Tolna Megyei Népújság, 1975. június (25. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-22 / 145. szám
Ezt hozta a hét a külpolitikában Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet befejezése előtt megkezdődött a versenyfutás az idővel és — az enyhülés ellenségeinek időhúzó taktikájával ezekben a napokban dől el, hogy július második felében a Finlandia palota hangversenytermében, a modern finn építőművészet e remekében összeülnek-e az európai államok vezetői? Az összeurópai értekezlet harmadik, befejező szakaszában éppen azért Van szükség az állam- és kormányfők jelenlétére, hogy történelmi jelentőségének megfelelő visszhangra találjon ez az aktus, hiszen Európa — és ezen keresztül a világ békéjéről van szó, a kontinens országainak biztonságát szavatoló döntésekről, az európai államok sokoldalú együttműködésének kibontakoztatásáról. A nyugati hatalmak jó néhány esztendeje „kéretik magukat”. A budapesti felhívástól, a Varsói Szerződés tagállamai politikai tanácskozó testületének a magyar fővárosban megrendezett ülésétől számítottan már több mint hat esztendő telt el! Két éve, hogy Helsinkiben végre összeültek a 31 európai ország, valamint az Egyesült Államok és Kanada külügyminiszterei, s utasítást adtak szakértőiknek, diplomatáiknak: Genfben folytassák alacsonyabb szinten, de részletekre kiterjedően az értekezletet, dolgozzák ki a megállapodásokat mindazokban a vitás kérdésekben, amelyek kü- lön-külön egy-egy „kosárba” kerültek. (A sajtó szóhasználata általánossá vált: az első „kosárban” az európai államok egymás közti kapcsolatainak nagy alapelveit találták a Genfben vitázók, — kezdve a határok sérthetetlenségén, s befejezve az erőszak alkalmazásáról való lemondással. A második „kosár” tartalma megannyi gazdasági, kereskedelmi vagy éppenséggel közös környezetvédelmi kérdés. A harmadik „kosár” okozta sokáig a legtöbb gondot, s idézte elő a legtöbb vitát: a Kelet és a Nyugat közti ideológiai harc tükröződött az érvekben és ellenérvekben. A negyedik „kosár” fő kérdése ez volt: mi legyen a biztonsági értekezlet után? Szervezzenek-e az európai országok olyan új intézményt, amely számba veszi, hogyan valósítják meg a helsinki döntéseket — vagy sem...) , Á szocialista országok diplomáciája az idei tavaszon nagy erőfeszítéseket tett, hogy még a nyáron létrejöjjön a nagy helsinki csúcstalálkozó. A napokban a finn kormány hivatalosan és nyilvánosan dátumot is javasolt: július 28-án kezdődjék az értekezlet záró- szakasza a legmagasabb szinten. A szervezési munkákhoz egy hónapra lenne szükség. (Döntés tehát legkésőbb június 28-ig esedékes Genfben. A vitákat le kell zárni.) A hét végén a genfi tárgyalásokon az úgynevezett koordinációs bizottságban, amely a különböző szakértői csoportok munkáját megszervezi, a svéd küldött javasolta, hogy június 26-án, csütörtökön döntsenek a helsinki csúcstalálkozó dátumáról. A szocialista országok küldöttei támogatták a svéd javaslatot. Brüsszelből híre jött, hogy a Közös Piac külügyminiszereit a jövő hét elejére összehívták rendkívüli megbeszélésre, egybe akarják hangolni a „kilen- cek” véleményét a helsinki dátum dolgában. Washingtonban a hét közepén Luns főtitkár és a NATO 15 tagországának nagykövetei voltak hivatalosak a Fehér Házba: Ford — két oldalán Kissinger külíigy- és Schlesinger hadügyminiszterrel — újból elmondta véleményét az atlanti partnereknek, több témáról, az európai biztonsági értekezlettől a Közel-Keletig. Ami