Tolna Megyei Népújság, 1975. május (25. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-21 / 117. szám
Törvény a biztonságos életért 4. Családvédelem, baleseti ellátás ' A családi pótlék folyósításánál érvényesített változtatások nem közvetlenül javítják az ellátás színvonalát, hanem közvetve segítik, hogy a gyermek érdekei fokozottabban érvényesüljenek a szabályozásnál. Ezért nagy jelentőségű a törvénynek az a szabálya, hogy a gyermeket saját háztartásában eltartó szülőnek, illetve személynek kell folyósítani a juttatást. Eddig a szülő kapta akkor is a családi pótlékot, ha gyermekét nem maga nevelte, hanem valaki másnak a háztartásában helyezte el, feltéve, hogy a családi pótlékkal legalább azonos értékű tartásdíjat fizetett. Ez módot adott rá, hogy az illető szülő a családi pótlékot utalja át az eltartónak tartásdíj fejében, tehát lényegében az államtól kapott juttatással tegyen eleget tartási kötelezettségének. Az új szabály azzal, hogy ezt kizárja, biztosítja a gyermek jobb ellátását, hiszen eltartására a tartásdíj és családi pótlék együttes összege a korábbinál jobb lehetőséget ad. Ugyancsak ez a humánus, igazságos, gyermekközpontú szemlélet érvényes abban a szabályban, amely kimondja, hogy ha a gyermek olyan szülő háztartásában van, aki nem jogosult családi pótlékra, a másik szülő jogán kell részére családi pótlékot megállapítani és folyósítani. A családi pótlékra jogosító gyermekek életkoránál is sok családot érintő kedvezmény érvényesül az új szabályozásban. Eddig a 18 évesnél fiatalabb gyermekek után járt családi pótlék, kivéve az első- és másodéves szakmunkástanulókat, akik 16 éves korukon felül is családi pótlékra jogosítottak. E kedvezmény most kiterjed azokra az alsó- vagy középfokú oktatásban nappali tagozaton tanuló gyermekekre, akik még nem töltötték be 19. évüket. A betegségi és anyasági ellátással kapcsolatos szabályokat a törvény lényegében változatlanul hagyja. E szabályok azonban csupán a pénzbeni ellátást írják már elő, mivel az egyéb, gyógyító, megelőző ellátás körébe tartozó szolgáltatások — orvosi kezelés, kórházi ápolás, gyógyszer, mentő- szolgálat — az egészségügyi törvény 25. paragrafusának 1975. július 1-i hatályba lépésével kikerülnek a társadalom- biztosítás köréből, állampolgári jogon — tehát függetlenül attól, hogy maga vagy hozzátartozója munkaviszonyban áll-e — vehetők igénybe. A közelmúltban életbe lépett népesedéspolitikai határozat az anyák és gyermekek védelmében jelentős fejlesztést tartalmazott, amit a társadalombiztosítási törvény megerősít. Lényegében változatlan színvonalon tartja a törvény a baleseti ellátással kapcsolatos szabályokat is, de egységes keretbe, külön fejezetben foglalja össze azokat a rendelkezéseket, amelyek eddig a betegségi ellátás és a nyugellátás keretében intézkedtek az üzemi baleset, vagy foglalkozási megbetegedés esetén járó szolgáltatásról. Ezt az indokolja, hogy a baleseti ellátásnak nem a szolgálati idő az alapja, hanem az elszenvedett baleset, vagy foglalkozási megbetegedés, a juttatás ezen a címen jár. Az egységes, összefoglaló szabályozás megkönnyíti a baleseti ellátás formáinak, juttatásainak áttekintését, kifejezésre juttatja azt a fokozott gondoskodást, amit a törvény alapelvként lefektet. A baleseti rokkantsági nyugdíj megállapításánál a törvény kedvezményeket biztosít Lehetővé teszi, hogy a balesetet megelőző egyévi keresetet vegyék alapul a nyugdíjösszeg kiszámításánál. Ha azonban az öregségi nyugdíjra vonatkozó szabály alkalmazása kedvezőbb a sérültnek, kérheti ennek alapján a nyugdíj megállapítását A balesetet szenvedett dolgozó özvegyének ellátásáról is fokozott mértékben gondoskodik az új szabályozás. Eddig az özvegy korára, egészségi állapotára és gyermekei számára tekintet nélkül csak akkor kaphatott állandó özvegyi nyugdíjat, ha férje a munkahelyén szenvedett halálos balesetet. Az új szabály szerint bárhol bekövetkezett halálos üzemi baleset, sőt a foglalkozási megbetegedés következtében bekövetkezett halál is jogosítja az özvegyet erre az ellátásra. Állandó özvegyi nyugdíj jár az özvegynek akkor is, ha baleseti rokkantsági nyugdíjas férje nem az üzemi baleset következtében hal meg. A régi szabály szerint ebben az esetben az özvegy 55. évének betöltésekor jogosult a juttatásra, a tsz-tag özvegye