Tolna Megyei Népújság, 1975. május (25. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-11 / 109. szám
„30 ér — 30 könyvtár” I*elszabadulttal emlékkönyvtárak minden megyében Az elmúlt év elején történt, hogy egy Békés megyei község, Medgyesbodzás vezetői elhatározták: Hazánk felszabadulásának 30. évfordulóját új könyvtár építésével teszik emlékezetessé. Segítséget kértek ehhez a megyei tanácstól, illetve a Művelődésügyi Minisztériumtól. A Békés megyeiek tervét a minisztérium felkarolta és kezdeményezésüket országos akcióvá fejlesztette a „30 év — 30 könyvtár" pályázat meghirdetésével. Az ilyen, szinte versengés Jellegű könyvtárépítési mozgalom nem újkeletű hazánkban. A felszabadulás negyed- százados évfordulójára hirdetett „100 falu — 100 könyvtár" elnevezésű mozgalomban száz könyvtár létesült. Két évvel ezelőtt pedig a Petőfi-emlékév keretében 60 könyvtárat építettek, vagy korszerűsítettek az országban. Az idei, a 30. évforduló és az MSZMP XI. kongresszusa jegyében született könyvtár- építési vállalkozás céljaiban még az említett két akción is túlment: A „100 falu — ' 100 könyvtár” pályázat — mint neve is jelzi — csak a községeket ölelte fel; Petőfi-emlék- könyvtárak városokban is létesültek ugyan, de a szakszervezeti könyvtárak kívülmaradtak az akción, — a mostani, a 30. évfordulóval összefüggő felszabaduláái emlékkönyvtár-pályázat viszont falusi, városi és üzemi könyvtárakra egyaránt kiterjed. A „30 év — 30 könyvtár” címmel meghirdetett pályázatot a Kulturális Minisztérium, a Szakszervezetek Országos Tanácsa és az Állami Ifjúsági Bizottság tette közzé. A feltételek szerint azok a tanácsok és szakszervezeti bizottságok, amelyek vállalták, hogy a fel- szabadulási emlékév során új könyvtárat építenek, vagy a meglévőt az országos követelményeknek megfelelően kibővítik: elnyerhetik a „Felszabadulási emlékkönyvtár” címet. Ezzel egyszeri központi anyagi segítséget is kapnak a könyvtár színvonalas kialakításához, állományának fejlesztéséhez. A pályázati felhívásnak a vártnál nagyobb visszhangja támadt: csaknem 100 községivárosi tanács és szakszervezeti bizottság vállalta a feltételek teljesítését. A pályázat elbírálása a közelmúltban megtörtént: A „30 év — 30 könyvtár” mozgalom nagy eredménye, hogy az ország 19 megyéjében és Budapesten összesen nyolcvan, (61 tanácsi, és 19 szakszervezeti) könyvtár kapott IHÁSZ-KOVÁCS ÉVÁI ITT FALUN költészet az is ahogy az öreg erdész vadászpuskáját vállára igazítja aztán buzgó sóhajjal ne kiindul a hegynek ahogy Ilonka néni a kötényét lesimítja és do Igavégeztén padkára ül könyveket olvas Itt a falun a bögre tej is csupa Ura és tettetett szigorod is az hogy csak igyam. Tudom, hogy minden szavadnak súlya van... Gondtalan nagy madár itt a lélek. Arnyéktalau és súlytalan. támogatást a központi alapból. Ha pedig azt tekintjük, hogy a központi támogatásként szétosztott 6,5 millió forintnak csaknem az ötszörösét fordítják a tanácsok és a szakszervezeti bizottságok könyvtárak építésére, fejlesztésére, — akkor kézzelfoghatóan bizonyítható ennek az akciónak a jelentősége. Melyik fontos területeken várható a „Felszabadulási em- lékkönyvtár” pályázat hatására a könyvtári szolgálat bővülése, javulása? Ezt a célt például a munkásság környezetében (munkahelyén, lakóhelyén, utánpótlási területein) nemcsak a 19 sikeresen pályázó szakszervezeti könyvtár szolgálja, hanem 11 városi lakótelepi könyvtár, továbbá a közös tanácsú falvak székhelyközségeiben létesülő az a 21 könyvtár, amelyeket hivatásos könyvtárosok vezetnek. Az emlékkönyvtárak egy része olyan helyeken létesül, ahol a könyvtár lesz a környék egyetlen közművelődési intézménye. Ezért |jelentős, hogy a pályázati feltételek a közösségi művelődés formáinak — irodalmi, művelődési ' csoportok, ifjúsági klubok, művelődési körök — alakítására és foglalkoztatására, valamint zenei részlegek, zenei sarkok szervezésére Us buzdították az intézmények vezetőit. Az utóbbi cél támogatására a Kulturális AlaD számottevő külön összeget juttatott zenei szakmai alapjából. Ennek hatására 27 könyvtárban zenei részleg vagy zenei sarok létesül. 