Tolna Megyei Népújság, 1975. április (25. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-11 / 84. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, IJCYESÜLJETEF?! TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG MAGYAR SZ munkAspArt TOLNA MEOYCI BIZOTTSÁGÁNAK lapja PÉNTEK 1975. ápr. 11. XXV. évf. 84. szám. ARA: 0.80 Ft Megnyílt az országgyűlés tavaszi ülésszaka Napirenden a társadalombiztosításról szóló törvényjavaslat Csütörtökön délelőtt 11 órakor megnyílt az országgyűlés tavaszi ülésszaka. Az ülésen részt vettek: Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke, továbbá Aczél György, Apró Antal, Gáspár Sándor, Lázár György, 'Németh Károly, Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, valamint a Központi Bizottság titkárai és a kormány tagjai. A diplomáciai páholyban helyet foglalt a Budapesten akkreditált diplomáciai képviseletek több vezetője. Az ülést Apró Antal, az országgyűlés elnöke nyitotta meg. Kegyelettel emlékezett meg az országgyűlés legutóbbi ülésszaka óta elhunyt Ragó Antal képviselőről, a párt és a munkásmozgalom régi harcosáról. Az ország- gyűlés néma felállással adózott Ragó Antal emlékének, amelyet jegyzőkönyvben is megörökített. Ezt követően Apró Antal bejelentette, hogy az Elnöki Tanács az országgyűlés legutóbbi ülésszalca óta alkotott törvényerejű rendeletéiről szóló jelentését — az alkotmány rendelkezéseinek megfelelően — az országgyűlésnek bemutatta. A jelentést a képviselők tudomásul vették. Az elnök ezután bejelentette, hogy a Minisztertanács a társadalombiztosításról, az Elnöki Tanács az alkotmány egyes rendelkezéseinek módosításáról törvényjavaslatot nyújtott be az országgyűlésnek. A két törvényjavaslatot előzetes tárgyalásra az illetékes állandó bizottságoknak kiadták, és az országgyűlés tagjai között szétosztották. Az országgyűlés ezután elfogadta a tavaszi ülésszak tárgysorozatát. A napirend a következő: 1. A társadalombiztosításról szóló törvény- javaslat. 2. A legfőbb ügyész beszámolója. 3. A Legfelsőbb Bíróság elnökének beszámolója. 4. Az alkotmány egyes rendelkezéseinek módosításáról szóló törvényjavaslat. Ezután a napirend szerint megkezdődött a társadalombiztosításról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Elsőként Karakas László munkaügyi miniszter emelkedett szólásra. Karakas László expozéja Tisztelt országgyűlés! Országgyűlésünk jelen ülésszakának napirendjén szereplő társadalombiztosítási törvénytervezet a felszabadulásunk 30. évfordulóját ünneplő államunk eddig elért politikai, gazdasági és társadalmi fejlődésének szemléltető bizonyítéka. Olyan szociálpolitikai intézkedés, amely — miként a törvénytervezet 1. paragrafusa is kimeli — a társadalom munkájában részt vevő dolgozókról és hozzátartozóikról való sokirányú társadalmi gondoskodás eddigi eredményeinek összegezését és a népgazdaság lehetőségeihez igazodó továbbfejlesztését tartalmazza. Ez a párt XI. kongresszusán elfogadott azon határozaton alapul, amely szerint: „Tovább kell egységesíteni nyugdíjrendszérünket, csökkenteni a korábbról megmaradt különbségeket... fokozatosan meg kell szüntetni a társadalombiztosításban még fennálló eltéréseket”. A társadalombiztosítás mai funkciója jóval szélesebb körű, mint volt 30, vagy akár csak 10 évvel ezelőtt is. Életszínvonal-politikai céljaink ugyanis nem valósíthatók meg fejlett társadalombiztosítási intézményrendszer hiányában. De a gazdaságpolitikai oldalról sem nélkülözhetők azok a társadalombiztosítási intézkedések, amelyek végső soron a gazdaságépítés, a társadalmi-gazdasági haladás fontos előfeltételét jelentik. Nyilvánvaló, hogy a korszerű társadalombiztosítási rendszer a hatékony termelés, a népgazdaság növekedése szempontjából kiemelkedő