Tolna Megyei Népújság, 1975. április (25. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-08 / 81. szám
tJj, magyar nyelvű szovjet folyóirat Miről írnak a magyar nyelvű szovjet lapok ? Mit kérnek az úttörők? Dr. Coszíonyi János oktatási államtitkár az V. országos úttorőparlamentről 'Az Oktatási Minisztériumban meghatározták azokat a tennivalókat, amelyek az V. országos úttörőparlament fórumán elhangzott javaslatok nyomán az állami szervekre hárulnak. Ezzel kapcsolatban dr. Gosztonyi János oktatási államtitkár elmondta az MTI munkatársának: — A legutóbbi országos úttörőparlament jelentőségét növelte, hogy azt nemcsak megyei, kerületi, városi, hanem első ízben valamennyi úttörőcsapatban rendezett csapatparlamentek is megelőzték. Az a tény, hogy a csapatok javaslatai tovább, magasabb szintre is eljutnak, serkenti, bátorítja a kezdeményezést, és konkrét értelmet ad a csapatokon belüli parlamenteknek. Elmondhatjuk, hogy a gyerekek okosan, felelősséggel, a megoldást keresve szóltak közösségi életük komoly dolgairól. Az úttörőparlamenten többször elhangzott, hogy jobban meg kell ismertetni a szülőkkel az úttörőmozgalmat, s jobban be kell vonni őket a csapatok munkájának segítésébe. Több olyan kérdés is felmerült, amit az Oktatási Minisztériumnak az úttörőszövetséggel együtt kell megoldania. Például a közhasznú fizikai munka támogatását, az osztályfőnöki munka fejlesztését és a feltételek javítását a szabad idő felhasználásához. Jogosak azok az észrevételek is, amelyek kifogásolják, hogy még mindig nem valósultak meg kellő következetességgel a rendtartásban, a 2. Úgy adódott, hogy csak az utóbbi években akadt lehetőségem és szabad időm az elesett hősökről szóló anyagoknak szívós, vesződséges felikutatásához. A nehézségekkel már kezdetben tisztában voltam. Csupán a családi nevüket, utó- és apai nevük kezdőbetűit és a rangjukat ismerjük. A mi sokmilliós hadseregünkben nagyon sok egynevű. egyforma kezdőbetűs és rangú katona akadt, még a ritka családi nevűek között is. 1966-ban kezdtem meg a kutatást, a pontosításokat a Nagy Honvédő Háború veszteségeit nyilvántartó osztályok kartoté- kain, a kitüntetések osztályán és a szovjet honvédelmi minisztérium központi levéltáráiban. A Szovjetunió minden zugába — a Távol-Keletre, Mur- manszkba, a Kaukázusiba és Közép-Ázsiába sok száz kérdést tartalmazó leveleket küldtem negyedszázados messzeségbe vesző címekre, amelyeket a személyes holmik között, a kitüntetési okleveleken, nyilvántartó kartonokon sikerült felfedeznem. Huszonöt esztendő alatt sok minden megváltozott, sok cím olyannyira elavulttá vagy pontatlanná vált, hogy a posta minden igyekezete ellenére sem tudott senkit az elesettek hozzátartozói közül megtalálni. Sok év telt el. Az ódon fa- házikók helyén új lakónegyedek nőttek ki, a régi utcák eltűntek, helyükön új utcák ezükorábbi állásfoglalásokban megfogalmazott követelmények. Számunkra ez az úttörőparlamentek egyik legnagyobb tanúsága. Ebből következik, hogy az irányítás min- , den szintjén konkrétabban, hatékonyabban és nagyobb felelősséggel kell az úttörőszervezetre vonatkozó állami intézkedéseket végrehajtani, és sokkal következetesebben kell az iskoláknak is a konkrét lépéseket megtenniük. ■— Ä problémák között sok szó esett a kirándulásokról is. A rendtartás csak a tanulmányi kirándulásokkal