Tolna Megyei Népújság, 1975. április (25. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-04 / 79. szám
Megváltoznak a munkakörülmények Patai Antal, a szekszárdi Mechanikai Mérőműszergyár esztergályosa : — A munkánk sokkal könnyebb lesz. Már most is dolgozunk automata esztergagépeken. Egy ember három gépet kezel. A hagyományos esztergapadon csak egy ember dolgozhat. A technika napjainkban nagyon gyorsan fejlődik. Ügy képzelem, talán 2000- ben is három gépen dolgozunk, de azok a gépek már program- vezérléssel működnek, s a három gép annyi munkát készít el, mint most hat. Természetesen ennek megvalósulásához magas szintű szakmunkásképzés szükséges, amit a hat osztályos szakközépiskolában szerezhet meg az a fiatal, aki az esztergályos szakmát választja. A programvezérlésű automata esztergagépek jól felkészült szakembereket igényelnek. De ezeket a munkagépeket csak a szériagyártásnál lehet használni. Az egyedi munkadarabokat véleményem szerint 2000-ben is egy ember készíti el — egy gépen— Megváltoznak a munka- körülmények. A műhelyek: szebbek, tisztábbak, egészségesebbek lesznek. Az olajat azonban nem lehet kiiktatni. A magas szintű képzettség eredményeként a munkánk szellemileg lesz más. Remélem minden szombat szabad lesz és esetleg hat óra munkaidőben dolgozunk majd. Így több idő marad tanulásra, továbbkée- zésre. szórakozásra, művelődésre és pihenésre. Tökéletes gépesítés, városias életforma Milyennek képzeli Medinát kétezerben? Erre a kérdésre válaszolva Mészáros Ádám, a medinai közös gazdaság egyik vezetője a következőket mondta: — Ezen nem gondolkoztam. Mégis úgy nagyjából megkísérlem felvázolni, milyen lesz Medina kétezerben. Sajnos egy nagyon szomorú jelenség van itt a községben. Elöregszik. Nagy a városok elszívó hatása. Én bízom abban, hogy ez a folyamat kétezerig leáll és visz- szafelé fordul. A mezőgazdaságot húsz év múlva nem ilyennek képzelem el, mint amilyen most. Egy iparszerű termelési formának kell kialakulnia, kevés emberrel, tökéletes gépesítéssel, jól megfizetett emberekkel. városias életforma biztosításával. — Továbbmegyek. Kétezerben nem tudok elképzelni a mezőgazdaságban sem mást, mint legalább technikusi végzettséget. Akkor ezt megköveteli nemcsak a mezőgazdaság, 1975. április 4. hanem az általános fejlődés is és a műveltség színvonala. Idáig legalább el kell jutni. — A régi rideg házak nem fognak állni. Medina öreg falu, épületeivel együtt és lakói anyagilag oda jutnak, az igények oda nőnek, hogy a régi házakat lebontják. Nem lesz semmi különbség a városi lakótelep és a falusi település között. Nem gondolok emeletes házakra — szerintem a magyar paraszt azzal képtelen megbarátkozni —, de lesznek itt nagyon szép, modern, kényelemmel berendezett parasztházak. Építész maradok Rácz Zoltán építésztechnológus: — Kecskemétről kerültem Szekszárdra a Tolna megyei Tanácsi Építő- és Szerelőipari Vállalathoz 1972 végén. Épületfizikai és építészstatikai problémákkal foglalkozom és huszonöt év múlva is az építész szakmában szeretnék dolgozni. Véleményem szerint megvalósul 2000-re sok más megyéhez hasonlóan Tolnában is a számítógépek alkalmazása az építőiparban. Ez körülbelül 35 százalékos önköltségcsökkenést jelentene — ha nem többet — természetesen maximális szakmai képzettség mellett. Ehhez kapcsolódik, hogy mind az építőiparban, mind az élet más területén elkerülhetetlen a szakosodás. Addigra megoldódik a kutatók és a kutatócsoportok együttműködése, ami új találmányokat hozhat létre, magas műszaki színvonalon. Az építkezés jövőjét a hagyományos építkezési mód továbbfejlesztése fogja jelenteni. Szerintem, a könnyűszerkezetes rovására. Éppen az én feladatom is időt álló és mechanikai hatásoknak is ellenálló anyagok kikísérletezése. Ilyen értelemben egyes műanyagok és szervetlen anyagok (szilikonok) kimeríthetetlenek. Jelenleg ilyen találmány az azbeszt- cement burkolás, amelyet már alkalmaznak. » — Huszonöt év múlva bizonyára színes házakban laknak az emberek, megszüntetve ezzel a színszegény egyhangú városképet. Forradalmi változást jelent az épületek