Brüsszelben is, Washingtonban is feltűnt: „egyes kisebb nyugat-európai országokra” hivatkoztak, amelyek állítólag keveslik a genfi előrehaladást és épp ezért nem mennének bele abba, hogy már most. július végén sor kerüljön a csúcsszintű befejezésre Helsinkiben... Alighanem furcsa munkamegosztásról van szó: a nagyhatalmak — az USA, az NSZK, Franciaország és Nagy- Britannia — vezetői úgy tesznek, mintha nekik már semmi ellenvetésük nem lenne: így hát a kis országok ugyebár „fenntartással élnek...” ám ki hinné el, hogy ha történetesen Luxemburg kormányának valóban nem tetszene valami, akkor ezen múlna a konferencia zárószakaszának összehívása. Inkább az a helyzet, hogy a legeslegutolsó kísérletbe kezdtek az enyhülés ellenfelei az összeurópai értekezlet ügye ellen. A NATO urai állnak az így kialakult front első vonalában. Legújabb elméletük szerint — „a NATO-nak fenn keli tartania magának azt a jogot, hogy elsőként alkalmazzon esetleg nukleáris fegyvert...”, mindez igazán messze áll az enyhüléstől! Úgyszintén az is, hogy az amerikai kormány egyik tagja, Schlesinger hadügyminiszter atomháborúval fenyegetett... A Pentagon ura bonyolult fogalmazásban ugyan, de úgy nyilatkozott, hogy egy esetleges újabb koreai háborúban nukleáris fegyver bevetésére is sor kerülne. Az ilyen kardesörtetés sem vág egybe az enyhülés 'politikájával. Legfeljebb az amerikai „héják” szavazatainak megszerzésére lehet jó a jövő év novemberében. A Közel-Kelet kérdéscsoportjában fontos új elemet jelent Khaddam szír miniszterelnök-helyettes. külügyminiszter washingtoni látogatása. Ilyen magas rangú személyiség még nem utazott Damaszkusziból az amerikai fővárosba, s mert tárgyalásaira az amerikai—egyiptomi és az amerikai—izraeli magas szintű találkozók után kerül sor, nyilvánvaló, hogy most zárul le az esetleges újabb kissingeri közvetítés előkészítése. Tel Avív-ban úgy tüntetik fel, mintha az Egyesült Államok és Izrael között véleménykülönbség lenne, mintha az USA a Rabin-kormányt engedményekre akarná rákényszeríteni, de valószínű, hogy csak taktikai okokból teszik a Kissingerrel történt egyeztetés után. Ha az a látszat, hogy Washington nyomást gyakorol Tel Avív-ra, akkor Kairót hamarabb lehet megegyezésre bírni — így summázható ez a taktika. A héten Portugália végig a világközvélemény érdeklődésének előterében maradt, hiszen a politikai feszültség nem csökkent. A szélsőbal (a maoista, trockista, s egyéb szélsőbaloldali csoportok), meg a jobboldal (a katolikus szervezetek) mozgolódása egy irányban hat: a fegyveres erők mozgalmát akarják lejáratni, és a portugál kommunisták befolyását szeretnék visszaszorítani. A szélsőséges elemek például a proletár- diktatúra azonnali kikiáltását követelik, hogy ezzel alkalmat szolgáltassanak a jobboldalnak: „íme itt a kommunista hatalomátvétel kísérlete! A hadsereg ne nézze ezt tétlenül!” Ellenőrizhetetlen hírek szerint a hadsereg tisztikarának úgynevezett „mérsékelt” elemeire nem hatástalan ez a demagógia. WASHINGTON Az amerikai közvélemény egyre szélesebb körben követeli a perújrafelvételt az 1953-ban koholt vádak alapján halálra ítélt és kivégzett Rosenberg-házaspár ügyében. Neves tudósok, művészek, írók gyűléseken és nyilatkozatokban szólítják fel az amerikai kongresszust, hogy indítson vizsgálatot és tárja a közvélemény elé az FBI titkos dossziéjában rejlő anyagokat. A New York Times-ben nagy hirdetés jelent meg, amelyben három Nofcel-díjas tudós. Henry és