Tolna Megyei Népújság, 1975. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-16 / 113. szám

a szőlő kötözése r Ä kötözéssel nemcsak azt akadályozzuk meg, hogy a hajtásokat egy erősebb szél letörje, vagy hogy a földre lógjanak, s ezért később a fürtök megsérüljenek, besá- rozódjanak — hanem zavar­talan és hatásosabb lesz a permetezés és a kapálás is. Általában 3—4-szer hasznos végezni. E célra műanyag szá­lat, raffiát használhatunk, de igen jó a háztartásból kike­rült, más célra már nem al­kalmas — például tejes — fóliazacskó is, ha vékony csí­kokra’vágjuk fel. Az új tele­pítésű tőkék hajtásait mindig gondosan kötözzük karóhoz, nehogy letörjenek. A karós művelésű tőkék hajtásait iga­zítsuk el a karó körül, s az első két esetben úgy kötözzük őket lazán a karóhoz, hogy a tőke hordó formához hason­lítson. Miután a hajtások 40—60 cm-t nőnek, újra kö­tözni kell, de ekkor már fe­szesebben. A fiatal, alakítás alatt lévő alacsony, a középmagas, a magas kordon- és a lugasműve- lésú tőkéknek a hajtását, ame­lyikből a törzset kívánjuk ki­nevelni úgy kötözzük a karó­hoz, hogy teljesen egyenesen Nagyobb gondoskodást igé­nyel a többi zöldségnél, ha azonban öntözni tudunk, fel­tétlenül ültessünk néhány tő paprikát is. Palántáit elő­nyösebb készen vásárolni, le­hetőség szerint a háztartás igénye szerint kiválasztott faj­tákat. Csípős ízűek, a hatvani, tétényi, kovácsházi, bogyiszlói és az almapaprika, csípmente- sek a keszthelyi fehér, sorok­sári, javított cecei, kúpos és a paradicsom alakú zöld. Ugyanarra a helyre 2—3 évnél tovább ne tegyünk pap­rikát. Ne termesszünk paradi­csom, burgonya, tojásgyü­fejlődjön. A huzalos támbe^ rendezésű termőszőlők egy sík­ban nevelt tőkéinek hajtásait függőleges, ferde, vízszintes és lefelé ívelt (Syilvoz-művelésű) helyzetben kötözhetjük le. Ilyenkor, ha a támberende- zés egyszálas huzalú, a haj­tásokat mennyiségüktől füg­gően legyező alakban vagy la­za nyalábban kötözhetjük a tartóhuzalokhoz. Ha több hu­zal helyezkedik el egymás felett, függőlegesen, legyező- szerűen úgy igazíthatjuk el a vesszőket, hogy váltakozó ol­dalakra húzzuk át őket Ek­kor nem is kell külön kö­tözni. Ha páros huzalokat erő­sítettünk fel, akkor egyszerű a dolgunk, mert a vesszőket csupán közéjük kell igazítani; néhány helyen csak azért szükséges kötözni, hogy csök­kentsük mozgásukat. Kötözéskor a hajtásokat 8-as kötéssel rögzítsük, mert ez ke­vésbé csúszik el, a huzal vagy a karó nem dörzsöli fel a vesszőket. A fürtöket, levele­ket ne kössük át, sohase zsú­foljuk össze a lombot, mert az nemcsak a permetezést gátol­ja, hanem árnyékoló hatása folytán a fürtök és a vesszők rosszul érnek be. mölcs után sem, mert a talaj- untság folytán csak apró ter­méseket hoz. Az ősszel trágyázott és mé­lyen í elásott talajba ültetés előtt 20—25 centiméter mé­lyen forgassunk be négyzet- méterenként 3 dkg pétisót, és 1—1 dkg szuperfoszfátot és kálisót. A fellazított talajt si­mítsuk el gereblyével és ön­tözzük be négyzetméterenként 10 liter vízzel, hogy az ül­tetésre készített lyukak fala ne omoljon be. A nedves ta­lajt a palánta gyökereihez is szorosabban tudjuk tömöríte­ni. Házikertben célszerű a paprikát bakhátakra ültetni, mert ennek talaja könnyebben melegszik fel. Pontosabban szabályozhatjuk az öntözés vízadagját is, ha a bakhát kö­zét árasztjuk el. A palántákat az