Tolna Megyei Népújság, 1975. június (25. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-24 / 146. szám

Beszélgetéa Szilágyi GyörggyéI

A ringlispíltől a politikai kabaréig

Igazi nyári attrakció Szilágy! György „Ringlispíl” című dokumentumműsora, amit június 19-én, csütörtökön sugárzott a Kossuth Rádió.

A népszerű rádiószerkesztő és kabarészerző; a szórakoztatás sok műfajú mestere, ezt a műsorát is, mint az első világháború, a Tanácsköztársaság, a gazdasági válság és a Horthy- korszak történetét, saját sajtógyűjteményéből állította össze. Maga válogatta a műsor zenéjét is, és sikerült elkerülnie a műfaj összes sablonját, még az „Ujjé a Ligetben nagyszerű” c. dalt is kihagyta a produkció-;

bÓU A

— Ä műsornak — amelyet Bozó László rendezett — azért adtam a „Ringlispíl” címet, mert a háború után csak a ringlispíl maradt meg épen a Ligetben. Annak a zenéje szólalt meg először a harcok utáni csöndbén, a csonka fák alatt... A bódévárost, a mutatványos bódék falait — ifjúságunk illúzióival együtt — az ötvenes évek elején szétverte a csákány, j;

Szilágyi Györgyhöz nemcsak azért áll közel a vurstli, mert Zuglóban, a Liget szomszédságában nőtt fel, hanem mert 1949-ben, az államosítás után, igen fiatalon kezdett tevékenykedni a Fővárosi Népszórakoztató Intézményekben (Városi Színház, Royal Revü Varieté,' Kamara Varieté, Fővárosi Nagycirkusz, Népvarieté, Liliputi Varieté.) Itt tanulta és művelte évekig a szórakoztatás legkülönbözőbb műfajait: a cirkusztól a varietéig, s a revütől a kabaréig. Volt titkár és dramaturg, művészeti vezető és igazgató. i

Jau __ Kern zavarta soha az a t szemlélet, amely lekezeli a

népszórakostató műfajokat?

— Sosem zavart. Miért járjak én sértetten a világban, amikor milliók szeretik a köny* nyű műfajt? A revüt sajnálom; az ötvenes évek kultúrpolitikájának hibájául rovom fel a ' műfaj megszüntetését. Kevesebb szín maradt a palettán. Szerintem a világvárossá fejlődött Budapesten hiányzik egy revüszínház, ami szinte a világ valamennyi nagyvárosában működik.

— Milyen különbséget lát a felszabadulás utáni idők és a jelenkori szórakoztatás között? ,1

— Régebben nem volt eny- nyíre elszigetelt a műfaj. Legrangosabb íróink is szívesen írtak a könnyű műfaj számára humoros műveket, jeleneteket, tréfákat. Dobozy Imre, Goda Gábor, Gyárfás Miklós, Heltai Jenő’ Kellér Andor is írt például a Kamara Varietének, s egyik műsorunk zenéjét Weiner Leó szerezte. A műfaj rangját jelezte még, hogy Rózsahegyi Kálmán, a Nemzeti Színház örökös tagja, szívesen szerződött a varietébe, valamint Bilicsi Tivadar, Dajbukát Ilona, Mészáros Ági és Tolnay Klári is.

•— ön, aki művelte már a szórakoztató műfajok mindegyikét; a bohóctréfától a humoreszkig, a Rádió szerkesztőjeként mit ír legszívesebben7

— A Rádió Kabarészínházába írok legtöbbször. Marton Frigyessel együtt nagyon jól tudjuk, hogy ennyi emberhez szólni: kivételes lehetőség, nagy felelősséget is ébreszt az emberben. Mondhatnám úgy is: a kabaré a demokratizmus fokmérője. Ma már milliókat érintő problémákat tárgyalunk, régen túlléptünk a hagyományos kabaré szűk világán, társadalmi és publicisztikai műfajjá alakultunk. Nem lehet, és nem is akarunk semmit elhallgatni; az emberek a kabaréban találkozni akarnak minden jelenséggel, ami foglalkoztatja őket.

