Tolna Megyei Népújság, 1975. április (25. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-10 / 83. szám

A kongresszusról — közelről K. Papp József elvtárs a szekszárdi FUK-ban n fiatalok kérdeztek, a megyei első titkár válaszolt Versenyben maradni Az aranykoszorúval negyed­szer kitüntetett szekszárdi Fiatal Utazók Klubjának tag­jai kedden bizonyságot tettek arról, hogy nemcsak az or- szág-világjárás iránt él ben* nük érdeklődés, hanem súlyo­sabb, az egész országot érintő kérdésekre is kíváncsiak. K. Papp József elvtárs, a Köz­ponti Ellenőrző Bizottság tag­ja, a megyei pártbizottság el­ső titkára eleget tett a fiata­lok meghívásának, ellátogatott a klubba, hogy több, mint két és fél órán át válaszoljon kérdéseikre, beszélgessen az őket foglalkoztató problémák­ról. Látogatása során a XI. kongresszuson elfogadott ha­tározatokat és célkitűzéseket kötetlen formában hozta kö­zelebb hallgatóihoz és ismer­tette azokat a megye fejlődé­se, az itteni viszonyok tükré­ben. Ez a Tolna megyére való „adaptálás” képezte az esti beszélgetés gerincét. Az egyik bevezető kérdésre válaszolva kifejtette, hogy a kongresszus munkájával kapcsolatban nincs az, ami ne került vol­na a nyilvánosság elé, az új­ságírók, a rádió és a televízió révén, mert a párt legfelsőbb fórumának munkáját a nyílt­ság jellemezte. Csodálatos új dolgokat, szenzációkat nem lehet hírül adni, és ez jó, biztonságérzetet nyújt. A kongresszusi vitában elhang­zott felszólalások azt eredmé­nyezték, hogy ki-ki elkezdi vizsgálni, miként juthat előre a maga munkaterületén. —- „Lenin megmagyarázta, hogy a politikai munka min­den ember legsajátabb ügye, — mondotta. — Hadd nyug­tassak meg mindenkit, hogy akár tudomásul akarja venni, akár nem, mindenki politi­zál.” Még mielőtt a megye hely­zete, fejlődésének távlatai szóba kerültek volna, a fia­talok — életkoruk miatt is teljesen érthető módon — ar­ra kérték az első titkárt, hogy vázolja néhány szóban eddigi pályafutását Az egykori ku­bikos úgy jutott előre a fel- szabadulás után, „mint sok tízezren”. 1944-ben vették fel a pártba. Első pártmunkája önkéntesek toborzása volt a megalakuló demokratikus honvédségbe, ahová maga is belépett, majd határőr lett. Különböző tanfolyamok sorá­nak elvégzése után előbb SZÖVOSZ-vonalon dolgozott, majd a Földművelésügyi Mi­nisztériumban. később az Ag­ráregyetemre került. Pártfői s- kolát végzett, agrármérnöki képesítést szerzett, a moson­magyaróvári főiskolán volt docens, tizennyolc éve pedig különböző vezető funkciókat betöltő pártmunkás. Tíz éve lesz, hogy az MSZMP Tolna megyei Bizottságának első titkára. „Ez a fiataloknak jó­részt már történelem” — mondotta mosolyogva K. Papp elvtárs. A megyéről szólva emlékez­tetett arra, hogy az itteni fej­lődés viszonylag későn, a második ötéves terv idején indult. A termelés és foglal­koztatottság szerkezete azóta átalakult. Az ipari munkásság száma és az ipar évi terme­lésének értéke már felülmúl­ja az egyébként országos él­vonalba tartozó mezőgazda­ságét. A megyében hatalmasat fejlődött az ipar. (Dombóvár, Paks, Bönyhád. Simon tornya) Székszárdon kialakult egy műszeripari, és a 2 milliár­dos nagyságrendű húsüzem beruházásával kialakulóban van egy élelmiszeripari bázis. Az atomerőművel kapcsolatos perspektívák szinte beláthn*at- lanok. A P.ajna—Majna—Du­na vízrendszerének összekö­tésével fontos szerényt Kin q jövőben a Dunaföldvártól az országhatárig terjedő rész az iparosodás és a rakodási lehe­tőségek révén. Szekszárd a Sió-torkolati mű jóvoltából „dunaparti város” lesz. „— A távlatok ragyogónk, olyan megyében élünk, amely fejlődik, és a fejlődésért érde­mes dolgozni.” Mindez szorosan kapcsoló­dik a kongresszus határozatá­hoz, mely szerint folytatni kell a szocializmus építését, méghozzá a fővárosban és vi­déken arányosan. „A jogos igények kielégítését az embe­rek jogosan követelik..’ A fiatalok kérdései viszony­lag ritkán érintettek országos problémákat, de ezt a meghí­vott vendég egyáltalán nem vette zokon és valamennyire kimerítően válaszolt. Annál is inkább, mert a kérdések hűen tükrözték a legkülönbözőbb munkahelyeken, üzemekben, vállalatoknál, intézményeknél dolgozó fiatalokat foglalkozta­tó problémákat. Mint már em­lítettük, az egész beszélgetés­nek az volt a vezérfonala, hogy a kongresszuson felmért országos fejlődés megyei vetü- letét adja. A kérdések és fe­leletek rövid összegezése: — Épül-e a negyedik ötéves tervben még gárzon-ház Szek- szárdon? Nem. Az ötödik fo­lyamán valószínűleg igen, de konkrét tervek még nincse­nek. — Lesz-e ifjúsági park és fedett uszoda? Előbbivel kapcsolatban a korábbi elkép­zelések irreálisaknak bizo­nyultak, azokat újra kell ér­tékelni. Jelenleg a Sötét­völgy parkerdejének kialakítá­sa folyik. Az ötödik ötéves terv során épül egy 15x20 méteres fedett tanmedence, de ez nem lesz versenyuszo­da. — Lesz-e felsőfokú egész­ségügyi képzés Székszárdon? Nem. — Várható-e a külszol- gálati napidíjak emelése? Re­méljük. (Derültség.) — Kielé­gítő-e az utánpótlást szolgáló káderképzés? Nem. A követel­mények növekednek, az infor­mációk áradnak, nehéz a fejlődést utolérni. A vezető- képzés még nem nőtte ki gyermekbetegségeit. A sok­szor nagyon jó nyugati mód­szereket nem lehet automati­kusan, feceptszerűen átültetni a mi viszonyainkra. — Miért inflálódik a forint? Ármozgás van, infláció nincs, mert kel­Az idén április 22—27 között rendezik meg Budapesten a he­tedik Hanga ropiest nemzetközi műanyagkiáUitóst. A 20 ezer négyzetméternyi területen 22 or­szág több mint 500 vállalata ál­lítja ki termékeit. A szpcial'sta országok közül az NDK, a len­gyel, a jugoszláv, a csehszlovák és a bolgár műanyaaipar mutat­kozik be. A * 50 külföldi cég kö­zött olyan amerikai, spanyol, dán, finn és svéd vállalatok is vannak, amelyek első ízben mutatkoznak be Budapesten. Szinte valamennyi nagyobb nyugat-európai vegyipari vállalót és világcég kénviselteti magát a Hanga-roptast ‘75 kiállításán. A különféle vegyipari, műanyag-' ipari alaoanydgok, félkész termé­kek mellett műanyagbútor- és Játék-bemutatót is megtekinthet­nek a látogatók. A hazai műanyagipari és mű- anvaq-feldolgozó üzemek közül említést érdemel a székesfehér* lő árufedezet áll rendelkezés­re. A tőkés világ inflációs válságának van ugyan hatása külkereskedelmileg érzékeny népgazdaságunkra, de azt nem tudja megrendíteni. — Van-e máshol is a mienkhez hasonló gyermekgondozási segély? Nincs. — Miért van szükség egyes árak befagyasztására? Mert szilárdan kézben akar­juk tartani és irányítani életszínvonalunk emelkedését. Ez egyes emberek esetében időlegesen stagnálhat ugyan, de a nagy többség számára, általánosan nem. — Miért van szükség a személyi tulaj­don „lecsapódására”? „— Nem szeretjük a maguk­nak élő embereket. Az ember mércéje a munkája legyen, és ne az, hogy kinek, mije van a szükségletei felett. A munka a mértékadó és csak a mun­kával szerzett javak