Tolna Megyei Népújság, 1975. április (25. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-13 / 86. szám
Lukács György kilencven éve ILLYÉS GYULA* TAVASZELŐ Bútorozatlan, mész-szagú, huzatos még, szél-járta még, — se ablak rajta, se zsalu — mily óriási távlatú _t — ha bele-beledörg az ég ez a tavaszt-váró vidék, ez a gyalulás-, fölmosás- illatú világ, amely épp most szellőzi ki hidegéti Oh tágas, tiszta Épület, fogadj be, készülő Lakásl Még beföstetlen kikelet, kinyíló év, köszöntelek, fáradt és meghatott lakó — Mi működik már, ml a jő? Mutasd, hol van a kapcsoló, hadd csavarjam föl ragyogó napodat, tejszín holdadat, tündér csillag-csillárodatl Be ölég volt már a sötét, a jég, a hóvihar, a fagyi Oh, központi fűtésű lég-, és meleg- és fényvezeték, épülj fölénk, kék boltozat, te szabadság és menedék, — csúnyán kifogytunk az úton. Meddig lakom itt, nem tudom. De úgy kell már a nyugalom, ablak és festmény a falon, könyv és gyümölcs az asztalon s az az ártatlan kényelem, hogh itt ül s beszélget velem néhány barátom, őszülő és ifjú. akiket elért a förgeteg, de földerít majd a jóidő! TOLDALAGI PÁL: FELVILLANÓ ÉDEN Nem létező madarak énekelnek, örök sugárban fürdik minden itt, nem gondolkodom, félig ébren járom az édenkertemnek rejtekeit, látóhatáromon belül mezítlen # férfiak és nők lényegülnek át megfoghatatlan eszmékké, egy másik síkon található minden tehát, nehéz súlyaimtól megszabadulva tetőfokát eléri az öröm. Pár percig tart ez. aztán felocsúdva szürke hangon mindezt megköszönöm. Megjelent a Jelenkor jubileumi száma r A KILENCVEN EVE SZÜLETETT LUKACS GYÖRGY élete és műve a történelem tükreként vált izgalmassá és maradandó értékűvé. Ezért lehet és kéül ezen az évfordulón is történelmi összefüggésekben szemügyre venni életművét. Amikor született, a legtöbben mozdíthatatlanul szilárdnak vélhették a tűké világhatalmát és európai birodalmait, köztük az Osztrák .—Magyar Monarchiát is. Am mire a pesti bankár fiai az új század első éveiben megkezdte filozófiai tanulmányait, szerte Európában válságjelek mutatkoztak. Nőtt a társadalmi és nemzeti-nemzetiségi ellentétek feszültsége, százezrek majd milliók szervezkedtek, változásért kiáltva. Ez a helyzet, ez az igény határozta meg Lukács György pályakezdését, öt is az a sokszínű, sokágú hazai mozgalom emelte, amely — Ady szavával: — „valószínű élő- futárja Magyarország megkésett, de most már nem sokáig halasztható, szociális átalakulásának”. Már a korai, az első világháború előtt kiadott munkáiban (A modem dráma fejlődésének története, A lélek és a formák, Esztétikai kultúra) is meghatározó tájékozódásának európai horizontja, a filozófia legújabb irányzataival kapcsolatot kereső és találó fogékonysága, A polgári filozófiatörténészek mindenkor az örök általános emberi célok, elvont értékek idealista kategóriáiba gyömöszölik a nagy gondolkodókat. A marxizmus—leni- nizmus ezzel szemben soha nem veszti szem elől a filozófiai alkotás társadalmi- történelmi hátterét: azt a közeget, amelyben az osztályok és rétegek küzdelme a maga konkrétságában kibontakozik. Lukácsot csak erre ügyelve érthetjük és követhetjük. ÍGY JUTOTT EL 1918/19- HEZ, gyakorlati forradalmárrá válásához. Egy volt azok közül, akiket a Magyar Tanácsköztársaság emelt a történelem színpadára, s akik az ellenforradalom hazai győzelme után uz osztályharc közép-európai frontjain, majd a Szovjetunióban vállalták a küzdelem folytatását. Elméleti kérdésekben tévedhetett a kővetkező években-évüze- dekben. A legíontosabbra tekintve azonban útja egyenes, hűsége töretlen maradt: a magyar Kommün közoktatásügyi népbiztosa, a felvidéki hadjárat V. hadosztályának politikai biztosa — a neves filozófus — a huszas években a Kommunisták Magyarországi Pártiának fegyelmezett és önfeláldozó harcosa. Az elméleti munka új korszaka 1933-tól számítható. Hitler pártjának hatalomra jutása után Lukács Berlinből a Szovjetunióba utazik. Itt dolgozza ki a dialektikus és történelmi materializmus ismeretelméletére épülő esztétikai kategóriarendszerét, a művészi visszatükrözés. a realizmus marxista elméletét. Ez teszi lehetővé Lukács György számára a német, az orosz és a magyar irodalom múltjának és kortárs-jelenségeinek újszerű megvilágítását Annak a Goethe-, Hölderlin-, Tolsztoj- és Thomas Mann-képnek a kialakítását, amely egyszerre volt tudományos teljesítmény és politikai-ideológiai tett: az antifasiszta erők egységét erősítő hozzájárulás a szabadságukért küzdő népek győzelméhez. Lukács könyvei — Az ifjú Hegel, A történelmi regény, a Nietsche-tanulmányok és a realizmus problémáival foglalkozó írások — kivétel nélkül ezt a célt szolgáltaik. Ugyanez a szándék vezette vissza Lukácsot a harmincas évek végén a magyar irodalom és történelem kérdéseihez. A Moszkvában megjelenő Üj Hang című folyóirat