Tolna Megyei Népújság, 1975. június (25. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-15 / 139. szám

Egészen könnyű szerkezet

A Dunai Vasmű és a Szekszárdi Ä.C. együttműködése

Az épület, amelynek mű” szaki átadására megjelent minden érdekelt, csillogó alumínium tetejével, szó szerint kiragyog a környezetből. A tán száz éves régi magtár mellett éles kontrasztként hirdeti a korszerűséget, az újat.

Miközben a hivatalos jegyzőkönyv készül, Gáspár Imre, a Szekszárdi Állami Gazdaság főépítésvezetője ironikusan jegyzi meg:

— Mi is úgy voltunk, mint az a bizonyos lyukas cipőjű suszter. Ilyen terménytárolót már vagy. harmincat építettünk szerte az országban, mi-, re itt. Kajmádon magunknak is megcsináltuk az elsőt. De még építhetünk jó néhányat, amíg az egész országban megszűnnek a termény raktározási gondok, mire a mezőgazdaság ebben is utoléri önmagát.

Az épület ötszáz vagonos, könnyű acélszerkezetű terménytároló, a Dunai Vasmű és a Szekszárdi Állami Gazdaság lassan egy- évtizedes együttműködésének terméké. Tulajdonképpen egészen köny- nyű szerkezet. A szakirodalom szerint könnyű acélszerkezet, amelynél az egy négyzetméter-' re jutó anvag súlya száz kiló alatt van. Ennél az épületszerkezetnél az anyagsúly negyven kiló alatti. A Dunai Vasmű' tervezőirodájának terméke — főkonstruktőre Bíró József. Az

1973-as AGROMASEXPO-n aranyérmet nyert. Tavaly sikerrel ‘mutatták be a Szekszárdi A. G. szakemberei a kijevi felszabadulási kiállításon, ésf az újvidéki dokumentációs Mállításori is. '

A terménytároló adatai:

■ ” 22 méter a fesztávólság, három méter a főállások távolsága, gerincmagassága tizenhárom méter, hossza Kajmádon ötvenegy méter. (Hosz- szát tovább lehet növelni.) ötszáz vagon termény tárolására alkalmas. A berakodást speciális szállítószalaggal végzik.

a kiszállítást szovjet KSP- rakodóval oldják meg, amelynek óránkénti teljesítménye 75 tonna.

— Ez az épület'annyiban tér el a másutt építettektől, : hogy a tetőburkolása1 alumínium trapézlemez, pala helyett.

— Mennyi idő alatt készül el egy-egy ilyen épület?

— Amikor készen áll az alapozás. négy-öt nap kell a főtartók felállításához, összeszereléséhez. Két hét az oldalburkoláshoz, két hét a tetőre, tíz nap a korrózióvédelemre, a festésre. Hacsak nincs valami speciális követelmény, mint például Székesfehérváron a gabonafelvásárló ! vállalatnak épített lisztraktámál. Ezzel tulajdonképpen azt is elmondtuk, hogy ipari . tárolásra is megfelel, sőt, akár műhely- csarnoknak is.

Szakberkekben sokan a fémsilókra esküsznek, azokban könnyebb a termény mozgatása. ellenőrzése. A dunaújvárosi tároló javára szól viszont a lényegesen alacsonyabb építési költség: t vagononként hat-nyolcezef forint

^^’•osházán, az Üj Élet , '■n Tsz-nél már. felépítettük az első. nagyobb, 30,8 méter fesztávolságú,, 660 vagonos terménytárolót.

— Készülnek majd még nagyobb fesztávolságú épületek ?

— Nem valószínű: A számítások szerint az említettnél nagyobb fesztáv fölé nem érdemes menni, a költségek és egyéb megokolások miatt. Megjegyzem, hogy a nyersanyagárak emelése ellenéré, és annak ellenére, hogy újabban a szerkezeteket már horganyzott kivitelben készíti, a Du-, hai Vasmű nagyon szerényen emelte az árakat. Egyáltalán nem használja ki azt a konjunktúrát. hogy a mezőgazdaságnak roppant mód kellenek a nagy befogadóképességű terménytárolók. Mégannyi kellene. mint amennyire a vasműnek termelési kapacitása van. Így is megesik, hogy késik a szállítás, és akkor a mi szerelőinknek kell ráhajtani.

