Tolna Megyei Népújság, 1975. május (25. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-23 / 119. szám
Szojuz—Ápoflo így készültünk fel Beszélgetés Alekszej Leonov űrhajóssal Szovjet és amerikai űrhajósok, akik a közös Szojuz—Apollo programra készülnek. Az előtérben (balról jobbra): Leonov, a szovjet űrhajósok felkészülésének vezetője, Satalov, Stafford, Brand és Kubászov. (A. Moklecov felvétele — APN—KS) j Nyári egyetem Pécseit Előreláthatólag 1975. július 15- én 15 óra 20 perckor kezdődik a szovjet—amerikai Szojuz—Apollo közös űdprogram: a bajkonuri ] űrrepülőtérről akkor bocsátják 1 Föld körüli pályára a Szojuzt ! Leonovval és Kubászovval a fe- i- délzetén. Az Apollo űrhajó hét ' és fél órával később startol, sze- ’ mélyzete: Stafford, Slayton és •í Brand. \ A szokásosnál korábban érkezett haza csillagvárosi otthonába Alekszej Leonov űrhajós. Készül a küszöbönálló szovjet—amerikai Szojuz— Apollo közös űrutazásra. Nemritkán késő estig bent marad munkahelyén, az űrhajósképző központban. A vidám, energikus, közlékeny természetű Leo- novból árad az optimizmus. Frissesége, közvetlensége, humora megnyerő. Negyven éves, ez a legszebb űrhajóskor. Tíz éve, 1965. márciusában a Voszhod—2 fedélzetéről Alekszej Leonov a világon elsőként lépett ki a végtelen világűrbe. Az első „űrgyalogos" 12 percig lebegett Földünk fölött az űrben. — Kérem, beszéljen 1965. március 18-ról, az űrben töltött percekről! — A beláthatatlan világűr — mondja Alekszej Leonov — akkor teljes szépségében jelent meg előttem. A Föld méltóságteljesen úszott szemem előtt. Onnan fentről laposnak tűnt és csak a széle mentén látható görbület emlékeztetett arra, hogy tulajdonképpen gömb alakú. Kissé eltaszítottam magam a fedélzeti nyílástól és kezdtem egyre jobban eltávolodni az űrhajótól. A kötél, amivel a hajóhoz kötöttem magam, téljes hosz- szúságában megnyúlt. — Kis idő múlva eléggé energikusan meghúztam a kötelet, hogy a hajó közelébe kerüljek, ennek következtében kezemmel kellett védekeznem a felém közeledő űrhajó ellen. A zsiliphez érvén, kezemmel fogtam fel az ütést. — Milyen volt a felkészülés a közös űrutazásra? — Az első űrrepülést követően — vallja be Leonov — egész idő alatt egy újabb útról álmodoztam. Úgy tűnik, hogy ez az álom nemsokára valóra válik. A közös edzések megmutatták, hogy a szovjet és az amerikai legénység is készen áll a közös űrrepülésre. A hordozórakéta a Szojuzzal július 15-én, a délutáni órákban hagyja el a kilövőállomást. Hét és fél órával később indul el útjára az amerikai Apollo. A két űrhajó a Szojuz indulása után 51 __ óra 55 perccel találkozik a körpályán. Az űrhajók körülbelül két napig repülnek majd ösz- szekapcsolva. A Houston közelében nemrég megtartott közös edzésekkor a fő figyelmet éppen a repülés e szakaszának szenteltük. — Gyakoroltuk a különféle rendszerek és gépegységek kezelését, vezérlését, elsajátítottuk a keresés, a közeledés és az összekapcsolás pillanatait. Különleges berendezéseken átkeltünk az egyik űrhajóból a másikba. Mindez szigorúan a tervezett repülés időrendjének és programjának megfelelően folyt. Kidolgoztuk azt a dokumentációt is, amely pontosan megszabja a legénység tagjainak tennivalóját az adott pillanatban. Két nap — 2880 percből áll. Nem nehéz elképzelni, milyen vaskos könyveket kell majd magunkkal vinni az útra. Még jó, hogy az űrben súlytalanság van! — jegyzi meg mosolyogva Leonov. — Különösen nagy figyelmet szenteltünk a baleseti helyzetek kidolgozásának — folytatja. — Az űrhajók felépítése rendkívül biztonságos. A kozmosz azonban kozmosz! Készen kell állnunk a légvár ratlanabb helyzetekre is. A