Tolna Megyei Népújság, 1975. április (25. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-23 / 94. szám
Egy ídskosség művelődé Kedves örökség A romos épület helyére — 800 ezer forintos költséggel —• november hetedikére korszerű klubkönyvtár kerül. Dombóvár utolsó házától 2ß0 méterre áll Kapospula első épülete. Somogyi „örökség” a falu, ápolt kertjeivel, gangos házaival tekintélyes község benyomását kelti, pedig mindössze kétszáz házból áll. Az emeletes épületeket, a Virágzó gyümölcsfákat, az út menti pázsitot zápor áztatja, sehol egy lélek. Merre lehet a klubkönyvtár? Január elseje óta, amióta megyénkhez csatolták a községet, hetente jön egy-egy kiadvány, jön a hír, levél, ami a község művelődését dicséri. Azt eddig senki sem újságolta, hogy a házat újjáépítették, így aztán alig hiszünk a szemünknek, amikor a klubkönyvtár feliratot egy dombtetőn álló „rom” homlokzatán olvassuk. Mellette kis épület, ajtaján cédula hirdeti, hogy itt a könyvtár található. De sehol embernek nyoma. Mikor tovább indulnánk, a szomszéd ház kerítésénél felbukkan egy fej: kék orkán simléderes sapka, kémlelő szemek. Az igazgató. Kinézett, amikor idegeneket látott. A legeslegjobbak egyike A kis épület most könyvtár, klub, szakkör és iroda székhelye. A „nagyot”, az egykori községi kocsmát átalakítják, bővítik. Addig a kicsiben, a kocsma hajdani pajtájában folyik a kulturális élet. AZ átmenetiség érződik is, nem is. A falak gondosan sok színűre festve, az ifjúság ízlése szerint még téglák is pingálva az olajkályha köré: de a székek sorban, egymás .mellé rakva, eléjük meg ugyanúgy az asztalok. A falakon semmi, csak emléklapok. Majdnem mind egyforma: arról tanúskodik, hogy a falu ifjainak klubja az ország legeslegjobb ifjúsági klubjainak egyike, immár negyedik esztendeje. Körülbelül a megalakulás óta. Az oklevélsorral szemben ül le Farkas József. Az orkánsapkát útközben valahol lerakta. Negyven körüli, mackótermetű férfi, kezén látszik, hogy ujjai értik a fizikai munkát is. A sok kapospulai stencilezett kiadvány, a lelkes híradások, aprólékosan kidolgozott jelentések alapján — amelyek alatt Farkas József neve szerepel — lótó-futó, lelkes ifjú népművelőnek képzeli az ember. Pedig nemcsak megállapodott korú, de a klubkönyvtárvezetéssel sem „főhivatásban” foglalkozik. Délelőtt iskola- vezető, tanító. Szabad idejében, „kedvtelésből” vezeti a klubkönyvtárat. Valaha dolgozott ugyan főhivatásban népművelési felügyelőként, a somogyiak el is várták tőle, hogy a gyakorlati munkában bizonyítson... Neki van egész megyénkben egyedül klubvezetői működési engedélye. Kérés nélkül kezdi: — Az embernek ki kell váFarkas József lasztania egy bázist, amire építhet. Kik a legmozgékonyabbak, legérdeklődőbbek? Koruknál, helyzetüknél fogva, a fiatalok. Nálunk az ifjúsági klubra épül a község művelődése, ők mozgatják meg a többi korosztályt, ők ültetik el a kedvet a többiekben is. Azt mondják, nálunk nincs baj a kulturális életteL Én azt mondom, nem kellenek világraszóló tervek, csak olyanok, amiket meg lehet valósítani. Azokat aztán meg is valósítjuk. Felkerekedünk megnézni a kis „átmeneti” művelődési házat. A könyvtárban — a könyvespolcok tetején — rengeteg öreg cserépedény. A gyűjtemény harmada. A többivel együtt a kapospulai padlásokról került ide. Az aranykoszorús kitüntetéssel pénz is jár. mit a klubok berendezésük fejlesztésére költhetnek, mégis meglepő, hogy mi minden van Kapos- pulán. Rendbeszedett, de a használat nyomait magukon viselő technikai eszközök, magnó, lemezjátszó, lemeztár, műanyagba tákarva stencilgép. Ezen készülnek a kiadványok, melyeket olyan szorgalmasan hoz a posta... A stenciles füzetkéken különböző nevek jelzik, hogy kik készítették. Farkas Józsefé mindegyiken szerepel. — Szeretek írogatni. A stencilgépet is szívesen kezelem ... Nem csinálok titkot abból sem, hogy a klub mellett a szakköröket is én vezetem. Barkácsolás, fotó, honismeret. Hogy lehetne egy ilyen kicsi faluban mindenre