Tolna Megyei Népújság, 1975. június (25. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-27 / 149. szám
A közösségi élet fórumai r Ä Központi Bizottság tavalymárciusi határozata lényegesen bővítette a közművelődés fogalmát: eszmeileg is, területileg is. Fontos feladata a műveltség, a kultúra közvetítése, terjesztése, de nem szűkíthető le csak erre. Szerepe van a közösségi művelődés, a szocialista életforma, erkölcs és magatartás alakításában, a szocialista ember formálásában. Ennek következtében átalakulóban vannak a közművelődés módszerei is — a korábban általánossá vált nagytermi rendezvényeket a kisebb közösségekre épülő munka váltja fel. Ugyanakkor a közművelődési munka mindinkább túllép a művelődési házak kapuján, mind nagyobb mértékben kér és kap helyet az üzemekben, gazdaságokban és iskolákban. Hatására meg- újulóban van a könyvtári és a múzeumi munka is. A művelődési házak életében egyre nagyobb teret kapnak a klubok, szakkörök, amatőr művészeti együttesek. Nem véletlenül. A klubok a közösségi élet fórumai. Programjaik sokfélék: megtalálhatók bennük az ismeretterjesztés* a politikai vita, a vetélkedő, a tánc és a közös kirándulás, színdarabok, filmek együttes megtekintése és még sok minden más. A közösségi művelődésnek ezeket a formáit azért kedvelik az emberek, mert a klubokban nemcsak kötött foglalkozások — előadások, ankétok, vetélkedők — alkotni. Egyik este a Z. család vendégei voltunk. Körülnézve otthonukban, keserű szájízzel könyveltük el, hogy azok, akik áradozva ideküldtek, becsaptak bennünket, hiszen ebben a lakásban semmi nyoma a kulturáltabb, az igényesebb életmódnak, a szellemi többletnek. Anyagilag jól állnak. Van minden. Az igaz, hogy Z. fizikai munkásként elvégezte az általános iskola hetedik-nyolcadik osztályát, utána szakmunkásbizonyítványt szerzett, s így nézve a dolgokat, kétségtelenül műveltebb, mint volt, ezzel szemben változatlanul sok a lakásban a giccs, a heverő fölött falvédő szarvasbőgéssel, és így tovább, és így tovább. A lehangoló első benyomások hatására ahhoz lenne kedve az embernek, hogy dolgozatot írjon a népművelés fehér foltjairól, aláhúzva, vannak családok, akik szellemiekben mozdulatlanok maradtak. Szerencsére Z.-ékkel beszélgetve. az első benyomásokat felváltotta a megnyugtató felismerés: fokozatosan rájöttünk, hogy ez a család egykori önnönműveltségi állapotához képest mégiscsak felemelkedett, s azoknak van igazuk, akik ezt örömmel tartják számon. Először: Z.-né megtanulta a veteményezést, a befőttek, a szörpök készítését, a kisállat- tenyésztést, a mosást, a főzést, a nagytakarítást, a háztartási gépek kezelését. Mondhatná erre bárki, nevetséges érvelés a miénk, hogyan kerül a csizma az asztalra, mi köze a kisállattartásnak, a vetemé- nyezésnek a műveltséghez. Elmondjuk. Z.-né cigányasz- szony. S a népművelés nagv- nagy győzelme lenne, ha tíz éven belül valamennyi cigányasszony megtanulná mindazt, ják a programot, hanem kötetlenül beszélgetni, véleményt cserélni, vagy éppen vitatkozni is lehet. Márpedig az ember társas lény: természetes igénye, hogy másokkal is kicserélje gondolatait, észrevételeit. E természetes igény kielégítéséhez nyújtanak nagy segítséget a társasági életnek ezek a mind népszerűbb fórumai. A szakkörök a kis csoportos közművelődésnek másik fontos — bár a kluboknál speciálisabb, zártabb körű — formái. Tagjait elsősorban a közös érdeklődési területek hozzák össze. Modellezők, barkácsolók, gyűjtők, kézimunkázok, amatőr rádiósok, fotósok, filmesek, s még jó néhány más hobbi kedvelői vesznek részt az együttes munkában. A programok zöme — érthetően — elsősorban a gyakorlati munka, ezt azonban mindenütt szakmai előadások, tapasztalatcserék, bemutatók egészítik ki. A gyakorlati munka közben pedig mindig kínálkozik lehetőség a beszélgetésre, a gondolatok, a vélemények kicserélésére — ezáltal válnak a szakkörök is az egymásra ható közösségi élet fórumaivá. Jobban ki kell használnunk a különböző művelődési keretekben rejlő közösségi nevelési lehetőségeket — olvashatjuk a párt közművelődési határozatában. Ennek érdekében szorgalmazza az amatőr művészeti mozgalmak segítését és amit vendéglátó gazdaasszonyunk már tud. Este kacsasültet vacsorázott a család, Z.