Tolna Megyei Népújság, 1975. június (25. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-22 / 145. szám

Ezt hozta a hét a külpolitikában Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet be­fejezése előtt megkezdődött a versenyfutás az idővel és — az enyhülés ellenségeinek idő­húzó taktikájával ezekben a napokban dől el, hogy július második felében a Finlandia palota hangversenytermében, a modern finn építőművészet e remekében összeülnek-e az eu­rópai államok vezetői? Az összeurópai értekezlet harma­dik, befejező szakaszában ép­pen azért Van szükség az ál­lam- és kormányfők jelenlété­re, hogy történelmi jelentősé­gének megfelelő visszhangra találjon ez az aktus, hiszen Európa — és ezen keresztül a világ békéjéről van szó, a kon­tinens országainak biztonságát szavatoló döntésekről, az eu­rópai államok sokoldalú együttműködésének kibonta­koztatásáról. A nyugati hatalmak jó né­hány esztendeje „kéretik ma­gukat”. A budapesti felhívás­tól, a Varsói Szerződés tag­államai politikai tanácskozó testületének a magyar főváros­ban megrendezett ülésétől szá­mítottan már több mint hat esztendő telt el! Két éve, hogy Helsinkiben végre összeültek a 31 európai ország, valamint az Egyesült Államok és Kanada külügyminiszterei, s utasítást adtak szakértőiknek, diploma­táiknak: Genfben folytassák alacsonyabb szinten, de részle­tekre kiterjedően az értekez­letet, dolgozzák ki a megálla­podásokat mindazokban a vi­tás kérdésekben, amelyek kü- lön-külön egy-egy „kosárba” kerültek. (A sajtó szóhaszná­lata általánossá vált: az első „kosárban” az európai államok egymás közti kapcsolatainak nagy alapelveit találták a Genfben vitázók, — kezdve a határok sérthetetlenségén, s befejezve az erőszak alkalma­zásáról való lemondással. A második „kosár” tartalma megannyi gazdasági, kereske­delmi vagy éppenséggel közös környezetvédelmi kérdés. A harmadik „kosár” okozta soká­ig a legtöbb gondot, s idézte elő a legtöbb vitát: a Kelet és a Nyugat közti ideológiai harc tükröződött az érvekben és el­lenérvekben. A negyedik „ko­sár” fő kérdése ez volt: mi legyen a biztonsági értekezlet után? Szervezzenek-e az euró­pai országok olyan új intéz­ményt, amely számba veszi, hogyan valósítják meg a hel­sinki döntéseket — vagy sem...) , Á szocialista országok dip­lomáciája az idei tavaszon nagy erőfeszítéseket tett, hogy még a nyáron létrejöjjön a nagy helsinki csúcstalálkozó. A napokban a finn kormány hi­vatalosan és nyilvánosan dá­tumot is javasolt: július 28-án kezdődjék az értekezlet záró- szakasza a legmagasabb szin­ten. A szervezési munkákhoz egy hónapra lenne szükség. (Döntés tehát legkésőbb június 28-ig esedékes Genfben. A vi­tákat le kell zárni.) A hét végén a genfi tárgya­lásokon az úgynevezett koordi­nációs bizottságban, amely a különböző szakértői csoportok munkáját megszervezi, a svéd küldött javasolta, hogy június 26-án, csütörtökön döntsenek a helsinki csúcstalálkozó dátu­máról. A szocialista országok küldöttei támogatták a svéd javaslatot. Brüsszelből híre jött, hogy a Közös Piac külügyminiszereit a jövő hét elejére összehívták rendkívüli megbeszélésre, egy­be akarják hangolni a „kilen- cek” véleményét a helsinki dá­tum dolgában. Washingtonban a hét köze­pén Luns főtitkár és a NATO 15 tagországának nagykövetei voltak hivatalosak a Fehér Házba: Ford — két oldalán Kissinger külíigy- és Schle­singer hadügyminiszterrel — újból elmondta véleményét az atlanti partnereknek, több té­máról, az európai biztonsági értekezlettől a Közel-Keletig. Ami