Tolna Megyei Népújság, 1975. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-18 / 115. szám

Az első milliók

A közművelődési alap felhasználásáról

Népművelők,

művelődést irányító, szervező pedagógusok körében igen kedvező visszhangra talált

1974-ben a Minisztertanács határozata a közművelődési alap létesítéséről. A határozat meghozatalakor a kormányt az a szándék vezérelte, hogy segítségére siessen azoknak az intézményeknek,. közösségeknek, amelyek sikert ígérő kezdeményezéssel előrelendítik a művelődési munkát. A végrehajtási utasítás nem jelöli ki „tételesen”, hogy milyen típusú közművelődési vállalkozások részesülhetnek az alapból. Hiszen a dolog lényege éppen ez: támogatni az értékes és megvalósítható elgondolásokat, s azokat a többletköltséget igénylő kezdeményezéseket, amelyeknek erkölcsi fedezetük van.

Az alap létrehozása a közművelődési párthatározat szelleméből következett, annak végrehajtását segíti. A párthatározat fogalmazta meg a követelményt, hogy minden eszközzel támogatni kell az olyan tevékenységet, amely a közösség művelődését segíti, s azt a célt szolgálja, hogy minél szélesebb tömegek ismerkedhessenek meg mélyebben az egyetemes emberi kultúra értékeivel. A támogatás — ebből következően — elsősorban a munkásság és az ifjúság kulturális életét segítő tevékenységi formák, új módszerek kialakítását, illetve a hagyományos,, bevált módszerek fejlesztését, korszerűsítését szolgálja.

Szemléltetésképp szóljunk röviden arról, hogy első alkalommal milyen jellegű művelődési formák számára juttatott az összegből mintegy négymillió forintot a Közmű-, velődési Tanács.

Elsők közölt “

Magyar Munkásmozgalmi Múzeum. Érdemes erről egy kissé részletesebben is szólni A múzeum csaknem két évtizeddel ezelőtt kezdte meg a magyar munkásmozgalom történeti emlékeinek gyűjtését. A felszabadulás évfordulója alkalmából a budavári palota épületében anyagának igen nagy részét bemutatja a látogatóknak. Nyilvánvaló, hogy a kiállítás látogatói — iskolák, közösségek, magánszemélyek, — első látásra nem tekinthetik át az óriási anyagot Kinek-kinek ,más és más korszak, vagy részlet kelti fel az érdeklődését. A közművelődési alapból kapott összeg révén lehetővé válik, hogy a múzeum munkatársai új kiadványokat készítsenek, kísé- rőíilmet rendeljenek, stb. így jobban megközelíthetővé lesz az anyag, s kielégíthetővé az érdeklődés.

Kapott az összegből a Szombathelyi Tanárképző Főiskola, — abból a célból, hogy jól működő ifjúsági klubját új felszereléssel, berendezési tárgyakkal lássa el. Jelentékeny összeggel támogatta a Köz- művelődési Tanács a SZOT munkásszállásain lakó dolgozók művelődését. Az összegből felfrissíthető jó néhány munkásszállás könyvtára: új műsorokat szervezhetnek, átalakíthatnak néhány filmvetítő helyiséget, stb. A szocialista brigádok művelődési formáinak fejlesztési kísérleteit segíti a Népművelési Intézetnek juttatott támogatás.

A Könyvtártudományi és Módszertani Központ azért kapta meg a támogatást, hogy mielőbb felszerelje néhány nagyobb könyvtár zenei részlegét. Termelőszövetkereti klubok jobb működési feltételeinek megteremtésére kapott anyagi segítséget a Termelőszövetkezetek Qrszágos Tanácsa. Az az összeg pedig, amit a pécsi Bóbita tánc- együttes kapott — bizonyos eszközök beszerzésére — a jobb tajelőadásokat szolgálja.

Valahány példa:

zés mások számára is.

A Közművelődési Tanács alapos előtanulmányok felülbírálása után döntött az első milliók felosztásáról. Persze korántsem arról van szó, hogy a fentieken kívül másféle, itt nem is említett művelődési vállalkozás nem részesíthető az alapból. Mégis, a támogatások sorrendjének van bizonyos tájékoztató jellege. Arról, hogy milyen irányú művelődési te- vékénységnek siet segítségére a társadalom a közművelődési alap révén mozgósítható anyagi eszközökkel.

Láthatjuk a példákból. Hogy az elosztás a legnagyobb figyelmet a párthatározatban is említett közművelődési formákra fordította. Azok kaptak támogatást, amelyek elsősorban a munkástömegek és az ifjúság kulturális nevelését segítik. Beláthatatlan jelentősége van — mint ösztönző példának is — egy-egy jól működő főiskolai ifjúsági klubnak. Hatalmas kulturális mozgósító ereje lehet valamely munkásszállási művelődési formának — kiváltképpen akkor, amikor a munkás- szállásokon folyó művelődési tevékenységnek ma még oly sok fogyatékossága van. Tudjuk. hogy mit jelent egy művelődő szocialista brigád példája valamely iparvállalatnál, nagyüzemi közösségben. S folytathatnánk a példák további elemzését, összegezésképpen megállapíthatjuk,

hogy az első elosztás valódi művelődési szükségletek kielégítését segíti.

