Tolna Megyei Népújság, 1975. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-18 / 115. szám

Ki nevei jói f Vigyázzunk a vízen Aki keveset büntet ' Ä címbe foglalt nagy igazsá­got,sajnos kevesen ismerik, ke_ veSen vannak tehát, akik tuda­tosán iktatták ki nevelési kel. léktárukból az elnadrágolás. sarokba állítás, világgá kerge- tés érzelmi zsarolás gyakorla­tát! • „Engem is elvert az apám. légyen áldott érte” — mond­ják tettleges szigorúságra haj­lamos, atyák és ellágyuló arc- kifejezéssel, minek utána a messzeség megszépítette gyer­mekkori megveretésük minden emlékét. „Otthon sem ússza meg, nyu­godtan tessék elfenekelni a' gyereket, ha nem viselkedik rendesen — hangzik nemrit­kán a mamák jó receptnek vélt fölszólitása. amikor a bői. csődében, óvodában panaszol­ják milyen „nehéz ember” a család reménysége. „Óvakodjanak a szülők a tettlegességtől és büntetni is csak módjával büntessenek, ha azt akarják, hogy gyermekük felnőtté válásának útja harmo­nikus legyen” — hangoztatja a gyermekpszichológus, aki ok­kal tartja döntő kérdésnek a büntetést és jutalmazást.. Az utóbbi idézet egyébként Németh Margit .gyermek­pszichológus minap Szekszár- don tartott előadásából való. Sok egyéb mellett különösen megragadott egy mondata, mely nagyjából így szólt: „aki nevelés címén üt. annak tud­nia kell. hogy ő a felelős”. Fe­lelős a. büntetendő dolog létre­jöttében. mert nem volt türel­me, elég szeretete a gyerek ér­telmére hatni. Felelős a tiltott dológ ismétlődésében, abban, hogy rossz modéllel szolgált és nem számolt azzal, hogy a gye­rek őt kopírozva érvényesíti a kapott példát. — Mit, gondol —, kérdeztem ;— miért van az, hogy a szü­lök restellik a verést, de még­is alkalmazzák? — A testi fenyítést kultiváló szülők nem készültek fel' elég­gé szülői hivatásukra, azért nem tudják, hogy az érzelmek, re. majd az értelemre hatva fölösleges drasztikus fenyítés­hez folyamodniuk. — Véleménye szerint könv- nyű. vagy nehéz gyereknek lenni? — Családja válogatja. Ahol a gyerek és a szülők, kicsiny korban a mama és a csecsemő kapcsolata derűs. nyugodt, mert a rendszeresség jegyében fogant, ott nem nyerhetnek lét jogot durva nevelési eszkö­zök. — Miért tartják olyan meg­határozóan fontosnak a szak­emberek a szülő-gyerek kap­csolatokat? — Mert valóban ez a neve­lés, az emberré válás fúnda-J mentuma. Közhelynek számít, dé az embergyerek a leggyá­moltalanabb születése után jó • hosszan. Gondolja csak meg, ha nincs akihez tapadhat/ aki­től biztonságot kap, valóság­gal agyonnyomják a külső vi­lág ingere^. ■ — A kicsi embernek ezek szerint elsőként a szeretetre Tán szüksége? — Arra. Ügy is mondhat­nám, hogy a létbiztonságot je­lentő szerétet majdnem azo­nos értékű a testi táplálékkal. Csecsemőkorban minden jó a máma személyével azonosul. Ez magyarázza, hogy később, amikor megkezdődik az elvá- lasz tód ás. a gyereknek első számú modellje a mama és a papa lesz. Ez az elválasztódás különben nem megy simán. A gyerek életében ekkor jelenik meg a félelem és az önvéde­lem is egyúttal, mely a mamá­val való hasonulásban nyilvá­nul meg. — Tapasztalatai szerint a fejlődésnek melyik szakasza a legnehezebb ? ’ — Mindegyik szakasz nehéz, de egyik épül a másikra. — Az akció-reakció elvén? — Fogalmazhatjuk így is. A szülők panasza, általában ak­kor sokasodnak meg. amikor a gyerek egy-, másfél éves lesz és a világgal való ismerkedé­sében mindent meg . akar fog­ni, mindent megkóstolni. — Rendszerint ekkor kezdő­dik a verés is. — Igen. Ügy vélik a szülők, hogy ez azonnali hatású és könnyebb is, mint szemmel tartani a kicsit és változatlan türelemmel ismételni, hogy a tű szúr, a kés éles. a megrán­tott -asztalkendővel vele jöhet mindaz, ami az asztalon van. Különben az előbb már emlí­tett érzések mellé ebben a kor­szakban társul a harag, mely a tilalmaknak szól. Egyszóval, bonyolultabbá válik a nevelés, mert lassacskán kibontakozik az én tudata. Az „én csinálom, én akarom”. A korábbi függő­ségi motívumnak először ekkor megnyilvánuló halványodása