Tolna Megyei Népújság, 1975. május (25. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-25 / 121. szám
f Törvény és közerkölcs 9 Írfa: Dr. Korom Mihály igazságügy-miniszter A közvélemény rendszeres figyelemmel kíséri állami életünk, a jogalkotás, a bűnüldöző, igazságszolgáltatási és államigazgatási szervek működését. Elismerően szólnak eredményeinkről, de jogosan bírálják a fogyatékosságokat is. Mert akad még bürokratikus gondolkodás és ügyintézés, tapasztalni nehézséget, és az sem ritka, hogy a közérdeket háttérbe szorítják, vagy mellőzik éppen azok, akiknek azt védeniük kellene. Az elmúlt években sok új törvény és más jogszabály látott napvilágot. Senki sem vitathatja, hogy olyan új törvényeink, mint az Alkotmány módosítása, az ifjúsági, egészségügyi, szövetkezeti, külkereskedelmi törvények, a családjogi rendelkezések korszerűsítése, a tervezés rendjéről, vagy éppen a miniszterek felelősségéről alkotott magas szintű jogszabályok jól szolgálják szocialista céljainkat. Mégis sok tekintetben jogosak azok a kritikai észrevételek, amelyek szóvá teszik, hogy jogszabályaink — különösen a végrehajtási rendelkezések — olykor nem elég világosak. Az természetes, hogy az állami és jogi munkában tapasztalható fogyatékosságoknak is a kommunisták a legélesebb kritikusai. De örvendetes tény, hogy a társadalmi tudat fejlődésének eredményeként a közvélemény is mindinkább a közösség érdekeinek szemüvegén át mond ítéletet állami és jogi munkánk egészéről, gyakran már a részkérdéseiről is. Jóleső érzéssel állapíthatjuk meg, hogy társadalmunkban mind nagyobb tért. hódít az egészséges közmorál, amely a szocializmust építő dplgozó emberek nagy többségének felfogását . fejezi ki* Szocialista társadalmi, gazdasági rendünk erősítése és védelme, a társadalmi és az egyéni, vagy a csoportérdek ' lehető legjobb összehangolása, a becsületes munka tisztelete, a szocialista humanizmus és demokratizmus, a törvényesség és igazságosság egyre inkább uralkodóvá válik társadalmi tudatunkban. Ezért is tűnnek szembe manapság sokkal élesebben a szocialista elveinkkel ellentétes jelenségek és cselekedetek. Ezért teszik sürgetően szóvá, hogy a mi eszméinktől eltérő és idegen, törvényeinkbe ütköző cselekedetekkel szemben az állami szervek, köztük igazságszolgáltatásunk is, lépjenek fel még határozottabban, még következeteieb- ben és szerezzenek mindig és mindenütt érvényt a törvényeknek ! Azért is hangsúlyozzuk mindezt, mert a bűnözés, a törvények megsértése, kijátszása, a jogi kiskapuk önző kihasználása még nem elszigetelt jelenségek. Gyakori a társadalmi tulajdon megkárosítása, és elég nagy számban fordulnak elő az állampolgárok életét, testi épségét, vagy személyi tulajdonát sértő, veszélyeztető cselekmények. Sok gondot okoz hatóságainknak a szocialista együttélés normáit sértő magatartás is. Azután pedig akadnak még ma is olyan állampolgárok, akiknek egy-egy törvény csak akkor jó, ha az éppen az ő egyéni érdekeiket védi, de kígyót-bikát kiabálnak, ha az nem nekik ad igazat, vagy a hatóságok nem a javukra döntenek. És sajnos, az a jelenség sem ismeretlen, hogy ■ egyes állami, vagy gazdasági, szövetkezeti szervek a saját munkájuk fogyatékosságait, saját hibáikat a jogszabályok valódi vagy állítólagos hiányosságaival takargatják. A jogszabályok valód,- fogyatékosságaira a figyelmet Alapvető igazság felhívni, mindenkinek jól felfogott érdeke. De úgy gondolom, hogy egyszersmind fel kell lépni a megalapozatlan, ám már-már divattá váló észrevételekkel szemben. Nem békülhetünk meg azzal, az egyes gazdasági vezetőknél tapasztalható „felfogással” sem, hogy a jogászok dolga megkeresni a jogi kiskapukat és így tűzön-vízen keresztülvinni egyéni, vagy a csoportérdeket szolgáló törekvéseiket. Sajnálatos, hogy egyes jogászok nem kelnek a törvényes előírások védelmére, hanem ellenkezőleg cselekszenek.