Tolna Megyei Népújság, 1975. április (25. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-10 / 83. szám
* ily társak kozott Tambovban hí. r» 1 Az utaskísérő Intézkedik: az 6veket bekapcsolni, a dohány« zást abbahagyni 1 A gép ti« zenegyezer méter magasan te* SZi meg az utat Budapest— Moszkva között. Amikor cér- n asz álnak tűnik a Tisza, akkor kezd remegni a szám; S íölmémi az irdatlan magasságot, és az óriási sebességet nincs időm, mert elterelik a figyelmet cukorkával, húsvéti sonkával, és badacsonyi kéknyelűvel. .. Kijev felett vitorlázunk, s már látni vélem Moszkvát, de még száguld a gép vagy húsz percet mikor fülpattogás és az utaskísérő jelzi, hogy a gép leszálláshoz készülődik. Le is ereszkedünk szépen, csendben a Sereme- tyevó 2-re, és csoszogunk a lépcsőn a vám- és útlevélvizsgálat felé. Sorba állunk, türelmesen, szépen, s kissé megilletödve is, hiszen Moszkvába érkeztünk. Valaki hangosan szól, keresi a Tolna megyei elvtársakat Nyújtjuk kezünket, mi vagyunk, itt volnánk. Perecsi Ferencné, a megyei pártbizottság oktatási igazgatóságának helyettes igazgatója és e sorok írója védőszárnyak alá kerül menten: Naskovics Sándor, húszéves egyetemista fiú segítségével már gyorsabb az ügyintézés, öt-tíz perc, és máris virágcsokrot vehetünk át, a Tambov megyei pártbizottság idáig küldte megbízottját fogadásunkra. Viktor Nyikolajevics Lükov barátságosan kalauzol bennünket, egy orosz tea a nyelvoldó, s máris hozzák a csomagokat. Indulhatunk Seremetyevó 1-re, ebédelni. Megkezdődött küldetésünk. A repülőtéren színes plakát élteti két nyelven a magyar- szovjet barátságot, amint haladunk gépkocsival Moszkva felé, sorra tűnnek fel az eseménnyel kapcsolatba hozható jelenségek: plakátok az utcán, mozihirdetések, amelyek magyar filmekre hívják a nézőket, transzparensek, zászlók. Formaságok intézése van még hátra: biztosítani kell a repülőn a helyet hazafelére is, ez is megtörtént, tankolás után a kocsit Misa Tambov felé fordítja, ötszáznegyven kilométer áll előttünk. Moszkvai idő szerint tizenhat órakor hagyjuk él a várost, 17.52- kor SugaraVónál rövid pihenőre — itatásra — állunk meg. Szemrevételezés is ez, hiszen dél óta, a gép leszállása és Viktor Nyikolajevics- csel való találkozásunk óta ez az első alkalom arra, hogy beszélgessünk, nyugodt körülmények között ismerkedjünk. .. Szalad aztán tovább alattunk a2 aszfaltos út, 20.10- kor elköltjük hideg vacsoránkat, iszunk rá egy-egy kupica konyakot és 23.15-kor fékezünk a Hotel Tambov előtt Vacsora, fürdő, álmatlan álom. Mögöttünk két óra tíz perces repülőút, ismerkedés az első szovjet elvtársakkal. Mennyi élmény, elmondani is sok. leírni, jegyzetbe szedni pedig alig-alig vah már erő. Majd reggel. A szállodafolyosón nagy a reggeli forgalom. Itt látok katonatiszteket, férfiakat, nőket, mind táskával kezében siet le a lépcsőn, mert a lift éppen nem működik, a portás teát kínál, a szálloda előtt fiatalember söpri a csikkeket kis lapátra, hátul pedig megérkezett az utánpótlás, tej, húsféle, zöldség, annak kirakása folyik nagy hangoskodással. Jó. Leraknak hat láda tejet, két láda kefirt, három láda húsfélét, aláírják a papírokat, a sofőrtől azt várná az ember, hogy a nagy hangos- kodás után majd nagy mérgesen elhajt. Nem. Beszélgetnek. Komótosan rágyújtanak hosszú hüvelyű cigarettájukra, nagyokat szívnak, jókat beszélnek. Negyedóra is elmúlik, még mindig van mondanivalójuk, mire a zörgő-füstölgő gépkocsi kigördül a szálloda udvaráról. A reggeli oroszos: zakus2- ka, halak, kefir, és valamilyen hús, pecsenye, kitűnő pecsenye és orosz tea. Kiválóságának titka, hogy többféle teafűből főzik és szamovárban.,. Sietni kell, tíz órakor Sza- zanova, a megyei pártbizottság titkára fogadja a Tolna megyei küldöttséget. Pontosan 10 órakor lépünk be a megyei titkár irodájába. Alacsony, szőke asszony jön elénk, szélesre tárja karját, magához öleli Perecsi nét, a tolmács fordít, a pergő beszédet ha nem magyarítaná, akkor is tudnánk, mi a. lényege: barátság, elvtársi találkozás két asszony között, akik azonos elveket vallanak. egyik egy óriás nagyhatalom, másik egy kis