-né megmutatta befőttjeit, s a szarvasbőgéses falvédőre nézve. elégedetten mondta: „Eljött hozzám a rokonasszony csodálkozni, nála a falvédő el- rongyolódott, nálam meg olyan, mintha vadonatúj lenne. Pedig egyszerre vettük, öt esztendeje.”. Másodszor: Z., a családfő abban érzi felemelkedését, hogy betartja az emberi együttélés írott és íratlan szabályait. Benne ez a műveltség. Egyelőre ennyi, és ez nem fejlesztését. Okkal. Az amatőrmozgalmak célja ugyanis nem hivatásos művészek nevelése, hanem a szocialista magatartás formálása, az aktivitás fokozása, a művészeti tevékenység megkedveltetése, jobb megértése. A művelődési házak feladata, hogy tartós művelődési közösségekké formálják ezeket a csoportokat, amelyeket a cselekvő részvétel, 9 közösségi élmény megszerzése, s a művészet világával létrejövő kapcsolat hozott össze. A közművelődéssel szemben támasztott igények növekedése változást eredményezett a könyvtárak munkastílusában is. Régebben a könyvtár legfőbb feladatának a könyvek kölcsönzését tartotta. A mai könyvtárosok munkája már sokkal több ennél. A könyvtár ma már nem csupán könyvkölcsönző, hanem olvasó is, ahol a lexikonokból és kézikönyvekből jegyzetelhetnek, a legfrissebb folyóiratok között válogathatnak az érdeklődők. Ugyanakkor egyre több helyen zenét, mesét vagy verseket hallhatnak fülhallgatóval felszerelt lemezjátszóról, magnetofonról a látogatók. Az is mind gyakoribb, hogy iskolai órák színhelyévé lép elő a könyvtár. Rendhagyó irodalomórákat rendeznek, szavalok közreműködésével. Zene- történetet hallgatnak, lemez- bemutatóval. Diafilmeken csodálhatják meg a legjelentősebb képzőművészeti alkotásokat, s közben előadások is elkevés. „Megtanultam kérem, hogyan kell viselkedni. A tisztességes magatartásra, a szórakozásra gondolok, ilyesmire. Megy az egyik cigány az utcán és rákiabál a szembe jövőre, én vagyok a Sólyom és püff. Nekem az ilyen sötétség és tudatlanság fáj.” — mondja Z. A Z. család jól mutatja a' kimozdulások sokféleségét. A földművelés az egyéni gazdálkodás korában is kultúrát igényelt, a földművelés kultúráját. Nyilvánvaló, hogy az a parasztember, aki kiváló állattenyésztő- és mezőgazda hangzanak az alkotókról, munkásságukról. Ahol pedig gyakoriak az író-olvasó találkozók, ott egyre sürgetőbben fogalmazódik meg az igény a könyvklub megalakítására. A klubtagság többsége már nem spontán olvasó — célok, szándékok vezetik az elolvasandó művek kiválasztásánál. S a könyvklubokban rendezett irodalmi vetélkedők a kontrollját jelentik nemcsak az olvasmányélményeknek, hanem az egyre szélesedő irodalmi — esetleg zenei, képzőművészeti — látókörnek is. Mindez népszerű játékos formában zajlik, s nem valamiféle komolykodó vizsgáztatás keretében. Mégis egy-egy ilyen vetélkedő nemegyszer felér egy sikeres vizsgával, hiszen a versenyzőknek sok-sok ismeretről kell számot adniok a játék keretében. Miként a könyvtárak, ügy a múzeumok is egyre inkább szerves részét képezik az egész közművelődési tevékenységünknek. Volt idő, s nem is olyan régen, amikor annak örvendeztünk, hogy évről évre mind többen keresik fel múzeumainkat az ott látottakkal ki-ki a maga módján, képessége, felkészültsége szerint igyekszik bővíteni meglévő ismereteit. A múzeumok -ennél ma