Tolna Megyei Népújság, 1975. április (25. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-11 / 84. szám

^Folytatás a í. oldalról)

Á tervezetet egészében is, egyes kérdéseket részleteiben is, az illetékes állami és társadalmi szervek, valamint szervezetek megvitatták, értékelték és egyetértettek vele.

A társadalombiztosítás és az azon túlmenően nyújtott ellátás rendszerét egészíti ki a vállalati, munkahelyi, ille- Itőleg tanácsi gondoskodás.

Ezek közül is kiemelkedőek a többgyermekes családokról, a csökkent munkaképességű- ekről és a nyugdíjas dolgozókról való gondoskodás.

Államunk e téren eddig is sokat tett és a jövőben is mindent megtesz.

Emellett azonban nem nélkülözhető — sőt elvárt —, hogy a társadalom egyes tagjai a családokban és a különböző kollektívákban is megtegyék kötelezettsé- i güket.

r E téren ugyanis meghatározott felelőssége és kötelezettsége van a gyermekeknek a

Gáspár Sándort

szüleik, nagyszülőik, nevelőik iránt, és megfordítva, a szülőknek, nevelőknek a gyermekek tekintetében. Végül, valamennyiünknek — szocialista hazánk vonatkozásában.

Lehetséges, hogy a gondoskodás adott esetben vagy körülmények között nehézséget jelent. Mégis megtisztelő és jogosan elvárt emberi kötelezettség ezek teljesítése.

Úgy gondolom, valamennyiünk örömére szolgál az, hogy a mi szocialista társadalmunk tagjainak többségére ez az emberiesség a jellemző, amelynek anyagi feltételrendszerét, államunk mindenki számára biztosítja.

Szükség van helyi megoldásokra, kezdeményezésekre, társadalmi összefogásra, aminek ma is nap mint nap tanúi lehetünk.

Rámutatott a miniszter, hogy az egységesítés és a más megfontolásokból előirányzott fejlesztések fokozatosan, évről évre növelik kiadásainkat A

növekvő kiadásokhoz szükség van anyagi eszközeink növelésére is. Ez szabta meg a jelenlegi fejlesztés kereteit is. A törvényjavaslat előkészítői és az azt tárgyaló fórumok nagy figyelemmel voltak arra, hogy a szükséges anyagi források — termelékenyebb, hatékonyabb, fegyelmezettebb munkával, belső tartalékaink feltárásával és hasznosításával, gazdaságunk szerkezetének a szükségletekhez igazodó átalakításával, tervszerű belső és külső gazdasági együttműködéssel — megteremthetők legyenek. A törvényjavaslat ebben az értelemben a jövőbeli jobb és több munka előlege is, e munka pedig egyben biztosítéka a törvény érvényesülésének.

A társadalombiztosításról szóló törvényjavaslatot nagy felelősséggel, és azzal a határozott meggyőződéssel terjesztem elő, hogy elfogadása és végrehajtása — a pártunk XI. kongresszusán hozott határozatod céljainak: megfelelően — híven szolgálja májd dolgozó népünk jólétét és felemelkedését.

Karakas László expozéja végén a Minisztertanács nevében kérte, hogy az ország- gyűlés a törvényjavaslatot — a jogi, igazgatási és igazságügyi, valamint a szociális és egészségügyi bizottság által javasolt módosításokkal vitassa meg és fogadja eL

Ezután dr. Pesta László, az országgyűlés szociális és egészségügyi bizottságának elnöke, a törvényjavaslat előadója kapott szót, majd szünet következett.