szocialista ország képviselője. És persze a sajtó, a tisztelt sajtónak Tambovban is nagy a tekintélye. Hogy érzik maLunacsarszkijról neveztek el, nagygyűlés hazánk felszabadulásának 30. évfordulója tiszteletére. Április 4-én: Délelőtt ismerkedés két bölcsődével, 11.30-tól 13-ig az esetleges vásárlásokat lehet lebonyolítani, délután, a városi úttörőházat íM*» Minden üzemben, intézményben színes plakátokon, tablókon emlékeztek meg a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság testvéri barátságáról. Képünket egy tambovi* üzemben készítettük. gukat, mire van szükségük, miben van hiányuk. Következik a program ismertetése. Március 31-én 11.30-kor a magyar könyvhét megnyitása a városi könyvüzletben. 12-től 14 óráig múzeumlátogatás, délután pihenő, este a Szovjet—Magyar Baráti Társaság klubjában ünnepi gyűlés. Április elsején: délelőtt látogatás a pártoktatók házában, délután a Tyimirjazen kolhoz tehenészeti telepének megtekintése, este találkozó a Tambovi Pravda kollektívájával. Április 2-án: Látogatás Mi- csurinszkban. Április 3-án: Ismerkedés tambovi művészekkel, délután szabad idő, este a drámai színházban, amelyet mutatják be, este fogadás a megyei pártbizottságon, és éjszaka utazás Moszkvába. Április 5-én: Pihenés, múzeum- látogatás Moszkvában. Április 6-án: Délelőtt még városnézés, 13.35-kor indul á MALÉV TU—154-es gépe Budapestre, haza. — Jó a program? Más kívánságunk van-e? Nincs. Köszönjük. Elbúcsúzunk Szazanovától, megkezdjük küldetésünk teljesítését. (Folytatjuk.) PALKOVACS JENŐ Közős A ' könyvsorozat indul A szocialista országok ideá ológiai együttműködéséhek el-» mélyítésére a szocialista országok politikai könyvkiadói elhatározták, hogy közös soro*; zatot jelentetnek meg „A polgári ideológia és a revizioniz-j mus bírálata” címmel. AÍ megállapodás szerint ebben azokat a műveket adják ki« amelyek a leginkább időszerű kérdésekkel magas eszmei-politikai színvonalon foglalkoznak, mély marxista—leninista elemezést adnak a polgári ideológia fő irányzatairól, leleplezik az opportunizmus, a revizionizmus mai áramlatait A sorozat elsőrendű feladat taként szabták meg a légiont tosabb polgári filozófiai, köza gazdasági és politikai-elméleti irányzatok — a neopoziti- vizmus, az egzisztencializmus^ a neotomízmus, ^polgári futurológiái elméletek, az iparí és a posztindusztriális társadat lom különböző felfogásai stbg — kritikai elemzését A politikai gazdaságtannal foglalkozó kötetek sorában egyebek között a tőkés integrációval, az újratermelési ciklussal, a „piaci szocializmussal” összefüggő nézetek bírálatát kapja majd az olvasói A politikai elmélet területén főként az úgynevezett „demokratikus szocializmus”, a „nemzeti kommunizmus”, valamint a különböző álbaloH dali, anarchista, maoista nézetek elleni harc szellemében született művek látnak napvilágot. Már ennek a sorozatnak ü tagjaként jelenik meg Elekes Lajos • „A történelem felfogása korunk polgári tudományában” című műve. Ugyancsak ennek a sorozatnak a keretében jelenteti meg a Kossuth Könyvkiadó ebben az évben „A mai antikom- munizmus” című könyvet amely a moszkvai és a berlini társadalomtudományi intézet közös gondozásában^ nagyszámú szerzői kollektíva közreműködésével készült. E két kiadványt az elkövetkezendő években egész sor további nagy fontosságú munka fogja követni. P. N. Barannyikov: Nevek az emlékművön Dolrument.írác r; 4: Az én emlékezetemben ő tnég mindig kisfiú. Sok jellegzetes, számomra nagyon kedves epizódot őrzök ebből a korából. * EMLÉKEK IGORRÖL. Igorka 12 éves. Késő ősz van, hajnali fagyok. Fiamnak már haza kellene jönni. Kinézek az ablakon, s látom, hogy Tyim- ka nevű barátja cipeli a hátán, nincs rajta cipő. Kiderült, hogy cipőjét sürgősen beadta a javítóba, pajtása pedig így segített pajta. Igor 16 éves. Egész nyáron olyan nagy szorgalommal készült a főiskolára, hogy egészen meghökkentett bennünket. S egyszer csak, közvetlenül a vizsgák előtt leverte lábáról a malária, láza 39 fok. Tiltakozásunk ellenére elment vizsgázni és minden tantárgyból jó és kitűnő jegyet kapott. Akkor győződtem meg első ízben arról, hogy fiam látszat- gondtalansága mögött nem mindennapi akarat rejtőzködött. Igor főiskolás. De még mindig gyerek. Az első órán oda- Bnent hozzá Szumerkia prafesszor, kezét a fejére tette és ezt mondta: „Gyermekem, hány éves maga? Tizenhat? Fiatal, nagyon fiatal!’