foglalkozhat, amelynek szervezése, lebonyolítása az iskola feladata. Egyetértünk azzal, hogy az úttörő-kirándulások szervezésébe sokkal jobban vonjuk be a szülői munkaközösségeket, s ehhez iskoláink vezetői és az osztályfőnökök nyújtsanak nagyobb segítséget. Helyeseljük azt is, hogy a tanulók a kiránduláshoz szükséges anyagiakat lehetőleg maguk teremtsék elő. Hasznosítanunk kell a nyári program szervezésével foglalkozó javaslatokat is. — Az egyik szekció az '„Életünk az iskolában” témakörrel foglalkozott. Itt merült fel a kérdés — a magatartás és a szorgalom elbírálását illetően, hogy a minősítésben hogyan értékelhető az úttörőközösségben végzett munka? Erről a témáról a szakemberek is hosszan vitatkoztak. A vita lényege találkozik a gyerekek igényével, azzal, hogy a pajtások magatartásának elbírálásakor elsősorban a közösség érdekében végzett munkát vegye figyelembe. Mi ezzel egyetértünk, lettek. Egyes helyeiken, ahol valamikor tanya árválkodott, ma gyár áll, (körülötte pedig egy egész város terül el. De csodák is történtek. Olykor eljutottak a levelek a címzettekhez, akik időközben nemcsak lakóhelyüket változtatták meg hanem a nevüket is. Az ilyen kutatómunka eredményeképpen a levelezés hatalmas, valósággal végtelen áradattá terebélyesedik. Néha a válaszok, a már ismert emberektől, csak néhány hónap múlva érkeznek meg: szabadság, betegség, rokonlátogatás miatt. Még korántsem minden kész, de azért már sok minden elkészült. A kutatómunka során kiderült, hogy egyes esetekben e 390 elesett harcos névsorának összeállításakor vagy lemásolásakor, aztán a kőfaragó műhelyben, vagy később, 1957- ben, az emlékmű restaurálásakor számos kisebb hibát ejtettek a családi nevek felirataiban, másutt hibásak az iniciálék (a cirill N-rt összetévesztették a P-vel, vagy I-vel, a K-t a Havaik stb.), más esetekben pedig pontatlanul tüntették fel a rangokat Száznál több harcos adatait véglegesein pontos! tottam. Nemcsak, hogy sikerült megállapítanom .pontos, háború előtti címüket, hanem megtaláltam hozzátai'tozóikait, barátaikat, katona torsaik at is. Ezek az adatók minden kétséget kimert a közösség érdekében végzett munka megítéléséhez az órán, az iskolán kívüli, az utcai és az otthoni magatartás egyaránt hozzátartozik. Egyetértünk azzal az igénnyel is, hogy az úttörőcsapat ön- kormányzati szerveinek módot kell adni arra, hogy javaslatot tegyenek a szorgalmi és magatartási jegyekre. — A gyerekek okos, jő javaslata, hogy ahol meg lehet oldani, ott néhány perces tornával kezdődjék a tanítás. A frissítő torna-percek jelentőségét a tantervmódosítás irányelvei is hangsúlyozzák. Csak helyeselni lehet, hogy a tanulópárokat a barátság alapján és ne mechanikus elosztás útján alakítsák ki. Az ügyeletesi munka valóban önkéntes úttörőmegbízatás legyen, és ne csak az iskola „legerősebb tanulói”, a nyolcadikosok lássák azt el. Szeretnénk, ha az ügyeletesi munka nem csupán a külső rendre, a fegyelemre és a tisztaság megtartására szorítkozna, hanem kiterjedne saját közösségük törvényeire, fegyelmére. Felvetették a gyerekek, hogy még nem valósult meg a rendtartás által is előírt önkéntes énekkari tagság. Nyilván az úttörőcsapatnak, az énektanámak felvilágosító, nevelő szavára is szükség van ahhoz, hogy a gyerekek önként vállalják az énekkari munkát, de semmi szín alatt nem