Tolna Megyei Népújság, 1975. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-16 / 113. szám

Jubileum Tolnán

Hetvenöt éves a selyemgyár

Ünnepségre gyűlnek ősszé rna Tolnán a selyemgyári dolgozók. A moziban tartják az ünnepséget, a megemlékezést a gyár alapításának háromnegyed százados jubileumáról, majd az ez alkalomból rendezett kiállítást tekintik meg a gyárban,

I

A tolnai selyemgyámak hevezik, holott a mai korszerű üzemnek már igencsak kevés köze van a selyemhez. A név azonban minden bizonnyal megmarad még nemzedékeken keresztül is. Ma már csak néha dolgoznak fel a cérnázóban import grézst (grége: selyem- gubóról legombolyított és több szálból egyesített „fonal”), a fonógépek már öt évvel ezelőtt leálltak, csak mutatóba tartanak néhányat a gyári múzeumban. A gyár főterméke ma az üvegszövet és a terjedelmesített műszál. ___

Á századforduló táján jutott fel odáig a hazai selyemipar, hogy korszerű fonodák, akkori mértékkel nagyüzemek egész sorát hoz^a létre, köztük a tolnai fonódát is. A tolnainak azonban különleges helyzete és szerepe volt. Már évtizedek óta Szekszárdon székelt az országos selyemtenyésztési felügyelőség. Szekszárdon működött a petevizsgáló állomás, innét lát. ták el az egész országot petével és bizonyára az ünnepi ■megemlékezésben szó esik megyénk történelmi nagyja; egyikének. Bezerédj Pálnak érdemeiről a hazai selyemtenyész. jbés és selyemipar fejlődésében.'

1 ............. _ _ _

f A tolnai gyár éppen ezért. Item került magánkézbe, hanem a selyemtenyésztési fel- fcgyelőség irányította, itt képezték a szakembereket a töb- t>i fonoda részére isi «

r Tolnának ígéri sokat Jeten- tesft hetvenöt évvel ezelőtt ez e gyár. Munkalehetőséget biztosított asszonyt*, lányok szótárnak, biztos, egész éven át' «ártó munkát és keresetet, éwnikor a férfiak Jó része — iJtóművesek. ácsok — csak ak. tkor dolgozhattak, amikor az Í Időjárás engedte. Biztos kere- K «setet, de nem magasat. A gyár 5 «maga korszerű volt. de nélkü. «özön minden szociális ellátást -0 gyári munkásság (kivéve aa fervalányokat, akik itt laktak, t gyárban lévő otthonban« .

‘ ? ’A harminc évvel ezelőtti fiel^ szabadulás döntő változást ho- ' I «zott a gyár életében. A gyáf :í- )munkásaá kerültek vezető be- £f»setásba (Bolvári Józsefnó igazgató annak idején 12 éves korában a fonodában kezdte a munkát és haladt végig a ío. bodai ranglétrán; főző csomóí f. .

Pillanatkép a terjedelmesitő üzemből.

zó. gombolyító, fonó . 11 és folyamatosan építették ki. rendezték be a szociális létesítmények egész sorát. Ugyanakkor a felszabadulás idézte elő a selyemipar sorvadását, ami létalapjában támadta meg a gyárat. Évről évre csökkent az ország selyemgubó-termelése. Selyemhernyóval bíbelődni csak akkor érdemes, ha az egyéb kereseti források igencsak szűkösek és bizonytalanok. Márpedig az életszínvonal folyamatos emelkedésével, a létbizonytalanság megszűnésével egyre kevesebben vállalkoztak erre. Mig az első években a gyár udvarán lévő eperfák elosztása — melyik gyári dolgozó hányat kapjon, hogy leszedett leveleivel etesse az otthon tartott selyemhernyókat — egyik feladata volt az üzemi bizottságnak, később már nemigen akadt köztük, aki selyemhernyóval foglalkozott

.. volna, f > ■-» •i ; qptutwwia'Wjtfj»'"».-ay»-- ■■

A’ felszaKadut&s után már csak a tolnai gyárban dolgoztak fel selyemgubót. ide szállították az egész országból, de a tolnai fonodának is egyre kevesebb munkája volt. 1929-ben még 500 tonna volt az ország selyemgubó-„termése’'. 1968- ban, az utolsó évben csak 33,8 tonna. Néha átmenetileg segített valamit a gubó beváltási árának emelése, az alapvető okot azonban ezzel megszüntetni nem lehetett Tudomásul kellett venni, hogy egy gyor. san fejlődő országban, ahol a teljes foglalkoztatottság megvalósult, lehetetlen a sok kézi munkaerőt lekötő és nagy gonddal járő selyemhernyó-tenyésztést fenntartani,