rendszerint rosszul esik a szü­lőknek, zömmel ekkor szigo­rodnak el. kezdik a nyersebb tiltást, pedig felesleges tiltani, hatásában ez ugyanúgy nem egészséges, mint verni. — Mi a teendő tehát akkor, amikor elkezdődik a gyerek­nek úgynevezett tűzláng idő. szaka, amikor igen nehéz szemmel tartani? — Lehetőség szerint elrak­ni a keze ügyéből mindent, ami testi épségét, esetleg éle­tét veszélyezteti. Egyébként a gyerek világa hároméves korára tágul ki egészen. Na­gyon nagy türelemre van szükség ahhoz, hogy megta­nítsuk a vágyain uralkodni, különbséget tenni ártalmatlan és ártalmas, szabad és tilos dolgok között. — Mi segít ekkor a szülő­nek? — Az, hogy a gyerek ön­állósulni akar. Vegyük észre, hogy ügyesen helyre tette a játékait, megmosta egyedül a kezét. Amit egyedül és jól csinált. — Említette, hogy veszedel­mes dolog a tilalomfák állí­tása. Miért? — A gyerek — egyebek kö­zött — nem tanul meg ját­szani például, Pedig ahogyan a gyerek játszik, amivel ját­szik, abban benne van már hároméves korban a jövendő felnőtt. Aztán, a gyerek, akár tudomásul vesszük, akár nem, tőlünk, felnőttektől kapja a viselkedésmintákat. Nagyon jól tudja mit látott tőlünk, mi az, amit szeretünk. Az a gye­rek, amelyiket sűrűn megver­nek, büntetnek, képtelenné válik az egészséges önállósu­lásra. Nem alakúinak ki belső jó tulajdonságai. Kapkod, rombol, ami azt jelenti, hogy kívülről várja a cselekvés ta­gadását. Egyedül gyönge el­dönteni, mi a jó, mi a rossz. — Mit javasol a szülőknek? — Azt, hogy követelményei­ket mindenkor a gyerek szint­jéhez igazítsák, tilalmaikat úgyszintén. Legyen türel­münk pl. kivárni a vacsorá­val azt a három percet, ami a gyereknek még kell ahhoz, hogy befejezze a kockatorony felépítését, hiszen nekünk csinálja, tőlünk várja, hogy örüljünk a munkájának, ügyességének. — Említette az érzelmi zsa­rolást, mint rossz gyakorlatot. — Említettem, mert elég el­terjedt. A gyerek biztonság- tudatának alapja, hogy sze­retjük. A legfájdalmasabb ér­zések egyike a számára, ha szeretetlenséget tapasztal. Ha azt „hallja”, nem szeretlek, mert rossz vagy”, esetleg azt, hogy „nekem nem is kell ilyen gyerek” és így tovább. Nem szabad visszaélni az ér­zelmekkel. Ha büntetni kell, elég ha elszomorodunk. — És milyen legyen a ju­talmazás? — önmagunkkal jutalmaz­zuk a gyereket, mert számára ez a legértékesebb, azzal a biztonságai, ami belőlünk fa­kad. A gyereknek tudnia kell, hogy szeretetünk és türel­münk visszavonhatatlan, csak az övé és akkorra is szól, ha rosszat csinál. Ha ez a bizo­nyosság erős benne, nem csi­nál rosszat, mert érdemes akar lenni a szeretetünkre. — Köszönjük a beszélgetést! — Zászló — Új házsor Szekszárdon UJ városnegyed születik a szék szárdi Baktán. Képünk a ma­gánerős beruházásban épülő új házsorok egyike, előtérben a régi szőlők. Az új lakótelep létrehozását egyebek közt az is indokolja, hogy a beruházást itt nem terhelik a szanálás költségek Fotó; Gottvald Károly Mit tanácsol a vízi rendőrőrs parancsnoka ? Évtizedek óta kíséri figye­lemmel az időjárás alakulását Szép János rendőr százados, a paksi vízi őrs parancsnoka. — Ahogy én feltételezem, csónakázásra, fürdőzésre al­kalmas, napsütésben gazdag nyár elé nézünk — említette beszélgetésünk elején vendég­látónk. — A jó idő bizonyára sok gyermeket, felnőttet vonz majd a Duna, valamint me­gyénk állóvizeinek közelébe. Nem kevesek véleményével ellentétben merem állítani, hogy a vízi szórakozás ve­szélytelen, ha résztvevői tisz­teletben tartják a biztonsá­guk érdekében hozott előírá­sokat. — Milyen sajnálatos esemé­nyekre emlékezik az utóbbi évekből, százados elvtárs? — Nemrégiben, amint • a Népújság megírta, horgászás közben egy tanár esett a- fad- di holt Dunába, és belefulladt. Néhány héttel korábban Du-, naföldvárnál egy matróz akarta az uszályról a kilencéves fiúcskát leemelni a csónakba. Mindketten a vízbe estek, be­lefulladtak. Valószínű, hogy legalább egyiküket meg lehe­tett volna menteni, ha az uszály legénységének egyik tagja nem esik pánikba. Ez