Tolna Megyei Népújság, 1975. június (25. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-21 / 144. szám

r Á tengerfenék kincsei nyomában ; j j j . . i » í i i . j * i , l \ _ . . ■ j / / / J i V1 j J i A Föld lakossága rohamosan szaporodik, fel kell tehát ku­tatnunk mindazon tartalékokat, amelyekre az emberiség a jövő­ben még számíthat. A tengerekben jóval nagyobb tartalékok rejtőznek, mint a szárazföldön, ezért egyre nagyobb erőket for- íiít a tudomány azok „feltérképezésére”, P'" A tengerek vízében kb. negyvenféle kémiai elem van nagyon nagy hígításban jelen, egyesek százezred százalék körüli kon­centrációban, de még így is sok millió tonnára rúg a mennyisé­gük. Közöttük olyan értékes fémek vannak, mint az arany, a nik­kel, a kobalt vagy az ezüst. Ezeknek a vízből való kivonása nem jelent túl nagy problémát, legfeljebb a gazdaságossággal van még némi baj. _ • • •­r' A sekély vízzel borított parti részek ásványi kincseit is meg­lehetősen jól ismerjük, több ország részéről a kotrással való bányászatuk már folyamatban is van. A mélytengerek nyers­anyagkészleteinek felmérése és felszínre hozatala azonban még a jövő feladata. E célra az érdekelt tengeri hatalmak, a fejlett technikával rendelkező országok egivnás után építik a nagy mély­ségekbe is lemerülni képes kutatóhajókat Ezek egyik a képen látható, háromszemélyes mélytengeri kutatójármű, amely a fran­cia—amerikai közös program keretében az Atlanti-óceán mélyé­nek ásványi kincsek szempontjából való felmérését végzi. Több ezer méter mélyre is képes lemerülni. Jelenleg az Azori-szigetek környékén kutatják a tengerfeneket a járműben helyet foglaló tonkembvrwfc.-már''',>;'***“ „j A lakosság szeme láttára dolgoznak: Egyszerűsített és gyorsabb ügyintézés A Közalkalmazottak Szakszervezetének megyei küldöttértekezlete $ Tegnap a Közalkalmazottak Szakszervezete stílusosan Szekszárdon, a városi tanács nagytermében tartotta megyei küldöttértekezletét. Sokoldalúan vizsgálták, ele­mezték az elmúlt négy év munkáját, az elkövetkezendő időszak feladatait. A közalkal­mazottak munkáját minden állampolgár naponta ellen­őrizheti, hisz ilyen vagy olyan ügyben találkozik velük. ' KEDVEZŐ TAPASZTALATOK Äz elmúlt években sokat tettek az ügyfélszolgálat job­bá tétele érdekében. A belső munkamegosztásokat nagy­mértékben segítették az el­készült belső ügyrendek és a munka egy részének gépesíté­se. Ezek előnyét a lakosság is érezhette, mert ezáltal gyor­sult az állampolgárok ügyei­nek és jogszolgáltatási igé­nyeinek folyamatos intézése. A szakszervezet szorgalmazta és kezdeményezte a tömeges és jelentős ügyfélforgalmat lebonyolító igazgatási szervek­nél az ügyfélfogadás és felvi­lágosítás szervezettebbé téte­lét, fogadóirodák létrehozását. A szekszárdi Városi Tanács ügyfélszolgálati irodája ked­vező tapasztalatokat mutat. Az ügyfélszolgálati iroda 16 azonnal elintézhető ügyben, 91 tájékoztatóval, 39 bead­ványmintával áll az ügyfelek rendelkezésére. Jól megoldott az ügyfélfogadás a Társada­lombiztosítási Igazgatóságon, az igazságügyi szervezetben, a földhivatalokban. Mindezeken túl külön érdemes kiemelni a tanácsoknál a belső ügyfélfo­gadás rendezése mellett a kö­zös községi tanácsok apparátu­sának a társult községekbe történő rendszeres kiszállását és a helyszínen nyújtott se­gítséget Nincs viszont jelentős előre- haladás_ az ügyvitel során je­lentkező írásos munkák szét­tagoltságéban. A jól felkészült ügyintézők emiatt munkaide- j üknek közel egyharmadát ügykezelési munkával töltik ki. Az egyszerűsített és gyor­sabb ügyintézés mellett an­nak _ hangsúlyozásával, hogy megnőtt a . hatósági munka rangja és becsülete, nagyon gyakran elhúzódnak az ügyek. Ez nem hanyagság miatt van így, hanem azért, mert gyak­ran túl bonyolultak a jogsza­bályok, gyakran változtatják is őket és nem egy esetben túlszabályozottság tapasztal­ható. KEVESEBB FELLEBBEZÉS _ _ A