Tolna Megyei Népújság, 1975. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-08 / 106. szám

A KGST a 68. Országos Mezőgazdasági.] és Élelmiszeripari Kiállításon és Vásáron Az augusztus 29-én nyíló, 68. OMÉK előkészületei terv szerint haladnak. A bemutatók összesen 27 000 négyzetméter fedett és 36 000 négyzetméter szabad területet vesznek igény­be. A 19 MÉM-bemutató ága­zatonként és kiemelt téma­ként ismerteti a mezőgazdá­ság, az élelmiszeripar, az erdé­szet és a fagazdaság eredmé­nyéit, a fejlesztés további cél­jait, ajánlott eszközeit, mód­szereit. Az önálló bemutatókra való jelentkezések határideje má­jus 31-én jár le, de már eddig is számos hazai és külföldi szervezet jelentette be részvé­teli szándékát. A belföldi ki­állítók közt szerepel a mező- gazdaságot, az élelmiszeripart és az erdőgazdaságot ellátó, valamennyi jelentősebb szak- vállalat és üzem. önálló bemu­tatót szerveznek a Nehézipari Minisztérium vállalatai, a Ve­tőmagtermeltető és Értékesítő Vállalat, a Bábolnai Mezőgaz­dasági Kombinát, a Bajai Álla­mi Gazdaság, az ÉRDÉRT, és sok másik vállalat, gazdaság. A külföldi kiállítók közül a Szovjetunió, Csehszlovákia, Lengyelország, NDK, Jugoszlá­via nemzeti bemutatóval vesz részt. Rajtuk kívül angol, bel­ga, dán, holland, osztrák és svájci cégek is jelezték részvé­telüket. A kiállítás egyik, nagy ér­deklődésre számot tartó be­mutatója lesz a KGST tag­országainak közös kiállítása. Ennek keretében szemléltetik a komplex program mezőgaz­dasági, élelmiszeripari, erdé­szeti, vízgazdálkodási és kör­nyezetvédelmi céljainak meg­valósításában elért eredménye­ket, valamint a szocialista in­tegráció további fejlesztésének lehetőségeit. A bemutató ismerteti a KGST-tagországok közötti két- és többoldalú kapcsolatokat, a tudományos- és műszaki együttműködés legfontosabb területeit, valamint a már megvalósított, vagy tervezett kutatási és gyártási kooperá­ciókat. A közös rendezésű KGST-bemutatóhoz csatlakoz­nak a tagországok nemzeti ki­állításai. Tolna megyei sxahsxervexeti napok Szocialista brigádvezetők tanácskozása Tégnap Alsótengelicen a Tolna, megyei szakszervezeti napok alkalmából tanácskoz­tak a mezőgazdaság szocialis­ta’* brigádvezetői. Az értekez­leten mintegy negyven brigád­vezető jelent meg, őket We­ber János, az SZMT munka­társa köszöntötte. Pacsai László, a megyei könyvtár igazgatóhelyettese ezt követő­en tartott előadást a szocialis­ta ' brigádmozgalom időszerű feladatairól, különös tekintet­tel a munkásművelődésre. Elő­adásában ismertette a szocia­lista brigádmozgalom kialaku­lását, fejlődését és jelenlegi állapotát. Beszélt a munkás- osztály művelődésének össze­tevőiről, a munka, a közösség és a kultúra egységéről és an­nak jelentőségéről, a munkás- osztály vezető szerepének erő­södésében. Előadásában kitért a brigád­mozgalom jelenlegi problémái­ra, az ellenható erőkre is. Szólt az előadó a XI. párt- kongresszus határozatáról, az ideológiai és munkásművelő­dési feladatokról. A beszámoló igyekezett se­gítséget adni ahhoz, hogy a szocialista brigádok vezetőinek figyelme a mennyiségről a mi­nőségre forduljon a jövőben, a gazdasági vezetőket pedig ar­ra ösztönözte, hogy nyújtsa­nak hatékonyabb segítséget a brigádmozgalom fejlődéséhez. Végezetül a tanácskozáson részt , vevők elmondták saját tapasztalataikat, beszéltek a