lehetnek az életszínvonal emelkedésé­nek velejárói. Az állandóan jogosulatlan haszonszerzésre törekvő, a tárgyak, a vagyon rabja elveszett a társadalom számára.” — Folytatódik-e az iskolák körzetesítése? A megfelelő tárgyi és személyi feltételek­kel összhangban, igen. — Megáll-e Dombori fejlesztése? Ellenkezőleg, de meg kell te­remteni a megfelelő csatorná­zást és biztosítani a víz algát- lanítását, rendszeres cserélő­dését. — Lehet-e kapcsolatot teremteni a testvérmegyék, testvérvárosok fiatal utazói­val? Ha vannak ilyen klubok, akkor igen, sőt, ez kívánatos. A hosszúra nyúlt találkozó végén a XI. kongresszusnak a kapitalista berkekben keltett visszhangjára tértek vissza a beszélgetők. K. Papp József elvtárs kifejtette, hogy kis or­szágunk a párt politikájának határozottságával, következe­tességével és a töretlen fej­lődéssel teremtett tekintélyt és szerzett súlyt magának a világ kapitalista részének közvéle­ménye előtt is. A megyei párt- bizottság első titkárának láto­gatását, a szíves és bőséges tájékoztatót, mely egyben a kongresszusi küldöttek első megyebeli nyilvános beszámo­lója volt, Kaiser István, a FŰK vezetője köszönte meg. ORDAS IVÁN véri. Bútoripari Vállalat, amely már termékeinek több mint 90 százalékát műanyagból készíti. Nagy jelentőségű a dunaúújváro­si 26. számú Állami Építőipari Vállalat új eljárása: olyan anya­gokat kevernek a házgyári pane­lekbe, amelyekkel tetszetős, szí­nes fclú és változatos külső bur­kolatú házgyári lakóépületek ké­szíthetők. . Nagy teret kapnak a kiállítá­son a nyugati cégekkel kooperá­ló, együttműködő hazai vállala­tok is. Hiszen olyan technológiá­kat, gyártási eljárásokat vesznek át, amelyek komoly devizameg­takarítást eredményeznek.' Ilyen céllal működik együtt külföldi cégekkel a Politner Szövetkeze“-, a Fővárosi Műanyagipari Válla­lat, a Dombóvári Vegyesipari Szövetkezet, a Pest megyei Mű­anyag Játékáru- és Tömegcikk­ipari Vállalat — hogy csak né­hányat említsünk. I pártkongresszus és a felszabadulás 30. évfordulója tiszteletére ki­bontakozott munkaverseny élenjáró brigádjait rövi­desen megismerheti az or­szág: a legjobbak kitünte­tésére május elsején kerül sor. A verseny azonban folytatódik. Erről érkeznek a híradások, erről szólt sok-sok távirat is már március közepén a tanács­kozó pártkongresszusnak címezve. A sok száz új vállalás közt akad több látványos, olyan, hogy azomial magára vonta az országos figyelmet is: külö­nösen az építőiparban, a szénbányászatban és a műtrágyagyártásban szület­tek ilyenek. Azokban az ágazatokban tehát, ame­lyekben most jelentősen segíthetnek az egész nép­gazdaságnak: a beruházá­sok gyorsításában, a lakás- építkezéseken, az ország energiaellátásának javításá­ban. lf ét szempontból je­n lentős az idei év, ez a IV. ötéves terv befe­jező éve és most szilár­díthatjuk meg azokat az eredményeket, amelyekre a következő tervidőszak in­dítását alapozhatjuk. Az idei terv a legfőbb és át­fogó feladatot a népgazda­sági egyensúly javításában jelöli meg. Ehhez lényegé­ben mindenütt két egymás­sal összefüggő és összetett feladatra kell összpontosí­tani az erőt és a figyel­met: a hatékonyság foko­zására és a minőség javí­tására. A hatékonyság — a munka ténylegesen el­könyvelhető eredménye — érzékenyen reagál bármi­féle ésszerű változtatásra, de érzékeny a semmitte­vésre, vagy a téves intéz­kedésre, hibás cselekedetre is. A legutóbbi időszak tapasztalatai arra utalnak, hogy a