egymástól 70—80 centimé­A túlzottan sok gyümölcs a kertész számára éppen olyan hátrányos, mint az időnként előforduló hiányos virágzás. A fölösen képződő gyümölcs­kezdemények ugyanis nem fejlődhetnek megfelelően, mert nem jut számukra elegendő hely, tápanyag, víz. A túlter­melés a következő évi hoza­mot csökkenti, mert gátolja, hogy a fa kellően „felkészül­hessen” a jövő évi élettevé­kenységére. Növényvédelmi szempontból is előnytelen, ha a gyümölcsök összeérnek. Házikertben nagyon megéri az időt és fáradságot, ha kézi ritkítással szabályozzuk a fák termését. Az alma és a körte ritkításához használjunk he­gyes ollót és a fölösleges gyü­mölcskezdeményeket a kocsá­A pincében továbbra is el­lenőrizzük borainkat, főként az édes típusúakat, mert a melegebb idő hatására köny- nyen utóerjedés következhet be. Fejezzük be a második fej­íerre Kialakított bakhátak ol­dalaiba ültessük 20—30 centi­méter tőtávolságra. Ültetés előtt ne hagyjuk kiszáradni a palántákat; ha messzebbről hozzuk, akkor nedves újságpapírba, majd fóliába csomagoljuk. A széltől és a tűző naptól óvjuk a zsenge növényeket. Az ültető­fával készített lyukakba úgy helyezzük el a gyökereket, ahogy azok természetes hely­zetükben álltak. A gyökerek­hez szorosan tömörítsük a ta­lajt. Ültetés után ismét ön­tözzük, hogy a megmaradó üregek is beiszapolódjanak. A későbbiekben, ha hűvös az idő­járás, ne öntözzünk, mert hű- tenénk vele a talajt, és így a palánták gyökérképződése nagyon lelassulna. nyuk közepén vágjuk le. Ä fölös számú kajszi- és őszi­barackot könnyű csavarással távolítsuk el. A ritkítás olyan mértékű legyen, hogy a meg­maradó gyümölcsök között egy kifejlett gyümölcs elfér­jen. Szakaszosan végezzük, ne egyszerre az egész fán, mert az utóbbi mód további gyü- mölcshulláshoz vezethet. A ritkítási időpont a megtermé- kenyülést követő természetes gyümölcshullás utáni szakasz. Ekkor már látható, hagy mennyi termésre számítha­tunk. A ritkítás annál ered­ményesebb, minél korábban kezdjük el. Helyes ritkítással csupán a fáról leszedhető gyü­mölcsök száma csökken, de a fennmaradók összsúlya rend­szerint nagyobb, mint ha nem ritkítottuk volna, tést, ha szükséges, derítsünk vagy szűrjünk. Nappalra gon­dosan zárjuk be a pince ajta­ját és ablakait, nehogy fel­melegedjen a helyiség.-----—‘ ' , - * T T? A fóliasátrakat napos idő­ben reggel 9—10 órától dél­után 3—4 óráig szellőztessük. Hőmérővel ellenőrizzük, s ügyeljünk rá, hogy a sátrak hőmérséklete rövid időre se emelkedjen 30 C-fok fölé. A gyökérzöldségeket kezdhetjük) ritkítani. i * i Május első végében már itt a végső ideje a viola valamint a Chabaud szegfű-, s az orosz­lánszáj-palánták kiültetésé­nek is. Egynyári virágaink palántáit ajánlatos végleges helyre ültetni; ha az éjszakai lehűlés még veszélyeztetné őket, fóliatakarással óvjuk a hideg ellen. » Szamócaszüretkor szedjük össze és semmisítsük meg a szürkerothadás jeleit mutató gyümölcsöket, hogy a beteg­ség terjedését csökkentsük. * Akinek túl fárasztó a kapá­lás, magas kordon- és lugas- művelésű szőlőben Gramoxo- ne gyomirtó szerrel is pusz­títhatja a gyomokat, * A díszcserjék közül az ol­tással szaporítottak — az or­gona, a díszalmák, a díszcse­resznyék — alanyai ilyenkor tavasszal erős vadhajtásokat fejlesztenek. Ezeket tőből kell kivágni úgy, hogy a gyökér­nél kissé elkaparjuk a földet és így