Tolna Megyei Népújság, 1975. április (25. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-04 / 79. szám

Indulások, érkezések ' Ä pap is eljött? Elképzel­hető gondolom, hiszen a zár- számadó közgyűlés jeles ese­mény, s a népi nemzeti egy­ség jegyében az eredményeket méltató beszédek sorába az egyház szava is belefér. A pap­nak vélt ember felszólalása kenetteljes, szóvirágos, isten áldását kéri a vezetőségre és a tagságra, szavai mindeneset­be őszinték, szívből jövők. Egy órakor kezdődik az ebéd. eszünk, iszunk és beszél­getünk. — A pap igazán szépen be­szélt — mondom szomszédom­nak, a nyugdíjas tehenésznek. Csodálkozva néz. I — A pap? — Az a piros arcú kövér, fe­kete nyakkendős. ott ül az asz­talfőn, — mutatom. A nyugdíjas tehenész moso­lyog. — Nem maga az első, aki egyházi személynek nézi. Isten­félő ember, de különben kö­zénk tartozik. Takarmányos mióta belépett a termelőszö­vetkezetbe, ezt az egyet csinál­ja. 1960 óta egyik oldala hívő, a másik oldala szocialista — mondja. T f- És 60 előtt hogyan voR? — Mi itt álltunk, ő amott, az egyéni parcellán. Együnk inkább — a nyugdíjas tehe­nész nyújtja a tálat, merjek, ne sajnáljam, van elég. Q Áz élet rengetegében járva- kelve lépten-nyomon látom, ér­zékelem : a szocializmussal azonosuló elkötelezett emberek 1957 óta megsokszorozódtak. Nemrég, egyik este asztalhoz ültem, magam elé raktam a kéziratpapírt, összeállítottam tehetséges ismerőseim névso­rát. Több tucat név került pa­pírra, első az aranykalászos gazda, második a dobröközj brigádvezető, harmadik a Du­na menti tsz-elnök, szárma-- zásra, foglalkozásra nézve ve­gyes összetételű társaság, a ci­gány tanácstag után a báró­származék következik, írtam ahogy eszembe jutott, egyetlen összetartó szempont vezetett: kizárólag az egykori visszahú­zódók kerüljenek a listára. ők ma kivétel nélkül elkö­telezett emberek. A döbröközi brigádvezető például alkotó, teremtő paraszt típus, már az ötvenes években megteremtette SIMÁI MIHÁLY^ p T E I S Te is indultál valahonnan kalászokkal a homlokodban ujjaidban veres sarlókkal szavadban szótlan aratókkal piros tetőkkel cserepes szádon kéményfüsttel cigarettádon mindenki zsákját lisztért-hozva morajló messzeség-malomba Lisztje közt lisztté fehéredtél sok őrlődés közt megőrlettél Magad kenyérré gyúrtad végül erősségünk eledeléül gépesített -mini írántegazdasá- gát. földműves társai hasztalan utánozták, elleshetetlen ..talál­mányait” jó helyen, a fejében őrizte. Tudása, tehetsége tíz valahány éve az egész közsé­gé. A hatvanas években a ma­gyar társadalomban tömeges és egyértelmű átállás ment vég­be. a szocializmussal azono- sülök köre kiszélesedett. A szo­cializmus köztulajdon, minden­kié. s a lélek meglelte nyugal­mát. Én a magam részéről al- kotásainkat és eredményein- i, két látva a lélek nyugalmát el- ;f ső helyre teszem, s legnagyobb T vívmányaink közé sorolom. A nyugodt, békés építőmunka egyenlő a tegnapi izgalmak, fe­szültségek, nyugtalanságok kü­lönbségek elhalványodásávaL Ki mire való, oda való. o 'Á húsvéti ünnepeket otthon a falumban töltöttem és ismét találkoztam D. Lászlóval, őt látva mindig eszembe jut. hogy 1945-ben 1945 egészen mást je­lentett nekem, mint neki. Ne­ki, az úrigyereknek a tégla­gyár várományosának befeje­ződött a jó világ. Nekem, a cse­lédgyereknek megkezdődött a jóvilág. Előtte a jövő bizony­talan. nem ígér semmit, előt­tem a jövő biztató és sokat ígér. ... Mi a helyzet harminc ev múlva? Nos D. Lászlónak, a volt úrigyereknek 1975-ben 1945 szinte ugyanannyi, mint nekem. Eszét, tudását, tehetsé­gét az utóbbi húsz évben ki­bontakoztatta, egyetemi tanul­mányait befejezte, a műanyag­ipar elismert szaktekintélye, a szocialista rend tántoríthatat­lan híve. Ő is azok közé tartozik, akik késve indultak, mégis utolértek minket, s megérkeztek. 