Tolna Megyei Népújság, 1975. június (25. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-13 / 137. szám

Földespuszta ezerkilencszázhetvenötben Élet a pusztán A Paksi Állami Gazdaság földesi tehenészeti telepének néhány mutatószáma 1974- ben: két lakás koszos, pisz­kos, büdös, hatan jöttek az utóbbi két évben, ezerötszáz- negyven forintos nyugdíj, hat­évi pusztai élet „elég az el­induláshoz“. A munkahelyi problémákat hagyjuk a termelési értekez­letre, nézzünk körül jobban a pusztán. A lakásokban járt a bizottság, a következő statisz­tikát készítették: Koszos, pisz­kos, büdös: két lakás; piszkos: négy lakás; közepesen tiszta: 13 lakás. A többi lakás megfe­lel a követelményeknek, szé­pek, gondozottak. De a két és a négy lakás „fogja” meg elő­ször a látogatót, ebből — mert ez jobban feltűnik — követ­keztethető az, hogy az embe­rek nem szeretnek itt élni. A helyzet pedig egészen más: évente négy-öt család jön Föl­despusztára, ugyanennyi megy eL Leginkább olyanok, akik „megszedték” magukat. Azt mondja a telepvezető, itt az emberek semmivel nem szegé­nyebbek, nem gazdagabbak, mint a környező községekben. 1 Aki ide jön, kisebb pusztáról, albérletből valamely község­ből, azzal a (szándékkal hozza a munkakönyvét, hogy néhány év alatt valamelyik községben épít családi házat, kerteset, gazdasági udvarral, vízvezeték­kel, szóval mégiscsak „kultu­ráltabb” körülményeket keres­nek, s találnak is a községek­ben. Mert például itt még nincs járda. Cser György Paksra pá­lyázik, Angyal János nyugdí­jas Pusztahencsén alkudott egy házra, Decsi János Paksot cé­lozta meg, Nógrádi János Pusz­tahencsén, Vörös László Fad- don, Decsi Ferenc Szekszárdon, Szakái László Dunaszentbene- deken „talált” új otthont, új munkahelyet. A pusztában nem épít senki. Szó volt arról, az ötvenes évek elején, hogy a gazdaság majd ad a munkásoknak telket, ked­vezményt az építéshez. A szép terv — elkészült a puszta ren­dezési terve is — nem valósult meg. Most, a gazdaság építtet­te házakból és a régi dohány­pajtából kialakult egy centrum — de húsz évet legalább kés­tek ezzel. Ettől függetlenül van vonzása Földespusztának. Diósi Mihály Paksról, Péter Géza Zomba környékéről, Pé­tér István a bonyhádi téeszből, Számvéber Imre Paradicsom­pusztáról, Borza Péter Herceg­halomról jött ide munkát vál­lalni, s otthont alapítani. Finta János Alsópélt váltotta fel éle­te színteréül Földespusztára. Jó munkaalkalom, kiváló kollektíva és jó kereseti lehe­tőség vonzza ide az embereket. És légióként: az életnek itt alacsonyabb a rezsije, mint a városban. Fiatalon az ember megszorítja egy kicsit magát, aztán negyven-ötven éves ko­rára, amikorra a gyereknek már felsőbb iskolába kell men­ni, városhoz közeli településbe költöznek a földesiek. Nem mindenki. Bár hat­hét évet számítanak a ki­ugráshoz szük­séges gyűjtő­időnek, sokan életük végéig itt akarnak lenni. Jártunk Vépi Mihály lakásában. A fiatalasszony megmutatta a takaros, szép berendezést, a jómódról árul­kodik minden. Borza Péter és Plézer János lakása előtere olyan szépen díszük, mintha virágkertész lakna ott. A lakások . előtti kert egyben megmutatja azt is, hogy meny­nyire rendsze­rető emberek laknak cttt. Angyal János nyugdíjas ál­lami gazdasági' munkást is fel­kerestük. Ö a puszta legré­gibb lakója. 