Tolna Megyei Népújság, 1975. április (25. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-07 / 80. szám
Tervező szocialista brigád és komszomolísták találkozója Felszabadulási ünnepünk előtti délutánon izgatott kis csoport várakozott a tanácsi tervező vállalat székházában: a Pollack Mihály szocialista brigád. Vendégeket vártak, a hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet Déli hadseregcsoport egyik Komszomol-szer- vezetének képviselőit. Az izgalom a találkozás, a bemutatkozás első perceiben elszállt. Az oldódást elősegítette az is, hogy egyik vendég kis zsebszótárat húzott elő köpenye zsebéből, mondva, hogy úgyis kevés lesz az egyetlen tolmács. Miután a nagyon szép koszorút közösen helyezték el a felszabadító harcokban elesett szovjet hősök sírján, ismét a tervezőknél folytatódott a közös program, a vállalati székház, és, egyik műterem bemutatásával. Meg-rnegálltak egy- egy, a Tolna megyei tervezők munkáját illusztráló fénykép, makett előtt, meglepő jártassággal érdeklődve szakmai megoldások iránt. Még nagyobb volt a brigád tagjainak meglepetése, amikor egyik vendég magyarul folytatta tovább áz eszmecserét. Nekibátorodtak a brigád tagjai is. elővéve régebbi, iskolás orosz tudásukat. Bemutatták, elmagyarázták, hogyan alakul, épül fel egy- egy műterem munkája, a rajzasztalokon hogyan alakul egységes egésszé egy-egy épület a geodéták, statikusok, épület- gépészek, és az épület külső formáját tervezők 1 együttes munkája nyomán,. A komszomolisták figyelmét nem kerülte el. hogy a brigád tagjai több tucatnyi cigarettásdobozzal díszítik műtermük falát, egyikük egy „Belomorec” dobozzal gyarapította a gyűjteményt. A közös program ezután fehér asztal mellett folytatódott. Bátori Béla brigádvezető emlékezett meg a felszabadulás évfordulójáról, a szovjet hadsereg harcairól, majd a vendégeknek — mint tiszteletbeli brigádtagoknak — átadta a bronzkoszorús brigádjelvényt. A feltálalt halászlé ugyancsak ízlett a vendégeknek, utána tovább folytatódott a megkezdett beszélgetés, nagyon sok közös témáról, Magyarországról, a Szovjetunióról, s még közös asztali futballmérkőzéseket is vívtak. A közös programban részt vett Lajkó Sándor, a tervezővállalat párttitkára és Molnár Mihály irodavezető is. A Komszomol-küldöttség azzal búcsúzott el, hogy a következő alkalommal ők várják a Pollack Mihály brigád tagjait, baráti látogatásra. Az esőzések után a földeken A kiadós őszi csapadék után hosszú heteken át nem kapott nedvesség-utánpótlást a talaj, jóformán teljesen elmaradt a téli csapadék, ezért a mezőgazdászok az idei tavaszon már várták az esőzéseket. Március második felében átlagosan mintegy 40—50 millimé- ternyi nedvességet kapott a talaj és ez használt az őszi gabonák növekedésének, fejlődésének. Az eső sokat javított a talaj szerkezetén is, a föld kiszáradt felső rétege ugyanis feltöltődött és így jó körülmények között folytathatták a termelők és néhány napra félbeszakadt tavaszi vetési munkákat. , Országszerte befejezéshez közeledik a tavaszi árpa vetése. Néhány megyében azonban nagyfokú a lemaradás, ezt azzal magyarázzák, hogy. az esőzések hátráltatták a vetőgé- nek munkáját. Ezeken a területeken azonban az utóbbi egy-két napban már meggyorsult a munka. A takarmány- növények közül a pillangósok vetése jó ütemben halad: országszerte elvetették a lucernát és a vörösherét, és a takarmányborsó vetőmagja is csaknem mindenütt a földben van már. Az étkezési borsó vetése kielégítően halad, a legtöbb helyen már földben van a mag, nagyobb összefüggő területen már csak a konzervgyáraknak szállító gazdaságoknak kell elvégezniük ezt a munkát. A cukorrépa vetésterülete idén csaknem 30 ezer hektárral haladja meg az elmúlt évit. A terület egynegyedén vonultak eddig végig a vetőgépek. Hozzáláttál* a napraforgó és az olajlen vetéséhez. A kukoricavető gépeket a jövő héten indítják a gazdaságok. <MTI) Tizenöt éves a Bőrdíszmű Tegnap ünnepséget rendeztek Szekszárdon, a Panoráma filmszínházban a szekszárdi Bőrdíszmű dolgozói abból az alkalomból, hogy a gyár 15 esztendeje kezdte meg működését a megyeszékhelyen. Az üzem dolgozóit, nyugdíjasait Göttlinger József igazgató köszöntötte, majd megemlékezett áz elmúlt évekről. Elmondotta többek között, hogy az üzem eddigi