közalkalmazottak munká­jának minőségét legjobban mutatja a fellebbezések ará­nya. Ha sok a fellebbezés, ak­kor az ügyintézés nem volt kellően megalapozott. A kül­döttértekezleten megállapítot­ták: az ügyintézés összességé­ben törvényes, tovább javult a hatósági munka is. Ezt iga­zolják a lefolytatott ügyész­ségi vizsgálatok is. A közsé­gekben a meghozott első­fokú határozatoknak általá­ban 5, a városi tanácsszervek által kibocsátott elsőfokú ha­tározatoknak 3, a járási hiva­talok által meghozott első­fokú határozatoknak 4 száza­lékát fellebbezték meg. A me­gyei tanács vb szakigazgatási szervei által meghozott első­fokú határozatoknak 2,3 szá­zaléka ellen fellebbeztek.’ - Figyelemre méltó elsősorban, az a kedvező fejlődés, amit a községi tanácsi szervek első­fokú határozatai ellen benyúj- , tott fellebbezések csökkenése jelez. Emögött vitathatatlanul az áll, hogy a leadott hatás­körökkel jogszerűbben éltek, kevesebb törvényességi hibát vétettek eljárásaik során. ERKÖLCSI ÉS ANYAGI MEGBECSÜLÉS Az utóbbi időben lényege­sen javult az állami appará­tus erkölcsi és anyagi meg­becsülése. Ezt meg is érdem­lik, hisz túlnyomó többségük­re a becsületes munka, a fe- v gvelmezettség, a szocialista ■ köztisztviselőhöz méltó maga­tartás a jellemző. Az elmúlt négy évben jelen­tős mértékben tovább javulta közalkalmazottak élet- és munkakörülménye. Bevezet- ; ték a negyvennégy órás mun- . kahetet, 1972-ben egyes terü- ? leteken bérkorrekcióra, a múlt ; év július elsejével pedig szé- j lesebb körben bérrendezésre került sor. Ekkor lépett ha- 1 tályba az új egységes bér- és . címrendszer, melynek beveze-! tésére a bérkorrekcióban nem részesült közszolgálati szervek éves béralapjuknak megfelelően 2 százalékos pénz­ügyi fedezetet kaptak. Mindent összevetve: ered­ményes négy évről adhattak ; számot a közalkalmazottak.! Jól oldották meg a feladatú-! kát és ez biztosíték arra, hogy az elkövetkezendő években az eddigiekre alapozva még jobb munkát végeznek mindannyi-: unk érdekében. Ilyen ez a krónika— Wasznos ruhadarabnak vé- lem a zsebkendőt, melynek történetéről egyszer magam is krónikát szándéko­zom írni. No ds nem is ezért említem. Az okot a londoni Guardianben leltem meg és ezennel ünnepélyesen átnyúj­tom a mélyen tisztelt olvasó­nak. Nem zsebkendőt, hanem a történetet: A „London Dungeon Society” (hírforrásom sajnos nem kö­zölte, hogy ez a társaság tu­lajdonképpen mivel foglalko­zik), a napokban 367,50 font sterlingért megvásárolt egy ÁRVERÉSEN EGY ZSEBKENDŐT. Nem akármiféle zsebkendő­ről van ezúttal szó, de nem ám! Állítólag első Károly an­gol király használta 1649-ben, amikor a vérpadra lépett. ’„Nem kimosandó, hogy _ ne tűnjön el róla őfelsége vére!” nem hajlandó elvenni meny­asszonyát, mert egyszerűen nincs kedve megnősülni. Nos, ez a nem várt kijelentése nem­csak hogy megrökönyödést kel­tett a vendégek körében, ha­nem annyira feldühítette a két család lakodalomra egybe- sereglett .tagjait, hogy — he­ves vérű olaszok lévén — men-: ten egymásnak estek. Az általános családi hábo­rúságban a menyasszony báty­ja megragadta a vőlegényt és — leharapta az orrát. A menyasszonynak — mint arról a milánói Epoca tájékoz­tatott — semmi baja nem esett, de a nagyapja bizony haláláig emlegetni fogja ezt az elmaradt esküvőt, neki ugyanis a — fülét harapta le valaki. Nem állhatom meg, hogy egy másik, ugyancsak elmaradt es­küvővel ne folytassam króni­kámat, sokak okulására, irigy­kedésére és példázatképpen. Történt pedig ötven eszten­dővel ezelőtt Ecuador főváro­sában, Quitóban, hogy egy ha­lálosan szerelmes fiatalember szíve választottjával együtt töl­tötté, köszöntötte az 1925-ös új esztendőt. Két héttel később a közös szilveszterről készült 4 FÉNYKÉPET POSTÁN ELKÜLDTE a fiatal leánynak, aki a fővá­rostól ötszáz kilométerrp la­kott, egy Guayaquil nevű vá­roskában. A fényképhez forró érzelmekről tanúskodó szerel­mes