Tolna Megyei Népújság, 1975. május (25. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-11 / 109. szám
A postás volt a vendéghívő. Ő aztán nem mondott sem rigmust, sem a csobolyóból nem kínált meg senkit. Egyszerűen csak bedobta a nyomdában készült meghívót a levélszekrénybe. Maga a lakodalom szombaton délben kezdődött, legalábbis a vendégeknek. Mert a házasulandó fiatalok, de különösen a szülők már hetek, hónapok óta készülődtek. Edényt, katlant, bográcsot kértek, kibérelték a tsz-ebédlőt meg a kisvendéglőt, vasárnap délutánonként sorra járták a közeli rokonokat, jóbarátokat, hogy személyesen hívják őket készíteni, segíteni. Bort vettek, marhát, disznót, pulykát hizlaltak, sürögtek, forogtak, szerveztek és rengeteget ide* geskedtek. A két lakodalomba — a vőlegényhez meg a menyasszonyhoz — félezren voltak hivatalosak a háromezer lelket számláló sárközi községből, Bátáról, no meg néhány tucat „vidéki” vendég. Délben ebéd, délután esküvő, este lakodalom. A násznagyoknál rozmaring, borosüveg, a menyasszony földig érő fehér ruhában, a vőlegényen íehér kesztyű, csokornyakkendő. Talán húsz esztendeje is van'már, amikor az utolsó bőszoknyás menyasszonyt láthatták a lakodalmi muzsikára a kapuk elé futó kíváncsiskodók. A vacsora kilenckor kezdő,- dött, a menvasszonv-táncolta- tás éjfél tájban, a mulatság hajnalig tartott. A Duna felől éopencsak hogy felkelt a nap. amikor muzsikaszó mellett, táncolva, bolondozva a vőlegénves házhoz kísérték az újmenyecskét meg az újembert, akik aztán aludtak néhány órát, de dél körül már ott voltak a fölpántlikázott lakodalmas kocsin. Segítettek pakolni, takarítani, a nagy mulatság után. — gy — Komáromi Zoltán felvételei LAKODALOM SÁRKÖZI
