Tolna Megyei Népújság, 1975. április (25. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-12 / 85. szám

Fock Jenő fogadta a mongol külügyminisztert (Folytatás az I. oldaírőD Ezután szünet következett. Szünet után Apró Antal el­nökletével folytatta munkáját Dr. Szénást Gézát Tisztelt országgyűlés! — Az 1953-ban létrehozott új típusú ügyészség tervszerű munkája is hozzájárult ahhoz, hogy a Magyar Népköztársa­ságban a törvénysértések és a kriminalitás száma ma már viszonylag alacsony szinten van. — Az országgyűlés 1972 jú­niusában alkotta meg sorrend­ben a harmadik ügyészi tör­vényt — az 1972. évi V. tör­vényt. Ma ennek alapján végez­zük munkánkat. Ez az ügyé­szi törvény a korábbiakhoz képest a társadalmi és állami fejlődéssel összhangban né­hány fontos elvi módosítást is tartalmaz. Többek között megfogalmazta, hogy vala­mennyi állami, társadalmi és szövetkezeti szerv kötelessége a saját munkaterületén a tör­vényesség biztosítása és így nem kizárólag az ügyészséget terheli felelősség a törvények végrehajtásáért. Az ügyészi törvény új elvei kapcsán dr. Szénási Géza el­mondta, hogy a legfőbb ügyész a nyomozással kapcsolatban csak irányelveket bocsát ki és ezek figyelembevételével az illetékes miniszter a legfőbb ügyésszel egyetértésben köteles utasítást adni az alárendelt szerveinek. Ez a törvényi ren­delkezés a felelősségi határo­kat is pontosan megszabja. Az ügyészi törvény értelmé­ben az ügyész részt vesz a bírósági eljárásban és köz­reműködik abban, hogy a bí­róságok határozatai megfelel­jenek a törvényelcnek. E vo­natkozásban megszűnt a fel­ügyelet elnevezés. A következőkbe *n dr. Széná­si Géza az ügyészségi mun­katerületek közül az általános felügyeleti tevékenység tapasz­talatait ismertette: — Az általános törvényessé­gi felügyelet központjában — a jogpolitikai irányelvekkel összhangban — olyan vizsgá­latok és vizsgálatkezdeménye- zések álltak, amelyek az álla­mi, társadalmi és szövetkezeti szerveknek a törvényességért való felelősségérzetét kívánták elmélyíteni. Vizsgáltainkkal elsősorban az állampolgárok széles körét érintő, ma.gas szin­tű jogszabályok végrehajtásá­nak törvényességét kívántuk biztosítani. így kerüfflt sor pl. az utóbbi két évben' a sza­bálysértési törvény, a tanács- törvény, az építésügy® és la­kásügyi jogszabályok betartá­sának a vizsgálatára. A mint­egy hatezer ügyészi vizsgálat alapján összesen 1350 óvás és 3800 felszólalás benyújtására került sor. E tények artra utal­nak,, hogy a hatósági ügyinté­zésben — az elért ereobnénye- ket elismerve — a törvényes­ség szilárdítása érdekében to­vábbi erőfeszítésekre van szükség. — Vizsgálataink során ta­pasztalatokat szereztünk a jog­alkotásról is. Jogalkotásunk ma még nem mindág segíti elő a gyors és pontos jogalkal­mazói tevékenységet. Egyik­másik jogszabály megalkotá­sánál a gondos előkészítés hiá­nyának, a „kapkodásnak" a nvomai lelhetők fel. Ennek következtében végrehajtásuk is nehézkes, ellentmondásos, és sokszor az állampolgárok szükségtelen zaklatásához is vezet. Például az építésrendé­szeti bírságról szóló Dendelke­1975. április 12, fez országgyűlés. A napirend fezerint dr. Szénási Géza, a legfőbb ügyész tartotta meg beszámolóját. zéseket sok helyen nem úgy hajtották végre, ahogy azt a jogszabály megalkotói elgon­dolták: a házértékadóról szóló rendelet végrehajtása a hiá­nyos szabályozás miatt túl­zottan elhúzódott; az állam­polgárok telek-, lakás- és üdü­lőtulajdonának egyes kérdései­ről szóló jogszabályok közért­hetőségére jellemző, hogy a jogszabály megjelenésétől alig több mint egy év elteltével az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium és az Igazság­ügyi Minisztérium az egységes joggyakorlat kialakítása érde­kében 42 pontból álló irány- mutatást adott ki. — Munkánk során nagy fi­gyelmet fordítunk az egyedi törvénysértések orvoslásán túl a