L- Hogyan fogalmazná meg tehát a Rádió Kabarészínházának feladatát és szerepét?

—- A Kabarészfnház fennállása óta fő céljának tekinti, hogy társadalmi és politikai életünk aktuális kérdéseivel foglalkozzék. Ez azt jelenti, hogy színházunk műfaji lehetőségeivel, humorral, szatirikus éllel bíráljuk életünk visszásságait, az embereket bosszantó hibákat, a szocializmustól idegen életvitel jelenségeit.

lejegyzett

SZÉCHENYI

Németh László egyik legsikerültebb drámájának televíziós változatát láthattuk Szombaton este. Széchenyivel az író sokat foglalkozott. Történelmi drámáinak kivétel nélkül a hozzá hasonló „világítótorony”-szerű óriások a hősei. Széchenyi páratlan pályafutását nem kell részletezni. A típus-arisztokrata katonából lett Akadémia- alapító, utazó, hídépítő, vasutat teremtő, Ipart, folyamszabályozást, egyleteket szervező, felrázó erejű könyveket író zseni útja, 1848-beli megtorpanása közismert. Az már kevésbé, hogy magyar—német— francia keveréknyelven írt naplóinak kötetei páratlan munkabírásával, dinamikus életvitelével skizofrén módon ellentétes, gyanakvó, érzékeny, olykor a végletekig cinikus emberről vallanak. Szanatóriumi önkéntes-kényszer száműzetéséből való visszatérése a politikai élet színpadára, a Bach Sándort tönkresilányitó, gyilkos gúnyú könyv erejéig — világtörténelmi ritkaság és egyben egy nagy életút utolsó- előtti lépése. Az utolsóig, az öngyilkosságig terjedő rövid szaP kaszról szól a tévére hangszerelt módon is nagy hatású Né- meth-dráma. Rossz szereplője nincs. Bessenyei Széchenyije remeklés, Sütő Irén szent liba Crescentiája jó, talán csak a Lonovics érseket alakító Né- methy Ferenc halványabb kissé, de ezzel a főpappal maga az író se tudott mit kezdeni. Haumann Péter Goldmark doktora Bessenyei művészetével egyenrangú teljesítmény. Bölcsen megtartja az okos orvos darabbeli ellenpont szerepe mellett, annak „másodhegedűs’* súlyát. Ádám Ottó pergő rendezése és a színészek játéka még Németh László túlságosan míves, minden mondatba tucatnyi gondolatot tömörítő stí-j lusának nehézkességét is feledtetni tudta. Se Széchenyi, se környezete soha nem beszélt így; ez a stílus épp egy ilyen terjedelmű drámában (például Gandhiban már nem!), és ilyen! színvonalú színészi alakítások jóvoltából jut el az elviselhe- tőség határára, de tovább mar nem fokozható. ,

'r (ordast '

Július 1-től mindenkit megillet az ingyenes oryosi ellátás és gyógykezelés

Július elsején lép életbe az egészségügyi és társadalombiztosítási törvény rendelkezése, amelynek alapján hazánk minden állampolgárát megilleti a térítésmentes orvosi vizsgálat, az Ingyenes kórházi, szanatóriumi kezelés, szülészeti ellátás, valamint a mentőszállítás és a kedvezményes gyógyszer- ellátás is.

A rendelet valamennyi magyar állampolgár számára egyszerűbbé teszi az egészségügyi ellátás igénybevételét, s jelentős adminisztrációs terhektől mentesíti a kórházakat és rendelőintézeteket. A kórházi ápolást követően például senkinek sem kell majd utólag igazolnia munkaviszonyát, illetve társadalombiztosítási igényjogosultságát.

