Tolna Megyei Népújság, 1975. június (25. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-22 / 145. szám
C éjén az elm'aradhatátlan kendő, * ül az öregasszony a terasz hűvösében. Kellemes árnyékot ad már a eukorspárgára futtatott hajnalka, aminek a magjait még a falujából hozta. A | terasz, kedvenc helye délutánonként, amikor a lakásban semmi sem kiált a kezéért. Ilyenkor előveheti az újságokat, képeslapokat, könyveket, melyek szunyókálni is hagyják, ha álmosság keríti hatalmába. Van aztán úgy is, hogy csak üldögél a modem formájú, fekete hintaszékben és nézelődik, várva a gyerekeket, vagy a lecsúszott szemüveg kerete fölött pillog a ház előtti falatka kertre. Nincs kibékülve a szerinte zsebkendőnyi kerttel. A ház, az igen. Jól fest két szintjével a többiek között, benne is megvan minden, amit lánykorában látott az uraknál, akiknél szolgált. Csak a kertnekvalót ne szabták volna olyan nevetségesen aprócskára! Haj, mit tudna ő kihozni a kertből, ha csak negyedakkora lenne, mint az övéké volt! Mindjárt nem kellene ilyenolyan zöldségekért, babért, borsóért, paradicsomért annyi pénzt elhordani a piacra. Neki se kellene valahányszor bosszúsan hazajönni, hogy mit el nem mernek adni az asszonyok, ő ilyet még szégyenletében sem csomagolt volna a gyerekeknek. — Elég nekünk az a tíz cserép föld, meg az a kis zöld folt a ház előtt — szokta mondani a vő je békítőn. — Különben kapált, gyomlált eleget a mama, kert nélkül is van itt dolga, ha kedve is. , ‘Hát dolga csakugyan van, bár nem olyanfélék, mint neki voltak otthon. Itt nincs nagymosás, az apró holmikat mossák csak itthon. Ágynemű, ^törölköző, abrosz, ilyesmi megy a Patyolatba. Nincs befőzés, tarhonyakészítés. Készen jön haza minden. Nem sok, ami rámarad a városi háztartásban. Nagyon kell komótoslcodni, hogy elteljen a nap rádiószó mellett, vagy a televízió előtte Reggel ő viszi a két kicsit óvodába, utána megveszi a tejet, kenyeret, ami az aznapi vacsorához kell, aszerint, hogy mit beszéltek meg a lányával, aztán rendet csinál. Reggel, akkor mindig nagy a sürgésforgás. Nehezen szokta meg a reggeli kapkodást is, azt úgyszintén, hogy már a beköltözése utáni másnapon visz- szaparancsolták az ágyba, amikor fél hatkor fölkelt. — Pihenjen csak mama, elég, ha, felkelünk hétkor, tudja, Zoli is, én is fél kilencre járunk A kicsik .meg kilencig mehetnek oviba. Ezt nem volt könnyű megszokni. E Az segített valamit, hogy rákapott az olvasásra. Nem győzik könyvekkel és.évűdnek is vele, hogy kosa Öregasszony, hintaszékben rábban egy év alatt nem hordtak haza annyi olvasnivalót a könyvtárból, mint mostanában két hónap alatt. Már intik is néha, hogy kímélje a szemét, menjen inkább át a Kovács nénihez traccsolni kicsit, mindjárt nem unja magát — Nincs nekünk mit beszélni. Aranka városi asszony volt, én meg parasztember felesége. Aztán meg, Ko- vácsné mindig azt lesi, hogy melyik szomszéd mit csinál. Engem nem kell pletykaságba keverni. Ráhagyták. Jók az ő gyerekei. Legkisebb lánya úgy totojgatná, mintha nem ő lenne az anyja, hanem fordítva. A vője, ez is jó ember, azt sem mondja neki soha, hogy -menjen arrébb. Hanem dicsekszik vele, akárki jön, hogy a mama valóságos áldás, nem is tudják, mit csinálnának nélküle. Rengeteget jelent, hogy átvállalja a háztartást, a gyerekek valósággal csüngnek rajta, és ha igazán jót akar enni a család, csak a mamának