külön ember? \ szakkörök tagjai is nagyjából ugyanabból a körből kerülnek ki. Összejövünk itt a klub- '■'■myvtárban, dolgozunk. Összefonódva az iskolával Felnyaláboljuk a klubnaplókat. Vaskos, színes dossziék. Minden lap más-más kéz gondos írásával készült, rajzokkal, fényképekkel díszítve A fotókon a régi klubhelyiség. Elegáns, derűs terem: ehhez képest az átmeneti klub- helyiség szóra sem érdemes. Nem szólam, itt igaz: bármelyik nagyváros megirigyelhette volna. Farkas József nem búsul a régi után, az új még ennél is jobb lesz. háromhelyiséges pinceklub! Ezen a szép helyiségen a klubtagság maga végezte a legtöbb munkát. Máskor sem idegenkednek a társadalmi munkától, eddig 122 ezer forint értékben tevékenykedtek. — Mindenkinek kell az az érzés, hogy tettem valamit a közösségért, a közösséggel együtt. Még a régi klubtagok is eljönnek, ha egy kis munkáról van szó. Van aki mással nem tud hozzájárulni a klubmunkához, mint hogy ilyenkor az élre áll. Ilyen kis faluban nem lehet úgy összejönni. hogy ne legyen ott segédmunkás is. meg*diplomás is. Egyik ezt adja. a másik azt. És tiszteli a másik vállalkozását. A kapospulai klubnak is vannak gondjai, például náluk is gyakran cserélődik a klubtagság. Aki családot alapít — az lassan elmarad á klubból. — A legelső évek klubtagjai közül kikerült derékhadra nyugodtan számíthatunk. Megőrizték magukban a közös kulturálódás igényét. A mostaniak is így lesznek majd. Most élvezik a klubéletet, később majd a gyümölcsét, a változatlan érdeklődést. Az utánpótlással sincs baj, hiszen Farkas József minden kapospulai gyereket tanít. Nagy meggyőződéssel mondja, hogy ez mennyire fontos, mennyit könnyít a népművelő munkáján. Minden gyereket ismer, minden szülő ismeri őt. a gyerekek révén, minden hír eljut a falu házaiba. A szülők bizalommal vannak a klub- könyvtár rendezvényei iránt — hiszen a tanító bácsi is, ott van ... Nagyon helyesli, Hogy újabban a népművelők tanári szakot is szereznek a főiskolán. Van tekintélye a faluban? Nevet, egy kicsit hallgat. — Ha azt gondolja, hogy „tanítóúraznak-e” akkor nincs. Itt születtem, itt élek, mindenki Józsinak hív. Cseppet sem bánom, inkább örülök! 1960-tól tanít Kapospulán; azóta, 1969-től, amikor elődje Markovics Géza felhagyott vele, vezeti a művelődési házat. MSZMP-tag, a Hazafias Népfront helyi elnöke, tanácstagi Tenni kell Búcsúzóul ellátjuk magunkai útravalóval: a stencilezett füzetkék közül kettővel. Az egyik a munkaterv, a másik pedig a honismereti szakkör kiadványa, Kapospula és Alsó-» hetény földrajzi nevei. Farkas József kikísér az! esőbe, megtámasztja az ajtót. — Nem vagyok híve a hosz- szú elmélkedéseknek. A sok magyarázkodást nem szeretem. A gyerekeknek is ezt szoktam mondani, az iskolában, a klubban is; a munkának vart értelme, csak a munkának. 1 I V. F. 0. ! Fotó: Komáromi 1 P. N. Barannyikov: Nevek az emlékművön 15. ... Egy felrobbant ellenséges akna szilánkjától az ön fia súlyos fejsérülést szenvedett. Jellemző, hogy a szilánk a halántékát érte, ugyanazon a helyen, ahol az ön fia ezt megelőzően is megsebesült.. (Az alakulat parancsnokának A. A. Kaszimcev kapitány apjához írt leveléből.) Valóban a véletlenek szokatlan összessége, de itt hibás az ember emlékezőtehetsége: hajlamos csak azt meglátni, ami egyezik, s elsiklani amellett, am; „nem jellegzetes”. Kaszimcev kapitány többször megsebesült, de nem a halántékán. Bizonyítja ezt a hadikórház fényképfelvétele, amelynek kelte: 1942. III. 9. Sztálingrád. Akkor nem a halántékán sebesült meg. íme az 1945. II. 17-én kelt levele, s abból egy mondat: „Habár a sérülés a kezemen még nem gyógyult be. kezem jól tudom már használni, most is azzal 1975. április 23. írok levelet..Igaz, előtte van egy említés a negyedik (?) egyezésről: „Kissé megsebesültem, a halántékomon, de már levették a kötést a fejemről ...” A gellérthegyi Felszabadulási Emlékművön ez áll: A. A. Kaszimcev kapitány. A háború alatt elesett tisztek között csak egy ilyen nevű