működése során jelentős eredményeket ért el, s nagy segítséget nyújtott annak idején a szekszárdi és a környékbeli falvak leányainak, asszonyainak elhelyezkedésében. Az ünnepi beszéd után af gyár igazgatója kitüntetéseket, okleveleket adott át az üzem legjobb dolgozóinak, akik az ünnepség befejezéseként megnézték a Tolna megyét bemutató dokumentum* filmet. j Vörösmarty-évfor dúló Irodalomtörténeti vándorgyűlés Jelentős . kulturális eseményre kerül sor a hét végén, április 11-én, 12-én és 13-án Szekszárdon és Pince-’ helyen. A Magyar Tudományos Akadémia nyelv- és irodalomtudományok osztálya, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat irodalmi választmánya és Tolna megyei szervezete hazánk felszabadulásának harmincadik éve és a kettős Vörös- marty-évforduió alkalmából irodalomtörténeti vándorgyűlést rendez megyénkben. A program Pincehelyen kezdődik, ifj. Szabó István Vörösmarty-szobrának leleplezésével. A szoboravatást követően emlékkiállítás nyílik a Vörösmarty-házban, melynek megtekintése'’ után kerül/ sor a vándorgyűlés megnyitójára, és Tóth Dezső előadására „Vörösmarty emlékező«" te” címmel. Ugyanezen a napon, pénteken, a költészet napján, este fél nyolckor a vándorgyűlés rendező szervei és a megyei könyvtár Vöröse marty irodalmi estre hívja a költészet barátait A megyei művelődési központ márványtermében fellép Bodor Tibor és Szentpál Mónika előadóművész, Horváth Károly és Lengyel Dénes iroda-; lomtörténész és Lányi Péter, Thész László zenetanár. Szombaton — a rendezvény második napján — délelőtt Tolnai Gábor, Bata Imre, Rába .György és Sípos Lajos tart előadást Babits Mihályról, majd a vendégek ellátogatnak a Babits-házba. A délutáni program: kirándulás Bonyhádra. Április tizenharmadikán^ vasárnap, az irodalomtörténeti vándorgyűlés témája a magyar irodalomtudomány az elmült három évtizedben, ‘t 30 év-30történet — A történet gyerekkoromban kezdődik. Apám kubikos volt, anyám napszámba járt. Gondolhatják, hogy az ő keresetükből nem építhettünk házat, s így egy szoba-konyhás, nádtetős, kis ablakos házikóban laktunk. Alighanem már gyerekkoromban megfogant a gondolat, ha majd megnövök, nekem is lesz házam, és olyan, mint a méltósá goséknak. akiknél apám néhány évtizedig vincéllérkedett. Sokszor eljártam hozzájuk apámmal, s különösen kora hajnalokon, amikor apám első teendőjét végezte, s két vödörrel ment a Munkácsy utcában lévő csurgóhoz az újvárosiból, mivel a méltóságos asszony csak a csurgói vizet tudta meginni. Hát azoknak szép házuk volt és sokszor néztem, lestem őket, s azon gondolkodtam, milyen jó lehet annak, akinek ilyen tágas, nagy ablakos háza van. Mint mondtam is, apám kubikos volt, s talán neki köszönhetem, hogv szakmát adott a kezembe. Mindig azt hajtogatta, fiam, egy szakma, egy kenyér. No, így amikor a választásra került a sor, én már eldöntöttem, hogy ács leszek. Szépnek, jónak tartottam ezt a szakmát, mivel, — s máig is ezt vallom — nagyszerű dolog, hogy csak egyet említsek, az épülő házakra tetőszerkezetet csinálni. Mint tanonc, 14 éves koromban kezdtem meg a munkát a Scherer ácsmesternél. Az 1943- as esztendő még valamiért nevezetes számomra. Mielőtt munkába álltam volna, akkor vette apám életem első, sárga bakancsát. Ez ma már nevetségesen hat, de akkor nagy szó volt, pláne nekem, hiszen azelőtt nyaranta csak mezítláb, télen pedig az ormótlan fa- klumpákban jártam. Ezekből én annyit elcsúszkáltam, hogy szegény szüleim alig győzték beszerezni az utánpótlást. 1946-ban szabadultam, s első munkám a laktanya építkezésein volt. Utána Duna- pentelére kerültem 1949-ben, ott egy nagy 'hidat készítettünk, amit ma az ottaniak, a sok pillér miatt százlábúnak hívnak. Innen vittek el katonának, s mivel továbbszolgáló voltam, 1949-től 1953 közepéig katonáskodtam. Közben, s ez nemcsak az én, de az egész történet szempontjából nagyon fohtos, megismerkedtem egy kislánnyal. Ez úgy történt, hogy még jóval a katonaság előtt az egyik alsóvárosi háznál kaput csináltunk a mesteremmel. Jött egy lány és én szóltam neki. Már nem tudnám megmondani, hogy mit, de biztos valami ilyet, hogy hova mész, nagylány, merre jársz. Attól fogva figyeltük egymást, s a későbbiekben többször eljártunk együtt szórakozni. így például so>kat táncoltunk