jelentőségű, hiszen a termelés emberi oldaláról van szó. A szociálpolitika súlypontját alkotó társadalombiztosítás így — a gyakran hallott hibás felfogással ellentétben — nem a gazdasági élettől elkülönülő, valamiféle „jóléti” intézmény, hanem a jövedelem-elosztás rendszerébe épülve, szerves része a szocialista társadalompolitika egészének. Igazolja ezt az, hogy jelenleg a lakossági jövedelmek mintegy 30 százalékát a pénz- beni és természetbeni társadalmi juttatások alkotják. Ezen belül a legnagyobb tételt a társadalombiztosítási ellátások jelentik — mutatott rá a miniszter, majd a társadalom- biztosítási rendszer felszabadulás óta elért fejlődéséről beszélt, s hangsúlyozta: Míg 1938-ban és 1946-ban a lakosságnak csupán egyhar- mada részesült valamilyen társadalombiztosítási ellátásban, addig ma gyakorlatilag mindenki részese a juttatásoknak, aki munkaviszonyban á'.lt vagy áll. A fejlődés mutatója az is, hogy a társadalombiztosításunk kiadásai az elmúlt 15 évben megnégyszereződtek; ma már évi 43 milliárd forintot, a nemzeti jövedelem több mint 8 és fél százalékát teszik ki. Ennek az összegnek több mint a felét az 1 millió 700 ezer nyugdíjasnak folyósítják, ezt követően . a családi pótlék és táp- nénz jelenti a legnagyobb tételt a pénzbeni juttatások között. A néposciéepolitikal céljaink elérését szolgálta az anyasági. a terhességi és gyermekágyi segély, valamint a gyermekgondozási segélynek a világon szinte egyedülálló intézménye. Jellemző például, hogy e juttatásban a bevezetés évében 34 ezer, jelenleg pedig már mintegy 230 ezer édesanya részesül. A társadalombiztosítási juttatások differenciált rendszere a nem kívánatos életszínvonalbeli egyenlőtlenségeket is igyekszik mérsékelni. Ezzel a munka szerinti jövedelemelosztás szocialista elvének érvényesülését segíti elő. Tisztelt országgyűlés! Népköztársaságunk alkotmánya kiemeli az öregség, betegség és munkaképtelenség esetére szóló anyagi ellátáshoz való jogot. Ezt a Magyar Nép- köztársaság állama a társadalombiztosítás keretében biztosítja, a mindenki által tapasztalható tervszerű, arányos fejlesztés útján. Az alapvető jogszabályok megalkotására az 1955—1970. évek között különböző időpontokban került sor. Karakas László a továbbiakban kitért arra, hogy a sok jogszabály az ellátások terén az egységességre törekedett, maga a szabályrendszer azonban mégsem volt egységes. B’ztosítási ágazatonként tagozódott, és az egyes ellátási formákat az egymást követő változásoknak megfelelően, a különböző szintű jogszabályok többszörösen is szabályozták. Mindezek mellett a különböző területeken és időpontokban alkotqtt több száz szabály szinte áttekinthetetlenné vált. Mlnden&éooen szükséges az eddigiek helvett egy csrzefog- lalt, könnyen kezelhető törvény, ams'vben nemcsak a szakemberek, h?nem mindenki kiismerheti magát. Az érintettek könnyen tudomást szerezhetnek az őket megillető jogokról és az azok érvényesítésével kapcsolatos kötelezettségeikről. Rámutatott,, hogy a törvényszerkesztési munka szempontjából meghatározóak voltak a felső szintű párt- és állami határozatok. Magát a fejlesztést, a további fejlődés irányát pártunk kongresszusa határozta meg, a társadalmi gondoskodás fokozásának, a szociálpolitikai ellátások javításának, és a társadalombiztosításban meglévő különbségek és eltérések megszüntetésének igényével. A munkaügyi miniszter ezután szólt a törvénytervezet néhány konkrét rendelkezéséről is. Nyugdíjrendszerünk egységessé válik. A jelenlegi három különböző nyugdíjskála helyett sikerült olyan mértékszabályt kialakítani, amely senkinél sem jár szerzett jog megsértésével. Majdnem, mindenkinél a maival azonos vagy kedvezőbb mértékek alapján állapítja meg a nyugdíjat. Jelenleg a munkások és