A szünet után Varga Gábor- nénaik, az országgyűlés alel nőkének elnökletével folytatódott a tanácskozás. Napirend szerint megkezdődött a társadalombiztosítási törvényjavaslat feletti vita. A vita első felszólalója Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a SZOT főtitkára volt, , ______

E

gészségügyi ellátásunk teljessé vált

Bevezetőben kifejezte egyetértésiét a törvénytervezettel és az előadói beszédben foglaltakkal, majd így folytatta:

A dolgozók legemberibb vágyait és törekvéseit fejezi ki pártunk politikája, amikor arra törekszik, hogy betegség, megrokkanás, vagy idős kor miatt a szerszámot, a munkaeszközt letenni kényszerülő embernek és családjának megélhetése egyre magasabb színien biztosított legyen.

Ebből következik, hogy az új törvény elfogadása elsősorban nem jogi aktus. Többről [Van szó.

1 Olyan tervezet fekszik az országgyűlés előtt, amelynek gondolatai ismét a maga valóságában mutatják a szocialista társadalom legfőbb ' jellemvonásait. Hazánkban immár három évtizede elválaszthatatlan egymástól a munkáshatalom erősödése és a dolgozó ember érdekeit szolgáló vívmányok szüntelen gyarapítása.

Ä most beterjesztett törvényjavaslat is ezt összegzi. Lépésről lépésre haladunk előre. Az ország anyagi erőihez mérten fejlesztettük, bővítettük, tökéletesítettük társadalombiztosításunkat.

Azon vagyunk, hogy rászorultságában senki se maradjon magára, hogy az öregkort mindenki számára a munkával megérdemelt nyugalom napjai jelentsék. Azt akarjuk, hogy örökre száműzzük a betegséggel járó anyagi félelmet, s hogy az egészségügy fejlesztésével, a társadalombiztosítás kiszélesítésével csökkentsük, megelőzzük a betegségeket is.

Az egyik legfontosabb változás, hogy

a jövőben minden magyar állampolgár egyformán jogosult az egészségügyi ellátásra, Ennek kimondásával egészségügyi ellátásunk teljessé vált.

■ Ä mostani törvényjavaslat nagy jelentőségű intézkedése, hogy fokozatosan leszállítja a mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagok nyugdíjkorhatárát. Megszünteti a termelőszövetkezeti tagokat megillető családi pótlék összegében ma még meglevő különbségeket, ezekkel az intézkedésekkel szövetkezeti parasztságunk társadalombiztosítási jogai azonosak lesznek a munkások jogaival.

Pártunk kiemelkedő politikai jelentőségűnek tartja ezeket a2 intézkedéseket, amelyek elősegítik a munkásosztály és a parasztság kapcsolatainak még szorosabbá válását.

Tudjuk, sokan szerették volna, hogy a mezőgazdasági szövetkezeti tagok nyugdíjkorhatárát ne fokozatosan, hanem egyszerre szállítsuk le. Ehhez nem a jószándék hiányzott. De meg kellett találnunk — és megtaláltuk — a realitást abban, amit szeretnénk, és abban, amire ma megvannak a lehetőségeink.

Tisztelt országgyűlést Szocialista társadalmunkban mind teljesebben megvalósuló gyakorlat, hogy az ember értékmérője a társadalomért végzett munka. A társadalombiztosítási törvény tervezetének is alapvető célja a becsületesen Végzett munkával arányos juttatások biztosítása. Ez megbecsülése a munkának, fokozottabb elismerése a dolgozó embernek.

Társadalmunkban minden állampolgár munkához juthat. De a munka alapján csak addig^ biztosított a megélhetés, amíg a dolgozó munkaképes. Ezért a munkához való jogot kiegészíti az állampolgároknak a joga ahhoz, hogy anyagi ellátásban 'részesüljenek, ha öregek, betegek vagy munka- képtelenek lesznek.

így ha valaki ideiglenesen vagy véglegesen munkaképtelenné válik, akkor a munkához való jogát felváltja a társadalombiztosítási ellátásra irányuló jog, amelyet államunk mindenki számára biztosit Szükséges, hogy

a társadalombiztosítási ellátást Is nagymértékben összekapcsoljuk a munka szerinti díjazással.