Jane Fonda filmművészek, Leonard Bernstein zeneszerző, Allen Ginsberg és Norman Mailer író, Angela Davis polgárjogi harcos és sok más ismert személyiség követel igazságot, legalább halála után, a Rosenberg-házaspár- nak. BUDAPEST Jelentős sikerrel zárult az „Alkotó ifjúság” építésügyi pályázat, amelyet a KISZ Központi Bizottságának kezdeményezésére és az Építők Szakszervezetének, az Építőipari Tudományos Egyesület elnökségének egyetértésével az idén írt ki első alkalommal az Építésügyi és Város- fejlesztési Minisztérium. A pályázat négy kategóriájában összesen 247 pályaművet nyújtottak be a fiatalok. A bíráló bizottság azokat, a pályaműveket részesítetté el őny- ben, amelyek az építésügyi ágazat országos gondjainak megoldására tettek javaslatokat, a műszaki fejlesztés legidőszerűbb kérdéseivel foglalkoztak, és a munkaköri kötelezettséget meghaladó tevékenységgel, társadalmi munkával készültek. A további tervek szerint a legjobb pályamunkákat kiállításon is bemutatják, s az idei tapasztalatok alapján a jövő évben — némi módosítással ismét meghirdetik az Alkotó ifjúság építésügyi pályázatot. IEW YORK A CBS amerikai tv-adó pénteki információja szerint Nelson Rockefeller, az Egyesült Államok alelnöke és Henry Kissinger amerikai külügyminiszter egyaránt azt óhajtja: a lehető leghamarabb menesszék tisztségéből William Colbyt, a CIA igazgatóját Rockefeller ;,gyenge embernek” tartja Colbyt, akiben „nincs jellemszilárdság”, s aki a CIA törvénysértéseit kivizsgáló szenátusi bizottságban kész felfedni az amerikai kémszervezet minden akcióját. A Ford-kormány Colby- val való elégedetlenségét nyilvánvalóan az váltotta ki. hogy a CIA-főnök a szenátusi vizsgálóbizottságban kihallgatása előtt kijelentette: „Közöljék, hogy mit akarnak tőlem megtudni a CIA-ról, s én el fogom mondani...” WASHINGTON Az amerikai haditengerészet bejelentette, hogy a Wainwright torpedoromboló rövidesen négynapos udvariassági látogatást tesz Constanta román kikötőben. A második világháború óta amerikai hadihajó először keres fel román kikötőt. MOSZKVA Moszkvában két napot át tanácskozott a szovjet—finn gazdasági együttműködési kormányközi állandó bizottság 15. ülésszaka. Az ülésszakon megvitatták a szovjet—finn kereskedelmi kapcsolatok alakulását. A szovjet—finn kereskedelem az elmúlt évben dinamikusan fejlődött, a kereskedelmi forgalom értéke elérte a másfél millió rubelt — ez csaknem kétszerese az 1973. évi forgalomnak. Sikeresen folynak a Szovjetunió területén finn vállalatok részvételével létesítendő ipari objektumok építkezései. BRÜSSZEL A brüsszeli nemzetközi vas- és acélipari intézet adatai szerint a tőkés országok acéltermelésének mennyisége májusban 16,9 százalékkal volt kevesebb, mint egy évvel korábban. Ezeknek az országoknak az ipara ebben a hónapban, a tavaly májusi 41 705 000 tonnával szemben, 34 665 000 tonna nyers»- acélt állított elő. A múlt hónapban az Egyesült Államok acéltermelése 1974^ májusához képest 22,5, a közös piaci tagországoké 28,6, Franciaországé 40,5. az NSZK-é 29,8, Nagy-Britanniáé 19,3, Japáné 12,1 százalékkal csökkent. Ugyanakkor Brazília 13,9, Ausztrália 23,1, Dél- Afrika 35,4 százalékkal fokozta acéltermelését. Ford fogadta a szíriai külügyminisztert Ford amerikai elnök pénteken a Fehér Házban fogadta Abdel Halim Khaddam szíriai külügyminisztert, aki ezt megelőzően három és fél órás eszmecserét folytatott amerikai kollégájával, Kissinger- rcl. A tanácskozásokon a