2f.fl.C7Y LÄSZuCM -.** -: 2UHATAQ A meggyfa meghajol "boldogan leheli termékeny illatát a torony égbe nyúl zordonan kereszttel hősködő Ararat a paraszt homloka csörgedez előtte ropog a faeke áldásért kiáltoz istenhez * elapadt csutorás tehene tavasz van földben és növényben gyárakban vígak a motorok fiatal asszonyok ölében harmatos palánta mosolyog gyártsatok ekéket vasasok parasztok adjatok kenyeret uraim féltsétek magatok ostoros zivatar fenyeget tavaszi haragunk lobbosodj harsogd a dalunkat mérgesen tavaszi szerelmünk lombosod) lepd el a kerteket szélesen tudatunk erősödj csontosodj bennünk az új élet veleje tudásunk gyarapodj bokrosod) legyünk az új élet tetejel \ fi RAJZÓRA A MÚZEUMBAN ; (Fotó; NSZK — MTI — Kfii László Anna : LÉPÉSEK i z évek során, többször is ” a közelébe kerültem, ta­lán, hogy erőt merítsek ezek­ből az aüg-találkozásokbóL O csak a nevemet, egyszeri han­gomat ismeri és egy vásárlót ismer a temérdek közül. Anél­kül, hogy a nevet-hangot-elsu- hanó látványt egymáshoz tár­sítaná. Két évtizede annak, első re­gényemet akartam kézírásból iediktákü, s egy idősebb írót kérdeztem meg: nem ajánlhat­na-e gépírónőt. Felcsillanva említette Molnár Mártát: sok író jár hozzá és kitűnően dol­gozik. Hanem tudnom kell va­lamit ... fel kell készülnöm . .1 ha váratlanul éri az embert, megdermed, elnémul, vagy más módon, de mindenképpen rosszul viselkedik... Molnár Márta igen szép fia­tal lány volt, életszerető, élet­vágyó. Állásában kezdő, ezért kevés szabadság járt neki. Nyári szabadsága első Alapjá­ban hajnalban indult a Bala­tonihoz. Késve ért a pályaud­varra, a vonat már mozgott. Nem akart elmulasztani egyet­len órát sem, felugrott a lép­csőre. Visszaesett, a kerekek alá került. Mindkét lábát am­putálni kellett. Tőből. Amikor a történet izgalma elcsitult bennem, telefonáltam Molnár Mártának. Már harma­dik éve gépelt a lakásán. Vál­lalná-e az én regényemet is? Derűs, energikus hang felelt: máskor örömmel, most azon­ban képtelen időt szakítani rá, egy hét múlva lesz az esküvő­je, tudom bizonyára, mennyi ilyenkor a tennivaló, a jövés­menés ... Így mondtat a jövés­menés ... Miután férje hozzá költözött, az aprócska garzonlakás alkal­matlannak bizonyult a diktá­lok. fogadására, Márta feiha-. gyott a gépírással. De a mun­ka az ő számára még fonto­sabb ... nélkülözhetetlen volt Társult valakivel, trafikot ve­zettek', felváltva. Kollégámtól hallottam ezt, a trafik címével együtt Arra álcádt dolgom egyszer, gondoltam, megnézem: hogyan boldogul Márta. A nap legfor­galmasabb szakasza volt, a keskeny helyiségben sorba kel­lett állnom. Közben megfigyel­hettem a részleteket Pult fal­tól falig. A pult mögött jól öl­tözött, finoman kifestett fiatal- asszony, magasított, friss frizu­rával. Alakja csak derékig lát­szik. Jobbra-foalra, hátra for­dul, minden árut könnyedén elér. Hosszú ujjai feltűnően ügyesek, sebes mozgásúak. Oly hibátlan, hogy mégsem lehet Molnár Márta. Talán a váltó­társa. Egyik vevő keresztnevén szólítja. Ő az, Márta. A sorban állók között egy " nagydarab, sportoló külsejű férfi türelmetlenkedik, megpróbál jogtalanul előzni. A trafikosnő szigorúan rászól. Egyik törzsvendég különleges szivart kér és rögtön hozzáte­szi: — Elvehetem? Ugyanis az elrendezés a polcokon a leg­tisztábban ésszerű, Márta köz­vetlen. közelében vannak a gyakran keresett áruk, s minél ritkább holmi, annál távolabb tőle. Én adom! — felel és ol­dalt kinyúl a különleges szi­varért. Hangja barátságos, de igen határozott, némi rendre­utasítás is bújkál ibenne. Szó szerint ,és átvitt értelemben: kézben tartja a trafikját. . . Én köv^kezem. Nem tudok parancsolni a szememnek: te­kintetem kissé áthajlik a pul­ton . •. Semmi nem látható. Csak egy gyűrhetetlen anyagú, vidám mintás