művelődés területén eddig el­ért eredményekről. A hozzá­szólások ismét azt bizonyítot­ták, hogy a szocialista brigád­mozgalom jól haladt, de fel-' színre hozták ugyanakkor azokat a gondokat is, amelyek megoldásra várnak. A Költségvetés! Üzem: Szekszárd város 247 embere „Költségvetési üzem”, ez nem éppen nyelvészeket gyö­nyörködtető elnevezés. Egy 1969-es rendelet szerint azt lenne hivatott érzékeltetni, hogy az üzem a tanács pénz­eszközeivel gazdálkodik és a város érdekeit szolgáló felada­tokat lát el. — Van magasépítő, mélyépí­tő részlegünk, út-, hídkarban- tartónk, kertészetünk, saját műhelyünk és fuvarozó rész­legünk — mondja Rajcsányi Iván, az üzem vezetője. — 247 dolgozót foglalkoztatunk. Ezeken a hasábokon sűrűn írunk városfejlesztésről, város­politikáról. A Költségvetési Üzem dolgozóinak munkája ebbe a gondolatkörbe tartozik, közvéleményt alakít, közvetlen hatással van a szekszárdiak közérzetére. így például azzal is, hogy a közterületek tisz­tán tartásánál 36 személyre lenne szükség, de csak 16-an küszködnek a szeméttel. — Az év végére kapunk egy IFA 850-es univerzális takarí­tógépkocsit. Ez sokat javít majd a helyzetünkön! A város összképén termé­szetesen az is javítana, ha a patakok mentén lakók nem használnák szemétgyűjtőként a medreket, a borítékos sorsje­gyek papírját nem bocsátanánk a szelek játékára és mindany- nyian a 200-nál több gyűjtő­be, és nem melléje dobnánk a szemetet. Tavaly a Költségvetési Üzem 19 millió forintos tervet teljesített. Négy alkalommal kaptak különböző írásos elis­merést, munkájuk legmutató- sabb eredménye az új sport­pálya. — És az új kertészetünk — így az üzemvezető. — Ennek környékén alakul ki majd a távlati tervek szerint a köz­pontunk is. — Kertészet! „Legyen Szek­szárd virágos, így szépül a város” — lehet hogy nem egészen pontosan idézzük a parkokban elhelyezett táblák valamelyikének csábrigmusát A város valóban virágos, de Szekszárdon virágot kapni ba­jos. — A virágellátás nem meg­oldott, ez való igaz. Szolgáljon mentségünkre, hogy nem ez a fő profilunk. A kertészetnek elsősorban a közterületek szé­pítéséhez kell növényanyagot termelnie. Szegfű előállítására természetesen a jövőben is súlyt helyezünk, de ez egye­lőre még kevés. — Valóban az. Korábban sokat írtunk a parkrongálók- ról. Javult-e a helyzet? — Igen! A vastag támasztó­karók mellől összehasonlítha­tatlanul kevesebb facsemetét tördelnek ki belhoni vandá­lok, mint korábban. Közben persze a fák is erősödtek... — Nemrég adtunk hírt új játszótér-építkezésről, melyen KISZ-esek és komszomolisták is dolgoztak. Mennyibe kerül egy játszótér? — Többe, mint általában hi­szik! A Kölcsey lakótelepi pél­dául milliós nagyságrendű. Csak egy rönkvár nyolcvan- ezer forint. Nem kell azt hinni, mintha az elkészült játszóterek javí­tása mellett a szándékos ron­gálások helyrehozatala nem emésztene fel pénzt. Általá­ban: — gondatlanok, felelőtle­nek vagyunk, mi szekszárdi­ak. — Könnyen előfordulhat, hogy ahol a fiatalok füvesítet­tek, oda a szüleik hajtanak fel gépkocsival és rongálják a pá­zsitot. A mélyépítő részleg köteles­sége a járdajavítás. — A múzeum elé felhajtó teherautók például rendszere­sen rongálják a járdát. Azt viszont nem lehet elkerülni, hogy felhajtsanak, hiszen a múzeum is szállít... Beszélgetés közben az üzem vezetőjének irodájában