metsszük ki a nem kí­vánt fattyúhajtást. Rózsáink ezekben a napokban már nyíl­nak. A vadhajtásokat tőből! vágjuk vagy törjük ki. Az évelőkertben sokféle virág el­nyílott már. Ha nem akarunk valamelyikből magot érlelni, vágjuk le a' száraz részeket, mert ezek már nem díszíte­A korai tulipánfajták hagy-1 máit (amikor a hagymák hé­ja már kávébarna és a levél és a szár is megbámult, leher­vadt) szedjük fel és szárítás után őszig raktározzuk el. Egyébként a tulipánhagymák 3 évig a földben is hagyhatók. fl gyümölcs ritkítása Ez is — az is — Gyenge kis versikék ezek... — tiltakozott Rozgonyi, de mans nyúlt a belső zsebé­be. — Talán ezt, ha valóban megtisztelnek a figyelmükkel... Gyorsan felhajtott még egy pohárral. Mivel nem szokta meg az italt, máris megcsuk- lott a hangja. — Akkor béke volt és május Friss illatokat küldött a rét, Pacsirták, fecskék, szorgos méhecskék, Hozták felém a tavasz üze­netét... Köpetzy felcsattantr — Kuss! Elég ebből a nyá­las ömlengésből. Nincs tavasz, nincs május. Vér van! Harc! Most az ilyen siránkozás de­moralizál! — és kikapta kezé­ből a papírt, majd összetépte — De kérlek! A legszebb versem volt — tiltakozott Roz­gonyi. — Fogd be a pofád! Harco9 testvéreinkről faragjál ríme­ket! Vagy talán erre nem fű­lik a fogad? Doktorkám, talán várjuk a vörösöket? Köpetzy egyre jobban bele­lovalta magát szónoklatába. Előrántotta a pisztolyát és az­1975. május lő. zal hadonászott Rozgonyi orra előtt. A társaság megkövültén hallgatott, a következő pilla­natban éles csattanástól ráng­tak össze a feszült idegek: A pezsgősüveg dugója pon­tosan Köpetzyt találta fejbe. — Tessék a pezsgő — kiál­totta élesen Rózsi és elsőnek Köpetzy poharába töltött. — Gyorsan, mert folyik a világ­ba. — ügy van! Éljen a pezsgő! — kiáltotta Eötvös. Ere­detileg férfiasán, amo­lyan duhaj magyaros ki­áltást szeretett volna meg­ereszteni, de csak egy mutáló kamasz idétlen vinnyogása si­keredett a nagy nekibuzdulás­ból. Mindenki megkönnyebbült, amikor Köpetzy végre felemel­te a poharat és Rózsi elé tar­totta. Még gyors egymásután­ban két üveg durrant, így az összes pohár megtelt. — Jól van, doktorkám, nem haragszom, minden költő hü­lye. Az is az volt, akit a múlt héten kilőttünk a sorból. De jobb, ha most vigyázol.­— Kérlek, tisztelettel, én ezt két évvel ezelőtt írtam — könnyezett Rozgonyi és poha­rából a zakójára locsolta a pezsgőt. — Akkor Is háború volt Szent háború. Erre igyunk! — 'endLa Köpetzy — Na, Pro" Krisztina nem ivott. Csende­sen imádkozott magiban. Mel­lette ült Tószeghy Kázmér zászlós, Köpetzy segédtisztje, és tekintetét le sem vette a lányról. De az nem hallotta a zászlós szózuhatagát: — Édes... Lehet, hogy hol­nap valamennyien megha­lunk— Nem érti? Szeretem— Maga szerelemre termett... Ma- gácska gyönyörű— Tószeghy egészen belevörö- södött a nagy vallomásba és amikor látta, hogy Krisztina áhitatosan lehunyja a szemét, boldogan könyvelte el: a lány már puha, csak a megfelelő alkalmat kell kivárni. — öt perc múlva éjfél! Ró­zsi, töltse tele a poharakat! — kiáltott Eötvös. — A győzelem éve-virrad ránk — kiáltotta Köpetzy és a tisztek éljeneztek. — Még egy perc — figyelte az órát az ezredes... a rádió­ban megszólalt a harang, mindnyájan felemelték a po­harukat. Felcsendültek a Him­nusz első akkordjai. Köpetzy ünnepélyesen megszólalt; — Magyar testvéreim. Hamaro­san