: Ez S magyarázata annak hogy a fonoda technológiájában lényeges fejlődés nem következett be. nem volt érdemes áldozni rá. Az öt évvel ezelőtt „nyugalomba vonult” és ma a gyár; múzeumban látható gépek, berendezések ugyanolyanok. vagy éppen ugyanazok. mint amelyekkel 75 év- yel ezelőtt indult a gyár,

Üj profil után kellett nézni. Az ötvenes évek végén selyem- szövő-gépeket telepítettek a gyárba, majd áttértek az üvegszövet gyártására. Átmeneti megoldás volt a munkásnők foglalkoztatására a konfekció, üzem létrehozása. Esernyőt, nyakkendőt, zsebkendőt készítettek. az esernyővel azonban már két éve. a többivel ez év márciusában álltak le. A végleges megoldást az 1968-ban indult beruházás hozta: felépítették a korszerű fonalterje- delmesítő üzemet. Fonalterje- delmesítő — a kívülállónak nem sokat mond. éppen ezért talán szükséges némi magyarázat. A vegyipar által gyártott műszál — poliamid és poliészter fonal — sima. A köt- szövőipar azonban csak fcullá- mosított, göndörített, rugalmas fonállal dolgozik. Ezt a „gön- dörítést” — a műszálat ha. sonlóvá tenn; a gyapjúhoz — végzik el az új üzemben lévő korszerű, automatikus, nagyteljesítményű gépek. Az első ütemben meglévő gépeket telepítettek le Budapestről Tolnára, ezek percenkénti fordulata 70 000. Azóta bővült a tér. jedelmesítő, mégpedig 200— 600 ezres fordulaté gépekkel. Ma évi 1600 tonna fonalat t.er- jedelmesítenek — önmagában ez a szám nem sokat mond. de talán többet, ha illusztráljuk: ha feléből kardigánt, feléből harisnyanadrágot gyártanak.

. 2,5 millió kardigán és 20 millió harisnyanadrág alapanyaga készül el évente a tolnai gyár-, •ban. '

>

r Természetesen, az új technológia magas követelményeket állított a gyár dolgozói elé. A gyár 900 főnyi kollektívája megfelelt e követelményeknek. A tolnai gyár évről-évre rendszerint a vállalaton belül „élüzem". és itt, ahol jó másfél évtizeddel ezelőtt a megyében elsőként vert gyökeret a szocialista brigádmozgalom, ma tizenkilenc brigád viseli a meg. tisztelő címet,

J. £ ;

i A fonoda a század elején„

1975. május 16.

A jó beruházások példája

NEM KICSI az az öszszeg, ami jelenleg benne fekszik — de még nem kamatozik — különböző ipari és mezőgazdasági beruházásokban, megkezdett és nagyon lassan haladó építkezésekben. Az így lekötött érték ma már meghaladja a 110 milliárdot. Ez kb. megegyezik azzal az összeggel, amennyit évente beruházásokra fordíthat a népgazdaság. Mennél tovább áll „befagyasztva” ez a pénz félig-háromnegye- dig elkészült létesítményekben, természetszerűen annál később térül vissza a vállalatoknak és a költség- vetésnek, s így végső soron — mert üzembe állításuk elhúzódik — a gazdasági fejlődés tempóját lassítják.

AZ ELHÚZÓDÓ beruházásokra és — részben azok emelkedő költségeire a legtöbbször hallott indok: kevés az építő-, szerelőkapacitás, egyre többen látják, hogy a pontatlan munkának ezt a mentségét — „kicsi a kapacitás” — nem indoknak kellene használni, hanem sokkal inkább egy adott, valóságos helyzetnek tekinteni. Amivel tehát nem indokolni kell a tervektől való eltérést, hanem számolni ezzel — amikor a tervek készülnek. Az utóbbi években egyre erőteljesebben érvényesül már ez a gondolatmenet, mindenekelőtt abban, hogy fő követelménnyé vált a beruházásokra fordítható anyagi erők koncentrálása.