kell szólni, mert fejedelmien főz. — Boldog, Baloghné asszony? — kérdezte tőié nemrég egy falubéli ember, a volt ura katonapajtása az utcán, amikor a piacról poroszkált hazafelé. i G ondolkodás nélkül szakadt lei belőle a vallomás, hogy nagyon boldog, mert mindene megvan, ami egy olyan magafajta öregasszonynak kell, aki sokáig élt, özvegyi kenyéren. Tiszteltette aztán a szomszédokat, ismerősöket és elindult haza. Otthon, rakodás közben jutott eszébe, hogy nem mondott egészen igazat. Elhallgatta a fájdalmát, amiről úgyis tudomást szereznek, ha ugyan eddig nem szereztek. Adiról. nem beszélt, a legkisebb fiáról. De minek is beszélne? Elég baj az neki, meg a másik három gyereknek, hogy Ádi nem jött haza olaszországi' turistaút járói. Ehhez a lányához szaladt először, amikor felkélt benne a gyanú, mert nem jött meg időre a fiú. Hátha valami baj érte? Kiderült, hogy nem érte baj. Egy nagy sokára érkező levélből az is kiderült, hogy Rómától nem messze egy disszidenstáborban van, és jól van, kijár dolgozni valami hűtőüzembe, igaz, napi 12 órát dolgozik, de tud valamennyi kis pénzt összehozni, míg megkapja a beutazási engedélyt, még nem tudja hova. Talán Kanadába, de az is lehet, hogy Ausztráliába. Az ura halála óta nem sírt annyit, mint akkor. Jött aztán a második levél, amiben Ádi arról számol be, hogy megismerkedett egy kislánnyal, Kati rendes lány, elhatározták, hogy összeházasodnak, mihelyt módjuk lesz rá. Kati főz, mos rá, és ha akar nagy örömet szerezni, küldjön egy kiló paprikát. „Hiányoznak a5í otthoni ízek, Édesanyám, és amikor beszélgetni kezdünk — vagyunk itt néhányan magyarok — csorog a nyálunk még akkor is, ha arról van szó, hogy ki, hogyan szereti a bablevest, csirkepaprikást.” A vője először és utoljára ekkor fakadt ki: — Hogy képzeli ez? Küldünk neki időnként esv kis hazai kenyeret, vizet, meg levegőt? Legszívesebben fölpofoznám a taknyost — Nyugodjatok bele, nem fog idegenben megöregedni — hangoztatta a legidősebb fiú. — Emlékszik anyám? Ádám a kollégiumban sem bírta ki, szekíroztuk is mindig, amikor hétvégeken beállított, hogy már megint szopni akar? 1/ alandvágy — mondták a töb" biek. Beveri néhányszor az orrát, aztán rájön, hogy nem Kánaán még Amerika sem. Ügy látszott nekik lesz igazuk, mert Ádi levéléiből lassacskán kikopott a felfedező lel- kendezés. New Yersey-ből jönnek a levelek, és elment sűrűn változó címére eddig tizenöt kiló paprika, seregnyi családi fénykép. „Ügy gondoltam, hogy megszedem magamat kicsit és jövünk haza a Katival, meg Stevevel. A.pám után neveztük el .a kisfiút Istvánnak”. Ül az öregasszony a terasz hűvösén,'abban a "hintaszékben, amit Ádi- tól kapott öt évvel ezelőtt karácsonyra. Mind ott voltak nála gyerekestől és csupa titokzatosság volt az egész társaság. — Jó voltál, nagyika? — kérdezte a legidősebb unoka. — Ha jó voltál, csudás ajándékot kapsz. Behozták aztán gyertyagyújtáskor a hintaszéket, amit Ádi még kamasz-' korában ígért neki. „Ha én megnövök édesanyám, veszek magának egy hintaszéket, és soha nem kell dolgoznia semmit, csak ülni a hintaszékben és pihenni!” Az alacsony mennyezetű öreg házból a ruhaféléken kívül csak néhány képet és ezt hozta el. Naponta leporol- gatta, de nem használta soha. Újdonatújként ugrálhatta körül a két gyerek, s napokig ez volt a fő szám. Civakodtak, hogy ki hintázzon. Egy alkalommal, amikor tettlegességre