elvonul a viharfelhő és kivillan, kivilágosodik hazánk sötét ege— Ebben a pillanatban elhall­gatott a rádió, egyet pislant a villanykörte és sötétség borult az óvóhelyre. — Szabotázs! — ordított Köpetzy — Tiszt urak! Uraim! —! mondta és Rózsi gyufájá­nak fénye mellett, tántorogva megcélozta az óvóhely nehéz vasajtaját. — Nyugalom test­vérek! Azonnal intézkedem — ígérte és kirohant. Ha valaki akkor azt mond­ja neki, hogy ebben a házban csak 1945. május elseje tiszte­letére gyullad meg újra a vil­lany egy kommunista szerelő­brigád felajánlása nyomán, Köpetzy egy tár töltényt enged a vakmerőbe. De persze, ezt senki sem mondta a jelenlévők közüL Nem is Amikor Köpetzy és a nyilas tisztek kiviharzottak a pincé­ből, Rózsi meggyújtotta a pet­róleumlámpát. Az imbolygó fényben halottsápadt arcok meredtek egymásra. — Ez egy állat! — mondta Eötvös. — Ezt a hangot nem tűröm! — csattant fel Eötvösné. — Márpedig állat! — szó­lalt meg Rózsi. A bejelentést döbbent csend fogadta. A tíz esztendőn át tárgynak kezelt lány először nyilvánította vé­leményét — Azonnal takarodjon in­nen! Ki van rúgva! Hogy jön ahhoz, egy ócska paraszt, hogy így beszéljen egy úrról. Nem akarom többé látni. Rózsi már maga is megijedt, önkéntelenül szaladt ki a szá­ján a mondat. — Méltóságos asszony..1 — Maga még itt van? — ki­áltotta Eötvösné. — Takarod­jon! — Megyek méltóságos asz- szony... De aztán ne tessék hívni, mert nem jövök... — mondta csendesen és tíz év alatt most fordult meg vele először, hogy egy ajtót nem csukott be maga után. — És holnap te fogsz főzni, mosogatni, fűteni, takarítani? — kérdezte Krisztina. — Az ám — hümmögött Eötvös. — Reggel ez már itt kapar­ja az ajtót — mondta könnye­dén az asszony és életében először maga vetette meg az ágyakat. Krisztina nem felelt. Ö tudta, hogy Rózsi nem jön vissza. Magában azért szúr-; költ, hogy ne !s jöjjön. Le­térdelt az ágya elé és foly­tatta az imát: — Istenem, add, hogy vége legyen ennek a szörnyűség­nek, én megígérem, hogy ad­dig dolgozni fogok Rózsi he­lyett is, csak engedd, hogy éljek. Szeretni akarok, azt akarom, hogy gyerekeim le­gyenek... Ne haragudj, hogy ilyennel fordulok hozzád, de te úgyis belelátsz a gondola­taimba és tudod, hogy amióta, Júlia elmesélte bűnös szerel­mét vőlegényével, éjjelente felriadok és mindig bocsána­todat kell kérnem vetkes ál­maimért... Add, hogy ne hal­jak meg anélkül, hogy meg­ismerjem ezt a furcsa, félel­metes titkot... Miatyánk... ki vagy a mennyekben... — Feküdj le, Kriszti — si­mogatta meg a magában mo­tyogó leány fejét Eötvös. —< Egyszer el kell múlnia en­nek is. Nem is fogsz rá em­lékezni... Az Eötvös család lefeküdt, de egyikük sem aludt reg­gelig. Rózsi leült a közös óvóhely egyik sarkában, két homok­zsákra. — Mi az, maga nem a mél- tóékkal alszik? — mondta gúnyosan Csokonai Melagie. A kiszikkadt vénkiasszony a második emeleten lakott és zongoraleckét adott. Család­fáját Csokonai Vitéz Mihály- ra vezette vissza és Eötvösé- ket azért 1 gyűlölte, mert Eötvösné egy alkalommal ki­jelentette, hogy Melanie ősei tót parasztok voltak és ma­gyarosított nevet használ. Melanie viszont városszerte hínpsztelte, hogy Eötvös húsz évvel ezelőtt még östreicher volt és nem is biztos, hogy őskeresztény. Nem is vállalta Krisztina oktatását. (Folytatjuk) UltethetjBk a paprikát

Next

/
Thumbnails
Contents