azonban csak 60. évétől szerzi meg a jogosultságot. Az új szabály e különbséget megszünteti, s egységesen az 55. év betöltésétől teszi függővé az özvegyi nyugdíj folyósítását. Múlt és jelen Miszlán ■ ■■ iü Fotó: Gottvald Károly mm '3: 9Nagy nehezen leültette őket az asztal mellé. Azok hárman, mohón estek neki az ételnek. Rózsi elégedetten nézte őket. Köves János itt lakott a házban a családjával. Biztosítási ügynök volt és 1944 nyarán elhurcolták a feleségével együtt. — Csak egyszer vége lenne már — sóhajtott Köves. — De jó lenne nyugodtan élni. Békében. szeretetben ... Simó felcsattant: — Békében? Szeretetben? Nem! Leszámolunk a feleséged gyilkosaival, de még azokkal is. akik ölhetett kézzel néz_ ték azt a sok gazságot. — Akkor sokkal lesz elszá- molnivalója, Simó úr — jegyezte meg Rózsi. — Sokkal bizony. Huszonöt évig gyötörték. Most majd fizetünk ... — Abba kell hagyni.: í Soha nem lesz akkor vége — mondta Köves. — Ne is legyen, amig gazember él a földön. Megállj csak. Megjönnek a tovarisok. kirángatom én azt a bandát a pincéből... — Béla kérlek.; l — csitította Simoné, ■— Eötvös háztulajdonos urat a porolóra húzom fel — dühöngött a férfi. — Aztán miért kellene felakasztani a szerencsétlent? — kérdezte Rózsi és kissé gúnyos hangja elárulta, hogy nem veszi komolyan Simót. — Azért, mert maga a lo. tyója. még nem kell védeni — mondta Simó, de érezte, hogy most nagyon túllőtt a célon. — Fogd be a pofád. Öt is bántod? Mi vagy te? — kiabált a férjére Simóné. — Tessék csak hagyni, nagy tüzet gyújtottak alája, hát fortyog — mondta Rózsi, aztán elvette a megürült lábost és csendesen kiment. Másnap este. amikor a pince lakói már valamennyien ágyban voltak, csizmadübörgést hallottak a lépcsőkön. Megjelent Köpetzy ezredes. — Mindenki keljen fel! — parancsolta ellentmondást nem tűrő hangon. — Mi történt? — kérdezte Weivoda. — Ki az ágyból! Mindenki! A nők is! Az emberek riadtan keltek ki az ágyból. Legtöbben kabátban feküdtek. így most mindenki fázott. — Az oroszok a túloldalon vannak — mondta Köpetzy. — Holnap reggel német erősítés érkezik. Végig a Duna-parton lövészárkokat kell ásni. Ezt csak éjjel lehet, mert nappal minden mozdulatra lőnek. Reggel pedig itt vannak a käme, rádok. A ház előtti szakaszon a ház lakóinak kell az árkot kiásni. Amelyik ház nem végzi el a munkát, ott minden ötödik embert lelőjük ... És most. indulás! Ha nem lesznek készen, garantálom, hogy Wei- voda úr mindenképpen ötödik lesz... — Ott a külön pincében Is vannak — mondta gonoszkodva Melanie. — Kuss. banya! — ordította Köpetzy. Egy perc múlva egy lélek sem volt a pincében. Rózsi nem tudott semmit, mert Si- móéknál beszélgetett. Simó nagyon szégyellte a múltkori durvaságát és bizalmával akarta kiengesztelni Ró-; zsit. — Nézze, maga már úgyis tud rólam annyit, hogy öt fejbelövésre elég. Akkor hát tudja meg a lényeget is. Én kommunista vagyok. De így, egyedül, félkarral, fegyver nélkül tehetetlen vagyok.— Most csak egyet tehet. Megpróbálja túlélni az ostromot — vélte Rózsi. — Az kevés, Rózsika. A jövőért mindig tenni kell. Csak nehéz kitalálni, hogy mit... Később újra Köves és Simó vitázott. Simó a bosszút, Köves a megbocsájtást áhította. — Egyszer valakinek el kell kezdeni —érvelt Köves. — Értse meg: bosszú, bosszút szül— — Csend! —: pisszegett Rózsi. Az udvarról behallatszott a lakók csoszogása, a lapátok csengése; a nyilas katonák káromkodása. Rózsi elfújta a gyertyát és félrehúzta az elsötétítő függönyt. Megvárta míg az udvar kiürül és aztán szaladt le a pincébe. Amikor egy lelket sem talált lent, elindult visszafelé. Útja Eötvösék óvóhelye előtt vezetett el. Az ajtó nyitva volt. Köpetzy hangját hallotta: — Nem lesz könnyű... Ezek már nem igazi németek... Budakeszi svábok, akiket puskatussal kellett beverni az SS- be. De hát nem válogathatunk. Reggel átadjuk nekik az ősz- szes földszinti lakást. A parancsnokuk azonban igazi német úr. Majd tesszük tiszteletünket... — Nem tudja Mihály, mi a kedvenc étele? — selypegett Eötvösné. — Azt hiszem, már ő sem tudja, szegény. Sztálingrádtól szaladt... Eötvös felettébb csodálkozott Köpetzy hangján. Hol van a hősködés? Nem is bírta megállni szó nélkül: — Kérlek, ezredes uram, miért beszélsz így, hogy: szaladt. Mi tudjuk, hogy ez csak taktika— (Folytatjuk) ", 1975. május 21«