versenyző szocialis­ta brigádok kitűnő hely­zetismerettel, szakértelem­mel és leleményességgel ta­lálták meg a legtöbb he­lyen, mi az, amit ha más­képp csinálnak — vagy mást csinálnak — azonnal megmutatkozik az ered­ményen is. Éppen az ilyen felismerések, leleményessé­gek, a változtatásra való lelkes törekvés bizonyítot­ta sok hélyen a dolgozó kollektívák előtt, hogy már egy sor apró körülmény megváltoztatása is milyen számottevő eredményjavu­lást hozhat egy-egy kol­lektíva munkájában. Ha pl. anyagra, szerszámra, rajzra nem kell várni, ha a feladatokat úgy csopor­tosítják, hogy műszak köz­ben nem kell mindig át­állni, ha az embereket el­sősorban a termelékenyebb, értékesebb gépekhez oszt­ják be — több műszakba esetleg — s inkább állni hagyják a sok régi, pontat­lanul dolgozó gépet — ak­kor mindez a munkaidő jobb kihasználásához vezet, s ily módon rendkivüli erő­feszítés, vagy beruházás nélkül több, értékesebb ter­mék kerül ki az üzemből. Ez az egyik legkézenfek­vőbb módja a hatékony­ság javításának. M indez munkaszerve- zési téma. Nem is egy-egy szocialista brigád feladata. Ezt a vezetőkkel együtt lehet és kell így alakítani. Ehhez a feladat­hoz is kitűnőek az örven­detesen szaporodó komplex brigádok. Ezektől a komp­lex brigádoktól várhatunk egyre többet a mai, magas szintű versenyben. Amikor a mérnök, a technikus, a szakmunkás egy brigádban, egy célért, együtt dolgozik. A hatékonyságra az anyagköltség alakulása van talán a legnagyobb hatás­sal. Elvégre a legtöbb mo­dem, ipari termék önkölt­ségében lényegesen na­gyobb az anyagköltség, mint bármelyik más költ­séghányad. Ma már a legtöbb helyen kézenfekvő, hogy az anyagtakarékosság legjobb módja nem az, ha a jó anyagot gyengébbre cseréljük ki. így ugyanis hamarabb tönkre megy a termék, több újra lesz be­lőle szükség, vagyis a za­vartalan ellátáshoz — több anyag kell majd. Az anyaggal való taka­rékosság jó módszere a minőség javítása, a termék tartósságának fokozása, a selejt csökkentése. A leg­jobb módja pedig, ha ma­gasabb értékű, korszerűbb terméket készítünk belőle. Ez egyben a legbiztosabb útja annak is, hogy az egész népgazdaság verseny­ben maradjon a szocialis­ta és a tőkés világpiacon egyaránt. 6 egítení, gyorsítani a ° régi gyártmányok felváltsát az újakra. Ma már ilyen célt is maguk elé tűzhetnek az egyre képzettebb szocialista bri­gádok és kivált a komplex­brigádok. Ebben a feladat­ban különben sem csak a konstruktőrnek és a tech­nológusnak van szerepe. A verseny következő sza­kaszától sokan még az ed-* diginél is többet várnak. Egyrészt azért, mert külö­nösen az utóbbi egy év alatt a munkások, brigá­dok és a vezetők előtt is — többnyire tisztázódott, hol a szerepük, ml a feladatuk a versenyben, s ami a leg­fontosabb, hogy az egész versenynek hol a szerepe a munka rendes meneté­ben, hogy ne legyen for­mális, papírszagú a több és jobb munkát kívánó moz­galom. 1 másik indok, amiért az eredményekre a ráduplázást várják sokan, hogy közben legtöbb he­lyen az üzemi demokrácia is fejlődött, s a demokra­tikus légkör — különösen, ha párosul jó munkaszer­vezéssel — kedvező feltétel a munkáját szerető, kezde­ményező, alkotó ember szá­mára. Ha az embernek szava van és cselekedhet is — szárnyakat kap a mun­kában. A fokozódó demok­ratizmus így adhat újabb és nem is akármilyen len­dületet a szocialista mun­kaversenynek is. GERENCSÉR FERENC Tolna megye is érdekelt HUNGIROPLAST 75

Next

/
Thumbnails
Contents