van. Andrej Alekszejevics 1919-ben - született, párttag, az 56. jasszi Vörös Zászló-rendes gépkocsizó lövészdandár zászlóalj parancsnoka. elesett az 1945. március 26-i harcokban. „Az egyesítés parancsnoksága, — olvassuk a Kaszimcev apjához írt levélben —. tekintettel az Ön fiának a Honvédő Háborúban szerzett óriási érdemeire, parancsot adott, hogy Budapesten, annak az államnak a fővárosában temessék el. amelynek felszabadításáért az ön fia az életét áldozta. Kaszimcev kapitányt katonai díszpompával temették el az alakulat és az egyesítés parancsnoksága képviselőinek jelenlétében”. A koporsó előtt vitt dísz- párnán két Vörös Zászló- érdemrend, a Szuvorov-érdemrend III. fokozata, a Honvédő Háború-érdemrend II. fokozata és Sztálingrád védelméért érdemérem feküdt... Alig valamivel több mint egy hónappal azelőtt, 1945. február 17-én a fromtújság a következőket írta: „A Duna jobb partján fejeződött be a magyar fővárosért, Budapestért vívott hatalmas ütközet. Ebben a gigászi csatában a maga teljes nagyságában megmutatkozott tábornokaink és tisztjeink hadvezért tehetsége, az altisztek és közlegények magas fokú katonai tudása és bátorsága. —Rendkívüli hőstettet hajtott végre a Budapestért vívott ütközetben az az alegység, amelynek parancsnoka Kaszimcev tiszt.” Az újság a továbbiakban részletesen leírja a harcokat. „...Válogatott náci alakulatok veszett iramban törtek Buda .felé, hogy segtíséget nyújtsanak az ott bekerített csoportosításnak. 11 német harckocsi, 6 pánoélkocsi és nagy tömeg géppisztolyos katona rohamozta többször a maroknyi szovjet harcost, akik között ott volt Kaszimcev kapitány is. Még akkor sem tört meg a tapasztalt szovjet katonák és tisztek szívás ellenállása, amikor az ellenséges tankok rátörtek a lövészárkokra Pankov közlegény 17 sebből vérzett. De folytatta a harcot, s akárcsak előtte, teljes erejével és tudásával verte vissza a rohamokat Kaszimcev kapitány többször egymás után kézi gránátokkal, védelmezte magát... Amikor a hősök saját aknavetőtüzet kértek magukra, az ellenség nem bírta tovább... A szovjet harcosok csoportja 8 órán keresztül állta a harcot a számbeli túlerőben lévő ellenséggel szemben." „Kaszimcev tiszt és harcosainak hőstette méltó helyre kerül a történelemben” — írta egy másik frantújság ugyanazokban n napokban. Kaszimcev kapitány levelei nagyon szűkszavúak, keveset ír harcairól. De a szűkszavú sorokból kisugárzik ennek a tisztnek erős akarata és céltudatossága, amely már akkor kitűnt, amikor még nem vonult be katonának. 1939 előtt, a Volgográd-területi Kotovszk járási burtuki falusi iskolájának tanulmányi vezetőjeként • OLYKOR NAGYON NEHÉZ.» íme néhány idézet Kaszimcev kapitány leveleiből, amelyeket apjának és anyjának írt az ugyanazon a vidéken fekvő Krászedj Jár faluban. „Kedves szüleimi ...Már 23 óra, de én még mindig dolgozom." Nagyon sok a munkám. Ezenkívül még tanulok is. Azelőtt a gyalogság-' nál szolgáltam, most is otí teljesítek szolgálatot, de ez a gyalogság már sokkal -mozgékonyabb, s ezért tökéletesítenem kell a tudás-ómat. Nagyon elégedett vagyok a munkámmal. A nehézségektől nem félek... (1944. I. 20.) ...Maláriában fekszem. Atkozott betegség, nem hagy dolgozni. Erősen kúrálom magam... (1944. VII. 2.) Romániában nem -hódítókként tartózkodunk, hanem mini a -gonoszság kürtői, a gonoszságé, amely az összes népek ellensége és a neve: fasizmus. Mi ném engedhetjük meg azt a viselkedést, ahogy a -németek és ugyanezek a románok viselkedtek nálunk. Mi, az orosz föld harcosai nem szívesen hagyjuk el hazáink területét Csupán csak azért hagyjuk el szülőföldünket, mert ezt követeli tőlünk szülőhazánk és az egész világ. Ezt a kötelességünket becsülettel teljesítjük. Minden embernek van azonban honvágya, s ez az érzés gyakran keríti hatalmába... ...Nem kis dolog egy életei leélni. De sebaj. Hamarosan vége a háborúnak, hazamegyek szülőfalumba akkor imaj-d kibeszélgetjük magunkat, mindenről... (44. X. 4.) (Folytatjuk) Dokument-írás