közel-keleti helyzet egészét és a két ország kapcsolatait tekintették át. Amerikai részről a szíriai külügyminiszter látogatása beleilleszkedik az USA közel-keleti politikája teljes felülvizsgálatát célzó tárgy alássorozatba. Ron Nessen, az elnök szóvivője a 75 perces találkozó után közölte, hogy Ford és Khaddam „kicserélte nézeteit azokról az eljárásokról, amelyek révén fenn lehet tartani a tárgyalásos megoldás felé való haladást a Közel-Keleten.” . Itália— választás után Négy nappal az olasz tartományi választások eredményeinek közzététele után Rómában meglehetősen zavaros a helyzet. A kereszténydemokrácia kétségtelen veresége hatalmas pánikot teremtett a párt soraiban éppúgy, mint a vezetőségben. Ezt tükrözi egyébként a csütörtökön késő este véget ért kereszténydemokrata vezetőségi ülés is, amelyen heves vitát váltott ki Fanfani főtitkár helyzetelemzése. Római megfigyelők egyértelműen úgy vélekednek: a kereszténydemokrácia meg kell, hogy újítsa politikáját, máskülönben a mostaninál is súlyosabb megrázkódtatások érhetik. Figyelemre méltó módon ebben a véleményben osztoznak a Rómába akkreditált nyugati lapok tudósítói is. Paul Hofman, a New York Times publicistája például annak a nézetének adott kifejezést, hogy az Olasz Kereszténydemokrata Párt „túlélte magát”. Hofman szerint az Olasz Kommunista Párt a tömegeket képviseli és ezt valamennyi ellenfelének is el kell ismernie. Ami a kommunisták álláspontját illeti, a párt vezetősége világosan és félreérthetetlenül kinyilvánította: az ország társadalmi és gazdasági életének megújítására törekszik. Ez tükröződik abban a rövid közleményben is, amelyet a csütörtökön kezdődött vezetőségi ülésről hoztak nyilvánosságra. Melyek a legsürgősebb teendők? Kétségtelenül az olasz gazdasági helyzet stabilizálása. a beruházási kedv felkeltése, és a munkanélküliség megszüntetése. Egy pénteken nyilvánosságra hozott statisztika szerint a Közös Piac tagállamaiban összesen 4 millió 250 ezer a munkanélküliek száma. Ebből 1 millió 90 ezer Itáliában található. Vannak azonban egyéb feladatok is. így például a közrend védelme, erélyes fellépés a neofasiszták egyre gyakoribb és egyre vakmerőbb merényletei ellen. Az emberrablások megakadályozása és a törvénykezés demokratikus átalakítása. Nem kétséges, hogy bizonyos változtatásokra van szükség Olaszország külpolitikai orientációjában. Az utóbbi hónapokan Róma érdeklődése a korábbinál fokozottabban fordult az olajtermelő arab országok felé. A külügyminisztériumhoz közelálló körök úgy ítélik meg, hogy erőteljesebb lépésekre kellene elszánniok magukat, miután az ország energia- ellátása szempontjából döntő fontosságú az arab országokkal fennálló kapcsolat. Olaszországban most jó alkalom kínálkozik arra, hogy a helyi közigazgatásban — egészen a tartományok önálló „kormányai”-ig bezáróan — a választások arányai értelmében új stílust honosítsanak meg. Kétségtelen, hogy a korruociót már gyökerében, a települések, a járások és a tartományok szintjén el kell fojtani. Ez egyébként sajátos olasz gond, miután az országban rendkívüli mértékben megnövekedett a korrupt vállalati igazgatás, a közpénzek elherdálása. Ezzel azonban önmagában még az ország jövője szempontjából nem történt frontáttörés. Márpedig a június 15—16-i választásokat egyértelműen frontáttörésnek tekinthetjük. Itália jövőjét ennek megfelelően kell majd alakítani — hangsúlyozzák a többséget szerzett olasz kommunista és szocialista párt berkeiben.