került, sor, úgy tett igazságot, hogy ő maga foglalta el. Az legalább olyan jó játék volt a két kicsinek, hogy ők hin- táztathatják a nagyikát. A lánya párnát varrt bele, a vője pedig ta-' vasztól őszig nem tud úgy elmenni hazulról, hogy ki ne vigye a teraszra. — Így ni, itt a jó levegőn kellemesebb. Á z, csakugyan az. Rebben a _ csontos kéz és benne a könnyű légipostapapír. Sokadszorra olvassa már a levelet, amit még kora reggel adott át neki a postás és azzal, hogy öröm áll a házhoz. Öröm? Kényszerű mosoly fut át a sok barázdájú arcon. Az lenne az igazi öröm, ha Ádi állítana be, egyik karján a legkisebb menyével, a másikon pedig Istvánká- val. Szívesen lemondana ezekről a messziről jött levelekről, a szemét se tudja tán végképpen lehunyni addig, amíg még kaphat ilyen világot beutazó leveleket! Hány óra lehet most? Nézzük csak a toronyórát. Négy óra múlt., Akkor nem sokáig lesz már egyedül. Lesz ideje vacsora előtt leballagni a boltba, megvenni a kiló paprikát. Hányadik kiló is ez? Tizennégy... tizenöt.. a tizenhatodik! Jaj, ha ez lenne az utolsó csomag! Ha legközelebb Ádi azt írná, várhatja csülkös bablevessel! kJ ehezen telik az idő. Jöhetnének 1 ' már a gyerekek, mert meg kell venni azt a paprikát, még ma meg kell venni, legalább ezt ne nélkülözLÁSZLÓ IBOLYA A MÁV-alkaimazott történetei A zt mondja a szakács néni, hogy sajnos, nincs semmi meleg étel, mert itt jártak a boncolok, sokan voltak és mindent megettek. Két tányér kocsonya, az még van, ha megfelel? Meg. Jöhet. A tiszta és fölöttébb rendes kiskocsma ablak alatti asztalára teszem a tányér kocsonyát, mellé a villát, kést, két szelet kenyeret, pohár szódavizet. Kollégám sört kér. Fognánk is az étkezéshez, ámbár megakad villánk a levegőben, mert egy hang ránk szól: — Azám, a boncolok után esznek. Nézem a hangot adó embert, ott áll az italbolt-kocsma olajos padlóján, kezében söröspohár. Vasutaszubbony fakul vállán, nadrágja szára rálóg a sarura. Mindegy annak a kocsonyának ki eszi meg, s ki után használom a villát, soha életemben nem gondoltam erre. Életem során már ezer vendéglőben megfordultam. — Maga már ebédelt? — Ettem — kapjuk a választ a vasutaszubbonyból. Közelebb jön egy lépést.* Cigarettát kér, rágyújt. Szúrós szemével rámcsíp, száját is összehúzza, s mondja: — Én is ott voltam a csődületben... — s vége hossza is alig van a történetnek, úgy látszik Keszőhidegkúton a kocsonya mellé történet is tartozik. — Maga ugye vasutas? A vasutaszubbony megint rámnéz, szúr a szeme, mint a vasvilla, amikor a pecsenye felé indul. ' — Nem. Én MÁV-alkalma- zott vagyok. Jó, maradjunk ebben. így is jó. Jöhet a történet * Hát kérem az úgy volt, hogy tíz éve is annak tán, ha nem több, hogy kapom a telefont Szakályból. akkor éppen Sárbogárdon szolgáltam, hogy a vonaton reni- tenskedik egy hapsi. No, gyere csak, majd itt elbánunk mink veled. Szóltam azon nyomban a kocsirendezőknek, volt belőlük nyolc darab, hogy gyertek fiúk, lesz egy kis kalamajka, meg kell fékeznünk egy hapsit, aki háromszor belelőtt már a kocsi mennyezetébe. No, kiállók a palacsintasütővel, hogy álljon meg a vonat. Álljon meg! A kutyaúristenit, ha azt intem, álljon, akkor álljon meg. Meg is állt. A masiniszta csak néz, csak néz, a vonatvezető halálsápadt és hebeg. Hogy a harmadik kocsiban. Intettem a nyolc darab kocsirendezőnek, volt közöttük egy száztíz kilós