Tolna Megyei Népújság, 1975. június (25. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-22 / 145. szám
Wetzl Ádám ács bemutatja ' munkahelyét — Bemutatná munkahelyét? — A bátaszéki Búzakalász Termelőszövetkezet a munkahelyem. Erről a gazdaságról sokat lehet besszélni, de sajnos én nem rendelkezem túlságosan nagy szókinccsel. Tudom, mi hogyan van, ismerem a helyzetet.» Hol, mivel kezdjem? — Én majd kérdezek. — Rendben van, ebben megegyezhetünk. — Mi a foglalkozása Wetzl elbtárs? — Ács vagyok, ács szakmunkás. — Ismeri a termelőszövetkezet történetét? — Nagy vonalakban igen. Annak idején a rokonaim is az alapító tagok közé tartoztak. Például, a nagybátyám. Tőle sokat tudok az első évekről. Itt Bátaszéken 1948- ban, vagy 49-ben kezdődött a nagyüzemi gazdálkodás. Az alapitótagok gyakran beszélnek az első küzdelmes évekről. Azt az vidőt össze se lehet hasonlítani a mai helyzettel. Igazság szerint az első éveket úgy jellemezhetném, hogy kisüzemi gazdálkodás folyt, nagyobb földterületen. Úgy tudom, abban az időben és még évekig, három téesz működött nálunk a községben. Küzdelmes, nehéz évekről beszélnek az idős tagok. A kezdés állandóan téma, hol itt, hol ott, mindig szóba kerül. Ilyen formán, mi fiatalok kellőképpen értékeljük £ft úttörők érdemeit. Nekem ez már történelem, hiszen - 1942-ben születtem, ezerkilencszáz- ötvenben még mindössze nyolcesztendős voltam. — Mióta tagja a közös gazdaságnak? — Nincs nálam a személyi igazolványom, ezért pontosan napra nem tudom megmondani. Ezerkilencszázhatvanhétben kezdtem. Azóta aztán figyelemmel kísérem a fejlődést, a változást. Legelsősorban azt szeretném elmondani a munkahelyemről, hogy a mi termelőszövetkezetünk biztos megélhetést nyújt a (fagoknak. Itt az emberek megtalálják a számításukat, nincs létbizonytalanság. És attól se kell tartani senkinek, hogy ma van munkája, holnap meg már esetleg nincs. Folyamatosan, állandóan dolgozhatunk. Látja, én ács szakmunkás vagyok. Gondolom, az is jellemző a termelőszövetkezetre, a munkahelyemre, hogy mezőgazdasági termelés folyik, mégis rengeteg a mesterember. Ez a természetes, ma már a mezőgazdaság elképzelhetetlen szakmunkások nélkül. A tagok többsége mesterember. Akár az állattenyésztők, akár a növénytermesztők.. Természetes, hogy így van, hiszen a szántástól a betakarításig minden munkafolyamatot gépekkel végzünk. Namár- most, ehhez igazodva vannak a termelőszövetkezetben traktorosok, asztalosok, kovácsok, lakatosok, gépszerelők, esztergályosok és velem együtt négy ács. Mindenkit nem soroltam fel, de az a lényeg, hogy láss?, nálunk csak szakértelemmel lehet már a mezőgazdaságban boldogulni. — Mekkora a bátaszéki Búzakalász Tsz? — Három község határában terül el a gazdaság. Tizenkétezer holdon gazdálkodunk, bár itt. megjegyzem, az is lehet, hogy ez nem hold. hanem hektár.' Búzát, kukóricát, bors t termelünk, a termésé** szempontjából úgy a ’ó ! '• vígé tartozunk. Ahogy az újságokból olvasom a többi termelőszövetkezet eredményeit, nyomban megteszem az összehasonlítást, és ennek megfelelően mondom, hqgy inkább a jobbak közé sorolható a Búzakalász téesz, mint a közepesek közé. Nagyon szép a gyümölcsösünk, főként a barackosunk. Igazán bü'szke vagyok a gyümölcsösünkre. Az állattenyésztésről keveset mondhatok, ez a terület engem nem érdekel. Engem elsősorban a szakmám foglalkoztat. Az a legfőbb gondom, hogy az épületek rendben legyenek, ne ázzon be a tető, idejében elkészüljön a terménytároló hely, ezek izgatnak. — A tagok és a vezetők kapcsolata milyen? — Nézze, én őszintén megmondom magának, közvetlen, és