lehet egyetérteni azzal, amit panaszként elmondtak, hogy elégtelen osztályzatokat is kapnak az énekkari próba elmulasztásáért. zárnak. Egyeztek a hivatalos szervezetek adatai azokkal, amelyeket a legközelebbi hozzátartozók: szülők, testvéreit, feleségek, gyerekek szolgáltattak. Különböző válaszokat kaptam. Voltak köztük rövidek, lakonikusak is. De a posta olykor vastag paksaimétát hozott, amelyben csaknem mindent megtaláltam abból, aimi az elesett harcos házában a dokumentumokból és levelekből megmaradt A hozzátartozók összes levelei nagyjából egyformán szóltak: mily nehéz, mily keserű a régi, de pótolhatatlan és feledhetetlen veszteség emléke, de ez az emlék oly kedves, oly szent számunkra, hogy nekünk hozzátartozóknak feltétlenül sokkal többet kell tennünk, mint bármely idegennek. A 390 elesett harcos többsége 22—45 éves volt. De vannak a hősi halottak között tizenkilenc évesek is. S vannak olyanok is, akik már rég nagyapák voltak. Oroszok, ukránok, beloruszok... De azok között, akiknek emlékét a magyar nép oly nagy tisztelettel őrzi, vannak észtek, grúzok, üzbégek, őszetek, zsidók, kazahok, örmények, azerbajdzsánok, sok más szovjet nép fiai és leányai. Mindnyájan — kommunisták és pártonkívüliek — a végsőkig, utolsó csepp vérükig hűek voltak hazájukhoz, a leÁprilisban jelent meg a Szovjet Irodalom első magyar nyelvű száma. Az első szám azt bizonyítja: aki érdeklődik a szovjet irodalmi élet. a szovjet irodalom és képzőművészet mai alkotásai iránt, az nem csalódik. Izgalmas, színvonalas folyóiratot adnak az olvasó kezébe a szerkesztők. Az első számban olvasható Kádár János üzenete, amelyet a folyóirat moszkvai és budapesti szerkesztőségéhez intézett. Már ez is mutatja, hogy milyen nagy jelentőségű vállalkozásba kezdtek a folyóirat szovjet és magyar szerkesztői. ^Izgalmas olvasmány a tavaly Állami-díjjal kitüntetett nálunk is jól, de még nem eléggé ismert belorusz Vaszil Bikov kisregénye, a háborús témájú Farkascsorda. A közelmúltban hunyt el a szovjet művészet egyetemes jelentőségű. a színésznek, írónak, filmrendezőnek egyaránt kiváló Vaszilij Suksin, akinek novelláiból bő válogatást tesz közzé a folyóirat. Az első szám költészetét Alekszandr Tvardövszkij magyarra eddig még nem fordított költeményei képviselik. Érdekes színfolt a folyóiratban a Kaukázusban élő kicsiny népcsoport, a balkárok költőjének, Kajszin Kulijevnek a bemutatkozása is. A folyóirat rendszeresen nyolc oldal színes melléklettel jelenik meg. Ezúttal Kokorin festőművésznek a Magyarország ihlette vázlatait közük a festő hangulatos útirajzával együtt u 5 gázott népek megsegítésének ügyéhez. Utolsó leheletükig harcoltak a fasizmus sötét erőinek szétzúzásáért. A névsorban találunk tiszteket és közkatonákat, akik a háború első napjaitól kezdve harcoltak fegyverrel a kezükben, és olyanokat is, akik köz- vetLenül haláluk előtt vonultak be katonának, s az első ütközetben elestek. Ott vannak a hősi halottak között a Szovjetunió hősei, 6 vannak, akiknek még idejük sem volt arra, ■hogy valamilyen kitüntetést szerezzenek. A Felszabadulási emlékmű alatt nincsenek sírok. A 390 harcos a Budapest környéki harcokban esett el és ott is temették el őket, de van köztük sok olyan is. akiknek neve más magyar városok és falvak szovjet hősi emlékművein is olvasható. • . KIK VOLTAK ÖK? Kik voltak ezek