Több. a közelmúltban példamutatóan végrehajtott beruházás viszont jól mutatja, hogy a kivitelezés átfutási idejének. rövidítése — vagy annak normális mértéke — legalább annyira növeli a rendelkezésünkre álló kapacitás hatásfokát — mint a koncentrálás. Sőt: a koncentrálás és a gyorsított ütem együtt hatásos, hiszen ha nem * aprózódik el a létszárri, a gép, a pénz, akkor lehet gyorsabban építeni, s ha gyorsabb a kivitelezés, több munkára jut idő — ugyanazzal a kapacitással. így a gyorsaság és a pontosság jelentős kapacitástartalék forrása lehet.

A TV. ÖTÉVES TERVBEN jó néhány építkezésen sikerült az átlagos nemzetközi idő- és költségnormák-; nak is megfelelni. Ezek közé tartozik pl. a Péti Nitrogénművek még- folyamat, ban lévő, de évek óta ütem szerint haladó bővítése, a Leninvárosi Olefinmű, a Duna menti Hőerőmű bővítése, a Barátság II. olajvezeték fogadóállomása Százhalombattán, a Testvériség gázvezeték magyar szakasza, és több fővárosi és vidéki szálloda építése

A jó beruházások első számú tapasztalata, hogy a határidő és a költségvetés betartása kétharmad részben az előkészítésen múlik. Az előkészítés a maradéktalan felkészülést jelenti egy gyorsan; ponto- - san, koncentrált erőkkel végrehajtott akcióra. Napjainkban csak így érdemes gondolkodni egy-egy nagyhorderejű, nagy befektetéseket igénylő beruházásról.

AZ ELŐKÉSZÍTÉS pedig a tervek pontos és hiánytalanul részletes elkészítésével kezdődhet csupán, erre lehet azután pontos költségvetést és ütemtervet szerkeszteni. Nem szokás ma még a hazai beruházási munkában (a fent említett esetekben fordult csak elő, azokban is különböző mértékben), hogy a terveket a kivitelezőkkel, valamennyi alvállalkozóval és szállítóval egyeztessék. Holott ez a legkézenfekvőbb dolog a világon. Ezt elmulasztva „gazda nélkül" készül a számvetés. A kivitelezőkkel, kooperációs társakkal egyeztetett terv teheti valóban reálissá a határidőket és a költségvetést is.

Az előkészítés szakaszában nyugodtan változtathatják — akár többször is — a terveket, a határidőket, a költségvetés tételeit, ebből ekkor még semmiféle veszteség nem adódhat. Ilyenkor egyetlen tollvonással lehet intézkedni, korrigálni, ahelyett, hogy később esetleg az emberek és gépek serege dolgozzon feleslegesen, vagy ácsorog- jon munkára, terepre, tervre várva.

Az egyeztetett tervek alapján lehet jól szervezni is s ilyen helyzetben az is gyorsan kiviláglik, hogy egy esetleges mulasztásért, vagy hibáért ki a felelős.

HA NEM KAPKODJÁK EL sehol sem azt a bizonyt» első kapavágást, akkor becslések szerint a beruházás ötletétől az üzembe helyezésig átlagosan fele annyi idő telik majd el, mint jelenleg, Túri. lajdonképpen ma a szak- -, emberek véleménye megegyezik abban. hogy hazánkban á beruházások, átfutási ideje többnyire \ kétszerte, háromszorta hosszabb annál, mint ami- \! re a műszaki adottságok már lehetőséget nyújtanak. t- A BERUHÁZÁSOK meggyorsításának módszereit \

most egy idevágó minisztertanácsi rendelkezés miatt is érdemes lesz alkalmazni. Az új intézkedés szerint az országos nagy és kiemelt beruházásokon a béralap 8 százalékától 25 százalékáig terjedő pótlék fizethető az építő szakmunkásoknak — a határidők betartásáért, illetve előbbre- hozatalóért és a beruházómunka jobb minőségéért A pótlék ösztönző hatása mellé tehát mindenütt érdemes lenne hozzáadni a jobb szervezettség és a jobban kimunkált tervek biztonságát, egyszóval megteremteni a gyors, de nem kapkodó munka feltételeit

GERENCSÉR FERENC

I