elvtársias. De az is az igazsághoz tartozik, hogy Báli elvtárs idejében talán jobb volt a tagok tájékoztatása. Ez annak idején valahogy jobban ment. — Hogyan ítéli meg a termelőszövetkezetben a munkamorált? — A munkafegyelemre gondolt? — Igen. — Megmondom őszintén, nem tartom mindig megfelelőnek. Tulajdonképpen nem is annyira a munkafegyelemmel vannak bajok, inkább a szervezéssel. Ezt most főleg arra a területre értem, ahol én dolgozom. Máskülönben nálunk a tagok többsége igazán szorgalmas, dolgos ember. Szomszédaim az állat- tenyésztésben dolgozn'ak, és bizony mindennap hajnali három órakor pontosan, rendesen munkába indulnak. Mi látjuk a szorgalmas munkának a hasznát. Ez világos. Ezt mindetiki tudja. — Wetzl elvtárs, maga mint szövetkezeti gazda, szá- montartja a téesz üzletkötéseit, az értékesítés lehetőségeit, egyáltalán érdekli magát a termékek és a termények minősége? — Hát, nézze, ezekkel a dolgokkal a vezetők foglalkoznak. — Van vendégeskedés? — Szokott lenni, de csak módjával.. Egyáltalán nem viszik túlzásba. — Maga tudja, hogy kik fordulnak meg a termelőszövetkezetben Budapestről, Szekszárdról? — Nem tudom, nem is érdekel. Nem vagyok rá kíváncsi. — Elismerik a munkáját? — Most már nagyon vártam a dicsérő szót, de egyelőre még ilyet nem kaptam. Pedig itt lenne az ideje. Se büntetés, se dicséret. — A részközgyűlésen, vagy a brigádértekezleten felszólal? Megteszi észrevételeit? Számtalanszor akartam1 felszólalni, lett volna mondanivalóm. De tudja, valami mindig visszatartott. Az tartott vissza, hogyha kinyitom a szám, a tagok kinevetnek. Sajnos az az igazság, hogy akad jó pár komolytalan ember. Van itt egy idős téesz- tag, mindig a termelőszövetkezet érdekében beszél, és rendszerint azt kapja, hogy a tagok kinevetik, gúnyt űznek belőle. — Hány millió forint, mennyi a közös vagyonuk? — Könnyebbet kérdezzen. — Maga elé tudja képzelni, át tudja tekinteni ezt a több ezer hektáros gazdaságot? — Igen. Nyugodt lelkiismerettel mondhatom, igen. — Köszönjük a beszélgetést. SZEKULITY PÉTER Szerelők A két kongresszus közötti munkáról Az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének megyei küldöttértekezlete fizekszárdon tartotta kül- döttértekezletét az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Tolna megyei bizottsága. Az értekezlet résztvevői igen széles körű vitában — ennek során 16 felszólalás hangzott el — elemezték Kelemen József- né titkár beszámolóját, a megyei bizottság elmúlt négyévi tevékenységéről, majd a szám- vizsgáló bizottság jelentését, végzett munkájáról. Az esemény, a napirendnek megfelelően a megyei bizottság és számvizsgáló bizottság megválasztásával ért véget. Ha szűkszavúra szabhatnánk a küldöttértekezletről szóló tudósítást, itt le is tehetnénk a tollat, de ez esetben nincs helye a szűkszavúságnak. Nincs, már csak azért sem, mert az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete munkáját az elmúlt négy év során a párt X., a SZOT XXII., az Orvos- Egészségügyi Dolgozók Szak- szervezetének pedig VI. kongresszusa határozta meg. így tehát arról kellett most számot adni, hogy a mozgalom a maga sajátos és igen gazdag eszközeivel hogyan szolgálta, segítette az egészségpolitikai célkitűzések, az egészségügyi ellátás fejlesztési feladatainak megvalósítását. Az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete Tolna megyében is részt vett a negyedik ötéves tervre szóló szakmai, szakmapolitikai és gazdasági feladatok meghatározásában, segítette az állami feladatok társadalmi úton történő széles körű ismertetését, szorgalmazta, a