A Szekszárdi A. G. építőgárdáját már sok helyen ismerik az országban, olyan építőgárda, amelyben kőműves nincs. Szekszárdi, bátaszéki, alsónyéki szerkezetlakátosokból. hegesztőkből, betanított segédmunkásokból álL

ó felkészültségű szakemberek, . mégis, állandóan képezni kell őket. Ezért volt például februárban he- gesztőtanfolyam, a lengyeli szakiskola közreműködésével. Volt . szögbelövő-tanfolyam, miután a készülék kezelése képesítéshez kötött, a szögbelövőét pedig az oldalburkoló lemezek felszerelésénél alkalmazzuk. Az ősszel tanácskozáson voltunk Dunaújvárosban, amelyen olyan igény hángzott el. hogy. meg kell kezdeni a könnyűszerkezetes építőszakmunkás-képzést. univerzális, több szakmához értő emberek nevelését. Azért is, mert ez a munka nagy pontosságot kíván, itt nem lehet, miként a kőművesnek, malterral kitölteni a hézagot.

Némi vita, győzködés után elkészül a kajmádi gabonatároló műszaki átadásáról a jegyzőkönyv, a jelenlevők aláírják, ezzel lehet rendezni a dolgok pénzügyi oldalát.

A munka meg folyik tovább, készül a betonút a bejáratokhoz.

kefiré az aratás eljön, él- * * készül a tűzivíz-tároló is, és az acélból-aluminiumből' készült magtárba be lehet rakni ötszáz vagon gabonát. A .szerelők pedig elvonulnak az ország valamelyik másik' gazdaságába építeni.

— Valószínű, a Szolnoki Cukorgyárnak is építünk hasonló tárolót — újságolja még Gáspár Imre főépítésvezető.

B. I.

Legfőbb érték az ember

i * t ‘rT? l

Tolnr~ megyei siker a munkavédelmi vetélkedőn

Új idők —

■ új gondok

Ha valahol megjelent egy országgyűlési képviselőjelölt, az emberek gondjaikat nem rejtették véka alá.

Gyönkön az egyik kérdés, amiről sok szó esett, az a bizonyos udvari út, amelyről lapunkban már megemlékeztünk. Végül is olyan vélemény alakult ki, hogy ezt elsősorban az érdekeltek ösz- szefogásával — termelőszövetkezet, állami gazdaság, lakosság — lehet megoldani. De szóba került a környék úthálózatának állapota is. Elmondották, sok a kívánnivaló.

Ä megjegyzések jogosságát nem vitatom, bár állítom, any- nyira nem csúnya a menyasszony. Egy érdekes érvelés ragadta meg itt a figyelmemet. Minduntalan arra hivatkoztak a jelenvoltak, hogy most már annyi a környéken a személygépkocsi, hogy ez az úthálózat korszerűsitését úgyszólván megköveteli. „A legkisebb községekben is szaporodik a kocsik száma". „Néhány községben, például Szá- razdon és Miszlán azt kérik a kocsitulajdonosok, hogy a kö- vesút mellett építhessenek garázsokat. Odáig gyalog és onnan gyalog, de aztán kocsival."

Nem szeretem ezt a megfogalmazást, de ez^ek már a növekedés gondjai. Nem is baj, ha ilyesfajta gondok nőnek. S egyszer majd hozzájuk igazodik az úthálózat is.

