Tolna Megyei Népújság, 1975. május (25. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-23 / 119. szám
Tolna megyei szakszervezeti napok Még két esemény és véget ér a seregszemle Olvasóink április 28-tól számos alkalommal találkozhattak lapunk hasábjain olyan tudósításokkal,- melyek az V. Tolna megyei szakszervezeti napok egy-egy eseményéről adtak hírt. Még négy nap és a szakszervezeti mozgalomnak ez a megyénkben már hagyományos tavaszi seregszemléje véget ér. Nem kívánunk az értékelés elébe vágni, erre a teljesség igényével csak az eseménysor múltával vállalkozhat a nagyszabású megmozdulás gazdája, az SZMT. Annyit azonban máris publikálhatunk, hogy sokszínűség, tartalmi gazdagság jellemezte az 1975. évi szakszervezeti napokat, mivel ezeken a szervezett dolgozókat leginkább érdeklő dolgokról eshetett sok okos szó. Arról például, hogy mi a dolgunk még a IV. ötéves terv sikeres befejezéséig, mj az, amit az újítómozgalom továbbfejlesztése megkíván, milyen legyen a »munkásosztály utánpótlásának, a szakmunkás- képzős fiataloknak és a szak- szervezeteknek a kapcsolata i Hol tartunk a munkásvédelemben és mi az, amire fokozottabb figyelmet kell fordítanunk a dolgozó ember védelmében és így tovább. Nagyon gazdag eseménysor vége előtt állunk, bár erről nem esett szó a zárás hetének egyetlen rendezvényén sem. Hétfőn, 19-én munkás-művész találkozó színhelye volt Si- montornyán a szakszervezeti művelődési ház. Tolnán ugyancsak a szakszervezeti művelődési központ adott otthont az itt különösen népszerű író-olvasó találkozónak. Ma, a Bonyhádi Cipőgyár klubkönyvtárában adnak egymásnak találkozót a bonyhádi szocialista brigádvezetők és arról fognak beszélgetni, hogy melyek a szocialista brigádok feladatai a közművelődési határozat végrehajtásában; Jobb helyet aligha választhattak volna e fórum megrendezésére, mint a cipőgyárat, melynek közismertek azok az erőfeszítései, amit az üzem dolgozóinak főként szakmai művelődéséért tettek és tesznek a gazdasági, párt- és tömegszervezeti vezetők. Sokan tanulnak az üzem fiatal munkásai közül és ez azért jó, mert a tudás ízét megízlelő ember tudásszomját, -éhségét fokozzák az új és új ismeretek. Egyébként kedden Szek- szárdon volt az a megyei szintű tanácskozás, melyen a szakszervezeti bizottság kulturális, agitációs és propagandafelelősei vettek részt igen szép számban. Ezen a fórumon az érdekeltek arról váltottak szót, hogy melyek az MSZMP XI. kongresszusa határozataiból adódó szakszervezeti, tömegpolitikai munka elsőrendűen fontos feladatai. Tegnap a tanácsi dolgozók Dombó- várott tanácskoztak élet- és munkakörülményeikről. köz- igazgatási tevékenységük fejlesztésének szükségességéről és lehetőségeiről. Mondhatnánk úgy is, hogy az idei szakszervezeti napok témáia az élet, a munka volt, s mindkettőt a jobbítás tiszta szándékával közelítették meg az egyes események résztvevői. Holnap, a szakszervezeti napok kulturális és sportrendezvényeinek végére Dombóvárott tesznek pontot, a vasutas művelődési házban, ahol felszabadulásunk irodalmát kívánia reprezentálni a soros irodalmi est. Szombaton délelőtt Szekszárdon lesz a szocialista brigádok Útközben címmel meghirdetett vetélkedőiének megyei döntője a Babits Mihály művelődési házban, majd ezt követően kerül sor a legjobbaknak kiírt díjak átadására, az V. Tolna megyei szakszervezeti napok zárására. Egy szb-titkár portréja AMIKOR MEGKÉRDEZEM, leírhatom-e, hogy a Szekszárd városi Tanács költségvetési üzeménél jól