Brüsszelben is, Wa­shingtonban is feltűnt: „egyes kisebb nyugat-európai orszá­gokra” hivatkoztak, amelyek állítólag keveslik a genfi elő­rehaladást és épp ezért nem mennének bele abba, hogy már most. július végén sor kerüljön a csúcsszintű befejezésre Hel­sinkiben... Alighanem furcsa munkamegosztásról van szó: a nagyhatalmak — az USA, az NSZK, Franciaország és Nagy- Britannia — vezetői úgy tesz­nek, mintha nekik már semmi ellenvetésük nem lenne: így hát a kis országok ugyebár „fenntartással élnek...” ám ki hinné el, hogy ha történetesen Luxemburg kormányának va­lóban nem tetszene valami, akkor ezen múlna a konferen­cia zárószakaszának összehívá­sa. Inkább az a helyzet, hogy a legeslegutolsó kísérletbe kezd­tek az enyhülés ellenfelei az összeurópai értekezlet ügye ellen. A NATO urai állnak az így kialakult front első vo­nalában. Legújabb elméletük szerint — „a NATO-nak fenn keli tartania magának azt a jogot, hogy elsőként alkal­mazzon esetleg nukleáris fegyvert...”, mindez igazán messze áll az enyhüléstől! Úgyszintén az is, hogy az amerikai kormány egyik tag­ja, Schlesinger hadügyminisz­ter atomháborúval fenyege­tett... A Pentagon ura bo­nyolult fogalmazásban ugyan, de úgy nyilatkozott, hogy egy esetleges újabb koreai háborúban nukleáris fegyver bevetésére is sor kerülne. Az ilyen kardesörtetés sem vág egybe az enyhülés 'politikájá­val. Legfeljebb az amerikai „héják” szavazatainak meg­szerzésére lehet jó a jövő év novemberében. A Közel-Kelet kérdéscso­portjában fontos új elemet jelent Khaddam szír mi­niszterelnök-helyettes. külügy­miniszter washingtoni látoga­tása. Ilyen magas rangú sze­mélyiség még nem utazott Damaszkusziból az amerikai fővárosba, s mert tárgyalá­saira az amerikai—egyiptomi és az amerikai—izraeli ma­gas szintű találkozók után ke­rül sor, nyilvánvaló, hogy most zárul le az esetleges újabb kissingeri közvetítés előkészítése. Tel Avív-ban úgy tüntetik fel, mintha az Egyesült Államok és Izrael között véleménykülönbség lenne, mintha az USA a Rabin-kormányt engedmé­nyekre akarná rákényszeríte­ni, de valószínű, hogy csak taktikai okokból teszik a Kissingerrel történt egyezte­tés után. Ha az a látszat, hogy Washington nyomást gyakorol Tel Avív-ra, akkor Kairót hamarabb lehet meg­egyezésre bírni — így sum­mázható ez a taktika. A héten Portugália végig a világközvélemény érdeklő­désének előterében maradt, hiszen a politikai feszültség nem csökkent. A szélsőbal (a maoista, trockista, s egyéb szélsőbaloldali csoportok), meg a jobboldal (a katolikus szervezetek) mozgolódása egy irányban hat: a fegyveres erők mozgalmát akarják le­járatni, és a portugál kom­munisták befolyását szeretnék visszaszorítani. A szélsőséges elemek például a proletár- diktatúra azonnali kikiáltását követelik, hogy ezzel alkal­mat szolgáltassanak a jobb­oldalnak: „íme itt a kommu­nista hatalomátvétel kísérle­te! A hadsereg ne nézze ezt tétlenül!” Ellenőrizhetetlen hírek szerint a hadsereg tisztikarának úgynevezett „mérsékelt” elemeire nem hatástalan ez a demagógia. WASHINGTON Az amerikai közvélemény egyre szélesebb körben köve­teli a perújrafelvételt az 1953-ban koholt vádak alap­ján halálra ítélt és kivégzett Rosenberg-házaspár ügyében. Neves tudósok, művészek, írók gyűléseken és nyilatko­zatokban szólítják fel az amerikai kongresszust, hogy indítson vizsgálatot és tárja a közvélemény elé az FBI titkos dossziéjában rejlő anyagokat. A New York Times-ben nagy hirdetés je­lent meg, amelyben három Nofcel-díjas tudós. Henry és Jane Fonda