Tolna Megyei Népújság, 1975. április (25. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-08 / 81. szám

Nemzetiségeink: Délszlávok Magyarországon és Tolna megyében Népvándorlások a népvándorlás után F Ä Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségének becslése szerint hazánkban ■valamivel több, mint százezer délszláv nemzetiségű állam­polgár él. Túlnyomó többségük (94 700) horvát, majd sorrend­ben a szerbek (7000) és a szlovének (5500) következnek. Any any elvükhöz, anyanyelvi oktatásukhoz, népi kultúrájuk ápolásához való jogukat az alkotmány biztosítja. Ez köz­ismert, nincs vele kapcsolat­ban említeni valp. Annál ér­dekesebb — és részben a fel- szabadulás előtti évek nemze­tiségi politikájára is fényt vet — hogy az ország életében nagy szerepet játszó délszlá­vok történetének összefoglaló feldolgozása mindmáig nem történt meg, pedig népeink élete hosszú századok során összefonódott egymással. Eb­ben területileg Tolna megye is érintett volt. A mohácsi múzeum igazgatója, Sarosácz György az első, aki a feldol­gozásra kísérletet tett. Az alábbiakban közlésére, adatai­ra támaszkodunk. A „délszláv” gyűjtőnév, melyet a közbeszédben senki nem használ. Etnikailag a kö­vetkező csoportokat foglalja magában: horvátok (bunye- vácok, sokácok, bosnyákok, egyéb horvát csoportok, rác- horvátok); szlovénok; szerbek. Utóbbiakkal kapcsolatban me­gyénkben ma Medinát és Bor- jádot lehet említeni. Nem mindig volt így. A korábbi nézetekkel szemben,' a nyelvi és okleveles emlékek alapján, ma az az elfogadott véle­mény, hogy a VI. és VII. szá­jadban Magyarországon élt délszlávok túlnyomó többsége a magyarok elől a Dráván túlra menekült és később — az Árpádok alatt — szivárog­tak fokozatosan vissza. A krónikások megemlítik, hogy az 1044. évi ménfői csatában és Pozsony hét évvel későbbi védelmében a magyarok olda­lán szerbek is részt vettek. Az Árpádokat kiterjedt há­zassági kapcsolatok fűzték kü­lönböző szerb uralkodó csalá­dokhoz. A nagyobb arányú betelepülés az előre nyomuló török hatalom kényszere alatt történt. 1404-ben Zsigmond király ilyen arányú egyezsé­get kötött István despotával, majd 1433-ban Brankovics György jó politikai érzékkel Belgrádot és környékét nagy belsőmagyarországi uradalmak fejében (Tokaj, Debrecen, Szatmár, Munkács) átadta a katonailag sokkal hatalma­sabb magyar királynak. Vele mintegy nyolcvanezer ember érkezett. A pápa 1420-ban hor­vát anyanyelvű ferenceseknek engedett zárdát építeni Ozo- rán, hogy az áttelepülteknek papságot adjon. A délszlávok- nak a déli végekre történő betelepítését különösen Má­tyás király szorgalmazta. Az 1483. január 12-t követő négy év alatt 200 ezer főnyi szerb került át a török határ men­ti területekre és a már akkor is híres harcosok közül na­gyon sokan Kinizsi Pálhoz, a fekete seregbe. A behúzódókat az ideiglenes itteni tartózko­dás reménye éltette, ami nem vált valóra. A mohácsi csata után már török zászlók alatt is érkeztek szerbek, így Dom­Llj jogszabályokról — röviden r A ftőzteíedés- és postoögyi mi-' «iszter, a pénzügyminiszter és a munkaügyi miniszter 3/1975. (111. &27.) KPM—PM—<MÜ. M. szám /«iáit együttes rendeletet adott ki a közületi személygépkocsik éves : futásteljesítményének Icortátocá- í Bárót, mély szerint „A közületi szerv az általa üzemiben tartott, személyhez kötött, általános oé-, tú, valamint hagyományos szol­ga Itató személygépkocsik éves , futásteljesítményét összesen 10 i százalékkal köteles az .1974. évi | teljesítményhez képest csökken- í steni." A futásteljesítjtiény csőik- ■j kentése azonban nem eredmé­nyezheti a gépkocsivezetők kere­setének csökkenését A közületi szerveknek olyan anyagi ösztön­ző rendszert kelt alkalmamiok, , amely egyrészt előmozdítja az üzemanyag-megtakarítást és a . futásteljesítmény csökkentését . másrészt biztosítja a gépkocsi- vezetők korábbi keresetét A jog­szabály rendelkezéseit már az >1975. évi teljesítmények, illetőleg ■dijak tekintetébe!» alkalmazni . kell, ’ Az OKÍSZ Értesítő 11. szórná - fcan megjelent 101/1. 