I- grA statisztika árulkodik. Évek óta stagnál, vagy alig változik a mezőgazdaságban az. üzemi balesetek száma. Ennek meg-1 változtatása, a mezőgazdasági üzemek dolgozóinak munkavédelmi ismereteinek fokozása céljából a MÉM és a MEDOSiZ országos vetélkedősorozatot hirdetett meg az állantí gazdaságokban dolgozók részére. A munkahelyi selejtezők után most került sorra a területi döntő. '

Tolna és Baranya tizenkét állami gazdaságának négytagú csapatai mérték össze tudásukat és felkészültségüket csütörtökön a Bólyi Állami Gazdaság központjában. A csapatokban három fizikai munkás és egy szellemi dolgozó indulhatott. A háromórás verseny — 'tesztek, villámkérdések — alaposan próbára tették a vér- senyzők tudását. A vetélkedő végén a szakmai-zsűri megállapította, hogy a versenyzők a vártnál magasabb felkészült-, ségről tettek tanúbizonyságot. A verseny abszolút győztese- a Dalmandi Állami Gazdaság csapata lett, így ők indulhatnak augusztus 26—27-én a Bábolnán sorra kerülő országos versenyen.

A szép siker után a követke- zó nyilatkozatot tette a győztes csapat kapitánya, Letenyéi Jó;

zsef kerületvezető főagronó- mus, aki egyúttal az egyéni verseny győztese is lett:

— Kollektív felkészülés — kollektív sikert hozott. Társaimmal — Kovács Miklós villanyszerelő, Halvax Gyula növényvédő gépész. Hajdú József mezőgazdasági gépszerelő és a „tartalék” -Lurcza József kertész — tengersok szakkönyvön rágtuk át magunkat. Gazdaságúnktól minden segítséget megkaptunk és ezt majd az országos versenyen sikeres szerepléssel szeretnénk viszonozni.

A verseny kapcsán egy megjegyzés óhatatlanul papírra kívánkozik. Számtalanszor vettem már részt munkavédelmi oktatásokon. Szárazon eldarált szöveg, aláírások a részvétel igazolásaként és ezzel kész volt. Komolynak kellett volna lennie, de az egész csak játék volt.

Visszafelé erről beszélgettünk a zsűri két Tolna megyei tagjával. Mészáros Ferenccel, az SZMT-munkavédelmi bizottságának tagjával és Kasza Auréllal, a MEDOSZ szociálpolitikai előadójával. Közös volt a vélemény: ez itt (mármint a vetélkedő) csupán játék volt, de mindenki komolyan vette. S ez így helyes, hisz a megannyi óvó rendszabály nem öncélú. Értünk van.

—gyvgy—

Mezőgazdasági korkép

A nyári nagy , munkacsúcs előtt a mostani 1 idojzpkbt pihenőnek hívják q" mpzőgqzdaságban.

Ellátogattunk néhány mezőgazdasági üzemünkbe, ahol lencsevégre kaptuk milyen is valójában ez a „-holt szezon”. . .

A mÖzsi Új Élet termelőszövetkezetben . hajráztok a kertészetben. Volt olyan nap, hpgy 45 ezer primőr zöldpaprikát indítottak útnak exportra az NSZK-ba. Bo- gyiszlón a Dunagyöngye Téeszben éppen befejezték a svéd exportra r .;•■ >/». ' '

termesztett szamóca szedését és -osztályozását. Jól halad a borsó í feldolgozása, de még 110 hektáron várnak a „szüreteléssel". Tamásiban, a Széchenyi Termelőszövetkezetben gondokkal is találkoztunk. Hamarosan ők is kezdenék a zöldborsó takarítását, de négy kombájnukból egy máris üzemképtelen, hiányzik a ZSBA—

3,5 rendvágó adapter alkatrésze.

Munkd, öröm és gond — tehát jócskán van tennivaló most is mindenütt a földeken.

Vegyszereik héthektárnyi területen az uborkát a mözsi határban.

Ami ellenáll a vegyszernek, megadja magát a kapának. Folyik a gyomtalanítás a bogyiszlói téesz 90 hektáros cukorrépa-vetésterületén.

Javítják á' szerelők a meghibásodott gépet a Tamási Széchenyi Termelőszövetkezetben, ‘ '• Fotó: Komáromi