- és elvileg nem is támadja senki —, hogy nemcsak akkor kell tisztességesen élni, dolgozni, vezetni, ha a jogszabályok minden lépésünket, úgymond, naprakész állapotban „rendezik”, vagy ha folyton a körmünkre néznek. A mi szocialista életünket erkölcsi normák is szabályozzák. Azoknál a vállalatoknál és szövetkezeteknél, amelyekkel szemben, mondjuk árdrágítás, minőségrontás, tisztességtelen haszon- szerzés miatt gazdasági bírságot kell kiróni, nemcsak pár- tonkívüliek vannak, hanem ott élnek és dolgoznak —gyakran vezető beosztásban — a kommunisták is, akiktől a párt joggal elvárja a példamutatást mind az állami törvények, mind az erkölcsi normák\be- tartásában és betartatásában. Ebből az is következik, hogy nem szabad eltűrni, hogy egyesek olyan „kivételes” embernek tekintsék magukat, aki válogathat abban, mit hajt végre és mit nem. A XX. pártkongresszus határozatának megfelelően, állami és jogéletünk jövő feladatai szervesen kapcsolódnak a szocialista építés célkitűzéseihez. Egyidejűleg kell erősítenünk a központi akarat érvényesítését a szocialista demokratizmus fejlesztésével e területen is. A szocialista állam és vele jogrendszerünk a társadalom további építésének egyik fő eszköze marad. Törvényeink és más jogszabályaink egész sorát alkottuk újjá az elmúlt években. Sok elavult, az élet új követelményeinek már meg nem felelő, funkcióját betöltött jogszabály — ide értve a végrehajtási rendeletek egész sorát — helyébe újak léptek. A következő esztendők fő feladatát itt abban látom, hogy törvényeinket és más jogi rendelkezéseinket megszilárdítsuk, nagyobb figyelmet fordítsunk a jogszabályok betartásának és betartatásának ellenőrzésére. A jogszabályok s^* ról mostanában sok kritikai megjegyzés hangzik el. Én is vallom, hogy a kevesebb gyakran több lenne. Volt már nálunk olyar^ időszak, amikor a jog szerepét lebecsülték. Egyik szélsőség sem jó. Megítélésem szerint egyébként nem a törvények, még csak nem is a kormányrendeletek számával vannak a problémák, hanem az alacsonyabb szintű jogszabályokkal. Ezek számát kell határozottan csökkenten ünk és az alsóbb szintű, a vezetés mindennapi feladatai közé tartozó rendelkezések jogi köntösbe bújtatását kell fékeznünk. Fontos feladatunk, hogy a jogszabályok előkészítésébe még nagyobb számban és szervezettebben vonjuk be a dolgozókat. E törekvéseink ugyanis __ a szocialista demokrácia erősítésén, a dolgozók tapasztalatainak megismerésén és hasznosításán túl, azt is eredményezik. hogy az élet legkülönbözőbb területein dolgozó emberek olyan törvényhozókká válnak, akik egyben a közügyek intézői Is. Államjogi értelemben csak az ország- gyűlési képviselők a törvény- alkotók, de társadalmi és politikai értelemben, a jogszabályelőkészítés demokratizmusának szélesítésével, százezrek lesznek azzá. A hazánkban uralkodó törvényes rend, a törvényesség minden értelemben elválaszthatatlan a szocialista tudattól, annak további térhódításától. Manapság sokat és sokan foglalkoznak jogi felvilágosítással. É téren a haladás nyilvánvaló, az eredmények biztatóak. Nem is a mennyiségben látom én a problémát, hanem a minőségben és a közérthetőségben. Ezért az eddiginél is jobban arra kell törekednünk, hogy a lakosság egyes rétegeinek és korcsoportjainak megfelelően differenciáljuk a jogi felvilágosítást A jog és az erkölcs a mi társadalmunkban mind szorosabb egységet alkot. Jogszabályaink a munkásosztály akaratát és igényelt fejezik ki, amely akarat egyben a többi dolgozó millióké is. A munkás- osztály erkölcse mindinkább átfogja és áthatja társadalmunkat. A szocialista tulajdonságok és gondolkodásmód mellett, sajnos, élnek még, sőt esetenként fel is erősödnek eszméinktől és rendszerünktől merőben idegen felfogásban gyökerező magatartások, mint az önzés, a kapzsiság, a spekuláció, a harácsolás, az anyagiasság, az egyéni érdek hajszolása, a. „rongyrázás”, stb. Ezek java része nem is büntetőjogi kérdés, de ha a közvélemény erejével nem lépünk fel időben ellenük, azzá lehetnek. A bűnözés okai között az esetek jelentős részében megtalálhatók ugyanis az előbbiekben említett és rendszerünktől idegen motívumok, mint a törvénybe ütköző cselekmények indító rugói. A poglári, a munkajogi és gazdasági perekben és jogvitákban is gyakran jelentkezik ilyesmi. Félreértések elkerülésére, a fentiek ellenére aláhúzzuk: társadalmunkban egyre növekvő szerepe van annak, hogy mind az állampolgárok milliói, mind a gazdálkodó és más szervek túlnyomó többsége tisztességesen, törvényt tisztelő módon élnek és dolgoznak. Nem a jogi tilalomfáktól való félelmükben teszik ezt, hanem mert mind többen látják, hogy a tisztességes, becsületes életmód, a felelősségérzettel végzett munka méltó a szocialista