levelet csatolt, amelvben megkérte a lány kezét. Hiába várta azonban a választ, A levél ugyanis fél évszá­zaddal később, a napokban ér­kezett meg a címzetthez, aki nagyszámú unokája körében olvashatta el az ötven évet késett szerelmes vallomást. Szemfüles ecuadori riporterek megkeresték a feladót, aki a haragtól felindultan jelentette ki: — Súlyos hanyagságáért be­perelem az ecuadori postát; egy kibontakozóban levő sze­relmet tett tönkre azzal, hogy ötvenéves késéssel kézbesített egy levelet! Magam is érdeklődéssel né­zem a csodálatos találmány, a televízió segítségével a négy- évenként megismétlődő olim­piai játékokat, de arra még álmomban sem mertem gon­dolni, hogy — mint a münche­ni Süddeutsche Zeitungban ol­vasom — a MÜNCHENI OLIMPIAI JÁTÉKOK pénzügyi mérlege még mindig nem készült el. Mint az elszá­molással megbízott dr. Walter Schatz, a lap munkatársának kijelentette: — A vita néhány millió már­ka körül folyik a megmaradt, elveszett, használható vagy nem használható dolgokról. Eltűnt például hét színes televíziókészülék, nyolcvan- négy írógép, hűlt helye lof számos diktafonnak és magne­tofonnak. Ugyanakkor — érde­mes erre kérem felfigyelni! — egymillió-nyolcszázezer por­törlő ruha visszamaradt. A nagyvonalú bevásárló az olim­pia előtt kétmillió porrongyot rendelt, de csak kétszázezret használtak fel közülük. Az olimpiai porrongy-felhalmo- zásból adódó veszteség két­százhetvenezer márka. Fokhagymaillat-botránnyal folytatom, mely mindennél ékesebben bizonyítja azt a tényt, hogy még ilyen, sokak által kedvelt, másokat haragra ingerlő illattal is baj lehet. íme, a nem mindennapi his­tória: a New York-i 70. utcá­ban van EGY HÍRES FRANCIA ÉTTEREM, a La Goulue, azaz A Torkos (hadd jegyezzem meg itt, hogy a századforduló híres kánkán- táncosnőjét, Toulouse-Lautrec modelljét hívták így.) A ven­déglőből a francia ételek csik­landós, étvágygerjesztő fok­hagymaillata árad. Egy szomszéd — a Kingston kollégium angol szekciójának igazgatója — ez ellen feljelen­tést^ tett. Levegőrontás miatt az étterem azonnali bezárását kérte, sőt követelte! New York állam fellebbvite- Ii bíróságának bírája, Edward Greenfield azonban kijelentet­te: — A fokhagymaszag hozzá­tartozik egy francia étterem vonzerejéhez, s a finom kony­ha legalább olyan jó szerepet játszik az civilizált ember éle­tében, mint a tisztái levegő, vagy az éjszaka csendje— Egyébként a város művész­negyedében levő francia ét­terem vendégei: világhíressé­gek, színészek, képzőművészek^ politikusok. Befejezésül egy mai ROBINSON-HÁZASPÁR -jT ÉLETÉRÖL : .'••ff" is szólnom kell. Ötször kétmé­teres, egy méter magas mű­anyag sátor, egy spirituszfőző, hat tányér, takarók és párnák — tizenegy éven át ez jelen­tette a házat és lakberendezést egy nyugatnémet házaspár számára. A harminckilenc éves férj és a negyvennyolc éves asszony tizenegy évig élt a München melletti erdőkben. A rendőr­ség nemrégiben felfedezte és arra kötelezte őket, hogy a városban keressenek lakást maguknak. — Pedig remekül éreztük magunkat — mondta az asz- szony a rendőrségen. — „Sen­ki sem kellemetlenkedett ne­künk. Ha éppen beszélgetni tá­madt kedvünk, a közeli elme­gyógyintézet ápoltjaival min­dig tudtunk néhány szót vál­tani. Igazán nekünk való volt ez a robinsoni életmód!” Hát, sző, ami szó, ők csak tudták— ' ^ RÉVÉSZ TIBOR 1975. június 21, Mint említettem volt, a zsebkendőhöz hozzátartozik az orr. S hogy néhanapján szag- lászati testrészünkkel is baj történhet, sietek ideírni: külö­nös körülmények között _ ORR NÉLKÜL MARADT Giuseppe Iannalo egy Reggio Calabria környéki faluban. A derék Giuseppe ugyanis eskü­vője napján kijelentette, hogy . ' A „kegytárgyat” Cromwell valamelyik titkárának család­ja őrizte meg, s a zsebkendő egy okmány kíséretében szállt apáról fiúra. Az okmányban — írja a londoni lap —, egye­bek között az alábbi utasítás áll: , ti

Next

/
Thumbnails
Contents