együtt a MADISZ-ban, ma a sportszékház, azután sokat jártunk a Szilágyi tánc- és illemtanár koszorúcskáira a mostani Garay táncosba. Ágival, a későbbiekben már a feleségemmel sokat beszéltünk arról, milyen jó lenne, ha házunk lenne, s esküvő után abba költözhetnénk. Ez tényleg csak egy álom volt nekünk, hiszen az ő szülei, akár az enyimék, szintén csak kis nádtetős házban laktak. Ági is nehezen kereste a kenyerét, napszámba járt a szüleivel, majd a fel- szabadulás után néhány esztendeig szolgálóként dolgozott jobb módú szekszárdi családoknál. Visszatérve a történethez, elhatároztuk, hogy összeházasodunk. Igen ám, de az 1946-ban történt megismerkedés után csak tíz évvel került erre sor. Azért húzódott el ilyen soká, mert mint mondtam, egyőnk sem volt jól eleresztve otthonról, s szüléink kötötték az ebet a karóhoz, csak akkor esküdhetünk, amikor már valami stafirung összejön. Végül is 1956. január 15-én esküdtünk, s akkortól kezdve minden cselekedetünket meghatározta a saját ház utáni vágyakozás. Erre már a lakodalom napján ösztönzött bennünket valami. Hallottak a menyasszonytáncról? No, nálunk is volt ilyen, s a feleségem közel ezer forintot szedett össze a félóra alatt Azt a pénzt eltettük, s a későbbiekben ez jelentette a ház alapját Feleségem szüleihez költöztünk, és akkortól kezdve minden fillért félretettünk. Életünk legnehezebb éve következett, mert kíméletlenül, de nagyon céltudatosan spóroltunk. Nagy szó volt az akkoriban, hogy alig egy év leforgása alatt összeraktunk tízezer forintot. Éppen, .amikor ez. a pénz összejött, mondja anyósom, hogy tud egy eladó házat a Battyhány utcában. Mondom megnézzük, az nem kerül pénzbe. El is mentünk, feleségemmel, együtt, és szemrevételeztük a h'ázat. Mondhatom, nem hasonlított a palotákra. Földes, parányi szobájú, még kisebb konyhájú épület volt. Nádtetős, rozoga tákolmány. A tulajdonos megmondta, őszintén, ő azért megy ki belőle, mert már majdnem összedől. Ha mondta, ha nem, ezt magunk is láttuk, s mégis úgy döntöttünk, hogy ez a kis épület minekünk megér tízezer forintot. És csak azért, mert a miénk lesz, a magunkéba mehetünk. Egy lovas kocsira ráfért minden ingóságunk. Hogy jobban lássák milyen volt a ház, elmondom, hogy Ági lányunk, — aki röviddel a költözködés előtt született — kiságya fölé szőnyeget kellett felfüggeszteni, hogy az eső, hó,' ne essen rá. Vagy mást mondok. A szoba mennyezetén át kiláttam a csillagos égre. Mindegy, de a ház a • miénk volt. Újra spórolni kezdtünk, s most már építőanyagokra. Téglát, cserepet vettünk. 1958-ban nekiláttunk a ház építéséhez. A nádtetőt lehajítpttuk és cserepet raktünk a’ helyébe, kicseréltük az ajtókat, ablakokat, s a ház falait legalább ötven centiméterrel felemeltük. Higgyék él, nem kis munka volt ez, s különösen nem két embernek, mivel pénzhiány miatt mesterembert nem fogadhattunk, mindent magunknak kellett végeznünk. Amikor elkészültünk a házHuszonkileneecfit történet Elmondja: Piszter Ferenc. Született: Szekszárdon, T928-ban. Állandó lakása: Szekszárd, Pollack u. 48. Szakképzettsége: ács. Családi állapota: nős. Munkahelye: ,,Szakoly testvérek” Építőipari Szövetkezet. Édesapja foglalkozása: kubikos. zal, meghívtam egy-két jó- barátot, ettünk, ittunk, énekeltünk, .megünnepeltük a ház elkészültét. így lettünk háztulajdonosok.' Ä történet mégsem ér ezzel véget. Ahogy már lenni szokott, kinőttük a házat, s újabb után néztünk. így vettük meg ezt, a Pollack utcait. Hogyan hasonlítsam össze a kettőt? Ez összesen 260 négyszögölön van, a régi házunk meg csak 26 négyszögölön volt. Szóval, ez a mostani pont a tízszerese a réginek. Van itt új 'bútor, háztartási gépek, rádió, televízió, miniden ami kell. Legutóbb például egy páncéltőkés zongorát vettünk a kisebbik Iá-' nyomnak, mivel nagyon szere« ti a zenét. Hadd gyakoroljon, ha teheti. Mopt, ahogy elmondtam mindezt, eszembe jutott sok- sok más. Például az idén befejeztem a nyolc általánost, közben kiváló dolgozó és a szövetkezet szocialista brigádjának vezetője lettem. Éppen a közeljövőben várjuk már másodszorra az arány brigádjelvényt. Sok minden történt velünk, de a legnagyobb öröm mé^is csak az a kis ház volt, amelyiket úgy, ahogy volt, beállíthatnánk ide a két utcai szobába. FELJEGYEZTE: VAR^ :!EP