össze­jönnek az ’ üzemi négyszög tagjai. Ostyánszky Mihály párttitkár, Kállai István, az szb titkára és Révai Ferenc KISZ-titkár. A Költségvetési Üzem dolgozóiról beszélge­tünk. A 247 személy kereken harmada ingázó, Nagydorogtól Pörbölyig terjedő távról jár­nak be. A párttagok száma 22, a szakszervezeti tagok ará­nya: — 100 százalék. A koráb­bi évekhez viszonyítva hatal­mas a szemléletbeli változás, öt brigád már elérte a szo­cialista címet, hét küzd érte. összlétszámúk 117 fő. A ta­valyi versenyben szinte fej fej mellett végzett a végül első­nek bizonyult Rózsa Ferenc brigád (vezetője Nagy József), a műhelyből és a fuvarozók Babits Mihály brigádja (Stem- ler István). — Az értékelést 18 tagú „zsűri” végzi, sokszor szinte késhegyig menő harc, vita árán. Nemcsak ez jellemző azonban a brigádokra. Az egymás nevelése épp ennyire. Tavaly például a magasépítők Petőfi brigádja — miután egy évig kínlódott vele — kizárt soraiból egy dolgozót, sőt az üzemből való eltávolítását is javasolta. Megtörtént. A társadalmi munka rend­szeres. A „Tiszta, virágos Szekszárdért” mozgalom leg­utóbbi értékelésekor az üzem ezüst fokozatra érdemesült. A törzsgárdistákat megbecsülik, négyen kaptak a város címe­rével ékesített aranygyűrűt és mire ezek a sorok megjelen­nek, 22-re emelkedett a kiváló dolgozók száma is. O. I. tudomány és technika r-* újkori forradalma, a termelőerők gyors fejlődése az iparilag fejlett országokban különösen meggyorsította a gazdasági haladást. Mindez együtt járt a nemzetközi gazdasági együttműködés bő­vülésével, a külkereskedelmi forgalom növekedésével. Jel­lemzővé vált, hogy a külkeres­kedelem növekedése megha­ladja a termelés növekedéséta szocialista országokban és a tőkés országokban egyaránt. Az országok közötti gazdasági, kereskedelmi kapcsolatok év­ről évre bővülnek és mind erőteljesebben érintik a gazda­ság minden ágát. Magyarországot az általános törvényszerűségek mellett sa­játos okok is kényszerítik, hogy intenzíven bekapcsolódjék a nemzetközi munkamegosztásba. Ilyen okok: a viszonylag szűk belső piac és a gazdaságos so­rozatnagyságok közötti ellent­mondás feloldása, a nyers­anyagbeszerzés gondjai, a tu­dományos-technikai kutatások korlátozott technikai és pénz­ügyi lehetőségei. A politikai és földrajzi té­nyezők vizsgálata egyértelmű­en mutatja azt az érdekeltsé­get, amely alapján hazánk el­sősorban a szocialista orszá­gokkal lépett szoros szövetség­re. A szocialista országok együttműködése a gazdaságok egymást kiegészítő tevékeny­ségén és a kölcsönös segítsé­gen alapul. Immár túl a ne^edszá­* zados évfordulón, meg­állapítható, hogy a KGST nagy munkát végzett a szocialista országok gazdasági haladásá­nak előmozdítása érdekében. Elősegítette a gyors fejlődést, a kereskedelmi, gazdasági kap­csolatok tervszerűvé válását, a tőkés nagyhatalmak politikai, gazdasági nyomásával szembe­ni védekezést. Fejlődő iparunk nyersanyag- ellátása, az iparosítás célkitű­zései, a mezőgazdaság és a közlekedés technikai felszere­lése, a szocialista országok együttműködésével valósult meg. 1974-ben a teljes külke­reskedelmi forgalom 62 száza­lékát a szocialista országokkal, ezen belül 30 százalékát a Szovjetunióval bonyolítottuk le. A szocialista országokkal folytatott kereskedelmünk évi 8—12 százalékos növekedése népgazdaságunk fejlődésének