felkészülés során például azt a helyzetet imitáltuk, amikor a csatlakozó részleg, vagy maga az Apollo űrhajó herme- tikus zártsága megszűnik. A megjátszott hiba pillanatában egy szovjet űrhajós az Apollo, egy amerikai pedig a Szojuz fedélzetén tartózkodott. Különleges tervet dolgoztunk ki a személyzet saját hajóikra történő gyem* visszatérésére. — Ehhez még figyelembe kell venni, hogy a Szojuz— Apollo összekapcsolt rendszerében minden űrhajós szkafander nélkül dolgozik. Viszont, ha át kell menni egyik űrhajóból- a másikba, az űrhajósruhát is fel kell ölteni. Sok száz próba után a kozmikus öltözés ideje már észrevehetően csökkenthető. A mi rekordunk Valerij Kubászovval 8 perc — méghozzá két szkafanderre, mivel mindegyikünk segít a másiknak. — A szovjet és az amerikai asztronauták utolsó közös edzését májusban tartottuk Csillagvárosban, ahol a Szojuzon bekövetkezhető váratlan szituációkat tanulmányoztuk. Kérem Alekszej Leonovot, beszéljen arról, hogy hány űrhajós szomszédolás szerepel a tervben. Mint kiderül, négy ilyen séta van kilátásban. — Ez a következőképpen fog történni — magyarázza Leonov. — Az űrhajók összekapcsolása után az átjáró- alagútban a két űrhajót különválasztó semleges vonalnál találkozunk, ahol kézfogással üdvözöljük egymást. Ezt követően Thomas Stafford és Donald Slayton jön át a Szojuzra, ahol öt órát dolgozunk együtt, majd mindkettő visz- szatér az Apollóra. Másnap én megyek át az Apollóra, Vance Brand pedig a Szojuzra. Közös kísérleteket végzünk, majd én Stafforddal visszatérek a szovjet hajóra, Brand pedig Valerij Kubászovval az amerikaira. Legvégül Kubászov visszatér a Szojuzra, Stafford pedig az Apollóra. Az utolsó látogató Slayton, aki a tudományos kísérleti terv szerint mikrobamintát vesz, majd távozik az Apollóra. — A mi Utunk — mondja befejezésül Alekszej Leonov — a Földön, ezen a tulajdonképpen nem is olyan hatalmas égitesten élő népek közötti béke és együttműködés jelképe lesz. Vitalii BORISZOV (APN—KS) Hazánk egyik legrégibb nyári egyeteme, a Pécsett működő Népek barátsága elnevezésű nemzetközi nyári egyetem, augusztus 1. és 14. között az idén tizenhetedszer fogad vendégeket itthonról és külföldről. A TIT nyári egyetemei közül a pécsi az egyetlen politikai jellegű. A politikai ismeretterjesztés mellett gazdag kulturális és szórakoztató programot állított össze a TIT a vendégek számára. Az idei nyári egyetem újítása: „Kétszáz szó magyarul” címmel kis nyelvtanio-. lyamot szerveznek. Negyven kiállítás a Balaton partján A Balaton partián 40 múzeumi, képző-, ipar- és nép- művészeti kiállítás kínál programot a nyári idényben. A nyolc emlékház közül a legtöbb új látnivalót az újjárendezett balatonfüredi Jókai- villa és a balatonszemesi József Attila-emlékmúzeum nyújtja. A képzőművészeti kiállítások között a legnagyobb érdeklődésre Ék Sándor emlék- kiállítása tarthat számot, a tihanyi múzeumban. Ugyancsak Tihanyban mutatják be a Veszprém megyei képzőművészek 30 éves jubileumi kiállítását. Veszprémben, a Bakony-múzeumban á krakkói és a koppenhágai képzőművészek rendeznek kiállítást. ii. ar Rózsi felszította a tüzet és feltette a teavizet. Elgondolkozva bámult a lángokba és halkan dudorászott. Közben így okoskodott magában: legfeljebb két-három napig tarthat az egész. Köpetzyék megpróbálnak kitörni. Nem volna jó, ha sikerülne nekik. Nem volt bosszúálló, de Köpetzyt nem szerette volna szabadnak tudni. Az ilyen embereket ártalmatlanná kell tenni. Testvérei gyermekkorukban mindenféle állatokkal hadakoztak. Rózsi a mókust, a madarakat mindig megvédte tőlük, de amikor rókafogásra mentek, velük tartott és ő örült a