Tolna Megyei Népújság, 1975. április (25. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-30 / 100. szám
i. Koszosa tjük a kongresszusi és a felszabadulási munkaverseny résztvevőit! A jövő szakmunkásai Honnan jöttek? 2. VÉTKES DOLOG lenne a megismert tényeket úgy válogatni, hogy mindenáron szíveket vidámítsunk. A sok elismerés mellett az alábbiakban bizonyára lesz, ami nem mindenkinek tetszik. A rendelkezésünkre bocsátott hatalmas anyag kivonatolásánál, összegezésénél azonban nem vezérelt bennünket az a szándék, hogy bárkinek is udvaroljunk. A szakmunkás- tanulók oktatása, érthető módon, jelentős részben gyakorlati munkahelyeken zajlik. Először ezekről, a vizsgálatokat végző munkabizottság adatai nyomán. Hangsúlyozzuk: nem a szakmai oktatásról, hanem a vállalatoknál, üzemeknél elérhető művelődési lehetőségekről van szó! Külön vitát lehetne szentelni annak, hogy a munkahelyi köz- művelődésnek milyen mérvűnek kell lenni. A tapasztalatok azt mutatják, hogy „a munkahelyek tárgyi feltételei arra, hogy ott érdembeni művelődési munka folyjék, nem adottak.” A klubok névlegesek, azokat látogatottság hiányában öltözőnek, irodának is használják, (ktsz Tolna, Paks.) A nagyobb üzemek (MMG, BHG, TÁÉV) műszaki könyvtárait a tanulók általában nem látogathatják. A TÁÉV egyébként jó könyvtárát a szakszervezet kezeli, de a kapcsolt munkakörök, illetve társadalmi megbízatás miatt ,, könyvtáros ritkán akad, aki kölcsönözhetne”. Sok helyen a könyvanyag elavult, felújításra, pótlásra főleg a ktsz-eknek nincs fedezetük. „A közművelődés szervezett irányításáról, a feltételek biztosításáról, vagy ezek tervezéséről, egyelőre még nem lehet beszélni.., A művelődési munkának még nincs meg a munkahelyi rangja, tekintélye." Ezzel a megállapítással szemben akadnak jó példák is. A Festő Ktsz-nél és a TÁÉV-nél a KISZ kezdeményezésére színház- és mozibérleteket vásároltak az ipari tanulóknak. A PATEX önkiszolgáló könyvtára bevált, eltűnés nincs. A SZAKOKTATÓK szerepének fontosságát nem lehet Szabópál Antal, Tolna megye Tanácsának elnöke és Horváth József, az MSZMP Tolna megyei Bizottságának titkára tegnap a főváros XII. kerületébe látogatott. Á látogatás céljáról és megyénk, valamint a XII. kerület kapcsolatáról dr. Gyugyi János, a megyei tanács általános elnökhelyettese tájékoztatta lapunkat. ^ Elmondotta, hogy Tolna megyének Budapest XII. kerülete a testvér kerülete. A kapcsolat a XII. kerület és megyénk között a mezőgazdaság szocialista átszervezésének idején kezdődött, amikor a kerület üzemeinek, intézményeinek dolgozói, a társadalmi élet aktivistái nagy politikai, később pedig anyagi támogatást is adtak több Tolna megyei termelőszövetkezetnek. Az átszervezés befejeztével a kapcsolat nem szűnt meg, eléggé hangsúlyozni. A szakma alapjainak elsajátításától irányítják a fiatalokat. „A szövegelő típusnak sem emberi, sem szakmai tekintélye nincs”, de .. ahol a szakoktató tovább tanul... ott fokozódik a magasabb műveltség iránti igény — többnyire szakmai jelleggel.” Szerencsére sokan tanulnak tovább, látogatják a tanári könyvtárakat, 2—300 kötetes, bár ötletszerűen válogatott könyvtáraik vannak. Az ipari tanulók továbbtanulásával kapcsolatban a vállalatok oktatási felelőseinek ténykedése „az üzem napi érdekeire korlátozódik”. Nem gátolják ugyan, de nem is segítik. Kedvező