32 könyvtár pedig a klubtevékenységet megszervezését vállalta. A közösségi művelődés előjelei tehát biztatóak. Most már az intézmények fenntartóinak — a tanácsoknak, szakszervezeti bizottságoknak, — további gondoskodásán és figyelmén múlik, hogy a felszabadulási emlékkönyvtárakban színesebbé, tartalmasabbá váljon a munka. GERŐ GYULA VITZ BÉLA: LUDDITÁK. ESKÜ. GALAMBOSI LÁSZLÓ: JÁTSZADOZÓ VIHAR Az erdők mélyén lila vihar táncol. Fejszéje csattog. Hullanak az ágak. A cinke parány ti linkóját rejtve dermedten ütődik a holdsugárnak. ( 1944 A decemberi szélben átszaladt tört csontok közt az utolsó vonat Hegyek mögé rejtőző katonák kerülgetik a halál udvarát. JÁTSZADOZÓ Királynő ül ujjad on, magához szorítja a halhatatlanság almájával játszadozó bárányt. « Alekszander Vasziljevics Kuprin (1880—1960) A modern orosz és a szoví jet festészet jó néhány európai rangú alkotójának neve eléggé ismeretlen még a magyar képzőművészeti .érdeklődés előtt. Bár a budapesti Műcsarnok feladatának vállalta nem kevés bemutatóval (Szárján, Koncsalovszkij, Petrov-Vodkin, Dejneka stb.) bizonyos fehér foltok feltárását, de munkája a továbbiakban sem lehet kevés, emlékezetünk szerint nem volt műve Budapesten Robert Fáiknak, Nathan Altmannak, Léon Bakstnalc, Alexandra Exter- nek, Natalia Goncsarovának, Mihail Larionovnak, Ljubov Popovának, Liszickijnek, Male- vicsnek, Tatlinnak, Rodcsenko- nak, de kár lenne talán tovább szaporítani a neveket, lenne megismerni való elég, bennük a szovjetorosz képzőművészet világszerte elismert élvonala. A címben megnevezett festő művészete is ismeretlen a magyar tárlatlátogató előtt, bár munkásságáról híres könyvében (The Great Experiment: Russian Art 1863—1922) Camilla Gray melegen emlékezik. Nemrégiben egy új szovjet albumsorozat első darabjaként jelent meg a magyar Művészeti Lexikonban sem szereplő (és napjainkban 15 esztendeje halott) művész csendéleteinek és tájképeinek gyűjteménye; az életmű feldolgozásának és publikációjának jelentős állomása tehát. A kitűnő nyomatok jeles, érzéseink szerint méltánytalanul elfelejtett és háttérbe szorult festőt mutatnak, aki pétervári, majd moszkvai tanulóesztendei so- tán (1902—1910) a grafika és a piktúra mellett építészetet és szobrászatot is tanult. A most látott olajképek feszes szerkezetében, a néhány grafikai idézet frisseségében és a plasztikus hatású csendéleteket! érezhető is a két utóbbi stúdium termékenyítő és stílusteremtő jelenléte. Legkivált Cézanne és a francia kubizmus hatása talán, a kortárs! párizsiak művészetével Kuprin a két kiváló mecénás, Morozov és Scsukin gyűjteményében ismerkedhetett (1908). De 1913- ban nagy körutat tesz Észak- Itáliában és hosszabb időt tölt ekkor Párizsban is. Ez az esztendő már a modern művészet vívmányainak, leginkább a kubizmus befogadásának esztendeje, Kuprin Braque, Picasso és mások új nyelven fogalmazott művészetével nemcsak a magángalériákban találkozhat, de a hivatalos tárlatokon nemkülönben, és Cézanne művészete ekkor már a múzeumoké. Festőnk megalakulása pillanatában belép a moszkvai Kd- robubi-csoportba (Bubnovüj valet — 1910), az enyhén és tapogatózva modem és elsősorban inkább „szecessziós” kiállító társaságnak tagja többek között Fáik, Kohcsalovsz- kij, Exter, David Burljuk,. Goncsaroya és Larionov, de Malevics, Tatlin és Chagall is. A néhány világhírű mellett még jó pár felfedezésre váró mester, a kelet-európai avantgarde