filmművészek, Leonard Bernstein zeneszer­ző, Allen Ginsberg és Nor­man Mailer író, Angela Da­vis polgárjogi harcos és sok más ismert személyiség köve­tel igazságot, legalább halála után, a Rosenberg-házaspár- nak. BUDAPEST Jelentős sikerrel zárult az „Alkotó ifjúság” építésügyi pályázat, amelyet a KISZ Központi Bizottságának kez­deményezésére és az Építők Szakszervezetének, az Építő­ipari Tudományos Egyesület elnökségének egyetértésével az idén írt ki első alkalom­mal az Építésügyi és Város- fejlesztési Minisztérium. A pályázat négy kategóriájában összesen 247 pályaművet nyújtottak be a fiatalok. A bíráló bizottság azokat, a pá­lyaműveket részesítetté el őny- ben, amelyek az építésügyi ágazat országos gondjainak megoldására tettek javaslato­kat, a műszaki fejlesztés leg­időszerűbb kérdéseivel foglal­koztak, és a munkaköri kö­telezettséget meghaladó tevé­kenységgel, társadalmi mun­kával készültek. A további tervek szerint a legjobb pályamunkákat kiál­lításon is bemutatják, s az idei tapasztalatok alapján a jövő évben — némi módosí­tással ismét meghirdetik az Alkotó ifjúság építésügyi pá­lyázatot. IEW YORK A CBS amerikai tv-adó pénteki információja szerint Nelson Rockefeller, az Egye­sült Államok alelnöke és Henry Kissinger amerikai külügyminiszter egyaránt azt óhajtja: a lehető leghama­rabb menesszék tisztségéből William Colbyt, a CIA igaz­gatóját Rockefeller ;,gyenge ember­nek” tartja Colbyt, akiben „nincs jellemszilárdság”, s aki a CIA törvénysértéseit kivizsgáló szenátusi bizott­ságban kész felfedni az ame­rikai kémszervezet minden akcióját. A Ford-kormány Colby- val való elégedetlenségét nyilvánvalóan az váltotta ki. hogy a CIA-főnök a szená­tusi vizsgálóbizottságban ki­hallgatása előtt kijelentette: „Közöljék, hogy mit akarnak tőlem megtudni a CIA-ról, s én el fogom mondani...” WASHINGTON Az amerikai haditengeré­szet bejelentette, hogy a Wainwright torpedoromboló rövidesen négynapos udvari­assági látogatást tesz Cons­tanta román kikötőben. A második világháború óta amerikai hadihajó először ke­res fel román kikötőt. MOSZKVA Moszkvában két napot át tanácskozott a szovjet—finn gazdasági együttműködési kormányközi állandó bizott­ság 15. ülésszaka. Az ülés­szakon megvitatták a szov­jet—finn kereskedelmi kap­csolatok alakulását. A szov­jet—finn kereskedelem az el­múlt évben dinamikusan fej­lődött, a kereskedelmi forga­lom értéke elérte a másfél millió rubelt — ez csaknem kétszerese az 1973. évi forga­lomnak. Sikeresen folynak a Szov­jetunió területén finn vállala­tok részvételével létesítendő ipari objektumok építkezései. BRÜSSZEL A brüsszeli nemzetközi vas- és acélipari intézet ada­tai szerint a tőkés országok acéltermelésének mennyisége májusban 16,9 százalékkal volt kevesebb, mint egy év­vel korábban. Ezeknek az országoknak az ipara ebben a hónapban, a tavaly máju­si 41 705 000 tonnával szem­ben, 34 665 000 tonna nyers»- acélt állított elő. A múlt hónapban az Egye­sült Államok acéltermelése 1974^ májusához képest 22,5, a közös piaci tagországoké 28,6, Franciaországé 40,5. az NSZK-é 29,8, Nagy-Britanniáé 19,3, Japáné 12,1 százalékkal csökkent. Ugyanakkor Brazí­lia 13,9, Ausztrália 23,1, Dél- Afrika 35,4 százalékkal fo­kozta acéltermelését. Ford fogadta a szíriai külügyminisztert Ford amerikai elnök pénte­ken a Fehér Házban fogadta Abdel Halim Khaddam szí­riai külügyminisztert, aki ezt megelőzően három és fél órás eszmecserét folytatott ameri­kai kollégájával, Kissinger- rcl. A tanácskozásokon a kö­zel-keleti helyzet egészét és