dolgozik a szak- szervezeti bizottság, s annak titkára egyike a legjobbaknak a megyei bizottsághoz tartozó szakszervezeti bizottságok körében, a IIVDSZ-nél azonnal jön a válasz; — Nyugodt lelkiismerettnl. Sőt azt is nyugodtan hozzá lehet tenni, hogy az szb munkája azóta lendült fel igazán, amióta Kállai István a titkár. De ez a kérdés és a reá kapott válasz már csak záróakkordja volt két beszélgetésnek. Az egyiket az üzem vezetőiével folytatta ay újságíró, a másikat Kállai Istvánnal. Nem lehet nem megemlíteni, hogy míg az elsőt az egyértelmű dicséret jellemezte, szinte már kicsit sok is a jóból, addig a másikat a szerénység, ellenben öntudatos szerénység, olyan emberé, aki tudja mit tett, mi a további tennivaló, s azt is hogy abból mit képes megvalósítani. * KÁLLAI ISTVÁN, nagyon szimpatikus, fiatalember, innen a harmincon, s túl egy sereg tapasztalaton a társadalmi munkában csakúgy, mint az anyagbeszerzésben, mert ez a gazdasági feladata az üzemben. Először Rajcsánvi Iván üzemvezető szavaiból idézek: — Az utóbbi két évben a városi tanács meg van elégedve az üzem munkájával. Ehhez nagyon nagy mértékben hozzájárultak a politikai, társadalmi szervek, így a szak- szervezeti bizottság is. Kállai Istvánnak kiemelkedő a szerepe. Kállai Pisti itt volt ipari tanuló, májú kiemelték rész- legvermtőoek, később anyag- beszerző lett. Az üzem anyag- ellátását szinte egyesegyedül ő biztosítja. Nagyon belejátszik az tizem működésébe, ösz- tönösság, vagy tudatosság — mind:g tudja hová kell nyúlni— Később Kállai, amikor csak ketten beszélgetünk, az üzemvezető már nincs jelen: — Igen az a bizonyos szolnoki kazán. Hát ott szerencsém volt... Hajlamos vagyok hinni, hogy ebben az esetben is igaz az a bizonyos közmondás miszerint: segíts magadon... Aminthogy az sem véletlen, s pláne nem szerencse eredménye, hogy tavaly Kállai István Kiváló dolgozó kitüntetést kapott tizenhatodmagával együtt. Ekkor osztották először az üzemben. S az sem szerencse dolga, hogy idén május elsején „A szakszervezeti munkáért’’ érdemérem ezüst fokozatával tüntették ki. — Én nem hiszem, hogy mindez csak egyéni érdem. Nagyon jó a mi kollektívánk. Amikor az összetétel kapcsán némi aggályomnak adok hangot, Kállai István határozottan a dolgozók védelmére kel. — Mondom, hogy értünk el eredményeket, az a kollektíva érdeme. Talán minden dolgozónk érzi ma már, hogy együtt lehet csak rendesen dolgozni. Tavaly 4600 óra társadalmi munkát végeztünk az üzemben. A szakszervezeti szervezettség százszázalékos., Fluktuáció most már alig van nálunk, az a múlté, amikor egymásnak adták az emberek a kilincset. Mintegy nyolcvan törzsgárdatagunk van. Ez egy alig kétszázfős üzemben szép szám. Nehéz emberek? Vannak. Főleg a köztisztasági részlegnél, meg a kertészetnél, de állítom, hogy a többség ott is jó. Az szb javaslatot tett itt is a bérrendezésre, a hatás jó. Meg az is, hogy néha a fegyelmezésre is javaslatot tettünk, vagy amikor kellett, például V. István esetében, nem fizettük ki neki a segélyt, hanem bevásároltunk a pénzen, s a vásárolt holmikat megkapta a család AZ ÜZEMVEZETŐ ELMONDTA, hogy jó a kapcsolat az szb-vel, meg Kállai Istvánnal, most a riportalanyt kérdezem meg, a pártszervezettel milyen az együttműködés? — 1973 óta vagyok párttag. Én azt mondhatom, hogy jó a kapcsolatunk. Bár szeretnénk, ha többször beszámoltatna bennünket a pártvezetőség. Ezt én kérem. Bizonyosan a mi hibánk és az enyém, hogy eddig ez ritkán történt. Hiszem, hogy a