Tolna Megyei Népújság, 1975. június (25. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-22 / 145. szám

Osztály nélküli társadalom felé Mottó: „Társadalmunk osztályszerkezeíe gyökeresen megváltozott. A volt uralko­dó osztályok megszűntek. A kizsákmányolt proietáriátus- ból a társadalom vezető osz­tálya lett. A kisárutermelők száma és aránya a háború előttinek töredékére csök­kent, kialakult a termelő­szövetkezeti parasztság. Lét­rejött a szocialista értelmi­ség. Mindezek eredménye­képpen erősödik népünk szo­cialista nemzeti egysége.” (Az MSZMP 1975-ös prog­ramnyilatkozatából. A SZOCIALISTA MAGYAR TÁRSADALOM osztályainak és rétegeinek a fő mozgás­iránya napjainkban egyértel­műen a közeledés, helyeseb­ben a parasztság és az értelmi­ség objektív viszonyaiban és politikai-világnézeti arculatá­ban közeledik a munkásosz­tályhoz. Ennek a közeledésnek az alapja a szocialista tulajdon- és termelési viszonyok uralko­dóvá válása, az ipar és a me­zőgazdaság, a falu és a város közötti különbség csökkenése, a kulturális forradalom előre­haladása volt. Mindamellett ma még van­nak különbségek. A munkás- osztály és a parasztság közöt­tiek pedig még osztályjellegu- ek — nemesak a munkameg­osztási viszonyokban (a ter­melés társadalmi rendszeréi ben betöltött hely szerint), ha­nem az egy típusú, de az adott feltételek között még szükség­szerűen eltérő (az ipar és a mezőgazdaság termelőerőinek különböző színvonalon alapu­ló) szocialista tulajdonformák­hoz való kötődésük következ­tében is. Márpedig amíg fenn­marad a munkásosztály és a parasztság közötti osztályjelle- gű különbség (és az ' ’értelmi­ség mint önálló réteg), addig a társadalmunkat összekötő közös érdekek és célok, a szo­cializmus építésében végzett közös munka mellett szükség­szerűen léteznek bizonyos ér­dekkülönbségek. is és — időn­ként — ellentétek is kiéleződ­hetnek. . Nem megoldhatatlan és na­gyon gyakran nem az egyes osztályok és érdekek eltérő helyzetéből, hanem társadalmi viszonyaink tökéletlenségeiből, helytelen, vagy nem eléggé át­gondolt intézkedésekből adódó ellentétekről van szó. Minden­esetre további szocialista fejlő­désünk egyik feltétele a mun­kásosztály és a parasztság, va­lamint az alkalmazotti, értel­miségi rétegek közötti különb­ségek további csökkentése, mind osztályhelyzetük, mind pedig eszmei-politikai arcula­tuk további közelítése. AZ EGYSÉGESÜLÉS FO­LYAMATA úgy ment végbe, ■ hogy maga a munkásosztály is jelentősen átalakult. A társa­dalom legnagyobb osztálya lett és növekedett szakképzettsége, általános műveltsége, szerve­zettsége, politikai öntudata. A munkásosztály vezető, megha­tározó és irányt adó szerepé­nek további erősítése egyben a szocialista nemzeti egység fej­lesztésének döntő kérdése. Ennek egyik módja, hogy ál­landóan és következetesen biz­tosítjuk a gazdasági-politikai- társadalmi funkciókban, a vá­lasztott testületekben, az osz­tály élcsapatában a pártban, a munkások megfelelő arányát. A munkásosztály közéleti ak­tivitásában, társadalmi szere­pének növelésében különleges szerepe van az üzemi, munka­helyi demokrácia növelésének, erősítésének. Az a cél, hogy a munkában, a termelésben élenjáró munkások közéleti emberekké, hazánk, lakóhe­lyük, üzemük aktív tényezői­vé váljanak. PÁRTUNK POLITIKÁJÁ­BAN ma is döntő jelentőségű kérdés a munkásosztály és a parasztság szilárd szövetsége. A mezőgazdaság szocialista át­szervezése, termelőerőink vég­bement fejlődése alapvetően