szerkesztőbizottságának tagjaként, majd a Kossuth-rádió munkatársaként rendszeresen kapcsolódik a hazai szellemi élet jelenségeihez. (1945- ben kiadott kötete, az Írástudók felelőssége ezeket a tanulmányokat tette hozzáférhetővé.) Elemezte Babits liberalizmusát, a Szép Szó folyóirat körének értékeit és gyengeségeit. Fő törekvése: az irodalmi-szellemi hagyó-/ mány, és a népi írói mozgalom demokratikus-plebejus vonulatának különválasztása egyes helytelen gondolati tendenciáktól. A NEGYVENES EVEK TANULMÁNYKÖTETEI — az Irodalom és demokrácia, s az Üj magyar kultúráért — a népi demokrácia szellemi stratégiáját körvonalazták, nem tévedések nélkül, de mindig termékenyítő gazdagsággal. Az ötvenes évek közepétől haláláig két úton közelített Marxnak klasszikus életművéhez és módszeréhez, a marxizmus reneszánszát biztosító eredmények megalapozásához. Egyik útja az esztétika, a másik a valóság általános törvényszerűségei felé vezette. (Az előbbieket Az esztétikum sajátossága című nagy mű fejezeteiben találjuk.) Lukács György ezekben esztétikai gondolkodásának szintézisét adja; összefoglalva, és az új jelenségek-össze- függések hatására meg is újítva, rugalmasabban fogalmazva realizmuselméletét. Könyve középpontjába a legkülönbözőbb művészeti ágazatok valósághoz váló viszonyált állítja. Ebből ve-zeti le, ehhez kapcsolja a művészi ábrázolás sajátosságát, műfaji és stíluskérdéseit, tartalom és forma kölcsönhatásának dialektikáját. Az esztétikum sajátossága ezért — a korszerű marxista esztétika folytatásra ösztönző alapműve. AZ IDŐS LUKÁCS GYÖRGY az emberiség alapvető s értékeit, a múlt folytathatóságának és gyökeres megújíthatóságának hitét őrzi; az ember elidegenedettségének történelmi feloldását, a szabadság birodalmába jutás lehetőségét ígéri. Nem azonosítja ezt a lehetőséget a valósággal, de nem is vitatja, hogy ez a lehetőség a szocializmus mai valóságában, a Szovjetunió és a szocialista országok gyakorlatában teljesedik ki. (Lukács a hatvanas évek második felében visszatért ifjúságának kérdésfeltevéseihez. Etikát készült írni, de később módosította ezt a tér-' vét. Felismerte, hogy az etika problémái marxista számára megoldhatatlanok a társadalmi lét objektív alapjainak feltárása nélkül. Ebből a vállakózásból nőtt ki az Ontológia, amely a valóságot teremtő erőként vizsgálja a munkát, az'embert pedig úgy fogja fel, mint a világ kérdéseire, a történelem kihívásaira választ adó lényt. Lukács e művében olyan elméleti alapot teremtett, amely befejezetlenül is jó lehetőségeket biztosít a korunk alapvető kérdéseivel szembesítő marxista—leninista filozófia továbbépítésére. GONDOLATAIT már nem foglalhatta össze, jelenre és jövőre utaló megjegyzései, nyilatkozatai inkább az ember és a tudós példáját, megújuló képességét, igazságszerető és kimondó Szenvedélyét mutatják. Lukács György hagyatékának legértékesebb része: a kritikai magatartás, s annak a leniftj gondolatnak az alkalmazása, amely a teljes valóság, a bonyolultan összetett világ, a megállíthatatlan történelmi folyamat elemzéséből teremt a munkásmozgalom, a békevágyó és haladni akaró emberiség számára győzelmes stratégiát. DEUSI TAMÁS A felszabadulás 30. évfordulója alkalmából kettős ünnepi számmal jelentkezik a Pécsett szerkesztett irodalmi és művészeti folyóirat. A szám élén Csorba Győző költeményei kaptak helyet. A lírai rovatban emellett többek között Illyés Gyula. Keresz- túry Dezső, Pákolitz István, Takáts Gyula és Weöres Sándor verseit olvashatjuk. A jubileumra szervezett irodalmi riport és szociográfiai művek közül hármat mutat be az ünnepi szám. Kende Sándor: Komlói fiatalok, László Lajos: Fiatalok gyára ésThiery Árpád: A rend című írását. Figyelmet érdemel továbbá Bor_ Ambrus: Moszkvai házak című riportja, valamint Bertha Bulcsú új regényének részlete. A magyar munkásmozgalom Jelentős fejezetéhez, az 1912. május 23-i „vérvörös csütörtök” eseményeihez kapcsolódik Hernádi Gyula új drámája, a „VérkereSztség”. amelyet a Pécsi Nemzeti Színház mutat be. A folyóirat közli a dráma teljes szövegét. Czimer József dramaturg bevezető jegyzetével együtt. A „Képzőművészek műhelyében” — sorozatában Tüskés Tibor ezúttal Martyn Ferenc Kossuth-díjas festőművész műtermébe látogatott. A beszélgetéshez kapcsolódik az ünnepi szám értékes grafikai anyaga: a borítón és műmellékleten találjuk Martyn Ferenc Pécsről készített rajzsorozatának kilenc lapját. Az új pécsi felszabadulási emlékműről Hárs Éva tanulmányát olvashatjuk. Érdeklődésre tarthat számot Heitler László írása Goldman György szobrairól, valamint Miklós Pál: Vizuális kultúra — tárgy- kultúra című jegyzetei Üj sorozat is indul az ünnepi Jelenkor-számban. „Jugoszláviai körkép” címen Csuka Zoltán számol be ä szomszédos ország jelentős irodalmi és művészeti eseményeiről, kiadványairól. 1975. április 13.
