai magyar iparművészet

Négy kötetre tervezett sorozat első darabja a Kerámia, porcelán, üveg című kötet, ami a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata kiadásában jelent meg. A könyv elsőnek ad gazdag összefoglalást egy olyan művészeti ágról, mely napjainkban érte el igazi virágzását, s amelynek alkotásaival mindennapi életünkben találkozunk. Koczogh Ákos a mai magyar iparművészet egyik legjobb ismerője, élvezetes stílusban világos áttekintést nyújt az egyes iparművészeti ágak fejlődéséről, eredményeiről és mai törekvéseiről.

Fontos része a tekintélyes bevezető tanulmánynak annak megállapítása, hogy mai iparművészeink minden alkotásukkal a jelenben élnek, vagy készülnek a holnap nehezebb feladataira. „Hátat fordítunk a hagyománynak új technológiák jegyében, s visszafordulunk a múlthoz, hogy rokonságával érvényt szerezzünk a mának” — írja Koczogh Ákos, s megállapítja. iparművészeinkben „közös a változatok bősége, a szüntelen újrakezdés, felismerés öröme. Közös az a szándék, hogy a társadalmat és egyes embert szolgáló, jól használható eszközökben, dísztárgyakban, morális munkákban minél őszintébben fejezzék ki a teljes embert az anyag, forma, funkció teljes értékében”.

A rendkívül szép kiállítású könyv felvonultatja mai iparművészeink javát — a művészek portréját Koffán Károly készítette — s bemutatja legjobb, legjellemzőbb alkotásaikat. Nem bizonyos, hogy a bemutatott alkotásokat egyforma érdeklődéssel és elismeréssel fogadja az olvasó, de ez éppen nem baj. Tulajdonképpen ahány iparművész, annyi stílus, annyi eszmény, s a formai változatosság annak legfőbb bizonysága, hogy iparművészeink legjobb tudásuk és lelkiismeretük szerint kereshetik azt, amivel világunkat ábrázolni akarják. Koczogh Ákos tanulmánya pedig közelebb viszi az olvasót az egyes művekhez, megérteti szándékukat, rendeltetésüket, esztétikai jelentőségüket. S ez éppen ma, amikor tízezer számra épülnek új lakások, s méltó körülmények közé kerülnek emberek, nagyon fontos. Hisz egyáltalán nem mindegy, hogy valaki milyen környezetet alakít ki magának, de ahhoz, hogy méltó és értékes környezetben élhessen, elengedhetetlenül szüksége van bizonyos művészeti ismeretekre, esztétikai tájékozottságra. Az iparművészet alkotásai a legkönnyebben és a legolcsóbban hozzáférhetők, s a Kerámia, porcelán, üveg című könyv hasznos segítséget ad mindenkinek, aki tájékozódni akar

mai iparművészetünkben s barátságosabbá, esztétikusabbá akarja tenni otthonát, életének mindennapi keretét.

A kötet egy jelentős sorozat első darabja. A Mai magyar iparművészet további három kötete bemutatja a textilművé" szetet, az ötvösséget és a belső- építészetet, így teljes képet adva mai iparművészetünk hely-; zetéről, eredményeiről.

A könyvet 157 színes és egyszínű kép díszíti.

•,'l 1.1,1 ,i ,i, i ,i

I « ) t « t j I 4 A A

Cs.

Hírünk Európában

Az Opus International című,

nevéhez méltó francia művészeti folyóirat igyekszik olykor teljes összefoglalást nyújtani Európa kortársi művészetéről; így figyelemmel kíséri és követi a kelet-európai szellemi életet is. Több számában olvashattunk csehszlovákiai vagy jugoszláviai beszámolót, és szinte gyújtópontba állítva követik az itthon és külföldön működő magyar alkotók művészetét. Az egyik régebbi szám Budapest tárlataira nyit ablakot: a szókép valóságos, hiszen Alain Jouffroy cikkének címe ez. A beszámoló előbb a budapesti kisplasztikái biennálék jelentőségét’és sikerét méltatja, majd képben és tanulmányban többek között Vilt Tibor és Schaár Erzsébet plasztikai munkásságát mutatja be. Emellett Lakner László érdekes „forradalmi emlék- képeit”, Haraszthy István gépi konstrukcióit, játékos mobiljait.

A jubiláns,' ötvenedik folyó- ir'atszám névmutató jegyzékében nem kevés ismert (olykor Ismeretlen) magyar nevet találunk, a művészeti revü foglalkozott korábban Csáky József, Csernus Tibor, Hajdú István, Hantai Simon, Pán Márta, Pát- kay Ervin, Székely Vera, Victor Vasarely, Yvaral (Vasarely fia) és sok más hazai vagy külföldön élő magyar művészetével. Egy-egy jelentős tanulmány mutatta be előbb Szenes

Árpád „elmélkedő piktúráját”, majd Hantai Simon ún. „festett tereit”, a festő mágikus erejű művészetének új jelenségeit. Egy bizonyos Sandorfi (?) „nárcisztikus és morbid önarcképeit” láthattuk itt (valóban azok), és több más párizsi kiállításról olvashatunk.

Az egyik szám képet iés hírt ad Pán Márta vízen úszó szobrainak („flottán- sainak”) New York-i felavatásáról; a színes műanyagokból öntött, könnyű és ringatózó térformákat a Cent- rál-park taván helyezték el, de van már hasonló szerte Európában és még Japánban is. Az élénk színű szobrok furcsa jelenléte sajátos és artisztikus hangulatot teremt. A szobrásznő szép térformáiból ízelítőt kaphattunk mi is a Műcsarnok „20. századi külföldön élő magyar művészek” tárlatán, egy áttetsző félgömbje és más művei a Szépművészeti Múzeum állandó modern bemutatóján láthatók. Pán Márta „hattyúi” úszkálnak az otterlói múzeum- kert taván, más alkotásai jó néhány épület díszítését és szép környezetét szolgálják Nyugat-Európa nagyvárosaiban és a világ más helyein.

Az Opus International átfor4 gatott számai megkülönböztető figyelmet fordítanak az új magyar művészet iránt, hasonlót érdemelnek maguk is.

BODRI FERENC