a két ország kapcsolatait te­kintették át. Amerikai rész­ről a szíriai külügyminiszter látogatása beleilleszkedik az USA közel-keleti politikája teljes felülvizsgálatát célzó tárgy alássorozatba. Ron Nessen, az elnök szó­vivője a 75 perces találkozó után közölte, hogy Ford és Khaddam „kicserélte nézeteit azokról az eljárásokról, ame­lyek révén fenn lehet tartani a tárgyalásos megoldás felé való haladást a Közel-Kele­ten.” . Itália— választás után Négy nappal az olasz tarto­mányi választások eredmé­nyeinek közzététele után Ró­mában meglehetősen zavaros a helyzet. A kereszténydemok­rácia kétségtelen veresége ha­talmas pánikot teremtett a párt soraiban éppúgy, mint a vezetőségben. Ezt tükrözi egyébként a csütörtökön késő este véget ért keresztényde­mokrata vezetőségi ülés is, amelyen heves vitát váltott ki Fanfani főtitkár helyzetelem­zése. Római megfigyelők egyértel­műen úgy vélekednek: a ke­reszténydemokrácia meg kell, hogy újítsa politikáját, más­különben a mostaninál is sú­lyosabb megrázkódtatások ér­hetik. Figyelemre méltó mó­don ebben a véleményben osz­toznak a Rómába akkreditált nyugati lapok tudósítói is. Paul Hofman, a New York Times publicistája például annak a nézetének adott kifejezést, hogy az Olasz Keresztényde­mokrata Párt „túlélte magát”. Hofman szerint az Olasz Kommunista Párt a tömegeket képviseli és ezt valamennyi ellenfelének is el kell ismer­nie. Ami a kommunisták állás­pontját illeti, a párt vezető­sége világosan és félreérthe­tetlenül kinyilvánította: az ország társadalmi és gazdasági életének megújítására törek­szik. Ez tükröződik abban a rövid közleményben is, ame­lyet a csütörtökön kezdődött vezetőségi ülésről hoztak nyil­vánosságra. Melyek a legsür­gősebb teendők? Kétségtelenül az olasz gazdasági helyzet sta­bilizálása. a beruházási kedv felkeltése, és a munkanélküli­ség megszüntetése. Egy pén­teken nyilvánosságra hozott statisztika szerint a Közös Piac tagállamaiban összesen 4 millió 250 ezer a munkanélkü­liek száma. Ebből 1 millió 90 ezer Itáliában található. Vannak azonban egyéb fel­adatok is. így például a köz­rend védelme, erélyes fellé­pés a neofasiszták egyre gya­koribb és egyre vakmerőbb merényletei ellen. Az ember­rablások megakadályozása és a törvénykezés demokratikus átalakítása. Nem kétséges, hogy bizonyos változtatásokra van szükség Olaszország kül­politikai orientációjában. Az utóbbi hónapokan Róma ér­deklődése a korábbinál foko­zottabban fordult az olajter­melő arab országok felé. A külügyminisztériumhoz közel­álló körök úgy ítélik meg, hogy erőteljesebb lépésekre kellene elszánniok magukat, miután az ország energia- ellátása szempontjából döntő fontosságú az arab országok­kal fennálló kapcsolat. Olaszországban most jó al­kalom kínálkozik arra, hogy a helyi közigazgatásban — egészen a tartományok ön­álló „kormányai”-ig bezáróan — a választások arányai ér­telmében új stílust honosítsa­nak meg. Kétségtelen, hogy a korruociót már gyökerében, a települések, a járások és a tartományok szintjén el kell fojtani. Ez egyébként sajátos olasz gond, miután az országban rendkívüli mérték­ben megnövekedett a kor­rupt vállalati igazgatás, a közpénzek elherdálása. Ezzel azonban önmagában még az ország jövője szempontjából nem történt frontáttörés. Márpedig a június 15—16-i választásokat egyértelműen frontáttörésnek tekinthetjük. Itália jövőjét ennek megfele­lően kell majd alakítani — hangsúlyozzák a többséget szerzett olasz kommunista és szocialista párt berkeiben.

Next

/
Thumbnails
Contents