Tolna Megyei Népújság, 1975. április (25. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-25 / 96. szám

t Felhívás: Segítséget a rászorulóknak! '„Veszélyben, bajban segít a Vöröskereszt!" A vörös- keresztes világnap idei Jelszava e humanista mozgalom bar gyományos tevékenységére irányítja a figyelmet, Az emberiség életébő! még nem tűntek el a fegyveres konfliktusok és nem szüntethetők meg a váratlan elemi csapások. Nem telik el hónap, hogy ne hallhatnánk kímé­letlenül hömpölygő árvizekről, pusztító szélviharokról!, em­beri településeket romba döntő földrengésekről, terméket­lenséget hozó szárazságról. Ezek a tragédiák emberi életeket követelnek, sebesü­léseket okoznak, hajléktalanná tesznek ezreket és éhínség­gel sújtanak milliókat. A Vöröskereszt-szervezetek, szerte a világon, meg­tisztelő és nemes feladatúiknak tekintik, hogy segítsenek a bajba jutottaknak, a katasztrófák áldozatainak. A jó aka­ratú emberek millióinak személyes közreműködésével, az emberség és a nemzetközi összeifogós szép példáját adják. A Vöröskereszt Társaságok Szövetsége, átlagosan 20 naponként küld szét nemzetközi S. O. S. jeleket, a világ 122 Vöröskereszt-szervezetéhez. S a határokat áthidaló szoli­daritás éhséget csillapít, sebeket gyógyít, életeket ment éj bizakodóvá tesz reményvesztett embereket. A Magyar Vöröskereszt, élvezve pártunk és kormány! zatunk támogatását, rendszeresein bekapcsolódik a nemzet­közi segélyakciókba. Az elmúlt két esztendőben 21 esetben, együttesen 25 millió forint értékben juttatott el segélyt töb­bek között a Bangladesben, Burmában, Szíriában pusztító árvíz áldozatainak, a ciprusi menekülteknek, a chilei fa­siszta diktatúra börtöneiben sínylődő hazafiaknak és hozzá­tartozóiknak, éhező afrikai családoknak, a hondurasi hurri­kán után járványveszélytől fenyegetett lakosságnak. Megsokszorozná segítségünk erkölcsi értékét, ha tag­ságunk, valamint o kívülállók, o falvak és a városok la­kossága személyes adományait is megküldhetnénk a szen­vedőknek. Az idei világnap jelszavához híven 5, 10, 20 és 50 forintos emlékíbélyegek kibocsátásával kívánjuk lehetővé tenni, hogy humanista törekvéseinkkel egyetértő mindé*» honfitársunk közvetlenül támogathassa a nemzetközi se­gélyakciót. Bírunk abban, hogy o magyar munkások, parasztok, értelmiségiek, alkalmazottaik, kisiparosok és kiskereskedők, fiatalok és idősek, az emlékbélyegek megváltásával is kifejezik szolidaritásukat és segítőkészségüket a világ kü­lönböző részein bajba jutott embertársaink iránt. Köszönjük remélt támogatásukai MAGVAS VÖRÖSKERESZT ORSZÁGOS ELNÖKSÉGE Hobbim — a munka t'f ti t.i 111 it.t i mm» 11 r 11 t ttt . > »! i > 11 t'.Y.’ii szamarat. A szamarak a friss szántással birkóztak és a mö­géjük akasztott három fogas­sal. gazdájuk pedig velük. A 76 éves simontomyaj Molnár János mint mondotta, nem tud tevékenység nélkül meg­lenni: — Nekem hobbim a munka! A kis darab földhöz pedig elégséges a két szamár, melyek estefelé a méretüknek megfelelőre készült, szépen ^djusztált szekérrel szállítják haza gazdájukat. ~~s. — n. fotó: ka. 1 Szokatlan látvány fogadta á közelmúltban a Tolnanémedin keresztülautózó újságírókat. A faluszélen nem egészen a leg­modernebb technológia szerinti, de a célnak jól megfelelő ta­lajmunkában találtak egy