Voltak _ olyan vélemények, és vannak is, hogy mindenkinek egvforma nyugdíjat kell adni, és hogy a munka szerinti elosztás szocialista elvét csak a bérpolitikában érvényesítsük. Javasolják, hogy a nyugdíjnál az „egyenlőség” elve érvényesüljön, s azt sem kellene annyira nézni — hogy ki, hány évet dolgozott. Ezeket a véleményeket természetesen a tervezetben nem érvényesíthettük.

Á társadalombiztosítási ellátás mértékének igazodnia kell ahhoz is. hogy ki milyen szak- képzettséggel és milyen körülmények között dolgozott. Nehéz, egészségre ártalmas vagy könnyebb munkakörben. Szak- képesítés nélküli vagy szak- képzettséget kívánó munkaterületen.

A nyugdíjak azzal, hogy igazodnak a ledolgozott évek számához és az elvégzett munka értékéhez, társadalmi igazságot fejeznek ki. Ez felel meg szocialista elveinknek. , És gondoljuk, ez így igazságos.

Társadalmunk a lehetőségek széles körét nyitja meg a dolgozók számára a magasabb szintű képzettség, ezáltal a nagyobb kereset eléréséhez. Ez nemcsak a munka során, de a társadalombiztosítási ellátásban is arányos előnyöket biztosít.

Természetes, hogy a végzett munka alapján kapott bér nincs és nem is lehet tekintettel azokra a terhekre, amelyeket az egyes dolgozóknak személyes és családi körülményeik következtében viselniük kell. s nem lehet tekintettel azokra a különbségekre, amelyek a családok anyagi helyzetében így keletkeznek.

A külön terhek elsősorban a gyermekek felnevelésének költségeiből ~ és az eltartásra szoruló, .más családtagokról való gondoskodásból ádódhak.

A többletterhekből származó egyenlőtlenségek jelentős részét a társadalom- biztosítás hivatott csökkenteni.

Ez a célja elsősorban a családi pótléknak, a házastársi pótléknak és számos más társadalombiztosítási szolgáltatásnak.

Tisztelt elvtársak! Törvényeink lehetővé teszik, hogy meghatározott életkor elérése és meghatározott számú ledolgozott év után a dolgozók nyugdíjba mehessenek. Szeretném ezúttal is hangsúlyozni, hogy a nyugdíjbame- netel bizonyos életkor elérése után joga a dolgozónak, de olyan jog, amely nem kötelező.

Ä dolgozó ember élete folyamán. nagy szakmai tudásra tesz szert. Óriási érték és tapasztalat halmozódik fel egy- egy szakmunkásban, mérnökben, orvosban, pedagógusban, ❖agy egészségügyi dolgozóban.

Ha valaki munkaképes, akkor arra ösztönözzük, hogy még ne menjen nyugdíjba, még akkor se, ha elérte az ehhez szükséges életkort és ledolgozta az ehhez szükséges éveket. Népgazdaságunk számára óriási értéket jelent az idős dolgozók tudása, hozzáértése és ha nyugdíjba mennek azt bizony társadalmunk megérzi.

Ezért törvényeink, rendelete- ink tartalmaznak bizonyos ösztönzőket arra, hogy dolgozzanak tovább az ilyen emberek addig, amíg egészségük bírja, amíg képesek munkájukat ellátni. Ugyanakkor törvényeink, rendeleteink biztosítják, hogy azokkal is törődjünk, akik már elmentek nyugdíjba és foglalkoztassuk őket. Ebben a kérdésben is mélyen összefügg az egyén és a társadalom érdeke. Nemcsak anyagi érdekekről van szó. Aki egész életét végigdolgozta, sorsfordulónak érzi a nyugdíjbamenetelt. Ezért tökéletesíteni akarjuk a nyugdíjasok foglalkoztatását, felhasználva az eddig szerzett tapasztalatokat.