jövőben jgvul, mert erre a feltételek adottak. Nehezen tudok valamit is kicsikarni Kállai Istvánból, ami önmagára vonatkozik. Ha személyéről kérdezek, vagy a szakszervezetről, vagy az üzemről beszél. De azt elmondja, hogy most kérte felvételét az esti egyetemre, s noha elkiabálni nem akarja, úgy érzi sikerült a felvételi. (Kívánom, igaza legyen.) Hanem elmondja, hogy rendszeres a bizalmioktatás, jó a kulturális és sportélet az üzemben, sikerült a lemaradt béreket rendezni, amit az szb kezdeményezett és a gazdasági vezetők nagyon sokszor kérnek tanácsot, különösen érdekvédelmi kérdésekben, a társadalmi szervektől, így a szakszervezeti bizottságtól is. Búcsúzóul csak akkor enged, ha azt is feljegyzem; — Tavaly 38 dolgozónk vett részt SZOT-üdültetésben, az idén lényegesen többen lesznek. Harkányban huszonnégy család üdült tavaly, 120 fő részvételével pedig hajókirándulást szerveztünk. Politikai irodalomból, munkajogi kérdéseket ismertető könyvekből és főleg szervezési kérdésekkel foglalkozó művekből egész könyvtára van Kállai Istvánnak. — Én ezt szeretem. Ezért is kértem felvételemet az esti egyetemre. TAGJA A HVDSZ MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK. Az üzem dolgozói és vezetői félnék, hogy előbb-utóbb kiemelik Kállai Istvánt és akkor igaz, hogy nyer a megye, de sokat veszít az üzem. LÉTÉNYEI GYÖRGY A taggyűlés kétségtelenül színvonalas volt. Okos, gondos határozatok születtek, miként kell megmozgatni a pártcsoportokat, hogy a bizalmiak tevékenysége ne csupán a tagdíjak összegyűjtésére korlátozódjék. A szervező titkár — idősebb, tapasztalt munkás — mégsem volt egyértelműen elégedett. „Tudja, én még emlékszem arra — jegyezte meg, amikor egy pillanatra kettesben maradtunk —, hogy úgy hét-nyolc éve, amikor éppen pártbizalmi voltam, már hoztunk egy majdnem ugyanilyen tartalmú határozatot. Sőt nem is az volt az első ilyen döntésünk, és attól tartok, hogy ez a mostani sem lesz ' az utolsó...” Lehetne mosolyogni a dolgon, ha kirívó, egyedi eset lenne. De hát — mi tagadás — nem az. Pártszervezeteinkben, mozgalmi szervezeteinkben több olyan elhatározással lehet találkozni, amelyek lényegében korábbi döntések megismétlései. Miért ismételjük magunkat? Azért, mert a korábbi határozat csak ideig-óráig valósult meg, aztán belefáradtak a végrehajtással járó gondokba, új feladatok jöttek, s a régi határozatot végül szép csendben belepte a feledés pora. Kis idő elteltével azután valakinek szemébe tűnt, hogy az adott munkaterületen nem a legjobban mennek a dolgok (vagy felsőbb pártszerv, mozgalmi szerv tűzte napirendre a témát), s nagy lendülettol ismét határoztak és elkezdték tenni nagyjából ugyanazt, amit egyszer valamikor régebben már elhatároztak és elkezdtek. Vannak folyamatok a ter- ” mészetben és a társadalomban is, ahol az effajta szakaszos ismétlődés törvény- szerű. Politikai-szervezeti életünk említett jelensége azonban a legkevésbé sem az. Tanúsítja ezt ■ mindenekelőtt azoknak a pártszervezeteknek a példája, ahol ez nem így van. S azért nincs így, mert itt a vezetőség, az aktivisták munkáját (egyebek mellett), egy fontos és egyre inkább nélkülözhetetlen erény jellemzi: a következetesség. Ennek jegyében törekednek szívósan és fáradhatatlanul megvalósítani mindazt, amit ’egyszer elhatároztak, gondosan, léoés- ről lépésre haladva a kitűzött cél felé. Sok szó esett pártunk XI. kongresszusán arról, hogy a jövőben következetesebbnek kell lennünk döntéseink, elhatározott terveink