szoknya bő re- dői. Ügy érzem: Márta minden' lehetséges eszközzel titkolja fogyatékosságát. Bevásárolok egy hónapra való cigarettát, a jóízlésű kis dísztárgyak közül is válogatok magamnak, csak­hogy húzzam az időt Szeret­nék kapcsolódni Mártához. A helyzet is alkalmatlan erre, váltig sűrű a forgalom, és ő sem kívánna megnyílni. Való­színűleg éppoly kevéssé fog­lalkozik most sajátmagával, mint az őrtálló katona a poszt­ján, bűvész a közönsége előtt, vagy egy vezető egyéniség je­lentékeny munkája közben. Míg töprengve távolodom a trafiktól, egy összefoglaló mon­dat motoszkál a fejemben: lé­pése nincs, de fellépése van! Majdnem tíz év telt el, mire megint arra jártam. Estefelé, egy nemzetközi futballmeccs közvetítésének órájában. Az utca kihalt, a trafik üres. Már­ta elszámolásokkal dolgozik, az adminisztrációt végzi. Épp­oly ápolt, divatosan öltözött, mint azelőtt. De arca kor-ol- dotta vonásokkal: érettebb. Egész lány« lágyaibb. /öngyújtót vásárolnék, ol- dalt hajol érte, halkan, de szisszen: bélenyilállt a de­rekába. Mosolyog: — Csak a fáradtságtól. 7 7 Három gyerekem van, főznöm kell rájuk ........... ........, ö sszeszedem minden önfe­gyelmemet, hogy leplezzem a csodálkozást... ó folytatja), egy lélegzetre: — Hajnalban megfőztem, az­óta itt vagyok. És nekem mind­két lábam hiányzik. Felkiáltok: — Bámulatos! Különös pillanat. Egyfelől a tragédia, a nyomoréklét beval­lása. És válaszul rá a magasra csapó lelkesedés. Márta nem is sejti, hogy nekem nem most kellett tudomásul vennem ... De talán nem is baj, hogy így reagáltam ... Gyerekeiről ér­deklődöm. Két fiú, egy lány. Épek, sízépek, egészségesek. Űj vevő jön, búcsúznom kell. Hazamenet ismét összegezni próbálok. Mártának helye van a világban. Számos egészséges­nél biztosabb helye. És 6zívó- sabb gyökerei. Vajon ekkora erő honnan származhat? A nö­vekvő ereje! Hiszen már nem is akarja eltitkolni... A napokban újra ő, ha nem is személyesein... Madarászék népes társaságot hívtak meg. Együtt voltunk már, csak egy Stefán Gusztáv nevű ismeret­len férfi hiányzott A háziasz- szony mentegette: segít a fele­ségének, mielőtt- eljpn, befeje­zik az esti tennivalókat. — A feleségét nem hívtad?' Mada­rászná elmondja, hogy .Molnár Márta szabadsága első dél­előttjén okvetlenül úszni akart a Balatonban ... Cél tíz tá jban érkezik Ste- 1 fán Gusztáv. Jóarcú, derék termetű, negyvenes fér- . fi. Mérnök, a realitások embe­re. A háziasszonynak ajándék­csomagot ad át: Márta küldi» Majd a társaság felé fordulva megjegyzi: felesége a három kisgyerektől képtelen» elszaba-j dúlni. , Később, amikor már bemele­gedett a (beszélgetés és ittunk is egy keveset, a társaság egyik lázas szemű mőtagjá nem állja tovább, megkérdezi'köny-j nyű spiccben: ; — Bocsásson meg; ugye, még az előtt vette el? Stefán Gusztáv rögtön fel­fogja a kérdést, higgadtan vá­laszol: — Nem, már az után — majd a sűrű hallgatást ő töri meg, ő folytatja. — Valódi em­beri nagysággal inkább csak az olvasmányaimban találkoz­tam addig... Míg meg nem ismertem Mártát... Tudom* most az jár a fejükben: a fér­fiak nem az emberi nagyságot szokták feleségül venni. .1 Márta szép is, vonzó ... mond­juk így: szekszepiles... Meg-, próbáltuk, hogy ne. vegyünk tudomást az ... az árnyékok­ról ... Még vastagabb a csend, mint az imént. Azt gondolom: lépé­se nincs, de túllépett a sor­sán ... Ez a férfi segítette... Cgyikünk sem képes s fennhangon kifejezni az érzéseit. A megilletődött csend ellenszeréül bekapcsolja a magnót valaki. Két fiatal pár is van a társaságban — táncol­ni kezdenek. Stefán Gusztáv felkéri a háziasszonyt. Szemlá­tomást örül a banális tánclé­péseknek. Nem szereti sokáig viselni a különleges ember maszkját. ' Maszk — hogyne. Hiszen ők egyszerűen élnek, köznapiam ,

Next

/
Thumbnails
Contents