vál­las, izmos, idős embert és két 1975. április 25. Állat­tartók Itatáshoz készülődve. Cifra nem szokta meg, hogy fényké« pezzék. pezzék. Pár perccel múlt tíz órai Aparhanton idős Gyalog Ru­dolf kerékpárjával indul ku­koricát vetni. Ma még az idő is azoknak kedvez, akik a háztájiban akarnak serényked­ni. Nem valószínű, hogy dolog­időben bárki is örül a hívat­lan látogatónak. Gyalog Rudolf arca nem árul el bosszanko- dást. visszafordul, barátságo­san invitál bennünket a ház­ba a feleségével. Gizi nénivel együtt. Közben hazaszalad asz- szony lányuk is a szomszéd­ból. Aparhanton a legnagyobb háztáji gazdasága idős Gyalog Rudolfnak és családjának van. Apa és fia a helybeli Búzavirág Termelőszövetkezet­ben dolgoznak. Idősebb Gya­log Rudolf a szőlészetben bri­gádvezető, fia pedig az állat- tenyésztésben. A családban a legrégibb szövetkezeti tag az asszony, Gizi néni. Az idős házaspár kettecskén él. mióta a gyerekek elszakadtak a csa­ládtól. Korán kelő, dolgos em­berek. Talpon vannak már hajnalban négy órakor. Szá­mukra ekkor kezdődik a nap, az állatok etetésével, itatásá­val. Az istállóban két tehén és borjú várja sorát. A 130 apró- jószágból 60 az övék. a többit a lányuknak nevelik. Házi szükségletre; ha megéheznek, legyen mit vágni, mert a falu­ban ritkán kapni húst. Az ud­varon 20 tyúk, „ők” látják el a házat tojással. A két tehén napi 20 liter tejet ad. Igaz. kicsit fárasztó kézzel fejni. A tejet reggel, este a csarnokba hordják. Elmúltak már azok az idők. amikor az asszonyok otthon köpülték a vajat! Nem akad a háznál köpülő és a boltban veszik a túrót is. Mi­kor elvégezték a ház körüli munkát, várja őket a dialog a tsz-ben. ahonnan nem hiányoz­hatnak. — Miért csinálják, nem sok pmit vállalnak? — A vérünkben van a mun­ka — mondja a házigazda. — Ebbe nőttünk bele, szeretjük is az állatokat, egészen addig foglalkozunk majd tartásuk­kal, míg meg nem unjuk. Gyakran mondja a lányom is. „nincsenek maguk arra rászo­rulva, ne dolgozzanak annyit!” Eddig azért foglalkoztunk ál­lattartással. hogy segíteni tud­juk gyerekeinket, most meg axért: ha nyugdíjba megyünk, ne szoruljunk rájuk. A fele­ségemnek ez az egy éve van hátra,, nekem pedig pár év a nyugdíjig. Tehenet mindig akarunk tartani, mert szeret­jük a tejel. Kiadásaink is mindig lesznek; gépesített háztartásunk van. villanymor­zsoló és daráló segíti a mun­kánkat. Rádiót hallgatunk, tv-t nézünk. — Marad idejük arra is? — Egyszerre kelünk a fele-' ségemmel, a munkát elosztjuk egymás között. Közösen egy­kettőre elkészülünk. Ügy igyekszem, hogy minden reg­gel meg tudjam . hallgani a falurádió műsorát. Nyáron öt­től hétig dolgozunk, utána két órát vesz el az állatok ellátá­sa, Sietünk, mert a tv-híradót mindig megnézzük és utána az esti műsort. Az itthon végzett munka nem megy a közös ro­vására. — Milyen segítséget nyújt a termelőszövetkezet a háztáji gazdasághoz? — A termelőszövetkezet biz­tosít takarmánybúzát, három mázsa árpát, takarmányrépát ad, két és fél mázsa fejada­got kapunk. A takarmányo­záshoz gyűjthetünk szénát, ez a munka vasárnapra marad. Ilyenkor összefog a család, minden tagja segítkezik. A vőnk gépkocsivezető, a vasár­nap összegyűjtött szénát éjsza­ka hordja be, ekkor érünk rá. Sokszor éjfélig tart a munka. Segítenek az ismerősök, jó ba­rátok, mert