1975. NJM, számú, a szociálpolitikai tevé­kenységhez adott irányelvből csu­pán az alábbiakat idézzük: . ,m sg kü löaböztetett figyelem - mei kel! kísérni a nehéz fizikai munkát végzőik, az egészségre ártalmas és veszélyes munkahe­lyen fog la Ikoztatottak, a megvál­tozott munkaképességűek, a nagycsaládosok, a nők és a fia­talok, a gyermeküket egyedül nevelő szülők körülményeinek ala­kulását." Szintén az OKISZ Értesítő 12. számában jelent meg a 8/1975. OKlSZ-aiánlás az ipari szövetke­zetek feladadiró! a termékek, szolgáltatások fejlesztésében a •\# ­\ minőség biztosítása tálán tétében- ; s az ajánlás szerint „a lakosság igényeinek jobb kielégítése cél­jából rendszeresen kelt gondos­kodni e tevékenységek ellenőr­zéséről, a megrendelői panaszok gyors és kifogástalan orvoslásá­ról” Az Építésügyi Értesítő 7. szó mában közlemény jelent meg a kollektív szerződésék - 1974. évi végrehajtásáról szóló vállalati be­számolókról és az 1975. évi roó- £ dosítások elkészítéséről, mely & utóbbi- körben a közlemény fel­hívja a figyelmet, hogy a válla latok továbbra is tekintsék foa- í tos feladatnak az azonos jette- " gű munkák ellenére esetleg fenn- álló nemek közötti bérarányta lanságok megszüntetését, úgy­szintén az azonos teljesítményt nyújtó, azonos minőségi munkát végző fiataloknak o felnőtt dal gazokkal azonos bérezésének biztositását. „Fordítsanak gondot a munkások továbbképzésének ösztönzésére, a meglevő szabá­lyozás fejlesztésére" — mondja- lói a SZOT közgazdasági osztály és o Mü. M. -munkajogi főosztály közös közleménye. Végül indokoltnak tartjuk fel­hívni a figyelmet a -belügymi­niszter 5/1975. BM. számú utasí­tására, amely a magyar állam­polgárok lakcímének bejelenté­séről és -nyilvántartósóról szóló jogszabályok végrehajtása tár­gyában jelent meg (a Tanácsok Közlönye 14. számában), és részletesen szabályozza, hogy mi­ként -kell- eleaet tenni a lakcím­bejelentés! kötelezettségnek, sza­bályozza a lakcímváltozás beje­lentését, o helyi lakányilvánta-rtó kötelességeit, stb. Dr. Deák Konrád, osztályvezető ügyész bán, Dombóvárott, Döbrököz- ben, Pakson, Pincehelyen, Si- montomyán, Szekszárdon és Bátaszéken éltek cseppet sem békés kedvű „martalócok”, akiknek elnevezése fogalom­má vált. 1570-ben Töttös né­pesült be, 1587-ben pedig fel­épült az a grábóci kolostor, melynek utolsó papját —Ba­bies Alexejt — tavaly temet­ték eL „Az újonnan érkezőket csábította az elvadult földek korlátlan hasznosítása és a vallási engedmények” — mondja Sarosácz György. 1598-ból a szerbek lengyelt le­telepedéséről van adatunk. Az utolsó nagy hullám Csemo- vics Arzén pátriárka vezeté­sével a XVII. században érke­zett és többek közt benépesí­tette Ozorát, Pincehelyt, Kis­székely t, Nagyszékelyt és Du- naföldvárt is. Ebből az idő­ből származnak a máig féltett műemlékként nyilvántartott görög-keleti templomok Szent­endrétől végig a Duna vona­lán. Egyik — szerzetesi stí­lusában egyedülálló — példá­nyuk, a grábóci, napjainkban indul romlásnak és vár mű­emléki megóvására Grábócon. A németek nagyarányú be­telepítése idején — akikkel szemben a délről jöttek foko­zatosan háttérbe szorultak — 1720—1730. között utolsóként népesült be szerbekkel az ak­kori Borjád. Nem voltak