leg1975. május 23. jobban, ha hurokra került a csirketolvaj. Csakhogy az emberek közül sokkal nehezebb lesz kiválogatni, hogy ki az igazi bűnös. Itt van ez a Tó- szeghy. Nyilas karszalaggal, géppisztollyal csörtet, de látszik rajta, hogy úgy cseppent bele az egészbe, mint Pilátus a Krédóba. Egy gondja van csak: Krisztina. Rózsi elmosolyodott. Nem is lennének csúnya pár. Mind a kettő sápadt, egyszálbelű, de azért olyan finomak. Szép hosszú kezük van, vékony bőrükön átsejlik az erek kékje... Haszontalan fajta, de talán nem kártékony.. Nehéz dolguk lesz itt Simóék- nak... Csak megérjék... Istenem, add, hogy megérjék™ Rózsi elmosolyodott, amikor észrevette, hogy imádkozik. Majd adna neki Simó, ha megtudná™ Egy kéz simogatta végig a hátát. Rózsi megfordult. 1 — Maga az, méltóságos úr? — mondta, de ezúttal nem volt a.hangjában harag. — Ne legyél ilyen velem, Rózsi! — Már megint kezdi? Mikor nő be a feje lágya? — mondta, mintha egy kamaszhoz beszélne. — Figyelj ide! Ha egyszer vége lesz ennek a borzalomnak, magammal viszlek. Nem cselédnek. Uriasszonynak. A feleségem leszel™ — Most már tényleg meghibbant — fordult meg Rózsi. — Ezek után már csak az hiányzik, hogy megígérje: a méltóságos asszonyt meg odavesszük cselédnek™ — Ne viccelj most velem™ Nekem elegem volt az, egészből, a nemes kék vérből. Borzadok, ha rágondolok. De szerencsére nem lesz vele gondom. Valamelyik éjjel, amikor Köpetzy nála volt, hallottam, hogy azt suttogták; magával viszi a kitöréskor. Ezt pedig úgysem ússzák meg élve. A nagy hadfi azt hiszi, hogy az oroszok nem számolnak azzal, hogy ki szeretnék menteni az irhájukat a gyűrűből. Tudod, milyen lesz az urak nagy kitörése? Mint az a hajtóvadászat, amit Köpetzy úr annyira szeretett. Csakhogy most ő lesz a nyúl... És űnagysága pedig a nyúlné— — Azért így nein beszélhet a feleségéről™ — Nem? Hát tudod miért könyörögtem neked, hogy éjszakánként kijöhessek hozzád beszélgetni? Már nem bírtam elviselni, hogy a bárónő őnagy- sága a szomszéd ágyban hempereg a szeretőjével és tudja, hogy a férje és a lánya mindent hall. Napok óta altatót keverek Kriszti teájába, hogy legalább ő ne halljon, tudjon semmiről— Rózsi észrevette, hogy Eötvös sír™ — Jól van no — mondta és önkéntelenül megsimogatta a férfi fejét. •— Nem köll azért bőgni. Maga mégiscsak férfi... — Csak te voltál jó hozzám, egéáz életemben... — nyöszörgőit és csókolni kezdte a kezét. — Mert azért fizettek. Nem ingyért voltam én jó, hallja-e?! Maguk egymás között gonoszak, de tartanak ilyen magamfajta állatokat is, hogy azok jók legyenek magukkal... — Minden másképp lesz ezután. Gazdaggá teszlek... — És ha mindenét elveszik? A házát, a földjét? Akkor mi lesz? Tud maga ppnz nélkül is jó lenni? — Majd meglátod™' — Na, akkor már most kezdje a bizonyítást. Lopjon el két üveg rumot a sajátjából. Jó lenne a teába. Eötvös egy perc alatt megjött a rummal. Három üveggel hozott. — Ez sok lesz — mondta Rózsika és egy üveget a párnája alá rejtett. — Még da- nolni kezdenek és hátha olyan dalra zendítenek, amit a to- varisok nem szeretnek. Na, fogja meg az egyik fülét... — szólt a némán bámuló férfira. — Én? Ja... persze... Tudod szokatlan még... — mondta és megfogta a fazék fülét. Nagyot szisszent. A forró vas égette a kezét. A ház lakói elhűltek a csodálkozástól. A háziúr és a cselédlány kettesben cioelték ki nekik a teát. Úgy látszik, felborult itt minden. — Csak egy bögrét hoztak? — csipogta Melanie. — Remélem, nem képzeli, hogy úgy vedelünk, mint maguknál otthon. — Nem köll inni — rántotta meg a vállát a lány. — Rumszagot érzek — kapta fel a fejét Kocsis az árokban. (Folytatjuk)