megváltoztatta a parasztságot. Megszűnt belső szociális réteg­ződése, kialakult az egységes szövetkezeti paraszti osztály. A mezőgazdasági termelés­ben végbemenő technikai for­radalom, az agrártudományok alkalmazása, a korábbi, álta­lában kevés szakképzettséget igénylő nehéz fizikai munkát jelentős részben szak- és beta­nított, részben értelmiségi munkává változtatta. A gépe­sítés, az ipari munka megje­lenése és elterjedése falun; a a -községfejlesztés, az építke­zések, a közművesítés, az üz- lethálózát Téjlésztése pedig je­lentősen csökkentette a falu elmaradását a várostól, meg­változtatta, a munkásságéhoz közelítette a parasztság élet­viszonyait. A munkásosztály és a pa­rasztság közötti különbségek csökkentése ellenére a két osz­tály között adódnak bizonyos érdekellentétek is. Pl. az el­múlt időszakban előfordult, hogy a szövetkezetek — néha eredeti profiljuk rovására — jobban ki tudták használni a piaci konjunktúrát. így nem­egyszer az állami ipari válla­latoknál nagyobb, néha nem is megérdemelt többletjövede­lemre tettek szert. Ezért volt szükség a mezőgazdasági ter­melőszövetkezetek mellék­üzemági tevékenységének bi­zonyos korlátozására. Pártunk politikájának fon­tos célkitűzése a munkás­paraszt szövetség további szi­lárdítása. Politikánkban tuda- • tosan is törekszünk a munkás­ság és a parasztság között még meglévő osztálykülönbségek csökkentésére. Mindenekelőtt a tulajdonviszonyok területén, a szövetkezetek szocialista vo­násainak erősítésével. A szö­vetkezetek .hatalmas, mintegy 90 milliárdos oszthatatlan va­gyonát (gépek, felszerelések, állatállomány, stb.) tovább nö­veli majd a közösen művelt, jogilag még magántulajdonban lévő földek megvásárlása, szö­vetkezeti (tehát szocialista) tu­lajdonba kerülése. A TECHNIKAI FEJLŐDÉS, a természet- és társadalom- tudományok, a kulturális ne­velő munka növekvő szerepe, a a termelés és a társadalmi szervezettség fokozódó igényéi megnövelték a szellemi dolgo­zók, benne az értelmiségiek számát és arányát. A szocia­lista építés során megszűnt az értelmiség korábbi elzárkózása a dolgozó osztályoktól; több mint 50 százaléka munkásból, parasztból, vagy azok gyerme­keiből vált értelmiségiyé. Te­kintélyes része az iparban, il­letve a mezőgazdaságban dol­gozik, munkájában közvetlen kapcsolatban van a munká­sokkal és a parasztokkal. Az értelmiség nemcsak a munkája szerint, hanem szár­mazása, jövedelme és élet­viszonyai, politikai felfogása szerint is nagyon differenciált társadalmi kategória. Ez ter­mészetesen kifejezésre jut azokban az eltérésekben is, amelyek egyes csoportjait, egyedeit jellemzik politikai fel­fogásban, világnézetben, s ! még inkább rriorális, ízlésbeli különbségekben. Az egyes cso­portjaiban jelentkező, időnként felerősödő ingadozások leküz­désének útja egyrészt' a fejlő­désünk belső ellentmondásai­nak megoldása, másrészt a helytelen nézetek elleni követ­kezetes eszmei harc. Ma is biz­tosítani kell az értelmiség utánpótlásában a munkások, parasztok, illetve ezek gyerme­keinek megfelelő arányát, az egészséges társadalmi mobili­tást OSZTÁLYAINK ÉS RÉTE­GEINK KÖZELEDÉSE, élet- feltételeik és -módjaik ki­egyenlítődése a fejlett szocia­lizmus építésével szoros kap­csolatban áll. A társadalmi fejlődést egyre inkább az osz­tálykülönbségek leépülése, a valódi társadalmi-nemzeti egy­ség kialakulása jelenti. S e- természetes is. A munka. - osztály történelmi hivatása ép pen önmaga osztályléténgk — s