alapozásánál a talaj injektálása, mert ez az eljárás az alapozási munkálatokat rövidíti meg. Az ezredfordulóra a víkendházak tervezését is iparművész-építész tervezőkre bízzák, így a jelenlegi pihenőhelyek zsúfolt és nyomasztóan vegyes képe megszűnik. < — Valószínű, a jövőt itt is a műanyagok jelentik. Mivel 2000-re lakástelítettség lesz, nem valószínű, hogy az építőipar forradalmasodik. Város a városban — a közművelődésnek Mayer János népművelő, Tamási: — Arra az időre már nem lesz külön oktatás és népművelés. minden szempontból összefonódik kulturális élet két fon- Komplex intézményeket terveznek és építenek, úgy. hogy alaposan számba veszik a helyi igényeket és távlatokban gondolkoznak. Ezek az épülettömbök úgy jelennek meg a képzeletemben, mint „városok a városokban”, azaz elképzeléseim szerint egy-egy település kulturális csomópontját jelentik. Itt lenne az iskola, könyvtár, mozi, színház, de egyik sem különállóan. Mindegyik az „egészben” venné ki a részét. Az iskolák tágas és technikailag jól felszerelt termeiben a tanítás után azok jönnének össze, akik a mai szakkörökben. Úgyanitt lenne a könyvtár, amit mindenki igénye és szüksége szerint használna, a gyerekek éppúgy, mint a felnőttek, tanulás és foglalkozás közben. A mozik és a színházak célkitűzései és programjai is szoros kapcsolatban állnának a többi intézményével. egyetlen rész sem működne függetlenül az egésztől. — Meg fog változni a népművelők szerepe. Mindenki, aki ezen a területen dolgozik, egyben pedagógus is, és népművelő sem „általában”, hanem kinek-kinek meg lesz a szakterülete. Az egyik színjátszó, a másik báb-, a harmadik táncos, a negyedik felnőttoktatás szakos.-r.r-.v- ----V». -| — Azt hiszem, a jövő közművelődési szakembereinek köny- nyebb lesz a helyzete, mint most nekünk, hiszen nemcsak a művelődés helyzete, hanem mi. emberek is változunk addig. Sokoldalúbbak leszünk, okosabban gazdálkodunk a szabad időnkkel, és a munka mellett életszükségletünkké válik a művelődés ... Emberközpontúbb lesz minden ,1 Lőrinczy Gyula. a Tolna megyei Tanácsi Tervfező Vállalat mérnöke, a városi tanács vb. tagja: — Legelőször is az építőipari ' normák nagyobb szabadságára gondolok. Normák, költségnormák természetesen lesznek, de remélem, hogy megvalósul az igénylők és a tervezők nagyobb összhangja, aminek elsősorban a társadalom látja majd hasznát. Az előregyártás technológiája nyilvánvalóan változik és módunk lesz nagyobb fesztávú építőelemekkel dolgozni. Se ez nem mellékes, se az előbb említett gondolat nem az. Egy-egy épületet nem 5—10 évi használatra kell emelni, hanem előre látni a felhasználás perspektíváinak várható változásait is. Gondolok az engem éopúgy közelről érdeklő, mint ahogyan sokakat érintő építészeti területre a gyermekintézmények és iskolák tervezésére. A bölcsődék és óvodák Szekszárdon jelenleg szétszórtak, oda kerültek. ahová éppen építeni lehetett, ahol a cipő szorított. 2000- re bizonyára megvalósul a koncentráltság és olyan intézmények létesülnek, melyek a pedagógiai igénnyel összhang- ban állnak. Bővebb teret biztosítanak a mozgásra, a kicsinyeket nem kell szűk csoportokba zsúfolni és az épületek zöldterületekkel kapcsolódnak a természethez. A skandináv országok szép példákkal szolgálnak ezzel kapcsolatban. Bizonyára előtérbe kerül az egy- terűség és a flexibilitás. Ez a furcsán hangzó szakkifejezés annyit jelent, hogy egy nagy belső teret a kívánalmak szerint könnyen mozgatható belső válaszfalakkal tudunk kisebb egységekre bontani. — Ugyanez vonatkozik, de kissé más értelemben az iskolákra. Ma az iskolák többségében a tanuló az osztálytermek rabja. 