a szovjet emberek addig, amíg a kötelesség nem szólította őket a fasiszták elleni halálos harcra? Volt köztük sok tényleges katona, de többségük munkás és kolhozparaszt, tanító, traktoros, tudományos munkatárs, 'háziasszony, zenész, sőt olyan is, aki tegnap még iskolapadban ült... A hozzátartozók, barátok, egykori baj társak levélhalmazából elsősorban éppen arra a kérdésre kapott válasz csendül ki, hogy kik ők, kik voltak ők ? A harcosok, köztük azok is, akiknek mellét számos haH> kitüntetés díszítette, arról írtak, milyenek voltak gyerekkorukban, miiben tűntek ki, milyen tulajdonságaik voltak, milyen kapcsolatok fűztek családjukhoz, szüleikhez, feleségükhöz, gyermekeikhez. Minden számban kétnyelvű irodalmi alkotásokat is közölnek. És ami igen lényeges mégi a szovjet irodalom tolmácsolói a legjobb magyar költők, írók és műfordítók. , A Szovjetunió áprilisi száma megemlékezik Magyarország felszabadulásának 30. évfordulójáról, közli a Szekér Gyula nehézipari miniszterrel és L. Oszipenkóval. a szovjet vegyipari miniszter első helyettesével a magyar—szovjet gazdasági együttműködésről folytatott beszélgetést, bemutatja a Tiszai Vegyi Kombinátot és a Kalusi Vegyi- és Kohászati Kombinátot. Ma és harminc esztendeje címmel különféle nemzetiségű emberek, köztük egy budapesti géplakatos is. válaszolnak a lap körkérdéseire: „Milyen szerepe volt a háborúnak az ön életében?” Ä Lányok. Asszonyok is töbti cikkel emlékezik meg Magyar- ország felszabadulásáról. Nagy Máriának, az MSZBT főtitká-í rának írása nyitja meg a sort.’ Egzótikusnak tekintett tájat; a Parancsnok-szigeteket mutatja be egy képes riport, egy másik képes riport pedig Gagarin városba kalauzolja az olvasót. A kulturális érdeklődésűek igényét több írás elé-' gíti ki. Ismertetik a Voproszi Lityeraturi című folyóirat magyar számát és képes riportban számolnak be a budapesti balett leningrádi vendégszerepléséről. A lap foglalkozik azzal a ritka sikersorozattal is, amelyet Gogol remekműve, az „Egy őrült naplója". Buda. pesten ért el. Á legkevesebbet arról írtak a levelekben, hogy a fronton milyen hőstetteket hajtottak végre.' A 390 harcos csak kis része azoknak, akik hősi halált haltak a Magyarország felszabadításáért vívott harcokban. Az összegyűjtött anyag és a saját tapasztalatom alapján, amelyet mint a harcoló csapatokhoz beosztott TASZSZ-hadi- tudósító szereztem a háború alatt, irodalmi riportokat lehet írni. E riportok gyűjteménye természetesen tragikusain szomorú lesz. A könyv valameny- nyi szereplője egytől-egyig meghalt. Meghalt, hogy az élők örüljenek1 az életnek. Ám lehet, hogy ezekről á hősökről szóló levelek és visz- szaemalákezesek, saját, frontról írott leveleik, amelyek olyannyira felkeltették érdeklődésemet, fontosabbak, mint a szerző elbeszélése olyan emberekről, akiket soha sem látott. Az ilyen irodalmi portrékban. pótolva az események, helyzetek hiányzó részleteit, akaratlanul is olyan alakot rajzolhat meg az ember, amely egyáltalán nem hasonlít az eredetire, amely lehet, hogy sikerült, erőteljes alak, de már irodalmi hős, nem pedig az, akinek a neve szerepel a névsorban. De itt vannak a saját levelek, mint dokumentumok. Megcáfolhatatlan dokumentumok. És a hozzátartozók, az ismerősök levelei. (Folytatjuk.) 1975. április & P. N. Barannyikov: Nevek az emlékművön Dokument-írás