törvénysértések okainak ku­tatására, illetőleg a megelőzés érdekében országos szintű in­tézkedések kezdeményezésére, így például az új lakásügyi jogszabályok alkalmazásának vizsgálata eredményeképpen tájékoztatást adtam a Minisz­tertanács részére. Javaslataim nyomán az egységes jogalkal­mazást segítő iránymutatások kiadására került sor. — A Szabálysértési Kódé* végrehajtásának ötéves ügyé­szi tapasztalatairól ugyancsak tájékoztatást adtam a Minisz­tertanácsnak; jelentésemet megvitatta az országgyűlés jo­gi igazgatási és igazságügyi bizottsága is. — Fontos és állandó felada­tunknak tekintjük a munka­ügyi viták intézése és a mun­kavédelmi szabályok betartá­sa törvényességének ügyészi ellenőrzését. Hazánkban 6571 munkaügyi döntőbizottság működik. Tapasztalataink azt mutatják, hogy a munkaügyi viták intézésének színvonala emelkedett. A meghozott dön­tések túlnyomó többsége megalapozott és törvényes. Esetenként, a ténybeli és jogi szempontból bonyolultabb ügyek intézésénél találtunk hi­bákat. Előfordul a törvényben előírt határidők túllépése is. — A szövetkezetek — kü­lönösen a mezőgazdasági termelőszövetkezetek — mii köd és étiek törvényessé­ge tovább szilárdult, főleg a jogszabályok és alapsza­bályok rendelkezéseinek betartása terén. A szövet­kezetek gazdálkodásában kiemelkedő szerepe van a szövetkezeti tulajdon vé­delmének, ebből követke­zik, hogy fokozott gondot kell fordítani a gazdálko­dás ellenőrzésére. A szövetkezetek belső ellen­őrzését illetően általános ja­vulásról és kielégítő ered­ményről még nem lehet szá­mot adni, annak ellenére, hogy egyes szövetkezesekben már vannak kedvező tapasz­talatok. Elmondta a legfőbb ügyész, hogy a gazdálkodó szervek egy része a nagyobb eredmény biztosítása érdekében nem minden esetben járt el a tör­vényesség követelményeinek megfelelően. A gazdasági bír­ság intézménye az ilyen ter­mészetű és a szocialista gaz­dálkodás elveit sértő jelensé­gek kiküszöbölésére hatékony eszköznek bizonyult. A bíró­ságokhoz tehát az utóbbi két évben 31 — 1973-ban 18, 1974- ben 13 — gazdasági bírság ki­szabása iránti indítványt nyúj­tottam be. összesen 54 millió forint bírságalap figyelesnibe- vételévéL A legfőbb ügyészi beszá­moló következő témája az ügyészi polgári Jogi tevékeny­ség volt: — A jogalkalmazás jogpoli­tikai irányelveire figyelem­mel a polgári jogi tevékeny­ségünk során is arra törek­szünk, hogy erőinket a leg­fontosabb területekre össz­pontosítsuk és így segítsük az egységes és törvényes ítélke­zést. — Az ügyészségek polgári jogi tevékenysége és intézke­dései kettős irányúak, éspe­dig aszerint, hogy egy-egy konkrét ügy elbírálása során válik-e szükségessé az ügyészi intézkedés, vagy pedig az ügyek meghatározott nagyobb csoportjának értékelése során szerzett tapasztalatok teszik-e indokolttá az ügyészi intézke­dést. — Már a X. kongresszus anyaga és határozatai is fel­hívták a figyelmet arra, hogy a törvény szigorával kell út­ját állni a nyerészkedési, ha- rácsolási tendenciáknak, a la­kosság megkárosításának, a jogtalan haszonszerzésnek. Az ügyészségek erre figyelemmel, elemezték azokat a polgári pe­reket, melyekben nyerészkedé­si törekvés jelentkezett. Az elemzés módot adott különfé­le hatékony intézkedésekre, a tisztességtelen jövedelemszer­zési törekvések visszaszorítá­sára is. — A jogerőre emelkedett határozatok ellen törvényessé­gi óvás benyújtásával van módunk a törvényességet biz­tosítani. Törvényességi óvása­ink — amelyeknek száma évenként 300 körül van — néhány ügy kivételével ered­ményesek voltak. Az óvási eredményesség is mutatja, hogy a Legfelsőbb Bíróságnak és a Legfőbb Ügyészségnek a törvényességi kérdésekben kialakított állásfoglalása álta­lában egyező. A büntetőjog területére át­térve, dr. Szénási Géza min­denekelőtt megállapította, hogy e szakágban is a stabilitás a jellemző a szocialista törvé­nyesség