2000-re olyan iskolákat képzelek el, ahol az érkező diákok egy nagy. központi aulaszerű teremben ruhatárba teszik a kabátjukat, táskájukat A tízóraijukat már aligha, mert azt bizonyára mindenütt helyben kapják már. Csak az egyes órákhoz szükséges könyveket, füzeteket veszik magukhoz és vonulnak abba a terembe, melyet a modern audiovizuális. sőt addigra már ezeket az eszközöket is meghaladó szintű, kabinet-rendszerű oktatás megkíván. Aprócska részleteket említettem csupán, melyek ma még valószerűtleneknek tűnhetnek. Csakhogy az évezred utolsó évétől már nem választ el bennünket több. mint egy negyedszázad. Elég arra visszagondolni, hogy egy korábbi negyedszázaddal ezelőtt mennyire ábrándképnek tűnt az a szint, amit már elértünk. Az épület, a belső tér, melyben élünk, visszahat az emberre. Ez a visszahatás 2000-re még jobb. célszerűbb, nem pillanatnyi igények diktálta, hanem távlati tervek megszabta — szóval emberközpontúbb lesz. ..... ■H 55 éves leszek és nagypapa Szabó Kálmán, a GELKA műszerésze: — Mit gondol, lesz még alkalmunk 2000- ben is néha szidalmazni a GELKÁ-t? ■ i. — Azt hiszem, hogy nem. Bennünket most 2000-től 25 év választ el. Már tíz-tizenöt év múlva sem olyan lesz felkészültségében a GELKA, mint most. Csak két dologra hivatkoznék. Az egyik: nemrég vált ismeretessé, hogy 1980 után már csak technikusi képesítésű emberek alkalmazhatóak nálunk elektrotechnikai berendezések karbantartására, javítására. A másik: már tíz éven belül öt-hat kiválóan műszerezett műhelykocsink járja majd a megye településeit. hogy helyszínen végezhessünk olyan javításokat, amelyek egyik-másikáért ma még be kell hozni a szervizbe a készülékeket. Továbbmegyek.. 1 én a fejlődés szükséges velejárójának tartom az elektrotechnikai ismeretek oktatását és már általános iskolai fokon. Ezért úgy gondolom, hogy 25 év múlva a lakosság 60—70 százaléka képes lesz maga elhárítani az egyszerűbb zavarokat. Következésképpen a GELKÁ-nak át kell szerveződnie! Huszonöt év múlva minden családnak lesz televíziója és nem színes. Aztán meg vagyofi győződve arról, hogy az akkori fiatalok ugyanúgy fognak sétálni hardozható tv-készüléke- ikkel, mint a maiak a táskarádióval. Mi több ... a családok nem csak hangszalagra,’ hanem képmagnóra rögzíthetik életük különösen szép, vagy emlékezetes eseményeit, vagy: egész gyárrészek munkáját irányítja. ellenőrzi az elektronika. El tudom képzelni például azt, hogy a jövő közlekedésrendészete sem lesz kénytelen útjainkon száguldozni, mert a közlekedési gócokon elhelyezett kamerák rögzítik a forgalom minden mozzanatát. Sokat lehetne erről beszélni. Most még csak annyit, hogy 2000- ben sokkal magasabb lesz az életszínvonalunk, mert a gazdasági, társadalmi, technikai fejlődés folytán gazdagabbak leszünk, mint ma, holott ma sem vagyunk szegények. Én most Tolnán lakom, addigra szeretnék városlakó lenni, aztán, ma hétéves fiam akkor 32 éves lesz, a lányom huszonhatodik éves. Biztosan nagyapa leszek. Az emberek? Addigra leszokunk a mai rohanásról és megfelelően élvezzük a szabad idő kínálta lehetőségeket, tartalmasabb életet élünk" Nem féltem a szakácsokat! äHH i Pruzsina Sva; szakácsnő: ‘ — Olyaú konyhában dolgozom, amilyenről néhány évtizede biztosan azt hitték, hogy majd csak a jö>* _. 1 vő században lesz. Dagasztógép, robotgép áll a rendelkezésünkre, és korszerű olajtüzelésűek a többi berendezések is. Kétezerig bizo-' nyára tovább fog automatizá- lódni a konyha, például lesz mosogatógép, ami nagyon meggyorsítja a konyhákon dolgozók munkáját. i i rí Ami az ételeket illeti, nem hiszem hogy túlságosan nagy változásokra számíthatunk. Talán addigra okosabban, egészségesebben fogják az emberek összeállítani az étrendjüket. Pasztillákkal, porokkal, tubusokkal sohasem fogja beérni az ember. Az étkezés nemcsak szükséglet, hanem élvezet is. Azt persze valószínűnek hiszem, hogy a most közkedvelt fűszersűrítmények, ételízesítők mellett egy sor új hasonlót fogunk használni. Lehet, hogy a zöldségek nagyobb részével már csak feldolgozott formájában találkozunk, az is lehetséges, hogy vegyi úton kísérleteznek ki újabbakat. De mindez arra szolgál csak, hogy egyszerűbbé. gyorsabbá, tisztábbá tegye a főzést. Nem tudom elképzelni a gépeket, amint szakácskodnak: akárhogyan programozzák is őket, a sajátos ízeket csak az ember maga adhatja meg az ételnek. Hogyan végezhetne el egy gép például hidegtál-készítést? Ott szerepe van a szakács fantáziájának, ötleteinek, ízlésének is. Nem féltem u szakácsokat, nekünk mindig lesz munkánk. majd a tos ága