már sokkal többet tesznek. Például az egyre több helyen rendszerré váló tárlatvezetéssel. A szakember értő — s főcsaládban nőtt fel, eleve rendelkezik egyfajta szellemi tőkével. Akj viszont mindezt az elmúlt években szerezhette meg, az nyilvánvalóan éppen ezzel gazdagodott. A vérbeli parasztcsaládoknál más, aprónak látszó dolgok érdemelnek figyelmet. Beszélgettünk egy idős asszonnyal. Gyermekkorára úgy emlékszik vissza, hogy soha nem éhezett, ilyet nem ismert, hiszen szülei jómódú, erős középparasztok voltak. Igen ám, de nem felejti, hogy amikor a felnőttek dologba indultak, neki, a kislánynak a bili mellé hagyták a reggelit. A felnőttekből hiányzott mindaz, amit a mai olvasott világban az egészség- ügyi felvilágosító munka jóvoltából napjainkban a szövetkezeti családok nagyon jól ismernek. Csupán a kuriózum kedvéért: az öregasszony két unokája értelmiségi, az egyik leg közérthető — magyarázata lényegesen többet nyújt annál, mint amennyit az egyszerű múzeumlátogató „kiolvashat” az eleje tárt művekből, alkotásokból, A szakemberek kalauzolásával már nemcsak a képet vagy a szobrot látja, hanem korokkal és művészeti irányzatokkal ismerkedhet, értesüléseket kap az alkotókról annak szándékáról, a megfogalmazás módjáról. Vagyis: a művészet közelebb kerül a tömegekhez, a tömegek pedig a művészethez. És ezenkívül sok más lehetőség is kínálkozik.' Hangversenyek, képzőművé-; szeti vetélkedők, művészekről alkotásokról szóló filmek bemutatása, ismeretterjesztő elő-r adások — mind-mind gazdagíthatják múzeumaink programját. A feladaí, amelyet a köz- művelődési határozat megszabott, nagy, de nemes feladati Célja: elősegíteni, hogy az em-' berek a szocializmus mai és holnapi fejlődésének megfelelő kulturális színvonalon éljenek és gondolkodjanak, a műveltség tömegméretűvé váljék. Ehhez jelent nagy segít-1 séget a kis közösségekben végzett közművelődési tevékenység valamennyi formája. PRUKNER PÁL tanár, a másik mérnök. Á két értelmiségivel szemben egészen más a mérce, ha műveltségükre óhajtunk választ kapni, mint a nagymamánál; Mindenesetre, ha éddig nen\ tudtuk volna, Mórágyon megtanulhattuk, hogy a szellemi gazdagodás kizárólag akkor vehető észre, s akkor nyugtázható örömmel, ha az összehasonlítást az egyes családok,' rétegek helyzetéből és szemszögéből végezzük. Észrevehettük, hogy a népművelés az életben, a valóságban szélesebb, tágabb mederben folyik, eredményesebben^ gazdagabb változatokban zajlik, mint a témával foglalkozó vitákból hihető, kivehető. Ez a népművelés a maga öntörvényei szerint működik, független a sablonoktól, a sémáktól a szempontoktól, előrenyomulása mégis felbecsülhetetlen értékű végeredményhez vezet. Különleges, sokrétű és kíméletlenül célratörő népművelést végez a maga személytelenségével a munkahely. Látni kell Mórágyon azokat a volt parasztasszonyokat, akik a bátaszéki fémtömegcikkgyártó szövetkezet mórágy!, kihelyezett egységében gépeken dolgoznak, szocialista brigádszervezetben. S látni kellett volna őket néhány évvel ezelőtt otthon, a háztartásban. Magas fokú közösségi kultúrával rendelkeznek. Kiveszett belőlük az a tartózkodás, és restelkedés, ami miatt néni jártak politikai vagy kulturális rendezvényekre. A kisebbrendűségi érzés elmúlása bizonyosra vehető, hogy intelligenciatöbblet. Az asszonyok a szocialista brigád tagjaiként könyveket olvasnak, szakmai, politikai kérdésekről vitatkoznak, ízlésükön, öltözködésükön, magatartásukon pontosan, világosan látható, hogy a munkahely egyúttal népművelő hatást is gyakorol rájuk. K imondatlanul. A szellemi élénkség és pezsgés _hat a közművelődésre, a felnőttoktatásra. Erről holnap számolunk be olvasóinknak. Szp—Pj. Fotó: Gottvald. Az anyagiakon tűi Mórágyon A kimozdulás sokfélesége