alkalmazottak öregségi nyugdíja 10 évi szolgálati idő esetén az átlagkereset 22 százaléka; 25 évi szolgálati idővel eléri a kereset 62,5 százalékát. A mezőgazdasági szövetkezeti tagok esetében 10 évi szolgálati időnél az átlagjövedelem 33 százaléka, 25 évi szolgálati idővel pedig 63 százaléka. Az új, egységes skála és mértékszabály szerint munkás, alkalmazott, termelőszövetkezeti tag öregségi nyugdija 10 évi szolgálati idő esetén egységesen a kereset, illetve jövedelem 33 százaléka. Ez a 25 év megszerzéséig évenként 2 százalékkal, 26—32 év után 1—1 százalékkal, 33—42 évek után 0,5 százalékkal emelkedik. A nyugdíj maximuma a kereset 75 százaléka, ami 42 évi szolgálati idővel érhető el. E szabályok révén mainál kedvezőbb helyzetbe kerülnek az alacsony szolgálati idővel rendelkező munkások és alkalmazottak, valamint a hosz- szú. általában 35 évnél magasabb szolgálati idejű biztosítottak. Megemlítem, hogy nyugdíj- rendszerünknek továbbra is szerves része a korhatáron túliak munkában maradására ösztönző nyugdíj- pótlék. Ez a fizikai munkásoknál. 3—4 évi korhatáron túli munkával az átlagkereset 95 százalékának megfelelő nvugdíj elérését teszi lehetővé, ami gyakorlatilag azonos vagy magasabb a nyugdíjazás- kori keresetnél. A nyugdíjskála és mértékszabály egységesítése mellett — a XI. pártkongresszus határozatának végrehajtásaként — egységes ]"sz a nyugdíjra jogosító korhatár is. A törvényjavaslat a mezőgazdasági szövetkezeti tagok öregségi nyugdíjkorhatárát 1976. január 1-től kezdődően évente 1—1 évvel leszállítja, s a korhatár 1980. január 1-vel azonossá válik a bérből és fizetésből élő dolgozók nyugdíjkorhatárával, azaz nőknél az 55 — férfiaknál a 60. életévvel. Ezzel összhangban hagyományosan módosul a mezőgazda- sági szövetkezeti tagok özvegyeinek állandó özvegyi nyugdíjra jogosító korhatára is. Pártunk és államunk következetesen arra törekszik, hogy a munkában elfáradt idős emberek anyagi biztonságban éljenek, és a társadalom hasznos, megbecsült tagjainak érezzék magukat. Ismeretes, .hogy a már megállapított és folyósított nyugellátásokat eddig is több esetben emeltük. A nyugdíjak vásárlóértékének megóvása mellett, továbbra is fontos célkitűzés a régi és új nyugdíjak szintjének közelítése, és az egyéb szociális ellátásra jogosultak jövedelmi körülményeinek javítása. Ezért az 1971. előtt megállapított alacsony összegű nyugellátásokat és egyes szociális ellátásokat — mint például a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák járadékát, valamint a rendszeres tanácsi szociális segélyeket, az átmeneti segélyeket, a rendszeres szociális járadékokat — 1975. július 1-től ismét emeljük. Ez a lakosság 10 százalékát, a nyugdíjasok, járadékosok kétharmadát közvetlenül érinti. Az elmúlt évek intézkedéseiben érezhetővé vált, hogy mind nagyobb megbecsülés övezi a dolgozó nőket, az édesanyákat, és a társadalomnak azokat a tagjait, akik gyermekeket nevelnek. A törvénytervezet biztosítja, hogy a jövőben a családi pótlékot valóban az kapja meg, aki a gyermeket ténylegesen gondozza, eltartja. Ez kizárja majd azt a visz- szásságot, hogy a szülő tartási kötelezettségének — ha gyermeke ellátásáról más gondoskodik — az államtól, a társadalomtól kapott családi pótlékkal tegyen eleget. Más szóval: a családi pótlékot ezentúl a gyermeket gondozó — a tartásdíjon felül kapja! Változást jelent még, hogy —_ az árvaellátás korhatára 19-ről 25 évre emelkedik, ha az árva felsőoktatási intézmény nappali tagozatán tanul, — a korhatáron felüli özvegy, házasságkötés esetén is megtartja özvegyi nyugdíját, — a nevelőszülő is jogosult lehet szülői nyugdíjra. A miniszter ezután a törvényjavaslat előkészítő munkálatairól beszélt, s megállapította : (Folytatás a 2. oldalon)