végrehajtásában. Ennek elérése több dolog függvénye, s nem csekély mértékben a munkastílusé. A pártszervezeteknek, a pártvezetőségeknek, a közéleti tisztségviselőknek. mozgalmi aktivistáknak módjuk van arra, hogy végigjárják a szándéktól a célig vezető utat, leküzdve minden akadályt, megoldva a jelentkező problémákat. Nem sodródva az eseményekkel, nem egyszerűen tudomásul véve vagy „megmagyarázva” az elmaradást, hanem határozottan irányítva a történések meneté^. Lehetséges, hogy „mutatő- sabb” dolog folytonosan valami újba kezdeni, állandóan valami újjal előállni. Ha azonban ezek a kezdeményezések mindig vagy többnyire csak a kezdeti stádiumig jutnak el, akkor az ilyenfajta „ötletgazdag” vezetésnek nem sok haszna van. Az ötletesség é:; a kezdeményezőkészség akkor tekinthető értékes tulajdonságnak, ha az ötletek nemi petárdák módjára robbannak, hanem tartós folyamatokat indítanak el, tartós hatást váltanak ki. Ehhez viszont az szükséges, hogy egy-egy határozat megvalósításán munkálkodók, szívósan fáradozzanak az elgondolás következetes végigvitelén. A párt szervezeti életé-' nek néhány új vonása — mindenekelőtt az éves beszámoló taggyűlések meghonosítása — kedvez az ilyen munkastílus erősödésének, önmagában azonban nem oldja rpeg a dolgot. Ehhez az kell, hogy a szemléletben, a szándékokban, a munka minősítésében is elsőrendű helyet kapjon a következetesség éré-, nye. «á A következetesség azonban nem jelenthet valamiféle szemellenzős „haladást”, a körülmények változásának figyelmen kívül hagyását. Akkor vezet célra, visz sikerre, ha párosul a szükséges rugalmassággal. S ez ugyancsak olyan tulajdonság, amelynek jelentősége a fejlődéssel párhuzamosan egyre növekszik, s mindinkább nélkülözhetetlenné válik a pártpolitika! munkában. A fejlett szocialista’ társadalom építésének jelenlegi szakaszában mind több területen válik a helyes és sikeres gyakorlat feltételévé a változó körülmények gyors felismerése, a munka irányának ehhez történő igazítása. S ez nemcsak a gazdasági, vagy az ideológiai élet területeire érvényes. A napi munka számos területén, a társadalmi élet különféle szféráiban is törvényszerűen felgyorsul a változások üteme. (Más területeken ugyanakkor, s ez is figyelembe veendő, a viszonylag hosszan tartó stabilitás, állandóság a jellemző.) Számos esetben ezek a változások éppen abból következnek, hogy elhatározásainkat, terveinket sikeresen valóra váltottuk. Ha a pártszervezetek nem kísérik gondosan figyelemmel a körülmények módosulását, akkor megtörténhet, hogy éppen azért nem érnek célhoz, mert semmi mással nem törődve igyekeznek követni az egyszer elhatározott útvonalat. A tagfelvételi gyakorlatra éppúgy érvényes, mint a káderpolitikára, vagy a gazdaságszervező munkára, hogy az elhatározásokat folyamatosan szembesíteni kell a változó világgal. S ha az élet új problémákat vet fel, új teendőket tűz napirendre,’ akkor azokat idejében bele kell vonni a cselekvés programjába. / Nem félve attól sem, hogy ha a valóság ezt teszi szükségessé, módosítsunk az eredeti elgondolásokon is, helyesbítve, bővítve, vagy szűkítve azokat. A valóság iránti érzé- kenység, az új követelményekhez történő rugalmas igazodás éppoly fontos eleme a párt munkastílusának, mint törekvésünk, döntéseink következetes végigvitelére. A kettő nem állítható szembe, hanem együttesen kell érvényesülnie a pártszervezetek, a mozgalmi tisztségviselők munkájában. GYENES LÁSZLÓ 1975. május 23. Következetesen és ruga! másán