társadalomhoz. Jelölő gyűlések illán M egtörténtek a jelölő gyűlések o megyében. A jelölő gyűlések jó politikai légkörben zajlottak le és azt mutatták: a választókerületek polgárai nagy felelősséggel választották ki jelöltjeiket. Mindenütt a társadalmi élet kiemelkedő jelentőségű eseményének számítottak a jelölő gyűlések, amelyeken a jelöltek — akik már a- korábbi ciklusban vagy ciklusokban képviselők voltak — 'beszámoltak a végzett munkáról, az újak, akiket most ért először a megtiszteltetés; képviselőjelöltnek lenni, elmondták: mankójukkal kívánnak rászolgálni a bizalomra, o megtisztel? tetésre. Mi volt a jellemző ezekre a jelölő gyűlésekre? Első helyen kell említeni az aktivitást. Voltak helyek, ahol nyolcá n-tízen is kifejtették véleményüket a jelölttel, az eddig elért eredményekkel, a jövőbeli feladatokkal kapcsolatosan. Jellemző volt a jelölő gyűlésekre, hogy a résztvevők számának a helyiségek szabtak határt. A korábbi jelölő gyűlésekhez képest a- mostaniakon lényegesen nagyobb volt a nők és a fiatalok aránya. Ez külön örvendetes dolog, mert mutatja: a nők egyre több szerepet kérnek a közéletben, érdekli őket mindaz, ami az országban, a világban és környezetükben végbemegy, sőt, ami ennél is fontosabb: alakítói, cselekvő részesei is akarnak lenni mindannak, ami ebben az országban, közvetlen környezetükben történik. A fiatalok részvételi aránya is nagyobb volt, mint a korábbi jelölő gyűléseken, Nem passzív részvétel volt ez, hanem aktív, amely nemcsak a hozzá szól ások bon mutatkozott meg, .hanem abban is, hogy nagy figyelemmel hallgatták az előadók szavait, akik tömören, lényegre törően foglalkoztok kül- és 'belpolitikai, országos és megyei, a választókerületet és az adott községet érintő kérdésiekkel. Néhány helyen a jövő helyi feladatait is megfogalmazták és hogy célba érhessenek, kérték a képviselőjelöltek segítségét is. A hozzászólók mintegy hatvan százaléka fizikai munkás volt. Ez a százalék egyértelműen azt mutatja: a munkások, mint a vezető osztály tagjai, igenis hallatják a szavukat, részt vesznek a közélet alakításában, gyakorolják jogaikat és kötelességeiket, ha tudják miről van szó. A jelölő gyűléseken ezt mindenki tudta: arról van szó, hogy olyan jelölteket kell választani, akik minden erejükkel készek és képesek küzdeni azért a nagy ügyért, amelyet röviden a fejlett szocialista társadalom építésének nevezünk. A hozzászólók kivétel nélkül elismeréssel szóltak az eddig elért eredményekről és méltatták ebben a képviselő- jelöltek szerepét, A hozzászólásoknak nem volt „számlát benyújtó" jellegük, viszont több helyen megjelölték azokat a területeket, ahol jobb, aktívabb tevékenységet várnak a leendő képviselőtől. Minden hozzászóló hangsúlyozta: munkatársai- nevében is beszél-. Ennek a -kijelentésnek a Jelentőség« abban van, hogy a képviselő-jelölésről, a választásról nemcsak a jelölő gyűléseken esett szó, hanem a munka« helyeken, a családokban js. A munkahelyeken, a brigádokban „előzetesen” számba- vették eredményeinket kialakították véleményüket a jó képviselőjelöltről és. ha- az adott jelöltet an-na-k találták, akkor jelölték is. A jelölteket nem szávirágcsokornal -mutatták be a vó-Iasz- ” tó-polgároknak, hanem a tetteiken, emberi maga-tartásukon, politikai -meggyőződésükön keresztül: ciki már mint képviselő dolgozott korábban, annak -szóltak a képviselői munkájáról, ha szükségét látták -elmondták art is, a jövőben aktívabb tevékenységet várnak tőle. A jelöltek bemutatása, munkájuk értékelése hozzájárult ahhoz, hogy a jelölő gyűléseken -bensőséges légkör alakult ki. Valamennyi jelölő gyűlésen a Hazafias Népfront által Javasoltok megkapták a jelölésükhöz szükséges szavazatot Ez is sokatmondó tény. Azt bizonyítja, hogy jó volt a- kiválasztás, olyan emberek kerültek jelölőlistára-, akik élvezik a választópolgárok bizalmát ß efe-jeződt-ek a jelölő gyűlések. A választópolgárok U részvétele politikai megfontoltságot, felelősségérzetet tükrözött. -Erre a felelősségérzetre van szükség az elkövetkezendő időszakban, a szavazáskor is, később is, amikor hosszú távon, tettekkel kell bizonyító-n-un-k, hogy nemcsak a Hazafias Népfront jelöltjére adtuk a szavazatunkat, hanem annak programjára, a fejlett szocialista társadalom építésére is. ©yerekele “ M. ÉRDI JUDIT RAJZA