1931-ben a Széchenyi grófnál kezdte a cse­lédsort. Fia, leánya itt született, családi házat építettek, s el­mentek a pusztából. Angyal Já­nos a közeli Pusztahencse köz­ségben többször is szemügyre vett egy takaros házat, van elegendő pénze, kézből tudná kifizetni. Ezt a régi cselédla­kást, amely annyi sok örömét őrzi, mégsem hagyja el. „Nem tudnék soká ott. élni” — mond­ja. Itt a pusztán nyugdíjasként is figyelnek szavára, ha jön „valaki”, hívják az idős, ta­pasztalt embert, mondjon véle­ményt. Látogatásunkkor éppen fontos tiszte miatt volt esküt tenni; a hetes szavazókor sza­vazatszedő bizottságának lesz a tagja június 15-én, amikor a puszta népe is képviselőt vá­laszt ., . Néhány kis észrevéte­le van Angyal Jánosnak, ame­lyek megváltoztatása az ő éle­tét, másokét is itt a pusztán szebbé tenné; a gazdaság nyug­díjasait, vannak vagy hatan, néha össze kellene hívni baráti beszélgetésre — valakinek. A gazdaság vezetőinek, a telep­vezetőnek? ö nem tud erre válaszolni. Jó volna, ha járdát építene a nagydorogi tanács — ha már oly sok éve fizetik az itteniek az adót —, még sem­mit nem adtak ennek a pusz­tának. Javítani kellene a ve­kr A két brigádveieiő az irodában. Az asztalnál flímeth Lajos, Dé­lkör Imre áll. Mögöttük a falon a tehenészeti telep állományának t lajstroma. ..... ■ • ‘ * -w4r Harmincnyole éve lakom Földespusztán ebben a házban, ebben a lakásban. Különben 1931-ben jöttem erre a pusztára dolgozni. Nyugdíjas va­gyok; szépen éldegélünk feleségemmel — mond­ja Angyal János. gyesüzlet ellátását; a Guba­féle kastély felújításra érett. Nagyobb illetményföld jólesne a nyugdíjasoknak ... Angyal János nyugdíja, az 1540 forint Földespusztán jó pénznek szá­mít. Jól jön hozzá az alkal­manként adódó mellékes; sze­retné azonban Angyal János is, hogy a pusztában élő asszonyok közül többen vállalnának mun­kát, mert akkor igényesebbek lennének magukkal, családjuk­kal szemben — és jobban sze­retnék munka- és életkömye- zetüket. Jobban vigyáznának rá. Azt mondja Táncos Imre te­lepvezető, hogy az itteni em­berek se nem szegényebbek, se nem gazdagabbak, mint más községekben. Hozzáteszi azon­ban, hogy nem olyan igénye­sek, mint másutt. Azt szeretné a pusztán élő néhány szorgal­mas emberrel példálózva elér­ni, hogy öltözésben, étkezésben, viselkedésben úgy mutatkozza­nak, mint a munkában. Addig már eljutottak, hogy az embe­rek érzik felelősségük nagysá­gát egy-egy poszton. Tudják, hogy a takarmányos, a borjú­nevelő, a fejőgulyás munkáján mennyi múlik. Amikor kijön­nek a szarvasmarha-telepről, bent hagyják a munkaruháju­kat az öltözőben. Jó lenne azonban kihozni onnan a szer­vezettség, a fegyelmezettség még több jelenségét, tapaszta­latát. Földespusztához hasonló leg­alább két tucat gazdasági ob­jektum működik szerte a me­gyében. Ezek a fontos üzemek megváltozott körülményeikkel, napról napra változtatják az embert. A változás kézzelfog­ható mindenütt, így Földes­pusztán is. Cikksorozatunkban a puszta életét akartuk vázol­ni, 1975-ben, a felszabadulás után harminc évvel. PÁLKOVÁCS JENŐ Fotó: GOTTVALD KÁROLY 1 levált úton, de magasabb szinten Nem nagy vállalat a szek­szárdi Agroker, így pártszer­vezete sem nagy létszámú. A dolgozólétszám 126, a pártta­gok száma húsz. Ez jó arány­nak mondható, s még jobb a kép, ha abból a szempontból nézzük, hogy míg a vállalat összes dolgozói közül 36 a fi­zikai munkás, ugyanakkor a párttagság harminc százaléka fizikai dolgozó. A pártszervezet — erről be­szélt Klein József alapszerve­zeti titkár is a találkozás so­rán — munkáját a X. kong­resszus határozatai, valamint a megyei és városi párthatáro­zatok alapján végezte. __ Úgy é rezzük, ha munkánk nem is volt mentes a hibáktól, alap­jában megfelelt a párt általá­nos politikájának. Miben fog­lalnám össze további tenni­valóinkat, most a XI. kong­resszus után? Egy mondatban: folytatni az eddigieket, csak magasabb szinten, úgy ahogy a XI. kongresszus kijelölte számunkra a tennivalókat. Legelőbb is az üzemi demok­rácia kérdése kerül szóba a beszélgetés során. A párttitkár azt mondja: — Az üzemi de­mokrácia fórumai megvannak, ennek ellenére azt kell