bé­kés bevándorlók, a császári kormánynak éppúgy sok gon­dot okoztak, mint Rákóczinak, a gondolkodásmódjában rop­pant humánus fejedelemnek, aki- egyik legvéresebb hadjá­ratát viselte ellenük. Kemé­nyen védték vallásukat és til­takoztak a földesúri aláren­deltség ellen. Előbbi téren a katolikus hitet erőltető Habs­burgokkal ütköztek össze, utóbbin a magyar urakkal. A történelmileg képzettebbek kö­zül is kevesen tudják, hogy éppen ezért még a XVIII. században is valóságos szerb népvándorlás indult meg Ma­gyarországról Ukrajna felé. Az első csoport 1712-ben érke­zett Ukrajnába, 1735—1753. közt pedig kétszázezer főnyi tömeg — köztük konkrétan tudjuk, hogy Dunaföldvárról indultak is — alapított két ukrajnai kolóniát Nova Srbi- ja és Slavenosrbija néven. A hazánkban ma élő dél­szláv etnikai csoportok több, különböző történeti rétegből alakultak ki, amiben a gyako­ri helyváltoztatások, a vallás esetenkénti megváltoztatása és az új környezet is hozzájá­rult, a magyarság egész tör­ténelmünk során bizonyítha­tó hatalmas asszimiláló ere­jén kívül. Néhány adat sze­rint a ma is közszájon forgó etnikai elnevezések észázado- sak. A bunyevácokat egy 1550-es baranyai adólajstrom említi, a sokácokat pedig egy 1616-beli levél, melyet a bu­dai Ali pasához írtak. Sarosácz György vizsgálódásainak vég­ső megállapítása szerint: „A hazánkban élő délszlávok hor­vát és szerb etnikai csoport- pait semmiképpen sem tekint­hetjük a honfoglaláskor itt talált szlávok egyenes utódai­nak, hanem jövevényeknek, akik a történelem különböző évszázadai alatt jöttek be ön­ként, hívásra vagy kényszer­ből, és egy szűk őslakosságra települtek le, amelv a nagy emigrációk során teljesen fel­szívódott.” Az eddigi kutatá­sokhoz elsősorban a nyelvé­szet és népraiz eredményei nyújtottak segítséget, a régé­szet még sok mindennel adós maradt idáig. ORDAS IVÁN Á közelmúltban Csöglei Ist­ván tűzoltó őrnagy, a tűzoltó­ság megyei parancsnokának helyettese tartott előadást Szekszárdon, a várostörténe­ti klubban. Ez egyike volt a klub több éves története so­rán elhangzott legsikereseb­beknek. Az előadó hivatali munkája mellett régóta végez kutatásokat a megyei tűzvé­delem múltjával kapcsolat­ban, előadásában ennek anya­gából merített. A tűznek az emberiség múltjában betöltött szerepére való visszatekintés után ismertette és korabeli fordításban is bemutatta IL József 1788-ban kiadott tűz­védelmi rendeletét, amely olyan korszerű volt. hogy egyes alapelvei máig érvény­ben vannak. A császári ren­delkezést Magyarországon azonban éppen azért nem haj­tották végre, mert — császári volt. Szekszárdon például 1825. május 25-én a reformá­tus negyedben, október 25-én pedig a plébánián kellett nagy tűznek pusztítania, míg a megye eljutott annak eldön­téséig, hogy a császári sza­bályzatot „a magyar géniusz­nak megfelelően” alkalmazni kell. A régi tűzesetek egyik fő oka a rendezetlen — és emel­lett könnyen éghető anyagból történt — építkezés volt. Az elő­adó vizsgálódásai szerint a szekszárdi nevezetes tüzeknek. van földrajzi és mikromete- orológiai érdekessége is. A kápolna felől a városba veze­tő szűk Bartina valóságos ké­ményként szolgál és szellőző- csatorna módjára segítette a tűz terjedését.. , „■ •/- » A korábbi századokból vi­szonylag kevés forrásmunka áll rendelkezésre. 1526. szep­tember 5-én a török égette fel Szekszárdot, 1560-ban Horváth Márk szigetvári kapitány, 1598-ban bosnyák hordák. 