szilárd alapja, nélkülözhetet­len serkentője. Közös és nem­zeti érdekeinknek megfelelően részt veszünk nyers- és alap­anyagok együttes kitermelésé­ben, közös gazdasági szerveze­tek, vállalatok létesítésében. ^Ylyan iparágak, mint pél- dául a közútijármű­gyártás, az elektronikusipar, a gyógyszergyártás, a vegyipar, a mindinkább iparosodó me­zőgazdasági termelés nem fej­lődhetne, nem boldogulhatna a KGST-országok felvevőpiaca nélkül. A hatalmas anyagi erőforrásokat kívánó tudomá­nyos • és műszaki haladás is úgyszólván elképzelhetetlen a szocialista közösség országai­nak összefogása nélkül. Kap­csolatainkban a stabilitás és a tervszerűség elemeinek fo­kozása, a gazdasági együtt­működés intenzív fejlesztései gazdasági fejlődésünk alapvető nemzetközi feltétele. A külkereskedelmi forgalom közel egyharmadát az iparilag fejlett nem szocialista orszá­gokkal bonyolítjuk le. A tőkés országokkal folytatott kereske­delmünket az elmúlt időszak­ban nehezítették a különböző válságjelenségek és az infláció, az áremelkedések és a forga­lom növelését akadályozó egyéb tényezők. E kereskede­lem jövőbeni alakulásához is irányt mutat a XI. pártkong­resszus határozata, amely sze­rint „A tőkés országokkal a kölcsönös előnyök alapján kell bővíteni a gazdasági, kereske­delmi kapcsolatokat. E terüle­ten is ésszerűbb, hatékonyabb, rugalmasabb munka szükséges. Fellépünk mindenfajta meg­különböztetés ellen; külgazda­sági kapcsolatainkat úgy kell alakítanunk, hogy — főleg a szocialista nemzetközi integrá­cióba való szervesebb beépülés révén — előrehaladásunk biz­tonságosabb legyen.” A gép­ipari, vegyipari termékek ki­vitelében kialakult kapcsola­tok, az ipari kooperáció kü­lönböző formáinak alkalmazá­sában elért sikerek a jövőben is lehetőséget biztosítanak az együttműködés fejlesztéséhez. Ez természetesen nem csupán a mi szándékunkon múlik, ha­nem azon is, hogy ezek az or­szágok — mindenekelőtt a Közös Piac országai — meg­szüntessék a hazánk számára hátrányos megkülönböztetése­ket Magyarország kereskedelmi forgalmának mintegy 6 száza­léka bonyolódik le a fejlődő országokkal. A forgalom évi 10—15 százalékos növekedése ellenére a fejlődő országokkal való kereskedelem nagysága még elmarad az indokolt és lehetséges szinttőt Q rszágunk nem bővelke- dik természeti kincsek­ben. A külkereskedelem szer­kezeti megoszlása híven tükröd zi, milyen fontos szerepet ját­szik importunkban a nyers­anyag. Emiatt a világgazda­ságban végbemenő nyersanyag­ár-emelkedések kedvezőtlenül érintik hazánkat Ezért nyil­vánvaló, hogy elsősorban olyan cikkek előállítására kell töre­kednünk, amelyekhez a nyers­anyagok hazai forrásból, vagy a szocialista országokból be­szerezhetők. Hasonlóképpen előnyben kell részesítenünk fejlesztési terveinkben azokat a termékeket, amelyek több szellemi munkát és kevesebb anyagot igényelnek. Természe­tesen a már világhírnévnek ör­vendő ipari és mezőgazdasági termékeink piacát továbbra is meg kell tartanunk. Minden tekintetben szükséges számol­nunk a követelmények foko­zódásával, hiszen az energia- és nyersanyagárak emelkedé­se, a műszaki és minőségi igé­nyek növekedése mind na­gyobb erőfeszítéseket kíván népgazdaságunktól, különösen a termelő és külkereskedelmi vállalatainktól. 1975. május 8. t t l I l A külkereskedelem növekvő szerepe

Next

/
Thumbnails
Contents