megtartásában. Alap­talanul senkit sem vonnák büntetőjogilag felelősségre. — Annak az elvnek az ér­vényesítése, hogy a büntető­politikában is kiegyensúlyo­zottságra van szükség, termé­szetesen nem merevítheti meg a bűnüldözést és igazságszol­gáltatást. Az elmúlt években erősödött meg például az a társadalmi igényekből szár­mazó felismerés, hogy a bűn­cselekmény útján szerzett jog­talan jövedelmeket a jog esz­közeinek felhasználásával a korábbiakhoz képest fokozot­tabban kell elvonni. Az akko­ri büntetőjogi lehetőségek azonban szűknek bizonyultak ehhez. Ezt a körülményt a törvényhozás is felismerte, és a Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa az 1973. évi 14. számú törvényerejű rendelettel ki­szélesítette a vagyonelkobzás alkalmazásának lehetőségét. — Az említett törvényerejű rendelet kiszélesítette a pénz- büntetés kiszabásának lehető­ségét is. A hatályba léptetése óta eltelt mintegy másfél év tapasztalatai azt mutatják, hogy a vagyoni jellegű bünte­tőjogi hátrányok alkalmazása jól szolgálja nemcsalt a bün­tetőeljárás céljainak megva­lósulását, hanem a szélesebb társadalompolitikai célok el­érését is, melyek egyébként soha nem hagyhatók figyel­men kívül a jogalkalmazás más vonatkozásaiban sem. — Az 1974. évben ismertté vált 76 308 bűnelkövető közül 8148 (az összes bűnelkövetők 10,7 százaléka) felelősségre vonását indítványozták az ügyészek bírósági eljáráson kívül. Emlékeztetett a legfőbb ügyész arra, hogy az ország- gyűlés az 1973. évi I. törvény­be foglalta a büntetőeljárás­ról szóló törvényt, amely 1974. január 1-én lépett életbe. A törvény megalkotása alapvető­en azt célozta, hogy erősítse a szocialista törvényességet, a társadalom és az állampolgá­Fock Jenő, a Miniszterta­nács elnöke pénteken az Or­szágházban fogadta Lodongijn Rincsint, a Mongol Népköz- társaság külügyminiszterét. A szívélyes, baráti hangula­tú találkozáson jelen volt Pu­rok jogvédelmét; egyszerűsít­se és gyorsítsa — a , törvé­nyesség sérelme nélkül — az egész büntetőeljárást; a lehe­tő legszélesebb körben bizto­sítsa a védelem alkotmányban is .lefektetett elvének érvénye­sülését. Ezek az intézkedések munkánk eredményeiben is tükröződnek. Számokkal, adatokkal is ér­zékeltette dr. Szénási Géza az ügyészi nyomozás törvényessé­gi felügyelete keretében vég­zett munka mennyiségét és súlyát: — Az ügyészi szervezet 1974- ben 89 761 lenyomozott ügy anyagát vizsgálta felül, és (az összes ügy hat százalékát je­lentő) 4528 ügyet küldött visz- sza pótnyomozásra, 953 ügy­ben pedig (az ügyek 1,1 száza­lékában) maguk az ügyészek folytattak le bizonyításkiegé­szítéseket. Az ügyészek az összes (7175) felülvizsgált ügy 8 százalékában változtatták meg a rendőrség határozatter­vezetét, illetve vádemelési ja­vaslatát. 6298 ügyben (az ösz- szes felülvizsgált ügy 7 száza­lékában) kellett a rendőrség vádemelési javaslatát az eljá­rás megszüntetésére változtat­ni. — Az ügyészségek nemcsak nyomozás-felügyeleti tevé­kenységet fejtettek ki, hanem a jogszabályban meghatározott körben nyomozást is folytat­nak. Egyrészt a rendőrségtől bármely ügy nyomozását átve­hetik és jó néhány bonyolult, kiemelkedő jelentőségű ügyet át is vesznek, másrészt pedig meghatározott bűncselekmé­nyek esetén a nyomozás ügyé­szi hatáskörbe tartozik­A büntetőeljárásunknak az alkotmányban rögzített fontos elve a védekezés és a véde­lem biztosítása. Uj törvényünk e tekintetben nemzetközi ösz- szehasonlításíban is messze­menő jogokat biztosít a védők­nek. Nem öncél ez, hiszen a törvény a védői közreműkö­dést a szocialista büntetőeljá­rás minden szakasza fontos ré­szeként tekinti, annak érdeké­ben, hogy e garancia a törvé­nyesség érvényesülését segítse elő. Szükséges /lenne azonban, hogy a védői közreműködés, az ügyvédek részéről is állandó gyakorlattá váljon és munká­juk az eddigieknél jobban lii- terjedjen a