Kezdetben — többen úgy gondolták, hogy a közművelődési alapból szervezési hibák folytán kátyúba jutott vállalkozásokat lehet majd „szanálni”. Mások azt remélték, hogy bizonytalan eredménnyel kecsegtető kísérletezésekbe lehet kezdeni, sőt „ötletekre” is jut ebből a pénzből. Csillagászati összegre volna szükség ahhoz, hogy minden jogos igényt ki lehessen elégíteni, — hát még ahhoz, hogy szíre- szóra kisebb-nagyobb összegeket osszanak ki. A közművelődési alap csak átgondolt, értelmes, a Széles tömegek számára hasznos kezdeményezések felkarolására való. Hogy olyan kulturális vállalkozásokat segítsen, amelyek e támogatás nélkül nem fejlődhetnének tovább, így azonban a közösség hasznára válnak.

természetesen mindig van; ez minden új formának a velejárója. De a közművelődési alap elosztásakor, a példákból láthatóan, sikerült, a kockázatot a minimálisra csökkenteni, — a pénz azoknak jutott, akik már eddig is szellemi értéket hoztak létre, s a most kapott segítséggel még szélesebb tömegek között terjesztik eredményesen a szocialista kultúrát T. L

Kockázni

PÁKOUTZ ISTVÁN VERSEI:

NÉVAPART

Talpig fehér éjszakánkat locsogva fodrozza a folyó

Józan-felelős vidámsággal nyüzsög a város a parton

Apostolok lovára kapnak a sétányok s itt vonni a hétszázezer főnyi temető is

A múzeum-Hajó fölneszei álmában a történelmi ágyúlövésre

Hajnali félkettőkor virágsziromként kinyílnak a hidak

Néhány beszivornyázott idegen rózsaszínben látja a fehér éjszakát

Már jócskán ma van

holőtt még a tegnapnak sincs vége

A szabadság kardos angyala \

suhan a folyó fölött

r fi i r- Y' ■ 11 ’ i ;

JAVÍTÁS

Félévi bizonyítványomban tüntetve éktelenkedett egy nyomorult elégséges.

Jogos volt

a szigorú szülői homiokráncolás;

előnytelen helyzetemben

csak a Majdkijavítom-ba fogódzhattam.

Űjabb homlokráncoláss

„Hát úgy fogj hozzá, hogy ne kelljen javítani!”

Buzgólkodtam eleget, hogy elérjem az előírt magas követelményt, de soha sem sikerült.

Mindig volt valami javítanivaló.

Akad ma is.

Csak az boldogtalan

kinek nincs lehetősége a javításra.

ALMA

A szabadesés törvénye szerint eleitől fogva így döndül, időtlen időkig így buff an a nyárvégi harmatos gazba.

(A fölismerés döbbeneté — szinte hátba-bufálva — égig lökdösi,

aki a Törvényt megfogalmazza.)

Lyka Károly emlékesete '

T

íz évvel ezelőtt, 1965. táj vaszán halt meg — életének 97. évében — Lyka Károly Kossuth-díjas művészettörténész, a művészettörténeti tudományok doktora, a magyar művészeti irodalom egyik legkiválóbb egyénisége, akinek „munkabírása és kiegyensúlyozott szemlélete példaképül emelkedik napjaink kritikusai elé” (Szabó Júlia).

Az 1869-ben született Lyka Károly a 80-as és 90-es évek fordulóján művészeti stúdiumokat végzett Münchenben (Hóllósy Simonnak volt a tanítványa). azonban — felismerve festői alkotóképességének másodlagosságát — hámar felhagyott a piktúrával. s újságíró és művészeti s kritikus lett. Tanulmányainak és cikkeinek hosszú sorával ő volt a legfőbb élharcosa annak a küzdelemnek, amely a század- fordulón zajlott le a nagybányai plein-air festészet és az impresszionizmus elismertetéséért. „Az új piktorok mellé az új kritikusok is felsorakoztak, elsősorban Lyka Károly, Bródy Sándor. Ignotus és Rózsa Miklós, akik fenntartás nélkül hangoztatták az újítók jelentőségét” — olvassuk Kassák Lajos ..Képzőművészetünk Nagybányától napjainkig” című könyvében (1947).

Lyka Károly 1902-ben megindította — és megszűnéséig.