A nyugdíjnak megvan a maga sajátos rendeltetése életünknek abban a szakaszában, amikor már nem dolgozunk. A nyugdíj nem munkabér, és kevesebb Is annál. Érthető, hogf a nyugdíjasok számára gondot jelent, különösen az életkor

növekedésével, hggy az egyszefl megállapított nyugdíj az évek során veszít vásárlóerejéből. Ezen változtatni kívánunk é3 meg fogjuk keresni a megfelelő megoldást.

Van egy kis réteg társadalmunkban, amely úgy jut el az öregkorhoz, úgy válik magatehetetlenné, hogy se nyugdíja, se eltartója nincs. Szocialista államunk — bár szerényebb módon — róluk is gondosko«.

dik.

Társadalmunknak nem le» hét magára hagynia azt a munkaképtelen öreget sem, aki nem szerzett jogot a nyugdíjra.

Az ilyen egyértelműen szociális jellegű góndoskodásra is szükség van. Szükséges az is, hogy az efajta ellátottság ja fejlődjön. De hozzá kell tennem: továbbra is kénytelenek leszünk különbséget tenni a munkával szerzett nyugdíjjogosultság és a rászorultságon alapuló szociális ellátás között;

Tisztelt országgyűlés!

A társadalombiztosítás alap«: ján nyújtott betegellátás a jövőben állampolgári jog lesz. Ezzel egy csapásra még nem oldottunk meg mindent, ami az egészségügy területén még előttünk álL Nem szűnik meg a rendelőintézetek és kórházak zsúfoltsága.

Egészségügyi szolgáltatás sunk az elmúlt évtizedekben sokat fejlődött, de még így sem képes kielégíteni a gyorsan növekvő igényeket. Elsősorban azért nem, mert anyagi lehetőségeink még korlátozottak. De nehezíti a helyzetet az is, hogy gyorsan nőtt: a jogosultak száma. Növekedtek az igények a korszerűbb egészségügyi, gyógyászati műszerek iránt.

A társadalombiztosítási szob gáltatásokra nagy összeget fordít államunk. A növekedés üteme is figyelemre méltó, 1960-ban 11 milliárd, 1974- ben, pedig csaknem 50’ milliárd forintot fordítottunk e célra. A két összeg között nagyon nagy a különbség,

de amit ma felhasználunk még mindig kevés, ezért a jövőben anyagi lehetőséveink arányában még többet kívánunk fordítani társadalombiztosításra.

Most már a társadalombiztosításba bevont összlakosság érdekeit tekintve és az új igények szerint kell továbblépnünk az egészségügyi ellátás közismert gondjainak megszüntetésében, az egészségügyi hálózat fejlesztésében.

Sürgető feladat új kórba- zak építése, a meglevők korszerűsítése és felújítása, a végképp elavult kórházak szanálása, a hatékonyabb fekvő- és járóbetegellátás, a munka szervezettségének javítása és a munkaerőgondok megoldása.

Kedves elvtársak!

A társadalombiztosításnak van egy külön figyelmet érdemlő, sajátos vonása. Az, hogy a társadalombiztosítás beteg, rokkant, vagy idős embereket érint. Ezért ezen a területen külön jelentősége van a jogok gyors, bürokráciamentes érvényesítésének, az emberséges szónak. A betegek, a nyugdíjba készülők érzékenyebbek az ügyintézés forma-' ságaival szemben. Ezért jobban igénylik ügyeikben a szervezett segítséget, a megértő, meleg, emberi hangot. Ezt az emberi hangot törvénybe foglalni nem lehet, de el lehet és el kell várni mindenkitől, aki emberek ügyeit intézi, emberek ügyeiben határoz, hogy legyen megértő, figyelmes és türelmes irántuk.

A társadalombiztosítási törvény tervezete nemcsak tartalmában különbözik az eddigi jogszabályoktól, hanem nyelvében is. Ez a_ 'tervezet is bizonyítja,^ hogy lehet világosan, szakszerűen fogalmazni még a

(Folytatás a 3. oldalon), j