feladatok megvalósítását. Az sem kis mértékben befolyásolta természetesen a szakszervezet tevékenységét, hogy társadalmunk életének napirendjére a szocialista demokrácia fejlesztése az elmúlt négy évben került a napjainkban megnyilvánuló intenzitással, befolyásolta továbbá azt is, hogy a tanács- törvény megjelenésével a szakszervezet feladatává lett a tanácsi szervekkel való jó kapcsolatok kiépítése, fenntartása és folyamatos bővítése is. A küldöttértekezlet beszámolója szólt tehát a szakma- politikai munkáról, a szak- szervezet kultúrnevelési tevékenységéről, az érdekvédelemről és a szervezeti élet terén szükségképpen bekövetkezett változásokról. Nehéz a négy fő kérdés nélkül bármelyikre is azt mondani, hogy a szakmán kívüliek számára érdektelenek. Ezen a helyen mégis azzal foglalkoznánk többet, amiről a széles közvéleményt tájékoztatni mindenkor kedves kötelességünk. A negyedik ötéves terv egészségügyi feladatainak teljesítésére gondolunk. Nem véletlen, hogy a beszámolóban, majd a küldöttértekezlet vitájában is erről esett a legtöbb szó. Jó volt újra hallani és akár ismételten is jó itt leírni, hogy a negyedik ötéves terv első négy évében tovább fejlődött megyénkben az egészségügyi ellátás. Ez azt jelenti, hogy jól használtuk fel a fejlesztésre fordítható 129 050 000 forintot. Bővültek az anyagi, tárgyi, személyi feltételek. • 1972-től minden év gyarapodást hozott és hoz még ez az esztendő is. Csak emlékeztetőül. 1972-ben készült el a paksi mentőállomás és a 13 munkahelyes paksi járási rendelő- intézet, valamint a szekszárdi egészségügyi szakiskola. 1973- ban nyitotta kapuit 250 férőhelyével a megyei csecsemő- otthon, bővült a bonyhádi járási kórház gazdasági épületekkel és Gyönkön a szociális otthon 59 férőhellyel. Terven felül ez évben készült el a megyei kórház óvodája és bölcsődéje, s ezenkívül városi bölcsőde Szekszárdon, Dombó- várott, községi Nagydorogon és Németkéren. Ez évben készül el a tervidőszak legnagyobb egészségügyi beruházásaként ismert 300 ágyas terápiás elmeosztály, míg a 144 ágyas aktív elmeosztály építésének befejezése áthúzódik az ötödik ötéves terv első évébe. Eredményeiben jelentős tervidőszakot zárhatunk tehát. A küldöttértekezlet elemezte a járóbeteg-ellátás alakulását, a körzeti rendelők helyzetét, a gyermekszakorvosi körzetek szervezésének adoft gondjait, az üzemegészségügyi szolgálat tevékenységét, a védőnői körzetek, az anya- és csecsemővédelem, a közegészségügy. és járványügy munkáját, s mindezeken túlmenően négy mentőállomásunk tevékenységét, valamint a bölcsődei, a gyermekotthoni, a szociális otthoni ellátás alakulását, területi szociális gondozás eredményeit és gondjait. Lévén, hogy az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének igen széles a tevékenységi köre, szinte lehetetlen korlátozott terjedelemben mindenről szólni, amiről a beszámoló beszélhetett. Az mindenesetre le kell és le lehet szögezni, hogy igen eleven négy évet zárt le a küldöttértekezlet, a szakszervezet mozgalmi munkája tartalmas és ^okszínű volt. Tovább javult a megyebizottság szervező és irányító munkája, a 16 alapszervezetben is a minőség irányában történtek változások. Röviden: tömegkapcsolatokban, tekintélyben egyaránt gyarapodott az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete, mely négyévi munkájának most elszámolt eredményeivel garantálni tudja az elkövetkező évek tevékenységének eredményességét is. A küldöttértekezlet ülésének záró napirendjeként választotta újjá megyebizottságát és a számvizsgáló bizottságot. KI M ST®Äl5 1975. június ZZ.