* Elmondom incidensét H. hallgatóival. Már harmad- vagy negyedévesek voltak. A tűzvédelmi előadó tanár, akit a hallgatók „tűzoltónak” csúfoltak, nemigen értette Igor humorát és komolyan megharagudott rá. Megfenyegette: „Majd a beszámolón megiszod a levét!” A beszámoló napján Igor nagyon izgatott volt. Minden fontosabb tantárgyból jó és kitűnő jegye van, de hátha e beszámolón kap egy vastag „fát”. Napszemüveget vett fel, torkát jól körülcsavarta sállal, mint aki alaposan megfázott, idegen ruhába öltözött. A „tűzoltó” nem ismert rá. H. valami miatt késett Amikor belépett a terembe, a tanár a . legnagyobb csodálkozására így szólt hozzá: „Á, itt a mi tréfacsiná- tónk! Nos, meglátjuk, ki nevet utoljára!” „Nem értem önt” — felelte H. — „Mindjárt megérti!” A többi hallgató már rájött, miről van szó, majd kirobbant belőlük a nevetés, főleg azért, mert külsőleg H. egyáltalán nem hasonlított Igorra. A hallgató jól tudta az anyagot és becsülettel állta a „tűzoltó” dühödt támadásait. A tanár kénytelen: volt jelest adni neki. Ezt a történetet Igor barátai számtalanszor felidézték az én jelenlétemben. Igor nagyon szeretett élni, szerette a környezetéhez tartozó embereket Jó sportoló volt úszott, futballozott, röp- labd ázott, jégkorongozott. Szeretett sakkozni és táncolni. Jóllehet, hangja nem volt iskolázott, az akadémián rendezett estéken szólót énekelt, zenekari kísérettel. Ugyanakkor szívósan, kitartóan, fáradtságot nem kímélve dolgozott, ha ezt a munka megkövetelte. Nagybátyám, Sz. I. Borcsevszkij, a matematika professzora nemegyszer elragadtatással beszélt nekem arról, hogy Igor milyen ragyogó matematikai tehetség. .. ” » » * A Felszabadulási Emlékművön aranybetűkkel olvasható: Prihogyko 1. V. százados. 'A szovjet honvédelmi minisztérium tiszti veszteségeket nyilvántartó osztályán egy kartonlapon a következő olvasható: ■„PrihogyKo Igor Vjácsesz- lavovics százados, a 60. műszaki utászdandár törzsének 2. osztályparancsnoka, aki 1919-ben született, az SZKP tagja, 1941 óta teljesített katonai szolgálatot, elesett az 1945. január 15-i ütközetben. Eltemetve Budapesten, Rá- kosszentmihályon”. Ezután következett édesanyjának, Jevgenyija Mihaj- lovnának régi és nem egészen pontos címe. Mégis ez segített megtalálni hozzátartozói címét. * EGY VAKMERŐ EMBER. „Örömmel írok apámról, Va- szilij Jakovlevics Korjakin- ról. Persze, nem sok emlékem maradt róla. Amikor apámat ezerkilencszáznyegyven- egyben behívták katonának, csak tizenhétéves voltam. De úgy látszik, mindenkinél több emlékem maradt róla, s bizonyára míg élek, mindig fogok tudni róla beszélni és írni. Apám Közép-Oroszország- ban született egy sokgyermekes családban. Gróf Bobrinsz- kijnél cselédeskedett. Eleinte a borjúkat legeltette, a nyári nagyobb dologidőben látástól vakulásig görnyedt a földbirtokos földjén. Télen A gróf burgonyatárolójában dolgozott. Bobrinszkijnak szeszgyára és hatalmas burgonyaföldje volt. Tizenkilencben, a sokgyermekes Korjakin család felkerekedett szülőföldjéről és Szibériában telepedett le. Itt apám, a tizenhét éves komszomolista beszolgálta- tási ellenőrként, majd a végrehajtó bizottság titkáraként dolgozott. Huszonkettőben önként beállt a Vörös Hadseregbe. Katonai szolgálatot teljesített, aztán a Távol- Keleten tanult, 1928-ban leszerelt és hazatért. Kezdetben a GPU munkatársaként dolgozott, részt vett az erdőkben rejtőzködő banditák likvidálásában. Arra már nem emlékszem, miféle banda volt az, de jól tudom, hogy apám bennünket, gyerekeket elvitt a nagymamához, mert családunkat, akárcsak a szovjethatalom aktív híveinek családjait is ez a banda kiirtással fenyegette. Nevünk rajta szerepelt a feketelistájukon. Apánk az eszményképünk, nekünk gyerekeknek. Meg- győződéses leninista, aki egész életét a munkának, az ügynek szentelte. (Folytatjuk) 1972. április 10.