művészetek retrospektív tárlatsorozatának (Frankfurt am Main, Berlin, Köln, stb.) örömmel és elismeréssel fogadott művészei. Bár Kuprin a magyar Nyolcakkal sok vonatkozásban összecsengő pik- túrája az említett kiállításokon nem szerepeit. A moszkvai Károbubi-cso- port 1911-ben nyitotta meg első bemutatkozó tárlatát, a katalógusban manifesztálják szociális és stiláris értelmű „kívülállásukat". De a közönség amúgy is laza egysége a fokozott szembenállás és az egyre újuló hatások okán eléggé gyorsan szertefoszlott: ,,sze- cessziójuk’í új iskolák, izmusok és kiáltványok szinte farsangi karneválja lett. A háború, majd a forradalom után Kuprin Korovin moszkvai szabadiskolájában assziszte'nske- dik. később a nizsnij-novgorodi szabad festőiskola szervezője és első vezetője lesz (1920— 1922). A szovjethatalom segíti és támogatja munkájában, Lunacsarszkijtól vette át a kinevezést. Művei sokszor szerepelnek az oroszországi tárlatokon és az új orosz művészetet bemutató külföldieken (Olaszország, Japán. Venezuela. New York, stb.). a festő emlékezetes és ma is látható megbízások teljesítője lesz. Freskói és olaj- képei díszítik a dnyepropet- rovszki vízierőmű. a bakui olajkombiriát közösségi és hivatali épületeit. Kuprin 1922- től professzor lesz a moszkvai képzőművészeti főiskolán .(Vcsutemasz), közben a Textilipari Főiskola „kompozíciós tanszékének” vezetője is. K)52- ig tanítja az új festőnemzedékeket; az 1934-es nagy retrospektív tárlata (Moszkva), majd a hasonlók 1948-ban és 1957- ben nagy sikert aratnak, a szelíden konstruktív piktúra élet- képességét és jelenlétét igazolják. Kuprin 1960 márciusának Végén halt meg, néhány nappal 80. születésnapjának megünneplése után. Az idézett album bevezetőjében R. Rasszudina elemzi Kuprin művészetét, a nagyméretű színes táblák jeles és eredetien ihletett Cézanne- követőt mutatnak, akinek csendéleteibe és tájaiba már belopózott a kubista tanulság is. Kuprin a laza natúréból kompozíciót teremt. Sötétvörös és mélykék színei, sárgái és barnái kissé komor hangulatot, valamelyes fennkölt ünnepélyességet és „tárgyi hero- ikmust” kölcsönöznek vásznainak. Korai periódusaiban láthatóan kedveli a jól' összeválogatott és megkomponált csendéleteket, a tájba simuló házak és házcsoportok szögletes tömegeit. Kuprin művészete a huszas évek közepétől bizonyos változásokon megy keresztül, inkább a posztimpresszionizmus (kissé talán a magyar Gres- ham-csoport korábban kubista tagjaihoz hasonló) világát idézi elénk. A, képek kiszínesednek, bár a sötétebb tónusok / maradnak mégis mindvégig uralkodók. A kezdeti gyümölcsök mellett feltűnnek a szélesebb színskálát igénylő virágcsendéletek is. Néhány naturalisztikusabban, talán kissé romantizáltan, bár mindvégig nemes és modern ízléssel megfestett tájkép zárja a sort, az albumban megidézett legfrissebb mű 1937-ből való. Ez a piktúra is bizonynyal átment azokon a kényszerű metamorfózisokon, amelyekre a harmincas és az ezt követő évek szovjetorosz művészetében nem kevés példa akad. De az albumban kinagyított részletek eleven kompozíciós erőről és gazdag színvilágról, hangulatteremtő művészi invencióról tanúskodnak, a teljes kénét mutató reprodukciók a nagyszerű érzékkel összeállt egészet mutatják: a képek egv nagv hátion és iskolateremtő erejű iesz'kultúra bizonyítékai. Kuorin munkásságát szívesen aiánljuk az’ érdeklődők figyelmébe, a Budapesten még nem szerepelt művész bizonynyal ismét felfedezést jelentene az említett bemutatók után. A Moszkvában megjelent szép album egv kissé talán az újrafelfedezéseket mutató sorozat darabja lehet, az ígért következőkben a század haladó orosz kultúrájának eazdag festői viláira elevened:. Örömmel váriuk a továbbiakat: az albumokban és a tárlatok paravánjain. BODRI FERENC