is, hogy közrefogni a harmadik kocsit. Jól van. Benyomulunk. Hát ott hadonászik előttem az ipse. Az én kocsi- rendezőim lefogják, húzzák le a kocsiból, és be az irodába Ott aztán szemközt áll velem, hogy én így meg úgy, miként merek beavatkozni. Mondom, hogy nekem kötelességem, ilyen szabály, meg olyan szabály. Sorolom neki a szabályokat, hát erre kétszer egymás után szemközt vágott, ügy, hogy csak villogást láttam. No. Neki vala- hányan. Szegény egyre azt kiabálta, hogy ő is egyszerű parasztgyerek. No, ha egyszerű vagy azért kapsz, mert annak tudni kell, hogy a vonaton miként kell viselkedni. Ja. Én rúgtam ki a kezéből a pisztolyt. Igy-e! Ilyen magasra rúgtam. Hát a pisztoly kalimpált a levegőben, olyan kifli alakban. Aztán jöttek az uerhások. És jegyzőkönyveztek, az asszony meg szidott-hordott, hogy milyen mafla ember vagyok, hogy olyan nagy kék, monoklival megyek haza. így volt Hát ha így volt, akkor minden bizonnyal így volt. — Veszélyes szakma a magáé — bíztatom a MÁV- alkalmazottat. A csapiáros szaktárs kiiön a pult mögül, megüti válla- mat, hogy tekintetem rá is vessem, mert néki is van története. — Pécsen volt, az úgy volt, hogy ott is egy ipse randalírozott a vonaton. Előkerült két határőr gyerek, megfogták azok ketten, mint a pinty, úgy vezették. Hátracsavartaik a karját, aztán mondták a fiúnak, hogy no most erre, no most arra szépen. Azt mondták neki: öcsi ide menj, akkor odament, öcsi oda menj... — Ilyen itt is vót. Itt az állomáson. — kanja a történet fonalát a MÁV-alkalma- zott. Ismét korty int a sörből, cigarettára gyújt — Ezen a kis állomáson? Itt? — ugratom, hiszen ilyen csöppnyi helyen, hogy is lehet kalandia a forgalmi szolgálat- tevőnek ? — Hát a végén kezdem, hpgy megértsék. Jött Pincehelyre egy gyerek disznót vágni a szüleihez. Pesten a nagy- vágóhídon dolgozott, lehetett legalább százhúsz kilós. Hogy, hogy nem elaludt, s amikor itt megáll a vonat, látja ám, hogy nem Pincehelyen, hanem Keszőhidegkúton van. Indul a vonat, a gyerek kap a vészfékhez. Megáll. Megint indul a “vonat, ez megint húzza a vészféket. Hát erre előkerül a vonatvezető, meg mindenki. Mondja, ordítja a fiú, hogy ő eltéríti a vonatot, vigyék visz- sza Pincehelyre. Rákapaszkodtak vagy hatan, húzták ki a vagonból. Nem jött. Valahogy együtt kiestek a kocsiból. Ez a behemót gyerek úgy szájonvágott egy rendőrt, hogy átesett a vagon alatt. Két civilt is szájonvágott, aztán előkerültek utasok, legalább huszonötén húzták az irodába. ügy ám, hogy árok maradt utána a sínek között. No, behozták az irodába. ' Ez a nagy mélák az összes szekrényt fölburogatta. Összetört mindent. Aztán valaki fejbe vágta a palacsintasütővel, aztán akkor megnyugodott, de közben kijöttek már Tamásiból az uerhások 'Is, úgyhogy a fiút gyorsítottan tárgyalták, kapott is kilenc hónapot. Kétszáztíz percet késett a vonat-— Gyámoltalan MÁV-alkal- mazottak. — Gyámoltalanok? Nem tudom, maga mit csinált volna? — Másodmagammal elintézem a világ legerősebb emberét — El ám, én is. Csakhogy én akkor éppen szabadnapos voltam. Hát köszönjük a történetet! köszönjük a kocsonyát szakács néni. — Mennyit fizetünk, asz- szonyom? — Kedveském, a két kocsonyáért tizenegy forintot. . — A történettel együtt? — Azzal. — Köszönjük. Egészségükre. Maradt még az üvegben egy kis sör, szaladjon a többi után a nyelőcsővágányon. PALKÓVACS JENŐ 1975. június 22.