az. ember ahelyett, hogy a keze ügyében lévő mentőövet ha­jította volna a vízbe esettek elé, elszaladt csónakért... Ta­valy egy tizenkét éves duna- földvári fiú fulladt a vízbe azért, mivel vigyázatlanul kapott egy elejtett tárgy után. Ugyanabban az évben felbo­rult egy halászcsónak. A ben­ne helyet foglaló, úszni nem tudó nyugdíjas a vízbe ful­ladt, a csónakban nem volt mentőöv. A hajóvezetőt a bí­róság szabadságvesztés-bünte­téssel sújtotta. Ittas állapot­ban szintén veszélyes víz kö­zelében járni; ennek az ál­dozata lett az az idős tolnai hajós, aki uszályról esett a Dunába. Mindmáig fájó annak a tizenéves kislánynak esete, aki társnőivel Pakson a ki­jelölt strand közelében, hirte­len mélyülő vízben játszott, s úgy fulladt a hullámokba. Úgyszintén azé a felnőtté, aki csak néhány lépést tett derékig érő vízben egy el nem kapott labda után, és másodperceken belül a vízben lelte halálát-. TANÁCSI INTÉZKEDÉSEK A BIZTONSÁGÉRT — Pakson, Madocsán, Bölcs­kén kedvelt a fürdőzésre ki­jelölt hely, vannak fürdőőrök. Úgy véljük, helyes lenne, ha mind Gerjenben, mind Du­naföldváron létesítenének du­nai strandot. Kötelezhetök-e erre a helyi tanácsok? — A tanácstörvény szelle­méből, nézétem szerint, az kö­vetkezik, hogy ne sajnálják erre a fáradságot, az anyagi erőt, hiszen a biztonságos für­dőzés javára szolgál a lakos­ságnak. A mentőcsónak, az elsősegélynyújtó-doboz, a né­hány bolya nem kerül sokba, a fürdőőrök bérét sem szá­mítják csillagászati összegek­ben. — A szabad vizeken hol megengedett a fürdés? — Egyszerűbb felsorolnom, hol tilos. Tilos, ahol tábla tiltja; továbbá hídlábtól, kel resztkövezéstől („sarkantyú­tól”), vízkivételi műtől (pél­dául öntözőmű szivattyújától) számított száz méteren belül, kikötőkben, hajózóútban. Itt Pakson körülbelül három kilo­méter hosszúságban ki van kövezve a Duna partja. Ez a part menti rész is hajózóút, tehát ott tilos a fürdés. Ma­gától értetődő, és erre a ked­ves szülők figyelmét nagyon nyomatékosan hívom fel: azon a szakaszon a kikötött csóna­kokból sem szabad a vízbe ug­rálni. , J AMIT A CSÓNAKRÓL ] TUDNI KELL 1 — Szabad-e csónakból víz-, be szállva fürdeni? %. — Hajózóúton kívül á csónak vezetőjének engedé-' lyével igen; de csak úgy, ha a csónak az úszó embert kí­séri. — Milyen főbb biztonsági előírások vonatkoznak a cső- nakázásra? — A csónakban helyet fog­laló személyek közül legalább egynek kell tudni úszni; az úszni nem tudók számára mentőövet kell biztosítani. Ha többen foglalnak helyet egy csónakban, indulás előtt meg kell állapodniok abban, hogy ki a „parancsnok”. A csónak belső oldalán táblán kell fel­tüntetni a tulajdonos nevét, lakcímét, a csónak tárolási helyét, valamint a szállítható személyek számát. A száraz­földi KRESZ-től eltérően: a csónakban helyet foglaló min­den személy életkorától füg­getlenül egy személynek szá­mít. Nyitott csónakoknál,' megterhelten a szabad oldal- magasságnak legalább 305 milliméternek — a faddi Du­nán 400 milliméternek —, legalább egyharmad részben fedett csónakoknál minimáli­san 250 milliméternek kell lennie. — Milyen kortól szabad egyedül csónakázni? — Már tizennegyedik évét betöltött, úszni tudó, a vízi közlekedés szabályait ismerő fiatal is evezhet egyedül, sőt 250 köbcentiméternél nem nagyobb hengerűrtartalmú motoros Csónakot is vezethet. Ennél nagyobb hengerűrtar­talmú motoros vízi járművek vezetése vizsgához, kishajó­vezetői engedélyhez kötött. — Kiegészíthetnénk még va­lamivel az elmondottakat? — Az érdekelt tanácsok em­lékezetébe szeretném idézni, hogy a fördőzőhely kijelölé­sét május 15-’ig kellett elvé­gezni. Nagyon jó szívvel ta­nácsolom mindenkinek: igye­kezzék megtanulni úszni. Vé­gül főként a dunaföldváriak figyelmét hívom fel arra, hogy a nagyközséggel átellen- ben, a solti ág és a Duna torkolatánál örvényes a víz. Azon a részen ne ússzanak; ott különösen elővigyázattal vezessék vízi járműveiket. — Köszönjük a tájékozta­tást, százados elvtárs! 1975. május 1& BORVÁRÓ ZOLTÁN J

Next

/
Thumbnails
Contents