1918-ig szerkesztette is — a magas színvonalú és gazdagon illusztrált „Művészet” című 'folyóiratot, amelynek munkatársai a század elejének legjobb magyar művészeti írói voltak, közöttük Meiler Simon, Petrovics Elek, Fülep Lajos, Elek Artúr. Bölöni György. Gerő Ödön és Diner-Dénes József. a legelső olyan magyar művészettörténész, aki a történelmi materializmus szellemében foglalkozott a művészettörténet nagy alakjaival és folyamataival.

Lykát 1914-ben a budapesti Képzőművészeti Főiskola tanárává nevezték ki. Több mint húsz évig tanította a művésznövendékeket. 1936-ban ment nyugdíjba. Nagyszerű pedagógus volt. óráin a tantermet mindig zsúfolásig megtöltötte a hallgatóság. A budapesti képzőművészeti főiskola oktatási reformját (1920) is főleg neki köszönhetjük.

Lyka Károlynak a század elején elkezdődött és a két világháború között kilomboso- dott tudományos és műkritikai munkássága a felszabadulás után töretlenül folytatódott. Az 1922-ben kiadott „A tábla- bíróvilág művészete című monográfiát az 1942-es „Nemzeti romantiká”-t újabb köte-' tek követték: a Művészet és közönség a századvégen (1947). a Magyar művészélet Münchenben (1951). a Festészeti életünk a millenniumtól az első világháborúig (1953). a Szobrászatunk a századfordulón (1954) és a Festészeti életünk a két világháború között (1956). E hét műből álló ciklus az elmúlt másfél évszázad magyar építészetének, képző, és iparművészetének alakulását. fejlődését rajzolja meg árnyaltan és szuggesztíven. Lyka ázonban nemcsak a magyar művészetnek volt kutatója: 1957-ben Michelangelóról. 1958- ban Leonardo da Vinciről, 1959-ben Raffaellóról és 1962- ben — kilencvenhárom éves korában (!) — Rembrandtról adott közre egy-egy kis, kitűnő pályarajzot.

Mindegyik írását — a terjedelmesebbeket csakúgy, mint a rövidebb lélegzetűeket — a stílus világossága. gördülé- kenysége és élvezetessége, az előadásmód szerénysége, itt-ott finom irónia és mindenekelőtt: alaposság, elmélyültség. hatalmas tudás jellemzi. Igazában az avantgarde művészettel nem tudott megbarátkozni: szívéhez s& olyan mesterek állottak a

legközelebb; mint Paál László. Mednyánszky. Ferenczy Károly, Réti István, Rippl-Rónai vagy Fényes Adolf, de — példamutató tárgyilagossággal — felismerte és hirdette azoknak a művészeknek (Derkovits. Farkas István, Barcsay Jenő stb.) a nagyságát is, akiknek útja messzire eltávolodott a levegő és a napfény jelenségeinek ábrázolásától.

Tiszteletre méltó:Lyka munkássága abban a tekintetben is. hogy teljesen távol állott tőle a türelmetlen, ingerült hang és a másik fél jóhiszeműségének kétségbe vonása, írásaiban sosem ütött „övön plul”, és sosem követelte magának a döntőbíró szerepét korunk művészeti áramlatainak versengésében. Saját művészeti eszményeit nem kívánta tekintélyének súlyával ráerőszakolni az olvasóra, s; nem kívánt az új törekvések útjába sorompót állítani. Milyen bölcsen, nobilisán írja egy helyütt: „Helyesen cselekszik a tárlatlátogató, ha némi óvatossággal formálja meg ítéletét az oÍyan\ munkákról, amelyek nem illeszkednek rögtön az eddig megszerzett művészeti fogalmainak közébe A onagyajf

művészet csúcspontját Szinyeí Merse. a nagybányaiak és a szolnoki realisták munkásságában látja, de egy szóval sem mondja, hogy az impresszionizmus utáni művészet nélkülözi az értéket <és a szépséget; ehelyett így fogalmaz: „E képek egészen más szépségesei ményt keltenek a szemlélőben mint amilyen eddig-az emberekben kialakult.” _

Öröm olvaisni Lyka Károly legapnóbb írásait is. T. S. Eliot állapítja meg egyik esszéjében: „A kritikus tevékenysége akkor a legmagaszíosabb és leghatékonyabb, amikor valamiképp egyesül, együtt él a művész munkájával.”' Ilyen típusú kritikus volt Lyka is. Könyveiből. tanulmányaiból és tár_- lati beszámolóiból —amelyekben a tömör, szűkszavú mondatok magvas gondolatokat hordoznak — nemzedékek okultak.II Akik ma .Magyar- országon a-művészet múltja, a képzőművészetek világa: iránt érdeklődnek, egytől egyik adósai és lekötelezettjei annak a Lyka Károlynak, aki „az emberek tíz- -és százezreit tarkította meg tarra, hogyan kell képet és szobrot nézni”. (Belőni György).

DÉVÉNYI IVÁN j

I