nyomozások érde­mi kérdéseire is. Szólt a legfőbb ügyész a bűnözés helyzetéről is. — 1974-ben az ismertté vált összes bűncselekmé­nyek száma 111 825, az is­mertté vált bűnelkövetők száma 76 308 volt. A bűn- cselekmények 56 százalékát a nagyobb jelentőségű és súlyú cselekmények, a bűntettek és 44 százalékát a kisebb jelentőségűek, a vétségek tették ki. — Ezek alapvetően meg­nyugtató számok, mert az össz- bflnözés 44 százalékát kitevő vétségek társadalmi veszélyes­sége nem nagy, ezek koránt­sem társadalmi rendünk lénye­ges elemei ellen irányuló cse­lekmények. Viszont fel kell fi­gyelnünk arra, hogy például a népgazdaság elleni bűncse­lekmények száma kismérték­ben ugyan, de következetesen emelkedik. — Az ismertté vált, vagyon elleni bűnözés az összbűnözés 56,0 százalékát jelenti. A na­gyobb kárt okozó bűncselek­mények aránya 10 év óta első ízben 1974-ben a társadalmi ja Frigyes külügyminiszter; Kádas István, hazánk ulánbá- tori nagykövete, valamint Babdarijn Dügerszüren, a Mongol Népköztársaság buda­pesti nagykövete. (MTI) tulajdon területéről eltolódott a személyek javai irányába. — A társadalmi tulajdon védelme általában kielégí­tő és sokat fejlődött. Ezt mutatja az is, hogy a tár­sadalmi tulajdonban bűn­cselekményekkel okozott kár az 1973. évi 220 mil­lióról 1974. évben 171 mil­lió forintra csökkent. Eb­ből a népgazdasági ágaza­tok közül legnagyobb az ipar és a mezőgazdaság részesedése. — Amíg a társadalmi tulaj­doniban bűncselekményekkel okozott kár az 1974. évben 1973-hoz képest 23 százalékkal csökkent, addig a személyek javaiban 19 százalékkal nö­vekedett. — Az erőszakos és garázda jellegű bűnözés 1970 év óta csökken. A csökkenés az 1970—1974 év közötti 5 év­ben 25 százalékos volt. Az erőszakos, garázda fellépés sikeres megfékezése össze­hangolt, tervszerű munká­nak az eredménye. Kézzel­fogható bizonyítéka ez an­nak, hogy lehet és érde­mes célszerű intézkedése­ket tenni az állampolgárok bevonásával a bűnözés . csökkentése érdekében. ; Beszélt a legfőbb ügyész aa alkoholizmusról — mint a bű­nözés egyik motívumáróL Aa alkoholfogyasztás következté­ben a közlekedési, üzemi és foglalkozási balesetekkel, a bűncselekményekkel, a terme­lésben mutatkozó kiesésekkel, valamint az alkoholisták gyógykezelésével kapcsolatos költségek és népgazdasági vesz­teségek nagyságrendje újabb megállapítások szerint 1970 óta évenként eléri vagy meg­közelíti az alkoholos italok el­adásából befolyó, állami be­vételt. Beszéde befejező részébe* hangsúlyozta: — Eddigi munkánk irány­vonalának következetes foly­tatása mellett a jövőben is fo­kozottabb figyelmet fordítunk a gazdasági bűn-cselekmények­re, a társadalmi tulajdon és az állampolgárok javai védel­mére, a közbiztonságot érintő bűncselekményekre, a jogpoli­tikai elveken alapuló diffe­renciált felelősségre vonásra, s nem utolsósorban a bűnözés, illetve a törvénysértések álta­lános megelőzésére. Ezt a sok­rétű és bonyolult munkát azon­ban csak akkor1 tudjuk haté­konnyá tenni, ha minden ál­lami, tá-nsad-almi szerv és ál­lampolgár felismeri a szocia­lista törvényesség érvényesü­léséhez és a bűnözés megelő­zéséhez fűződő érdekek jelen­tőségét és alkotmányos elve­inknek megfelelően közremű­ködik a maga területén a tör­vényesség biztosításálban, illet­ve megtartásában és az állam- polgári jogtudat fejlesztésében. Ügyészi tevékenységünk so­rán a törvények és jogszabá­lyok betartására irányuló kö­telezettségeinken túl a Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusának határozatát alapján teljesítjük feladatain­kat. Kérem a tisztelt országgyű­lést, hogy beszámolómat el-, fogadni szíveskedjék! — fej£9- te be beszédét dr. Szénási Géza. Az országgyűlés a. legfőbb ügyész beszámolóját egyban-v gúláig, jóváhagyólag tudomásul vette. (Folytatás g. oldalon) Kielégítő a társadalmi tulajdon Tédelme

Next

/
Thumbnails
Contents