valamennyi osztály léténe1. — a megszüntetése. Nyilván ­való, hogy a folyamat vezeté­sével, osztályszervezetének, a pártnak operatív-elméleti irá­nyításával megy végbe — a maga és az egész társadalom javára. BLASKOVITS JÁNOS Magyar—vietnami találkozó megyénkben A VDK nagykövete Szeksaárdon és Bonyhádon Magyar—vietnami baráti ta­lálkozót tartottak szombaton megyénkben, a szocialista or­szágok népfront-küldöttségei­nek budapesti tanácskozásán megjelent képviselők részvéte­lével. Ebből az alkalomból Nguyen Manh Cam, a Vietna­mi Demokratikus Köztársaság magyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövete és Dinh Hoang > Thang, a nagy- követség munkatársa látoga­tott Tolna megyébe, Felkai Annának, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa munkatársá­nak társaságában. A vendégeket Szekszárdon, a megyei né>~ 'vor. [bizottság szék­hazában dr. Kolumbusz LáSí-Xi né, a Hazafias Népfront Tolna megyei Bizottságának elnöke és Csaj bók Kálmán, a megyei népfrontbizottság titkára fo­gadták. A közvetlen, rövid be­szélgetést követően, a megyei népfrontvezetők, társaságában a megyei pártszékházat keres­ték fel, ahol Somi Benjamin, az MSZMP Tolpa megyei Bi­zottságának titkára fogadta és tájékoztatta őket megyénk po­litikai, gazdasági, , társadalmi és kulturális életéről. Délután Bonyhádon Nguyen Manh Cam nagykövet és mun­katársa Dirih Hoang Thang találkozott a Bonyhád és Vit­áiké ÁFÉSZ áruháza Ho Si 1 vnh nevét viselő szocialista brigádjának tagjaival, vala­mint a szövetkezet vezetőivel, az áruház dolgozóival. A ba­ráti ünnepségen részt vevő Csajbók Kálmán, a Hazafias Népfront Tolna megyei Bizott­ságának titkára tájékoztatta a vendégeket a szocialista de­mokrácia közéleti kiszélesíté­séről, az országgyűlési kép­viselő-választások tükrében. A bonyhádi találkozó után, a vietnami vendégek Rúzsa Já­nosnak, a városi pártbizottság első titkárának és a népfront vezetőinek társaságában is­merkedtek Szekszárd neveze­tességeivel, köztük az állami gazdasággal is. W«k a PÁTEX-bara ! Megnéznek minden négyzetcentimétert. A meó-ban a vizs- • KÜSóasztnlokon lassan futtatják végig a végeket. Az asszonyok | wme észrevesz minden hibát. Ok őrzik a tolnai gyár jó !. hírnevét. Fotó; Szepesi Évente közel kilencmillió! négyzetméter tarkán szőtt tex­tíliát állítanak'elő a Pamúttextilművek tolnai gyárában.' Gyárthatnának többet is, mert termékeik kelendőek. Szinte egész Európában monopolhelyzetben vannak, ugyanis csak itt készítenek 1 méter 40 centi széles, ilyen szövésű anyago­kat. Hogy csak ennyit gyártanak, annak oka a munkaerő- hiány. Jelenleg 277 szövő dolgozik — százharminc gyermek- gondozási segélyen van — s 350-nek tudnának munkát biz­tosítani. A munka nagy részét a nők végzik. Őket találtuk a laboratóriumban, a szövödében, a fonalelőkészítőben, a mep- ban, s a gyár minden részén. ' JL Jakab Sándorné lyukszalagot készít. Fél méter széles papír­csíkra az iparművészek tervezte minta alapján programot készít, s ez vezérli a szövőgépet. Befűzni a szálakat. Ez is az egyik fontos fázisa a gyártás­nak. A színes fonalak sorrendje szabja meg, hogyan helyez­kednek el a minták az anyagon. Babos Istvánné és Réti Jó- 4 zseíné művésze szakmájának. A gépteremben hosszú, egymást követő sorokban állnak a •gépek. A laikus is megállapíthatja könnyen, bizony elég ré­gi masinák. Ha majd modernre cserélik őket, ugrásszerűen megnő a termelt mennyiség. 1 ■ ' ',v

Next

/
Thumbnails
Contents