segítségüket ha ne­kik szükséges, visszaadjuk. — Most a lányunk főz ránk £— veti közbe Gizi néni — gyermekgondozásin van. Ha nyugdíjas leszek, akkor én se­gítek neki, csak így haladha* tunk. Ma egyre kevesebben fog^ lalkoznak állattartással. A fia­talok nem bajlódnak ilyesmi­vel és nem valószínű, hogy később fognak. Az idősebbek lassan kiöregszenek, nem lesz aki folytassa munkájukat, ami! re pedig ‘gazdaságilag is szűk! ség van, ha csak a tsz-szerző! dések által kezdeményezett háztáji sertéshizlalásra gon! dőlünk. Akaratlanul adódik á kérdés: — Megéri-e állattartással vesződni ? — Hát — mondják mindkét! ten — nagy haszon nincspn rajta. De az ember a saját munkáját nem számítja. Az állattartás pénzbe kerül, ser! téstáp, malactáp, kukorica,' széna beszerzése és egyéb ap­ró kiadások. Az állat egyszer-' re adja vissza azt a pénzt; amit tartás közben ráköltöt- tünk. Ezért, ha nyugdíjasok leszünk, akkor is tartunk ál­latokat, mert munka nélkül hogyan is élhetnénk. A beszélgetés után megmvü tátják gazdaságukat. Az ud! varon tyúkok, fehér és sárga csibék kapirgálnak. Két hét múlva már rántott csirkét ehetnek! Gizi néni vödörben vizet hoz, férje előveszi a Cif­rát, hogy megitassa. VERESS ÉVA Tavasz a Paksi Állami Gazdaságban Vetik a kukoricát — Először paradicsom — Javulnak az őszi vetések terméskilátásai Mint a megye valamennyi mezőgazdasági nagyüzemében, a Paksi Állami Gazdaságban is a végéhez közeledik a ta­vaszi mezőgazdasági munkák dandárja. Ebben az esztendő­ben több, népgazdasági érdek­ből is fontos terméknek je­lentősen megnövelték a ve­tésterületét, így a tavalyi 144 hektárral szemben idén 320 hektáron vetettek cukorrépát. Ennek a fontos növénynek ve­tését időben megkezdték, s április első harmadában az egész területen befejezték. Zöldborsót, amit zömében a Paksi Konzervgyárban dol­goznak fel, tavaly 105 hektá­ron termeltek, idén ennek több, mint háromszorosát, 300 hektárnyit vetettek. Az idén először termelnek a Paksi Állami Gazdaságban paradi­csomot. Ennek az ültetését és a betakarítását is teljes mérték­ben gépesítik. A gazdaság 7,5 millió forintért gépsort vásá­rolt erre a célra. A paradi­csom termőterülete idén 80 hektár. Az elmúlt hét közepén hoz­záláttak a kukorica vetésé­hez. Ebből 2135 hektáron ke­rül a földbe a mag. Előzetes felméréseket vé­geztek az ősszel vetett gabo­na terméskilátásainak felbe­csülése céljából. A nehéz időjárási körülmények miatt a tervezettnél 20 nappal ké­sőbb került földbe az elmúlt év utolsó negyedében 2667 hektáron a búza, és 191 hek­táron az őszi árpa. Közvetlen a tél elmúltával végzett fel­mérések szerint a vetésterület 26 százalékán jónak minősült a vetés, 53 százalékán köze­pes minőségű, a hátralévő 21 százalékon pedig gyengének mutatkozott a, növény fejlő­dése. A télen elvégzett fej­trágyázás, s a gondos gyom­irtás rrjeghozta az eredményét. A növények fejlődésében je­lentős javulás következett be. Ma már a vetésterület 60 szá­zalékán jónak mondható a terméskilátás, a becslések sze­rint itt 45 mázsa feletti ter­mést takaríthatnak be hektá­ronként, s a hátralévő 40 százalék is közepes minőségű, ahonnan 40 mázsa fölötti át­lagot várnak. így idén nyá­ron a kilátások szerint meg­közelítik az elmúlt évi re­kord terméseredményeket I

Next

/
Thumbnails
Contents