kivétel a TÁÉV valóban serkentő ösztön- díjrendszere. A különböző helyekről, javarészt kis településekről jött fiatalok egészség- ügyi kultúrája szélsőséges. Az igényes környezet (MMG, BHG, TÁÉV asztalosüzeme) érezhetően jó hatást gyakorol. A felvonuló jellegű szakmáknál rendszeres az 1—I vödör, mosdótál 10—12 emberre. Ha lehet minőségi sorrendet felállítani, úgy az nagyjából a következő: MMG, Mezőgép, TÁÉV, Bőrdíszmű, Volán. Mindezzel kapcsolatban könnyen kél az az érzés, hogy egyik-másik idézett megállapítás talán vitatható. Vitassák is, de ne csak az öncélú vitatkozás, hanem a javítás kedvéért, gyakorlati bizonyítékokkal. A LEENDŐ SZAKMUNKÁSOK túlnyomó többsége kis falvakból, úgynevezett inger- szegény környezetből , jött Gyenge iskolai eredményekkel, telve befelé fordulással, otthonról hozott „Ne szólj bele!” szemlélettel. Ezekből kell a nevelőknek közösséget formálniuk. Bárdonicsek János szavaival: „nekünk és most kell fölkeltenünk a tanulók érdeklődését olyan dolgok iránt, melyek tartalmasabbá tehetik egész életüket .* A diákotthonban élő gyerekek főbb adatai a nagy egésznek szinte tömény sűrítményét tartalmazzák, valamelyest a negatív irányban való eltéréssel, hiszen itt a leghátrásőt tovább mélyült, szervezetté vált. Rendszeres kapcsolat alakult ki a párt- és tanácsi vezetés, intézmények között. Különösen Buda és Pest egyesülésének századik évfordulója alkalmából került sor sok találkozóra. A centenáriumi év keretében mozgalom indult abból a célból, hogy a megyék segítsék a fővárosi kerületeket. A többi között a centenáriumi park létesítéséhez nyújtottak segítséget a megyék, a támogatás rá eső részét a mi megyénk is megadta. A másik legjelentősebb létesítmény, amelyet Tolna megye támogatásával hoztak létre, egy ifjúsági klub a XII. kerületben. Ennek a klubnak a2 avatására került sor tegnap. Az avatóünnepségen részt vett, mint már írásunk elején jeleztük, Szabópál Antal és Horváth József elvtárs is. nyosabb helyzetben lévőknek igyekeznek csakugyan „otthont” teremteni. Hogy milyen sikerrel, arról még szó lesz. Most tömören néhány adatot a diákotthoniakról: A gyerekek java része falusi és csak mintegy négyötöde járt osztott iskolába. Átlagos életkoruk 16 év, így szüleik zöme természetesen már nem fiatal. Az apák több mint fele 40—50 év közötti, az anyák 42,7 százaléka úgyszintén. A szülők többsége az iparban dolgozik (47,7 százalék), ezután a mezőgazdaság következik, majd a háztartásbeliek és nyugdíjasok, végül az egyéb csoportba sorolhatók. A tanulók 6 százaléka állami gondozott, 15,8 százalékuk szülei elváltak, vagy egyikük, esetleg mindkettő meghalt. „Az sajnos nem lemérhető, hogy az együtt élő szülők közül hányán teszik pokollá a gyerek életét azzal, hogy még együtt élnek.” A szülők iskolai végzettsége alacsony, így a gyerekek a tanulás iránti különösebb indíttatást otthonról aligha hozhatnak magukkal. 46 százalékuk nem végezte el a nyolc osztályt, 48,8 százalékuk az általános iskolával fejezte be tanulmányait. Az analfabéta szülők aránya 4,2 százalék. A közgondok iránti érdeklődésük nem mondható magasnak. 374 felnőtt közül párttag 24 férfi és 3 nő, rendszeres társadalmi munkát végez 10 férfi és 4 nő. A családok átlagos létszáma 4,72 személy, 2,6 szobás otthonokban laknak. Családi háza van a szülők 81,9 százalékának, a házak kereken felében fürdőszoba. Két szülőre (keresőre) számítva jövedelmük az országos átlag alatt marad, 3380 forint, az egy családtagra jutó összeg havi 7l6 forint. A gyerekek rászorulnak a társadalom segítségére, a nevelésre. Az intézeti munkaterv a nevelésről: „A célkitűzéseket úgy kell közel hozni a tanulókhoz, hogy érezzék; nélkülük a szocializmus felépítése lehetetlen. .. Váljék meggyőződésükké, hogy munkásnak lenni történelmi feladat.” (Folytatjuk ) ' ORDAS IVÁN Beiktatták megyénk új főügyészét Tegnap délelőtt Szekszárdra érkezett dr. Szénási Géza, a Magyar Népköztársaság legfőbb ügyésze. Dr. Szénási Géza felmentette hivatalából dr. Szilcz Ákost, Tolna megye főügyészét, majd beiktatta hivatalába megyénk új főügyészét, dr. Pajger Vincét. Az aktuson számos közéleti személyiség élén jelen volt K. Papp József, a Központi Ellenőrző Bizottság tagja, a megyei pártbizottság első titkára, Horváth József, a megyei pártbizottság titkára és Szabópál Antal, a megyei tanács elnöke. Dr. Szá- nási Géza ugyanekkor iktatta új hivatalába dr. Szilcz Ákost. Dr. Szilcz Ákos Veszprém megye főügyésze lett. 1975. április 30. Klubavatás .................. S zabópál Antal és Horváth József a XII. kerületben a szocialista társadalom— takarékos társadalom Alapvető Igazság, mint az egyszeregy. A szocialista társadalom lényegéből, a termelőeszközök társadalmi tulajdonából 'következő teendő a takarékosság. „Gazdaságunk 'belső tarta- tékáinak feltárása és hasznosítása tekintetében rendkívül nagy a jelentősége az ésszerű takarékosságnak: a munkaerővel, az energiával az anyaggal, a pénzzel és az idővel" — állapította meg a . párt Központi Bizottsága beszámolója a XI. kongresszuson. A takarékosság nem más, mint az ésszerűség érvényesítése a gazdálkodás, az élet valamennyi területén. Nem egyenlő tehát — nem fejeződik be — a pazarlás fölszámolásával, megakadályozásával. Hanem örökös kutatás a jobb, a célravezetőbb, a társadalmilag hasznosabb megoldások után. S ez elvben azért egyszerű, mert a termelőeszközök társadalmi tulajdonából következően nem keresztezik, nem húzzák át e törekvéseket semmiféle profitérdekek, A gyakorlatban azonban 'lassítják, késleltetik, sőt, olykor -lehetetlenné teszik mindennapos érvényesítését a szervezésbeli hibáik, a rosszul értelmezett csoportérdekek, az egyéni mulasztások. Tegyük hozzá gyorsan: több más' mellett Mart nézzük csak: az üzemi, a lakó- és a közi-ntézményi épületek fűtésére — amint ezt hivatalos vizsgálatok megállapították — legkevesebb 10—15 százalékkal több energiát használnak fel a szükségesnél. Kívánatos a változtatás? Am ehhez jobb szigetelőanyagokra éppúgy szert kell tenni, mint -kedvezőbb hatásfokú kazánokra-, egészen odáig, hogy a fűtőtesteken ne csak díszelegjenek, hanem használhatóak is legyenek a szabályozó csapok... -Rosszul értelmezik tehát a takarékosságot ott, ahol -ideig-óráig tartó kampányt látnak benne, s nem a gazdálkodás állandó részeként, a fejlesztési elképzelések -lényeges tényezőjeként -kezelik. MEGOSZTOTT FELADATOK A házgyári lakások viszonylag magas -költségeinek mérséklése — amit fontos feladatként jelölt meg a miniszter a- tárca vá-lla-tvezetői- n-ek márciusi értekezletén — nem sorolható a munkások lehetséges felajánlásai 'közé. Ezért ők keveset tudnak tenni. Azért már többet, amit a konzerviparban határoztak el: idén a-z ésszerűbb, figyelmesebb gőzíelhaszná'lá-ssa'l 7,5 nVillió forintot takarítanak meg. Azután: 12 millió -köbméter -vízzel- kevesebbet használnak fel. Summa-summárum: 4,5 százalékkal, mérséklik az energia-költségeket Ebben a vezetésnek és a műszakiaknak -is, a munkásoknak is megvan a- maguk -része. így szól a XI. kongresszus határozatának egyik mondata: „Az ország természeti kincseinek, valamint -nyersanyagainak hasznosítása átfogó intézkedéseket k-ivá-n,” Vannak tehát központi, mások által meg nem tehető lépések, s ezek lényegesen befolyásolhatják, mennyire takarékos a szocialista- társadalom. Hibásan okoskodnak azonban azok, akik úgy vélik, majd ha a kormányzati szervek megtették az intézkedéseket, akkor' kerül rájuk a sor. Nem csekély az így gondolkodók száma! A Miniszter- tanács határozata alapján ugyanis mindenül* — vállaló- töknál, szövetkezeteknél, intézményeknél — takarékossági tervet kellett -készíteni. Ezek felülvizsgálata nemcsak örvendetes, hanem elszomorító ta-pasz-tclatokkal -is szolgált. Formális és látszatintézkedések halmazává'!, amiknek semmi köze a- tényleges takarékossághoz. Annál inkább ahhoz, hogy „'letudjanak" egy feladatot. SOKFÉLE ALKOTÓELEM Dologi javaink, munkáé ró - és pénzügyi forrá-sa-ink társadalmi i méretű toka rékos felhasználása nem cél) hanem eszköz, nélkülözhetetlen ahhoz, hogy töretlen legyen a gazdasági -növekedés. Ez az eszköz, a- takarékosság éppen ezért sokféle alkotóelemet sűríthet, kell-, hogy -sűrítsen. Benne van a szocialista brigádok szervezte takarékossági őrjárat éppúgy, mint az, hogy például a híradástechnikai iparban hárommilliót költöttek — licencvásárlással együtt — az addig importált vas- oxid -haza-i előállítására, s nyertek ezen a módon évente húszmillió forintot 1 LEHET OTMILLIÁRDDAL TÖBB? Érdemes mindezekért fáradozni, hiszen .társadalmunk takarékossági törekvései nem pusztán eszmei indíttatós-úak, sürgetik azokat anyagi érdekek is. 1974-ben az állam 10 milliárd forintot -költött az egészségügyi ellátásra, s 5,2 mil'liárdot fizettek ki családi pótlékként. -Ez utóbbi összeg éppen annyi, amennyit a népgazdaságban megtakaríthatnánk tizenkét hóna-p alatt, ha sikerülne egy százalékkal mérsékelni a-z anyagköltségeket! Tegyük fel: a megtakarítást teljes egészében, a családi polákok emelésére fordítanák. Egy csapásra megkétszereződnék a havi járandóság! Vagy: ekkora összegből 25 százalékkal lehetne emelni a -nyugdijakat! Tulajdonosi 'becsületünk, s anyagi érdekünk egybevág, a nélkülözhetetlen eszköz, a takarékosság alkalmazására sarkaik Ám úgy, hogy mindenki a maga területén, a maga eszközével szorgoskodjék, s ne azt 'lesse tétlenül, vagy immel-á-mmal piszmogva» mit csinál a szomszéd! Csakis így, nem reszort-, hanem társadalmi feladatként, nem kampány céljaként, hanem gazdálkodásunk állandó elemeként -szabad felfogni, értelmezni a takarékosságot. Ezt hangsúlyozta Németh Károly, a párt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, amikor a XI. kongresszuson megállapította: „Igaz és tartós eredményt csak az hozhat, ha a tudományos kutatás és a műszaki fejlesztés műhelyeiben, a te rve ző intézetekben, valóm i n t a közvetlen termelésben dolgozók tevékenységében egyaránt vezérlő elvvé válik, hogy a lehető legkisebb ráfordítással érjük el a legkedvezőbb gazdasáni eredményt.” MÉSZÁROS OTTÓ
