Tolna Megyei Népújság, 1975. június (25. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-22 / 145. szám
I V er Az 1950-es évek vége a magyar balett fejlődésének érdekes korszaka volt. A budapesti Operaház balettegyüttese fiatal koreográfusokat kutatott, akik a magyar balett klasszikus tradícióit továbbfejleszthetik. Ugyanekkor az együttes’ koreográfusa és magántáncosa Eck Imre elhatározta, hogy énálló együttest' szervez, saját koreográfiái elképzeléseinek megvalósítására. 1960-ban különböző igények és lehetőségek szerencsés találkozásából jöhetett létre a Pécsi Balett. Katona Ferenc, a pécsi Nemzeti Színház igazgatója bővíteni akarta a színház profilját — ekkor jött létre az operaegyüttes is — így törekvése találkozott Eck Imre elképzeléseivel. Az együttes tagságának szerencsés összetételéhez a körülmények segítettek; míg a balettintézet végzős évfolyamait az első években tárt karokkal várta a budapesti Operaház, erre az időszakra létrejött a telítődés; a balettmfvé- szek nyugdíját még nem rendezték, s az űjonhan végzettek elhelyezkedése első alkalommal jelentett gondot. Eck Imre így 1960-ban csaknem egy teljes végzős osztállyal kezdett dolgozni, közülük né- hányan ma is az együttes immár ország- és világszerte ismert szólistái: Stimácz Gabriella, Uhrik Dóra, Bretus Mária érdemes művész, Hetényi János Liszt-díjas, valamint a jelenlegi balettigazgató és koreográfus ; Tóth Sándor., Eck Imre Pécsett az új magyar balett műhelyét alakította ki: koreográfiái zömmel kortárs magyar zeneszerzők műveire készültek, együttesének sajátos egyéni arculatot adva országos érdeklődés középpontjába emelte. Előző munkásságának legfontosabb állomásai voltak 1958-ban a budapesti Operaház számára készített táncbetétei Gluck: Orfeusz című operájához, majd 1959-ben első nagy balettje Weiner: Csongor és Tündéje. Pécsett már az első évadban együttesével két bemutató előadáson hat új magyar balettet mutatott be. Szokolay Sándor: Az iszonyat balladája, Vujicsics Tihamér: Változatok egy találkozásra, Hidas Frigyes: Concertino, Bartók: Divertimentó, Ránki György: 1514 és Maros Rudolf: Bányászballada bemutatói jelzik az első évad programját. A művek közül néhányat a zeneszerzők Eck Imre kérésére az ő együttese számára komponáltak. Eck munkássága a magyar táncművészetben új irányzatot jelentett, mert kapcsolódott a képzőművészeti és zenei új törekvésekhez. A Pécsi Balett darabjai gyakran kerültek a kritikusok és a kulturális közélet vitáinak pergőtüzébe, hol túlzott avantgardizmussal, hol álmodernséggel vádolva, sőt olyan vélemény- is elhangzott, hogy ezek a művek csak azért keltettek érdeklődést, mert akkoriban nem jutott hozzánk Szokolay: Az iszonyat balladája. Nyugatról semmi, s így azt a hatást keltik, mintha modernek lennének. Eck Imre a viták során mindannyiszor elmondta, hogy ő nem tudja, hogy darabjai modernek-e, vagy sem, de ő nem is hirdetett modernséget, csak azt szerette volna elérni, hogy darabjai a balett saját műfaján és nyelvén belül képesek legyenek mai gondolatokat, mai embereknek elmondani. Gondolatait megfelelő formákkal hozta egyensúlyba, de ez nem a klasszikus balett anyagának eldobását jelentette — ahogy sokan tévesen értelmezték, hanem arra építve tágította ki a régebbi lehetőségek határait. Szimfonikus balettjei a műfaj megújulását jelentették; a korábban csak gyönyörködtetést. szolgáló formát első ízben töltötte meg gondolati, érzelmi, filozófiai tartalommal. Az együttes nemcsak helyi kulturális szükségleteket elégít ki. Mint utazó együttes, tulajdonképpen az országot is ők látják el balettel, és gyakran szerepelnek külföldön is. A jubileumi beszámoló keretében Eck Imre nem tulajdonított döntő fontosságot a külföldi turnék felsorolásának: azt mondta, hogy természetesen jóleső elismerés minden külföldi siker, de fontosabb, hogy itthon Pécsett, Budapesten és országszerte ismerjék és szeressék az együttest. Szerepléseik’ jelentős részét teszik ki a községekben, vidéki városokban tett látogatásaik. Sokszor lépnek fel olyan közönség előtt, amelyik még soha nem látott balettelőadást. A Pécsi Balett ily módon nagyszerű új törekvéseivel, formanyelvével és mozgáskultúrájával jelentős helyet vívott ki magának a világ balett- művészetében, hazai turnéival pedig a kultúraterjesztés, a közönségnevelés fontos fórumává vált. KORDA ÁGNES (Foto: MTI—KS) 1915. június 22, Mahler: Balettek fehérben. HAGYOMÁNY ÉS MODERNSÉG 15 éves a PÉCSI BÁLÉIT