1776-ból négy nagy tűzről tu­dunk, 1794. augusztus 7-én pedig a Bartina felől kiindul­va 600 ház, az akkori megye» ház, a plébánia és templom pusztult eL 1825. május 25-én a már említett tüzekről van adat. Az első újsághír, mely, tűzzel kapcsolatos, 1910. ok­tóber 18-ról származik. „Nagy tüzeset az Újvárosban” cím­mel írt cikket a Tolnamegyeí Közlöny. A Batthyány utcá­ban Cziráki Ferenc portáját felgyújtották és hat gazdaház égett le. A gyújtogatás szokása a XX. században még egyálta­lán nem veszett ki. 1914. má­jus 23-án az Alkotmány utcá­ban égett le két ház. Ebben az időben Szekszárdon már működött az 1873. december 21-én Boda Vilmos által ala­pított „Szegzárdi Tűzoltó Tor­nász Egyesület” és az akkori nagyközség már 1885-ben tűz­rendészet! szabályzatot hozott/ mely például előírta, hogy „az éretlen eszűek elől a gyújtó­eszközök elzárattassanak”. So-’ kan emlékeznek a szekszárdi nagytemplom tornyának 1925» október 24-én történt pusztulá­sára, melynek okozói az odas fellopózkodott, denevért sütö­gető gyerekek voltak. Még' abban az évben, december 7« én a Pimitzer-ház is égett/ mely a mai Otthon Áruház helyén akkor a megye legna­gyobb áruháza volt. 1927-ben létesült Szekszárdon hivatásos: tűzoltóság — három személy- lyel. A felszabadulás utáni emlékezetesebb tüzek; 1947- ben három ház leégése az Al­kotmány utcában, 1955. július 11-én az ÁFOR-telepen kitört tűz, 1962. június 7-én a régi kórház tetőzetének pusztulása egyetlen elhullatott cigaretta parazsa révén, végül az 1972,; október 7-i tűz a Titán „.Nagyker V. tv-raktárábaru! mely 4 és fél milliós kár* okozott. 1 Csöglei István nagy sikert aratott előadását a klub tag­jai, részben a XX. századi szekszárdi tűzesetek szemta­núi, érdekes hozzászólásokkal egészítették ki. ***.,.■ ^ 7} I, a».- —k ■ ■ - ■ a in ........................... If ■■1.-T1- ■ Sm«3H U tazik az Ermitázs Á világhírű leningrádí mú­zeum, az Enmitázs kincseinek egy része az óceánon túlra utazik, hogy a New York-i Metropolitan Múzeumiban gyö­nyörködtesse az amerikai kö­zönséget A Ikiállítás ízelítőt ad a Szovjetunió területén a távoli múltban élt népek kulturális és művészeti emlékeiről. Köz­tük olyan ritkaságok vannak, mint az észak-kaukázusi kőbá­nt sír kincsei és az ősi Urartu egykori lakóinak tárgyai, vagy a délnyugat-szibériai Hegyi Al­faj fiurga újaiban talált, régisé­gek. Az örökö6 fagy tökélete­sen megőrizte a fából és csont­ból készült tárgyakat A kiál­lításon bemutatják a szkíta aranygyűjtemény legszebb da­rabjait is. A Metropolitan Múzeum több, mint száz festményét vi­szont Deningrád:ba,n állítják majd ki, köztük Tizián és Pi­casso műveit, valamint számos más európai és amerikai festő alkotásait, köztük XVIII—XX. századi amerikai festménye-, kiét Robbanószer helyett elektromos impulzus *Mini^-földrengés Az ukrajnai Harkovban a mérnökök eredeti felszerelést készítettek, amely robbanó­anyag helyett elektromos im­pulzust használ az ásványok szeizmikus felkutatásához. Ezt a „Szeizmodin”-nek ne­vezett berendezést terepjáró teherautóra szerelik; a geofi­zikusok — a vizsgálat helyé­re érve — bekapcsolják a ge­nerátort, amely azonnal föl­tölti a kondenzátorokat A mozgó földrengéstani állomás­ról leadott rádióparancsra a kondenzátor-telepek pillanat­nyi kisülése következik; az elektromos impulzus mechani­kus energiává alakul át és mint kalapács, ráüt arra a fémkúpra, amely 250 tonna energiával továbbadja az ’ütést a talajnak. Ilyen módon „mini”-földren- gés keletkezik. A létrejövő dinamikus hullámok több ki­lométer mélységben tovább haladnak; visszaverődésüket grafikus földrengésmérő jelzi. A „Szeizmodin” fölöslegessé teszi a geofizikai kutatásnál hagyományosan alkalmazott robbantássorozat végrehajtá­sát. 1975. április JL ■fc • Híres szekszárdi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents