Tolna Megyei Népújság, 1975. április (25. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-25 / 96. szám
ft I Á háború végnapjai Részletek és dokumentumok Könyvtárnyi irodalma van o második világháborúnak. Dokumentum kötetek, regények, riportok örökítik meg az eseményeket, a háború nagy csatáit. Kiemelkedő politikai és katonai vezetők/ írók, újságírók hagyták az utókorra a Szervié tun iá és a szövetségesek hadseregeinek hadműveleteiről, a győzelemig folytatott példa nélkül álló erőfeszítéseiről szóló visszaemlékezéseket. Megemlékezéseikét azokról a hősökről, okiknek köszönhetően meg szabadult a fasizmustól az emberiség és immár egy emberöltő óta viszony- iegos békében élhet. A győzelem 30. évfordulójához közeledve rájuk emlékezünk. Ralph Ingersoll: Szigorúan titkos (Részlet) "Á landsbergi táborban semmit sem titkoltak vagy lepleztek; mindenki, aki Landsberg- ben lakott, természetesen nemcsak, hogy tudott a létezéséről, hanem naponta elment mellette és ha érdekelte, megállt és megnézte, mint dolgoznak a tábor lakói kint a városban. A koncentrációs tábor lakói fakó kékeslila, hosszanti csíkozásig durva pamutpizsamát hordtak. Ez volt az egyetlen ruházatuk, és még ennek is szűkében voltak, mert a ruhák nagy része szakadt volt és szinte cafatokban lógott, úgy hogy aki viselte, inkább meztelen volt, mint felöltözött. Azon a májusi reggelen, amikor odaérkeztünk, havazott. Abban a táborban, amelyet először meglátogattunk, sok hulla hevert szanaszét — volt, amelyiknek be volt verve a feje, voltak, akiknek a torkuk késsel volt elvágva és olyan is volt, aki szabályos, golyó által okozott sebtől halt meg. De a hullák legnagyobb részén nem látszottak fizikai erőszak nyomai. Összesen két- vagy háromszáz hulla feküdt a táborban. A halottak legnagyobb részét aznap reggel összeszedték a helybeli német lakosok, akiket a katonák tereltek össze és a holttesteket sorba rakták a dróton belül, a drót mögött a németek tömegsírt kezdtek ásni. Bár a levegő felfrissült a reggeli hóeséstől, és a közelben fenyőfák álltak, a tábor felett a lakóhelyek nehéz bűze terjengett. A holttesteknek nem volt szaguk. Ezek a holttestek nem hasonlítottak az elesett katonákhoz a csatatéren. Nem volt rajtuk semmi, ami oszlásnak indulhatott volna. A koncentrációs táborokból a legmaradandóbb emlékem nem az, hogy milyen szörnyű életkörülmények között éltek ott az emberek, sem a krematóriumok -*- Landsbergnek is megvoltak a maga égetőkemencéi —, sem az olyan hát- borzongató dolgok, mint például az a helyiség, ahol a halottaknak szétfeszítették az állkapcsát és kitörték a fogait, hogy kivegyék az arany- töméseket. Ezek a dolgok olyan szörnyűségesek, hogy ma már szinte bizarmak hatnak. Az emlék, ami megmaradt bennem, a meztelen hullák emléke — azoknak a hulláknak az emléke, amelyek már csak csontok, amin egy kis vékony bőr feszül, és a férfiak és a nők legintimebb testrészei szabadon vannak. Ezek a holttestek olyan szörnyű karikatúrái voltak az emberi testnek, hogy aki látta őket, visszaborzad a saját lábától, mert formájában emlékezteti őt azokra a lábakra, amelyeket ott látott. Iszonyú élmény. Aki ilyen emberi testeket látott, meggyűlöli a húsból és vérből való embereket. A-z első táborból, ahol mindenki halott volt, elmentünk egy másikba, ahol a lakosok leanagyóbb része még élt. Az élők még ezerszer borzalmasabbak voltak, amint csepegő kelevényekkeí a testükön kö- hécseltek és nagy, csontos fejük imbolygott a vézna nyakukon. Egy fiú felénk szaladt és a karjával a feje felett integetett örömében. Örömében táncolt és egyre integetett. Az arcán egyetlen izom sem rán- dult és kék szeme olyan, volt, mint az üveg. Találkoztunk egy szakáccsal,' akin még volt annyi hús. hogy emberi külseje legyen. Jól beszélt angolul, amit — mint friondta — Prágában tanult a háború előtt; Amerikába akart kimenni. Elmondta nekünk, hogyan zajlottak le az utolsó napok Landsbergben. A halottakat először egy vasúti mellékvágányhoz vitték, hogy elszállítsák őket egy másik táborba, ahol valószínűleg jobb lehetőségek voltak a hullák elhamvasztására. Azután megtudták, hogy az amerikaiak még közelebb vannak. Akkor a táborparancsnokság elrendelte, hogy a táborokat fel kell gyújtani. A munkaidő kellős közepén visszahozták azokat, akik kint voltak munkán és megparancsolták, hogy menjenek be az odúikba. Ezután az őrök megpróbálták felgyújtani a szalmát, úgy, hogy a bennlakók benneégjenek. Az odúkból nem lehetett máshol kijönni, mint azon az egy alacsony ajtón. A hullák, amelyek agyon voltak verve, vagy a nyakuk el volt metszve, vagy agyon voltak lőve, azok az emberek voltak, akikben elég életösztön volt ahhoz, hogy megpróbáljanak kijönni a lángok közül és elmenekülni. Az odúk felégetése csak részben sikerült. A mocskos szalma olyan nedves volt a rajta fekvő testektől, hogy nemigen akart égni. De az ajtók közelében, ahol a szalma kicsit szárazabb volt, eléggé izzott ahhoz, hogy a legtöbb benn lévő embert megfojtsa a füst. A tábor felgyújtását nem tudták befejezni, mert közben az amerikaiak elérték a város külvárosát. Már hallani lehetett a tankok ágyúinak lövését. A táborparancsnokság és — néhány kivételtől pltekintve — valamennyi őr gyorsan lelépett. Azok az őrök, akiket a tábor lakói agyonvertek, egy kicsit soká időztek és közben az amerikai katonák odaértek a tábor kapujához és nem engedték őket kijönni. A csontvázak felkeltek és nekikmen- tek. Még maradt valami kis düh és harag ezekben a csontvázakban, bár csaknem minden emberi indulat elsorvadt már bennük... Beruházók jubileuma A tiszta levegőért Pakuraégetés következmények nélkül »- KÖVETKEZIK: A PAKSI ATOMERŐMŰ, A BÜKKI ENERGETIKAI KOMBINÁT, A DUNAI VÍZI ERŐMŰ. Negyed százada foglalkozik legnagyobb beruházásaink, a villamosenergia-termelő bázisok megvalósításával az Erőmű Beruházási Vállalat. A vállalat fennállásának 25. éves jubileumáról csütörtökön ünnepségen emlékeztek meg a vállalat budapesti székházában. Az esemény alkalmából Halasi Zoltán, a vállalat igazgatója elmondta, hogy a Mátravidéki Hőerőmű építésével kezdődött a sor, amit tucatnál több új és mind nagyobb energiabázis, továbbá a meglévők bővítése követett. Míg az 1950-es évek közepéig a legnagyobb egységteljesítménye 20—30 mW volt, ma egy egységben ennek tízszeresét építik be. De itt sincs megállás, mert az épülő paksi atomerőműbe már egyenként 440, majd 1000 mW-os, a Bükki Energetikai Kombinátba pedig 500 mW-os gépegységek kerülnek. A magyar—szovjet együttműködésen alapuló paksi atomerőmű I. egységének üzembe helyezését 1980-ra tervezik. Az elfogadott program 1760 mW-ra szól, de a tervezők már 4000 mW-ban számolnak. Bár hazánk szegény vízienergia készletben, a következő időszakban legnagyobb vízierő-tartalékunk, a Duna magyarországi szakaszán ugyancsak új energetikai bá • zis létesül csehszlovák kooperációban. Lapunk március 7-i számában cikket közöltünk Meggyújtották a pakurát címmel. Nos. a cikkre elsősorban szekszárdi olvasóink emlékezhetnek, annál is inkább. mert amiről szólt, annak maguk is szenvedő részesei voltak. Emlékezetes, hogy március 6-án délelőtt órákon át sűrű, fekete füst gomolygott a város felé, mert a szekszárdi Városgazdálkodási Vállalat dél; fűtőművénél meggyújtották a szabadtéri árokba felhalmozódott közel két köbméternyi pakurát. Akkor, s talán azóta is, sokakban vetődött fel a kérdés; lesznek-e következményei a pakuraégetésnek, lesz- e felelőse egy olyan esetnek, amely egyik legfontosabb lételemünk. a levegő tisztaságát károsította. Mi is kíváncsiak voltunk, s felkerestük a városi tanács illetékeseit. Vegyük sorra az eseményeket: A pakuraégetéssel kaDeso- latban dr. Szelényi Béla, a Hazafias Népfront Tolna megyei környezetvédelmi bizottságának elnöke levelével kereste meg a városi tanács műszaki osztályát. Közérdekű bejelentést tett, s egyben kérte az ügy kivizsgálását, a tények tisztázását. Levelét rövidesen újabb levél követte, amelynek írója a Tolna megyei Tanács VB. ÉKV osztálya volt. Fábián Imre osztályvezető ugyancsak a* eset kivizsgálását, s a pakura égetői ellen szabálysér- l tési eljárás lefolytatását sürgette. hivatkozva a kormány 1/1973-as számú, a levegő tisztaságának védelméről szóló rendeletére, amely az eljárás lefolytatását és a szabálysértők elmarasztalását lehetővé teszi. Mi történt ezután? A bejelentések alapján a városi tanács műszaki osztálya igazoló jelentést kért a városgazdálkodási vállalattól. Balogh János főmérnök átírásával rövidesen megérkezett a jelentés, amely az esetet a fűtőműnél tapasztalható hiányosságokkal magyarázza. Sem a tervezésnél, sem a kivitelezésnél nem fordítottak gondot a pakurahulladék tárolására, elvezetésére, írja a főmérnök. Az ügy ezzel lezárult, s az akta az irattárba került. Jencski Ferenc, a műszaki osztály környezetvédelemmel foglalkozó munkatársa úgy vélekedik. hogy a főmérnök által leírt okok miatt válóban szükségessé vált a pakura nyílt téri elégetése, s ezért ellenük szabálysértési eljárás lefolytatását nem kezdeményezte a műszaki osztály. (?) Állításával aligha érthetünk egyet. Semmiképpen sem adnak mentséget műszak; hiányosságok a levegő szennyezésére. De menjünk tovább, s most mór arra keressük a választ. mennyire veszik komolyan a környezetünkkel kapcsolatos szabálysértéseket. Dr. Kopaez Rózsa szabálysértési főelőadó mondta el, hogy levegőszennyeződéssel kapcsolatban a közelmúltban ismét bejelentés érkezett a tanácsra. A vasútállomás mögött lévő sporttelep dolgozói, és a sportolók levélben jelezték a tanács műszaki osztályának, hogy a sporttelep mögött működő aszfaltkeverő üzem olyan füstöt áraszt, ami szeles időben már-már lehetetlenné teszi a sportolást. Az események nagyjából hasonlatosak az előbb leírtakhoz. A szabálysértési főelőadó levélben kérte az aszfaltkeverő üzem tulajdonosát, a Tolna megyei Tanácsi Építő- és Szerelőipari Vállalatot, hogy nevezze meg azt a személyt, aki felelős a levegő nagymértékű szennyezéséért. A vállalat igazgatója válaszolt is, de felelős személyt nem nevezett meg. Elismeri ugyan. hogy a telep időnként fojtogató füstöt áraszt, ám szerinte ennél lényegesen többet ártanak a levegő tisztaságának a közeli síneken közlekedő gőzmozdonyok ... Hogyan tovább? A szabálysértési főelőadó végül hosszas nyomozás után megtalálta a felelős személyt, őt. valamint a sporttelep gondnokát szabálysértési eljárás lefolytatására idézi be. Az elmondottak után óhatatlanul felmerül a gondolat, hogy nem kezelik súlyának megfelelően a levegő tisztaságát veszélyeztető cselekedeteket. VARGA JÓZSEF INTERGRAF1KA 1975, ZÁGRÁB Ä lassan már hagyomá“ nyossá váló kora tavaszi nyomdaipari kiállítást az idén is megrendezték Zágrábban. A Szekszárdi Nyomda, fej-' lesztési elképzeléseinek miriél színvonalasabb megvalósítása érdekében, ebben az esztendőben is elküldte munkatársait. A kiküldöttek, a MTESZ Tolna megyei Szervezete papír- és nyomdaipari csoportjának tagjai, számos érdekes, tanulságos ég hasznos tapasztalattal gazdagabban tértek; vissza a négynapos útról. A kiállítás gyakorlatilag, a mélynyomtatást kivéve, a teljes technológiai spektrumot átfogta, különös hangsúllyal az ofszet technológiára. Jelentős volt a szövegelőállítással foglalkozó kiállítók száma, ezen belül is fokozódott a fény szedés részaránya és fontossága. A kiállításokon megszokott mértékben képviseltették piagukat a reprodukciós technikai eszközöket gyártó cégek is. Érdembeli, jelentős újdonságokkal nem álltak elő, a továbbfejlesztések területén azonban számos érdekes eredmény volt látható. A nyomógépek körében továhbra is érezhető az ofszetnyomógépek: szám- és fajtabéli fölénye a magasnyomtatással szemben, valamint a nyomdagépgyárak; szakosodási törekvése. Számos érdekes gépi és technológiai újdonságot mutattak be a könyvkötészet és irodai sokszorosítás területén. A kiállítás egyik érdekessége volt, hogy az előző évek kiállításaitól eltérően viszonylag nagy területen és sok kiállítóval jelentkezett a 'felhasználóipar (csomagolástechnika) és a társ iparágak (papír- és festékipar). A kiállítás általános tapasztalataihoz tartozik, hogy hosszú évek után a gyártó ipar felfedezte a nyomdaipari kis- és középüzemék igényeit és ezeknek megfelelő berendezések meglehetősen széles skáláját kezdi kínálni a nyomdaipari technológia legkülönbözőbb területein. Nyugodtan lehet állítani/ hogy a kiállítás egyik szenzációja a fényszedőgépek sokfélesége és minden igényt kielégítő kínálata volt. Kis teljesítményű, kézi vezérlésű címszedő gépektől kezdve, a közepes teljesítményű, sokféle kiegészítő berendezéssel felszerelhető cím- és szövegszedő gépeken keresztül a valóban nagy teljesítményű, speciális feladatokra kidolgozott gépekig terjedt a Diatype, Photon és Linotype cégek kínálata. Hasonlóképpen sokak érdeklődését keltette fel a Jo- hannesbergi Gépgyár Miller 41 típusú 70x100 cm papírméretű ofszetgépe, mely tekercsből először ívet vág, majd tetszés szerint elő-hát- oldalt, vagy egy oldalon két színt nyom. Ez — a teljesség igénye nélküli — rövid kis beszámoló — csupán ízelítőt képes adni a szocialista országok egyik legjelentősebb nyomdaipari kiállításáról, melyen a világ majd vajamennyi említésre méltó gyártó cége kéo- viseltette magát. Reméliük, hogy a kiállításon való részvétel hasznosságát a Szekszárdi Nyomda elkövetkező beruházásai fogják bizonyítani. KÁLÓCZY CSABA term, o&zt.-vez.