Az intézkedés évente sok ezer SZTK- és munkáltatói igazolvány kiállítását, érvényesítését és nyugdíjszelvény bemutatását teszi feleslegessé, s várhatóan tovább csökkenti a betegek még mindig gyakori, fölösleges küldözgetését is. A rendelkezés értelmében a személyi igazolvány felmutatása is elegendő lesz ahhoz, hogy

bárkit ingyenes gyógykezelésJ ben, ápolásban részesítsenek, kedvezményes receptet írjanak) fel számára, vagy megtérítsék a vizsgálat, illetve a gyógykezelés során felmerült útiköltségét.

A rendelet az ingyenes) gyógykezelés és az SZTK-kedvezmények körét azokra is kiterjeszti, akik korábban nem fizettek SZTK-járulékot, s ezért eddig csak teljes térítés ellenében vehették igénybe aa egészségügyi ellátást.

Páaxtor Ferenc t

Fiúk a Leshegyen

Állunk a gyalogút előtt, nézzük a völgyet. Senki, semmi, csak a közeledő este.

Egyszer ilyen estén szánkózni mentünk. Édesapám csinálta a szánkót. A vastelepen vette hozzá az anyagot. Hulladék szögvasat, csövet, kemény léceket. Három napig fúrt, faragott, melegítette a tűzhelyen a vasakat. Késő estére lett készen. Akkor aztán felhúztuk a Kucor-hegy tetejére. Sorban felültetett bennünket. Legelöl ültem én. Mert én vagyok a legidősebb. Mögöttem ült a kis húgom, amö- gött a középső húgom, utána a nagyobbik, végül az öcsém, hátul édesapánk kormányozott. Repültünk lefelé, mint a táltos. A lányok sikongattak, mi meg hurráztunk, mintha csatéba indultunk volna. Csak a deszkakerítés akasztott meg. Lejött a bőr az orromról, a térdemről, a kezem fejéről, a bütykökről, de kit érdekelt az, ki bánta abban a nagy örömben. Húztuk ismét a hegy tetejére, újra lesiklot- tunk. Anyánk szegény, meg csak pityergett a házunk tövében. Talán azért, hogy ilyen kis öröm is mekkorává tud nőni, ha ritkán látogat hozzánk.

— Volt neked szánkód? — kérdeztem a társamat, Csík Andrást.

— Volt hát. De én nem sikongtam annyira, ahogyan te mondod. Elég kicsi voltam még. Apám ráültetett. Húzott maga után. Átmentünk Pestről a hídon, összecsavarogtuk Budát Voltunk a Városmajorban, meg a Zugligetben. Olyan jó vastag kabátom volt, meg fehér bojtos sapkám. Nagyanyám gyakran mesél róla. Azt mondja, olyan volt az arcom, mint a kinyílott rózsa.

— Hóembert építettetek? kérdeztem Csík Andrást.

— Bolond vagy — nevet rajtam a társam.

— Hol építettünk volna. A Keleti-pályaudvar mellett laktunk. Ott nem volt ilyen szép tiszta hő. . i •'

— Nem szokatlan ez neked, Csík?

. rrz Miért lenne? .Volt hegy Budán is, Jár;

■ &■

tam én ott eleget. Túráztam annyit, hogy nem is hiszed.

3.

Sötét lett. Az órám számlapja világit. Még két órán át tapossuk a havat. Még kétszer kell felkapaszkodni hegyre, dombra, kétszer kell leereszkedni szőlőkarók, aztán törpe barackfák között. A falu szélén óvatosan átlábo- lunk majd a patak fölé ácsolt fahídon. Attól kétszáz lépésnyire leszünk, amikor koncertet adnak a faluszéli kutyák. Az első házban van van egy fehér komondor, Lomposnak hívják. Csak a nevén kell szólítani, nyomban elhallgat és barátságosan mormog tovább. Ismer bennünket, érzi a szagunkat, felismeri a hangunkat.

Az őr is hallja a kutyaugatást. Elénk jön néhány lépést. Tiszteleg, megkérdezi, hogy volt-e odakinn valami. Mondjuk, hogy semmi különös, csak hó, hideg, sötétség és a Franci bácsi borháza sértetlen.