mon­danom, hogy hatékonysága ma még nem felel meg a követel­ményeknek. Tovább kell fej­lesztenünk. Pártszervezetünk egyik legfőbb feladata, hogy minden fórumon megteremt­sük a megfelelő légkört ahhoz, hogy a dolgozók bátran mond­ják el véleményüket akármely kérdésről. Közbevetnék egy kérdést, de még a végére sem érek, Klein elvtárs máris reflektál: — Azért ez sem olyan egyszerű dolog. Elhangzott nálunk pél­dául, hogy a szállítók ne dol­gozzanak délután' öt őrá után; hiszen a hivataliak is elmen­nek akkor. Igen ám, de ha sürgős szállítmány érkezik, amit ki kelj rakni? Vagy le­gyen 44 órás munkahét min­denütt. De mi olyan vállalat vagyunk, ahol a tennivaló ha­tározza meg akár a munka­időt is. Sorolhatnám még. de ez is mutatja, hogy mi az, amit nem lehet teljesíteni. Igen, a kommunistáknak néha ellent is kell mondani és ha igen, akkor határozottan, de a legfontosabb a felvilá­gosítás, a magyarázás, hogy az emberek tudatosan nézzék és lássák a tennivalókat — Természetesen mi is meg­tárgyaltuk, taggyűlésen, a XI. kongresszus anyagát. Szabad pártnap keretében is két alkaé lommal ismertetjük A külön« böző oktatási formákba be« építjük a kongresszusi határo« zatokat Nem feszegettem, miért mondja a párttitkár hangsú­lyozottan, hogy „következete­sebben kell érvényesíteni az egyenlő munkáért egyenlő bért” elvét, ellenben az, hogy ennek követelése már alap­szervezeti taggyűlésen is el­hangzott és az alapszervezet további tevékenységének egyik: fontos tényezőjeként fogja fel, arra mutat, hogy az Agroker- pél törekednek ennek érvé­nyesítésére, különösen ami az azonos területen dolgozó hők és férfiak keresetét illeti. Az ötödik ötéves terv során jól kidolgozott program alap­ján, a vállalat dolgozóinak reáljövedelme 23—25 százalék­kal növekszik. Támogatják, a pártszervezet kezdeményezé­sére, a lakásépítő akciót; ugyanúgy ahogy eddig Kere­sik a lehetőségeket, például*' hogy munkaidő-kedvezmény- nyel hogyan tudnak segíteni a gyermekes anyáknak. A vállalatnak a feladatai hogy megfelelő gépekkel, ve­gyi anyagokkal lássa el a mezőgazdaságot. Klein elvtárs egy érdekes dolgot említ, ne­vezetesen azt, hogy az ő párt- szervezetük is foglalkozik áz­zál a jelenséggel, miszerint az utóbbi időben a mezőgazdasá­gi üzemek részéről bizonyos túlzott nagyvonalúság mutat­kozik a nyugati exportból származó gépbeszerzéseket il­letően. ‘ — Mi törekszünk arra, a magunk eszközeivel, hogy eH sősorban KGST-relációból jöj- jeríek gépek. Ez egyrészt ol­csóbb, másrészt valután« szempontból is kedvezőbb, de — ami, hasonlóan fontos — az alkatrész-utánpótlás is jobban biztosított, mint amazoknál! Ez is politikai munka és pártszervezetünk ezzel is fog­lalkozik. Azután a pártszerve­zet programot dolgozott ki’ ai mezőgazdasági üzemek számá­ra. Ezzel segíteni akarunk ne­kik — a gépbevásárlásra, hogy! a legelőnyösebben valósíthassák meg termelési feladataikat. Még csak egy kérdésre tér­nénk ki, a pártszervezet kezdeményezésére a vállalat 1980-ig kidolgozta káderfej­lesztési tervét. A pártalapszer- vezetbe három jelentkező van; hogy felveszik-e őket, arról majd a taggyűlés dönt A tit­kár azt mondja, komoly em­berek, erősödne velük a kom­munista kollektíva, L. Gy, mik.. '. Két választás között Tolna megyében A KÖZMŰELLÁTÁS ' ^ ^ ^ ­A VILLAMOSEKERGIA FOGYASZTÓK AZ EGY FOGYASZTÓRA JtiTÜ SZAMA ____________« - í YILtAMSSENERGIA HAVONTA r á f r2‘ 742. ; ::-x 1 1971 1974 1971 •? 1974 & A VÍZVEZETÉK HÁLÓZATBA & PROTÁN SUTÁN GAZZAL** BEKAPCSOLT LAKÁSOK SZAMA. \ y30729 ELLÁTOTT FOGYASZTÓK SZAMA 52789 -5 630461 23 094 .1971 1974 4.­A CSATORNAHÁLÓZATBA * BEKAPCSOLT LAKÁSOK SZAMA '•'II' " íUtr t'T^rTr» .. . . * * t * i » . ' 37tY j ’5322r M a­□

Next

/
Thumbnails
Contents