A társalgóban még világos van. Fogadni mertem volna, hogy Szántó Gábor gubbaszt az asztal felett. Rajzol, számol. Mindig ezt csinálja, ha van egy kis szabad Ideje. Mérnök szeretne lenni, csak egy kicsit elvétette a lépést, lusta volt, vagy nem volt elég esze, nem vették fel a felsőfokú technikumba.

— Fenn vagy még Gábor, nem vagy fáradt? — kérdem tőle, hogy valamit mondjak, ha már bejöttem ide.

— Kicsit. De szeretném befejezni, amit mára kijelöltem magamnak.

— Igazad van, amit elhatároz az ember, ahhoz kösse magát. Akkor van értelme az egésznek, ha hiszel benne.

— Tudod-e, min töröm a fejemet? Ha az ember közölni akarja a gondolatait, akkor vagy beszél vagy ír. A beszéd sokkal köny- nyebb, gyorsabban közölheted azt, amit akarsz. Az írás hosszadalmasabb. Azon töröm a fejem itt, rajzolgatás közben, mennyire nagy dolog lenne, ha egy hangszalagra rögzített élőbeszéd hangjait olyan elektromos jelekké lehetne átalakítani, amelyek egy írógép mechanikáját mozgásba tudnák hozni. Talán az lenne a legegyszerűbb, ha a hangszín, hangmagasság, a hang rövidsége, hosszúsága más-más impulzusokat bocsátana ki, s azokat egy íróautomata írásjelekké, betűkké alakítaná át. Az írók csak ülnének a kényelmes karosszékben, pipáznának, innák a sört, s diktálnák a robotnak a remekműveket,

— Nem szaladsz te egy kicsit előbbre, mint erődből telne?

a

Megbántam, hogy ezt kérdeztem, mert tulajdonképpen Szántó nagyon ügyes, sok mindent tud. A műszaki rendszerben elmés változtatásokat eszközölt. Beépített az elektromos jelzőrendszerbe bagolyhuhogást, kakukkkiáltásokat, volt már olyan kísérlete is, hogy egy helyen trombita szólalt meg, ha az ’elektromos rendszerben rövidzárlat keletkezett, ötleteiért jutalma , szabadságot is kapott. Nem keil ót bántani, ő egy másfajta álmodozó. Tanul, készül, hogy a katonai szolgálat után új-, ra nekirugaszkodhasson.

~ Rosszul ítélsz meg engem — néz rám Szántó. Talán még többet is kiérzett abból, amit mondani akartam neki. — Tudod, hogy miért nem vettek fel engem a felsőfokúba? Ugye nem tudod? Megmondom, én voltam a hibás. Technikumba jártam, az első két évben ment minden, mint a karikacsapás. Aztán összejöttem olyan srácokkal, akik zenéltek, gitároztak, beat-zenével foglalkoztak. Tudod, hogy a beat-zene elektronikára, akusztikai berendezésekre, erősítőkre épül. Én meg már akkoriban elég otthonosan mozogtam ezen a téren. Először csak visszhangosítókat bütyköltem. Megfizették. Aztán elkezdtem hangfalakat építeni. Kisebbeket, nagyobbakat, attól függően, milyet kértek. Ezt is megfizették. Lassan odajutottam, hogy éjszakákon át dolgoztam. Erősítőket javítottam, hangfalakat modernizáltam, mikrofonokat bontottam szét, alakítottam át. Dolgoztam, kerestem.

Volt pénzem is, nagylegény voltam. Aztán azon vettem magam észre, hogy a negyedikben csak kínnal, keservvel bukdácsoltam át. Pótvizsgán csúsztam át magyarból és matematikából. Pedig értem, nem is utálom. Csak nem tanultam. Elzenéltem az időmet, a tehetőségeimet. Akkor estem a képemre, amikor kiderült, hogy nem vettek fel a felsőfokúba.

*- És most rosszban vagy az öregekkel?